Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

». oldal itwunV« 8. T*4«féí Három percenként egy pár nylonharisnya Az elmúlt évek során sok nyl onharisnyát importáltunk. Jéltán gondolhatnánk, hogy nnek nem örültek a Budapesti larisnyagyárban, a hazai ny- iónharísnyák kézitől. Tévedés. Az üzem vezetői azt mond­ják, hogy a vásárlóközönség így égalább meggyőződhetett arról, nogy a magyar harisnyák leg­Igy alakítják ki a alább olyan jó minőségűek, mint az importtermékek. A Budapesti Harisnyagyárban ezer ember foglalkozik a női nylonharisnyák előállításával. Az áru méretét és formáját biz­tosító hőkezelő gépen százával sorakoznak a „kikészítésre” vá­ró harisnyák, amelyeket aztán ellenőriznek, minősítenek, pá­rosítanak, „agyusztálnak”. harisnya formáját. Ezután — irány a fogyasztó. A különböző típusú nylonharis­nyákból a jövő évben 8 millió pár kerül a belkereskedelembe, az üzletek kirakataiba, polcaira. Határainkon túl s számos or­szágban viselnek magyar haris-; nyát, Svédországtól Panamáig, Szovjetuniótól Trinidadig. Ebben az évben jelentősen emelkedett a gyár kapacitása. Huszonegy új gépet állítottak be, 3 percenként készül el egy- egy pár női. varrás nélküli ha­risnya A finom harismyakötő géppark, még az idén tovább bővül, ami naponta csaknem 5 ezerrel több nylonharisnyát je­lent. Az új gépek előnye még, hogy gazdagodik a választék, lehetőség nyílik a divatos, min­tás harisnyák nagyobb mennyi­ségben történő előállítására Lesz tehát elegendő harisnya — ígérik a gyárban, és bíznak abban, hogy az egyik legkere­settebb cikkükből, a , Salome” márkájú, szembiztos harisnyák­ból is megfelelő mennyiség ke­rül az üzletekbe. De továbbra is gyártják a már közkedveltté vált „Gyöngy”. „Opál” és ,.Éva” márkájú, varrásnélküli harisnyákaft és az alkalmi, sa­rokerősítés nélküli harisnyákat, amelyeket elsősorban nyitott, estélyi cipőkben, szandálokban ajánlatos hordani. És még egy jó hír: Már 1968. első negyedévében gyártási programjukba iktatják a hosz- szúszárú nylonharisnyák készí­tését. Ezzel a miniszoknyát vl- s“V5 hölgyek kívánságát telje­sítik. Hét lakat alatt a „fekete” szesz A termésbejelentés után szerzett tapasztalatok Nyitott sssemmel Tallózás éterben és hasábokon A rádiónak leginkább a reg­geli krónikáját van alkalmam meghallgatni, örömmel állapí­tom meg, hogy — jó ideje már — oldottabb, közvetlenebb, sze­mélyhez szólóbb, mint azelőtt. Azt pedig a tájékoztatás magas iskolájának könyveltem el, amit a múlt hét szombatján tapasz­taltam. Már lekonferálták a Krónikát, s éppen az országos időjárási helyzet ismertetéséhez készül­tek. amikor két — még „forró” — fontos hír érkezett. Azon me­legében, ahogyan a telexgépről letépték, keresetlen kommentár kíséretében máris beolvasták. Köszönet érte, hogy aznap fel­vértezettebben, a pillanatnyi világhelyzet ismeretében indul­hattunk munkába! * A Népszava arról ír, hogy a hírlapokat a levélszekrények­be kézbesítik, s ez nem a leg­megfelelőbb eljárás. Ez van Pesten, s úgy látszik, ott sem vált be ez a módszer, akárcsak nálunk. Mert például a mi házunkban számosán pa­naszkodnak arra, hogy hírlap­jaikat — mindenekelőtt a Nép­sportot — „kioperálják” a le­vélszekrényből. Az érem másik oldala: ami­kor egy-egy bérházban felsze­relik a levélszekrényeket, tel­jesen indokoltnak tűnik, hogy a kézbesítő abba helyezze el a leveleket, újságokat, miegymást. Mennyivel egyszerűbb ez így, mint emeleteket mászni. Per­sze, újabb oldala itt is akad az éremnek. A legcélravezetőbb feltétlenül az lenne, ha a lakók messzemenően tisztelnék egy­más érdekeit. És ha a vasár­napi sporteredmények részletei­re kíváncsiak — rendeljék meg a sportújságot! Beváltak a peronosspóra jelző állomások Ez év áprilisában a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és a Ma­gyar Állami Biztosító főigazga­tósága kilenc peronoszpórajelző állomást helyezett ki a megye nagyobb szőlősgazdaságaiba. Az állomások működésének ered­ményeit tanulmányozták szer­dán a kihelyező intézmények. Dr. Kozma Pál professzor, a főiskola rektora, dr. Bodnár Károly, a Magyar Állami Biz­tosító főigazgatóságának képvi­selője ős Pfevnlv.n Gyttla, me­gyei főkertész ellátogattak az érdekelt gazdaságodba, és a ve­zetőkkel együtt értékelték a jel­zőállomások szerepét. Megálla­pították, hogy jelentősen előse­gítették a peronoszpóraveszély megelőzését. Szó van arról, hogy a jövő tavasszal újabb tíz ilyen jelző­állomást helyeznek ki. Dr. Kozma Pál professzor egyébként minden évben több­ször ellátogat a megye nagy­üzemi szőlőskertjeibe és szak­mai tanácsokkal segíti a gazda­ságokat. A kétnapos út során is sok hasznos javaslatot #tett, amelynek megvalósítása szá­mottevően növelheti a termés- eredményeket. Három hét máivá hazaengedik? A vám- és pénzügyőrség dol­gozói a szüret befejezése óta fo­lyamatosan végzik a bortermés felmérését, nyilvántartásba vé­telét. Mint minden esztendőben, ebben az évben is jó néhány olyan gazda akadt, akik külön­böző fondorlatokkal megpróbál­ták kijátszani az ellenőrzést, s elrejtették a termés egy részét. Egy hajszálon múlott A borleltár elkészítése során a vám- és pénzügyőrség dolgo­zói nemcsak a községekben, a termelőknél, de a külterületen, tanyákon levő pincéket is ellen­őrzik. S nem minden c<k nélkül! Soltvadkerten, a Büdös-tó dűlő 38. szám alatti házban B. Ko­vács Istvánnál 570 liter rejtett bort találtak, aki ily módon 2850 forint adóval akarta meg­rövidíteni az államot. Faragó Lajos, Kecel. Sövénykút dűlői lakost egy „hajszál” választotta el a bűncselekmény elkövetésé­től, ugyanis nála 815 liter el­rejtett bort találtak, s így a 4075 forint adócsalás 16 forint híján, csak szabálysértésnek mi­nősül. Olyan helyeken is talál­tak elrejtett bort, ahol nincs nagy hagyománya a szőlőkul­túrának. Szánkon például Cseri László. Kisa^szrrnvdűlő 31. szám alatti term'-1 őréi 500 literes teli hordó „rejtőzött” a szárkúpban. Adócsalás szőlő nélkül * Eddig csupán azokról a ki­sebb tételekről szóltunk, ame­lyek minden ellenőrzéskor ki­derülnek. Akadnak azonban na­gyobb „vállalkozások” is. Lajos- mizsén az egyik fuvaroshoz tér­tek be a pénzügyőrök. Amikor a termésről érdeklődtek, kide­rült, hogy Bujdosó Jánosnak nincs szőlője, de bora annál több. A kamrában — nem té­vedés — 2600 liter bort, a tyúk­ólban pedig 125 liter pálinkát leltek. Bujdosó János a tetemes kész­let eredetéről csupán ennyit mondott: — Ismeretlen emberektől vá­sároltam ezt a kevés bort. Arról sem igazolás, sem más bizonylat nem tanúskodott, hogy az ilyenkor esedékes bor-, il­letve szeszforgalmi adót lerót­ták volna. A fuvarosnak nagyon sokba kerül az itóka, ugyanis a megközelítően 18 ezer forin­tos adócsalást a törvény szigo­rúan bünteti. A Diesel-merci gazdája Nem tartozik a legszegényebb emberek közé Lucza István csengődi gazda, hiszen fiával együtt öt hold szőlőn termelik a bort. A termést tanyájukban, Kukucska Istvánnal együtt tá­rolják. A bejelentés szerint hár­muknak összesen 330 hektoliter újboruk termett, de Luczának még ezenkívül 130 hektoliter óbora is volt. A tanyában — az ellenőrzésikor — csak Kukucs- káné volt otthon, s nem tudta kinritnií?) a hét helyiség lela­katolt ajtaját. A pénzügyőrök — miután a fészerben levő al­másládák, s a törkölyös kád alatt 1200 liter bort és 100 liter pálinkát találtak — a hét la­katot lefűrészeltettók. Nem kis meglepetés várta őket, ugyanis az egyik szobában az ember- magassá eíg felhalmozott alma a’att 7 hordóban összesen 6760 liter bor árulkodott Lucza Ist­ván és társai nem éppen be- -siUetes szándékáról. A pénzűmmt-Hk meglepetésé­nél csak felháborodásuk volt nagyobb, ugyanis Lucza — aki­nek háza. Ehesel Mercédes sze­mélygépkocsija van, s társaival 33 600 forinttal csapta be az államot — ártatlan arccal je­lentette ki: „Azért dugtuk el, hogy legyen a munkásoknak in­nivalójuk”. A hét lakat alatt őrzött, szár­kúpba dugott, elásott bor és pá­linka a napvilágra került. A társadalmi tulajdon megkárosí­tói rövidesen a bíróság, vagy a szabálysértési hatóság előtt felelnek tetteikért. L 1908. június 30-án, órásd ere­jű robbanás dördült a tunguz tajga felett. Az első expedíció tizenkilenc évvel később vizs­gálta meg a robbanás színhe­lyét. Ügy látszott, minden vi­lágos: gigantikus nagyságú me­teor zuhant le, meg kell talál­ni. Azóta a tunguz tajgában több expedíció járt. Jelenleg három, egymást kölcsönösen ki­záró hipotézis létezik. „Antianyagból álló meteor robbant” — mondja az egyik. „Nem — veti ellene egy má­sik —, jégüstökös volt.” „Ez sem, az sem — jelentik ki me­gint mások —, űrhajó volt a Marsból... ám a leszállás so­rán szerencsétlenül járt” A dél-afrikai Groote Schuur kórházban újságíróknak ma reg­gel elmondották, hogy az 56 éves Louis Washkansky, aki új szívet kapott, igen jól gyógyul, s lehetséges, hogy a vasárnapi bravúros műtét után először, ma már rövid időre elszállít­hatják kórházi szobájából. Er­re azért van szükség, mert a hordozható „kobaltágyú” he­lyett már nagyobb teljesítmé­nyű készülékkel kívánnak neki sugárkezelést adni. A sugárke­zelés hozzátartozik ahhoz a te­rápiához, amellvel meg akarták akadályozni, hogy a páciens szervezete ellenmérgeket ter­Időről-időre szenzációs cikkek jelennek meg, közlemények, amelyek egyik vagy másik fel­tevést hivatottak bizonyítani. Utóbb aztán rendre, kiderül, hogy a szenzációnak tulajdon­képpen semmi alapja sincs. A vita új erővel fellángol, mert nemigen létezik nagyobb titok, mint az „x-robbanás” a tunguz tajgában. Talán csak Atlantisz rejtélyes eltűnését mérhetjük össze ezzel az „x-robbanással”. Mi igyekeztünk eljutni a vi­ta „magjához”, keresztül a több mint félévszázados vita rétege­in. Űjra átnéztük mindazt, amit a tunguz katasztrófáról írtak, és megpróbáltunk felelni a kérdésre: miért nincs a mai napig sém feltárva a „tunguz csoda” titka. meljen ki az idegen szövetekkel szemben. A kórház azt tervezi, hogy at összetett • műtétből származó rengeteg varratot két héten be­lül eltávolítják a páciens mell­üregéből. Három hét elteltével esetleg haza is térhet — felté­ve, ha olyan ütemben gyógyul tovább, mint eddig. Christian Barnard professzor, aki a mű­tétet irányította és tervezte, úgy véli, hogy Washkansky túl fog­ja élni az operációt, de élete vé­géig — a jövendő hasonló mű­tétek érdekében is — állandóan ellenőrzés alatt kell állnia. 2. Ha átnézzük a tunguz robba­nás természetéről alkotott el­képzelések fejlődését, észreve­hető, hogy a feltevések egymás­utánjában van valamilyen tör­vényszerűség. Az 1. számú feltevés szerint egy gigantikus nagvsású meteo­rit lezuhanásáról van szó. A helyszínen viszont meteorkrá­ter nincs. Márpedig ennek a gi­gantikus meteornak a becsapó­dásakor feltétlenül hatalmas kráternek kellett volna kelet­keznie. Az arizonai kráter, amely még ötvenezer évvel ez­előtt keletkezett egy meteor be­csapódásakor, mindmáig felis­merhetően megmaradt. Az ari­zonai kráter több mint egy ki­lométer átmérőjű, mélysége 200 méter körül van. A környékén összegyűjtött törmelék súlya meghaladja a harminc tonnát. A tunguz tajgában semmi eh­hez hasonló nincs! A 2. számú feltevés megpró­bálja megmagyarázni a kráter hiányát azzal, ho°y a tunguz meteor több darabból állt, és mindegyik rög külön esett le. Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom