Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

4. oldal 1967. december 10, vasárnap Utak és kiutak Petőfiszálláson 1. KILENCSZAZ TANYA Fagyot lehel a téli szél. Ta­nyák, facsoportok, nádasok fe­szülnek ellene. Hajnalban a Féteri-tó vizének felszíne meg- páncélosodott. Reggel a halá­szok evezővel törtek utat a há­lónak. Elköltöztek a nádas ritka ma­darai. A léptek zajára felreb­ben egy-két szárcsa. Köröznek az acélszürke égbolton. Aztán csend lesz újra, jégvilági csend. Petőfiszállás .. • Mozdulatlan tanyavilág? A majd 12 ezer holdas ha­tárt észak-déli irányban a vasút pontosan megfelezi. Jó hét kilo­méter hosszan, a fővonalbeli közlekedés piros Diesel-fejű dü­börgő vaskígyóival. A látóha­tár peremébe bújó tanyákat látja az utas mindenfelé, szin­te mindegyik mellett a szo- morúíűz lombjának zöld folt­jaival. A táj honfoglalói, 70—80 év óta, ezt a szerény, de szí­vós gyökerekkel megkapaszko­dó fafajtát ültették a gödör partjára, amely a tanyaépítés után maradt a telken. A városhoz kötődve A határ szélessége majdnem t kétszerese a hosszúságának. Ek­kora területen, a világ számta­lan tájékán, ha nem is met­ropolisok, de tekintélyes mére­tű, népességű városok találha­tók. Petőfiszállás 900 tanyá­ján azonban mintegy 2700-an laknak. Az utóbbi hét évben majd ötszázzal fogyott a lélek- szám. Bár az elköltözés üteme csökken, a petőfiszállási ember, ha csak a piac végett készül is belátogatni Félegyházára, még ma is ezt mondja: „Megyek ha­za ...” Lám, a városhoz kötő­dés még 15 évvel az önálló köz- igazatás megteremtése után is ilyen erősl | A tanácsházától nem messze, a majd kétszáz éve itt őrködő kőbefaragott Szent Vendel, a pásztorok védőszentje is mintha a robogó vonatok után bámul­na sóvár szemmel... Ha csak 15 éve is, de Petőfi- szállás az ország egyetlen hely­sége, amely nevében a költő emlékét őrzi. Mindenesetre méltóbb elnevezés a hajdani Ferencszállásnál. Mondják, a keresztelésre az adott apropói, hogy a jó öreg kocsmárosnak volt ezen a vidéken is bérlete, s talán csárdája is a mostani betonút közelében. Kiss Jenő tanácselnök, aki tisztségét négy év óta látja el, nagy ügybuzgalommal, meg­megújuló lelkesedéssel, szintén félegyházi születésű. De már petőfiszállásinak vallja magát. Betelepülők és ingázók — És nemcsak azért, mert itt lakom én is — teszi hozzá —, hanem mert hiszem, hogy van jövője e községnek. Még akkor is, ha a belterületen egyelőre csak 25 család lakik. — Pár percig számolt az ujján: — Hetven fő összesen. Jó tíz éven át ki voltak mér­ve a házhelyek, de senkinek se kellettek, pedig négyzetölenként csak 5—-6 forintért kínálták. Nemrégiben 51 telket adtak át az OTP-nek értékesítésre, s bár ölenként a legolcsóbb is 15 forintba került; jócskán van rájuk jelentkező. Többnyire a fiatalok szánják rá magukat a beköltözésre, amióta villany és bekötőút is van. Családi, roko­ni összefogással építkeznek. Ta­valy már Fortuna is közreját­szott a belterületi házak gya­rapításában: Toldi Sándor, a ÁTADÁS ELŐTT tanács adóügyi csoportvezetője a négytalálatos lottónyeremény jóvoltából építtetett bent szép családi házat. Igaz, nem halt még ki az a törekvés sem, hogy a petőfiszál­lási embérnek, ha anyagi hely­zete megengedi, legyen háza Félegyházán is. Ez összefügg a város adta széles körű megél­hetési lehetőségekkel. Naponta mintegy százan ingáznak a já­rási székhely és Petőfiszállás között. S ugyancsak ennyire te­hető azoknak a száma, akik távolabbi vidékeken dolgoznak, s csak hetente látogatnak haza. Villany, komfort, művelődés Mi kell ahhoz, hogy Petőfi­szállás valóban megszilárduljon az önálló község rangjában? — Kommunális fejlesztés először, másodszor és harmad­szor is — feleli a tanácselnök. — Erre a községfejlesztési alap­ból évi 500—600 ezer forintot fordíthatunk, ami az átlagosnál jobb. Félúton a gémeskutas puszta és a komfortos szocialista köz­ség között — az eddigi törek­vések alapján ezt nyugodtan le­írhatjuk. Először, kilenc évvel ezelőtt, iskola épült Majd ta­nácsháza, amely eredetileg or­vosi rendelőnek és lakásnak ké­szült, de aztán a csere folytán a helyi államigazgatás költö­zött az új falak közé. Aztán szolgálati lakások épültek, majd öt évvel ezelőtt — másfélmilliós költséggel, de csak 200 ezer fo­rintos támogatással — a ran­gos művelődési otthon is tető alá került. Közben villany, te­reprendezés és bekötőút emelte a belterület rangját. Legutóbb két pedagóguslakás készült el. A félmillió forintba kerülő szol- gáltaitóháznak már lerakták az alapját, a járdák helyét is kije­lölték, s a házak építésével egy­idejűleg bővítik a villanyhá­lózatot. A kultúrotthon tágítá­sára készülnek; a szakköri- és klubfoglalkozások kis helyisé­geket igényelnek. Szombat és vasárnap délutá­nonként a fiatalok már ma sem a kocsmába mennek; a jól be­rendezett művelődési ház vonz­za őket, könyvtárral, tv-vel. Könyvekről vitatkoznak, zenét hallgatnak hanglemezről, s az­tán a tánchoz előkerül a magnó is. Csak az ablakon át eléjük táruló puszta juttatja eszükbe, hogy Petőfiszálláson vannak. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel Kétrendbeli bűncselekmény A vádlott évei számát tekint­ve nem tartozik a fiatal embe­rek közé. Negyvenkét éves, de ha külső megjelenéséről akar­nánk megítélni, ennél bizonyá­ra jóval többre gondolnánk. A tanúk ötvenet mondtak, de volt, aki ötvenötre becsülte Molnár Mihály Szeged, Gyap­jas Pál utca 43 szám alatti la­kos életkorát. Ezen csöppet sem lehet csodálkozni, mert a letartóztatását megelőző hóna­pokban csavargó módjára élt, különösen ez év augusztus vé­gén, szeptember elején vándo­rolt sokat Ki kergette a fél or­szágon át ezt az embert, aki valamikor jobb napokat látott, hiszen többi között adjunktus volt az egyik budapesti főis­kolán, majd kollégium-igaz- tó lett, később tsz-elnök? Senki sem üldözte, talán a saját lelkiismeretétől akart el­futni, hajtotta valami, s ő so­hasem ismerte fel a hibát. Mon­dom, nem fiatalember már Mol­nár Mihály. Éppen ezért, ami­kor a bíróság felolvassa a vá­dakat ellene, kicsit hitetlen- kedve csóválom meg a fejem: valóban ez az ember követte el a gyerekes tolvaj lásokat: bicskát, napszemüveget, táska­rádiót lopott. — Valahol megtört a pálya­futásom — magyarázza a vád­lott a bíróság előtt. — Csalá­di életem zsákutcába jutott 1959-ben, feleségemtől elköl­töztem, majd 1962-ben törvénye­sen is elváltunk ... ö ekkor került ki a Csong­rád megyei Balástyára tsz-el- nöknek. Korábban már sok he­lyen megfordult, mint említet­tük adjunktus volt egy főisko­lán, majd onnan elkerült a Szegedi Városi Tanácshoz, de itt mindössze pár napig dolgo­zott. Aztán segédmunkás lett egy vasöntödében, később a MÁV-nál talált munkát. A gya­kori változást ő azzal magya­rázza, hogy nem mindig értett egyet a feletteseivel. Ez aligha hihető, annál is inkább, mert Molnár Mihály hadilábon áll az igazmondással is. Balástyá- ról már a rendőrök vitték el 1964-ben és a bíróság a tár­sadalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztás, csalás, ha­nyag kezelés miatt kétévi bör­tönre ítélte s két évre eltiltot­ta a közügyekben való részvé­teltől. Amikor kiszabadult, a Mélyépítő Vállalat kecskeméti telepére került segédmunkás­ként. Munkásszálláson lakott, s már ekkor foglalkoztatta az a gondolat, hogy elhagyja az or­szágot. Ez év augusztusában egy reggel, mikor társai már elmentek, felfeszítette a szek­rényeket, s az egyikből egy tás­karádiót, húsz forintot és né­hány nyakkendőt vett magához. A másik szekrényből negyven forint készpénzt, egy táskará­diót és egy napszemüveget lo­pott el. így indult Győr felé, hogy disszidál. A várostól nem messze azonban leszállt a vo­natról, mert tartott az igazol­tatástól. Ceglédre utazott — vonaton, gyalog, autóstoppal stb. — ahol egy régi tanártársát ke­reste fel a mezőgazdasági technikumban. Azt hazudta, hogy elromlott az autójuk, most javítják s szeretne egy éjsza­kára szállást kérni. Megbíztak a volt adjunktusban, bevezet­ték a szobába, olvasnivalót ad­tak neki. ö azonban másképpen gondolta a dolgot. Hajnali öt­kor lelépett s magával vitt né­hány apróságot: orkánkabátot, zsebkést és húsz forintot. A ka­bátot még Cegléden eladta. Ismét föltámadt benne a gon­dolat: disszidál. Ceglédről Ke­rekegyházára indult, de Kecs­keméten kötött ki. Útközben al­kalmi szállásokon húzta meg magát. Kecskeméten azonban attól félt, hogy volt munkatár­sai felismerik s ezért Fülöp- szállás felé kanyarodott — ter­mészetesen gyalogszerrel. A fü- löpszáílási útkereszteződésnél azonban a vasúti sorompó le volt zárva, igy várakoznia kel­lett. Elhanyagolt külseje gya­nússá tette az éppen odaérke­ző rendőrök előtt. Igazoltatták és bekísérték Soltra.’ Hamaro­san előzetes letartóztatásba ke­rült. A Kecskeméti Járásbíróság a napokban hirdetett ítéletet Mol­nár Mihály ügyében. Hétrend­beli különböző bűncselekmény miatt — tiltott határátlépés előkészülete, visszaesőként elkö­vetett lopás és ötrendbeli lo­pással elkövetett tulajdon el­leni bűntett — halmazati bünte­tésül kétévi szabadságvesztés­re ítélte és két évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Az ítélet nem jogerős. G. S. Bontják az állványokat, hamarosan átadják a kiskőrösi ta­nács- és pártszékházat. A csaknem 7 millió forintos beruházásból készülő impozáns épületet a megyei tervező iroda tervei szerint, a Bács megyei Építőipari Vállalat készíti, az átadás határideje december 3L Minden a divat A Ruházati Mintatervező Vál­lalat megkezdte az 1968. évi ta­vaszi kollekció összeállítását, amely mintegy 200 modellt tar­talmaz a nők. a férfiak és gyer­mekek számára. Mielőtt a hazai tavas# divat főbb vonalait meg­határozták, a tervezők tanul­mányozták a párizsi divatot és felhasználták a KGST öltözkö- ködéskultúrával foglalkozó munkabizottsága, valamint a moszkvai nemzetközi ruhaipari kiállítás és szaktanácskozás ta­pasztalatait. Nádor Vera, a vál­lalat művészeti vezetője, aki a közelmúltban Párizsban ki­lenc divatház bemutatóját te­kintette meg, elmondotta: jövő tavasszal méginkább érvényes lesz az, ami az őszi divatot is jellemzi: mindennek az ellen­téte is divat. A hosszú, a rö­vid szoknyák, a testre simuló és lezser ruhák, az élénk és a tompa árnyalatok váltakoznak. m. Az irkutszki Szibéria című újság ezt írta 1908. július 2-án: „Karelinszkoje községben a pa­rasztok északnyugati irányban, elég magasan a látóhatár fe­lett valami rendkívüli, erős ké­kesfehér fényben égő testet lát­tak (a fény olyan erős volt, hogy el vakította a szemet), amely vagy tíz percig mozgott felülről lefelé. A test „cső” ala­kúnak látszott, vagyis hengeres alaknak ...” Figyeljék csak meg: az eső test cső alakúnak látszott. Ismeretes, hogy a robbanás helyétől húsz-harminc kilomé­terre izzó gázokból álló oszlop látszott, amely húsz kilométer­nyi magasságba emelkedett. Ha a robbanást üstökös, antianyag­ból álló meteorit vagy egy űr­hajó katasztrófája okozta, miért irányul felfelé?! Miért emelke­dett a lángoszlop a föld felszí­nére merőlegesen és nem sza­naszét, minden irányba? Álta­lában úgy vélekednek, hogy a robbanás öt kilométer magas­ságban következett be. Esze­rint a láng, amely minden irányba terjed, a robbanás he­lyén mély krátert égetett vol­na ki. Ilyen pedig nincs! Nincs is szükségünk rá, ha azt vesz- szük, hogy sugár „zuhant” le. A „sugármeteor’’ robbanása ab­ban a pillanatban történt, ami­kor a sugár (amennyiben fo­lyamatos sugárról van szó) a földfelszínhez képest merőleges helyzetbe ért, és mélyebbre ha­tolt, vagy pedig (ha a sugár szaggatott) amikor a sugár irá­nyát metszi a következő impul­zus. A robbanás mindkét eset­ben tűzoszlopnak látszik, amely elvész valahol az atmoszféra ritkább rétegeiben, 15—25 km magasságban. Ez a sugár­hipotézis teljességgel megma­gyarázza a kráter hiányát, a kozmikus maradványok — s ezen belül a radioaktivitás — hiányát is az 1908. év rétegei­ben és szelvényeiben. Egy sugár, amely valamilyen információt hordoz, minden bi­zonnyal szaggatott. Metszetében bonyolult szerkezetű lehet, vagyis a központi sugárfonal körül van véve sokkal gyen­gébb sugarak széles sávjaival, amelyek figyelmeztetnek a kes­keny „fősugár” közeledésére. Ez lehetővé teszi, hogy megmagya­rázzuk a robbanás előtti és utáni optikai jelenségeket (az ég fényességét két nappal a robbanás előtt és három napon át a robbanás után). 4. Az optikai sn®ár egyenes vo- nalúan terjed. lehet tehát állapítani íl»«o’ébbis nagyjá­ból), honnan jött a sugár. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom