Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
1967. december 1. péntek 3. oldal Esték a klubban I. Műszakiak Kalocsa jövőjéért — Az egyelem elvégzése után három évet dolgoztam egy budapesti nagyüzemben. 1960- ban jöttem Kalocsára, főképpen azért, mert megnősültem és itt lakást adtak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a lakás és a jó állás ellenére, szívesen hagytam ott a fővárost. Egy fiatal műszakinak sokat kell tanulnia ahhoz az egyetem után is, hogy lépést tudjon tartani a technikai fejlődéssel. Féltem, hogy „beto- kosodom” a kisvárosban, nem lesz senki és semmi, ami az önképzésre serkentene. Sajnáltam Budapesten hagyni a barátaimat, ismerőseimet is. — Hét év után, ma már másként vélekedem. Eltunyulásról szó sincs. Vállalatom vezetősége ösztönzött arra, hogy tovább tanuljak. Rövidesen megszerzem a mérnökközgazdász diplomát. Azt csinálom, ami érdekel: üzemgazdasági osztályvezető vagyok. — Abban, hogy kellemesen csalódtam, nagy szerepe volt az értelmiségi klubnak, illetve a klub kebelében működő műszaki körnek. Itt találtam új barátokra, akik segítettek beilleszkedni a város társadalmi életébe. Szakkönyveket kaptam egyetemi tanulmányaimhoz és — ami a legfontosabb — érzem, hogy tudásomra, javaslataimra nemcsak az üzem, hanem a város vezetősége is igényt tart. Kérik a véleményemet akár kulturális, akár városfejlesztési, vagy ipari probléma’ megoldásáról van szó. Tajdina Jánostól, a Finom- mechanikai Vállalat fiatal osztályvezetőjétől munkatársa, Molnár István veszi át a szót. ö is mérnök, de mindössze néhány hónapja került ki az egyetemről, így beszél az értelmiségi klubról, a műszaki körről; — Miskolcon az egyetemen hozzászoktam, hogy mindig a kezemügyében vannak a szakkönyvek, folyóiratok. A klub készlete természetesen szegényebb, de — különösen a folyóiratokat — szívesen lapozgatom. Nekem elsősorban társaságot jelent ez a közösség. Jó érzés tudni, hogy van egy helyiség a városban, ahol esténként néhány órát olyan emberek körében tölthetek, akik terveket kovácsolnak üzemük, városuk jövőjéről, vitatkoznak az ország dolgain. A klubban otthon vagyok, barátok között... A kalocsai értelmiségi klubnak 214 tagja van, s közülük 70 műszaki. Bozsó Ferenc, a tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, a klub elnöke így foglalja össze a kis közösség rövid krónikáját: — 1963-ban tetemes társadalmi munkával alakítottuk át a hajdani zsinagógát könyvtárrá. Ezzel megfelelő klubhelyiséghez is jutottunk és együtt maradt a lelkes társadalmi munkás gárda. Akadt közöttünk könyvtáros, városi főmérnök, szakmunkás, technikus, orvos és ki tudná felsorolni az összes szakmát. Később megalakítottuk a műszakiak körét. Szükség volt a fiatal szakemberek tömörítésére, hiszen a város iparának gyors fejlődése — 1959-ben kétezer dolgozót foglalkoztattak az üzemek, jelenleg már hatezret —, sok diplomást, technikust vonzott ide. Ök — mint Tajdina János is — a biztos megélhetésen túl igénylik a tanulást, szórakozást és a társaságot is. • A műszaki kör programja iránt érdeklődöm Feri bácsitól, és elismerést kivívó választ kapok: — Fő programunk: szolgálni városunk fejlődését. Sokan vannak olyanok, akik szűkén vett hivatali kötelességükön túl is hajlandók kamatoztatni hozzáértésüket, lelkesedésüket. Csak kérni kell, hívni kell az embereket. Az őszhajú mérnök példákkal is szolgál. Elmondja, hogy a műSzeml életváltozás TANULSÁGOS tárgyalásnak voltam részese a napokban. A Kecskemét—Kiskunf élegyh áza Környéki Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségének képviselői és a dohányipar vezetői között folyt ez a tanácskozás. Ilyen megbeszélések rendszeresek manapság. Erről talán azért érdemes külön megemlékezni, mert jól bizonyítja azt a szemléletváltozást, amely az új helyzetnek szinte követelménye. A szövetség és a dohányipar szószólói egyenlő partnerként foglaltak helyet a tárgyalóasztalnál. Az üzleti hang jellemezte az egész atmoszférát. Kiérződött belőle, hogy szi'-icsége van egymásra mind a két félnek. Ettől függetlenül elmondták véleményüket, fenntartásaikat és bírálták egymást. A SZÖVETKEZETEK panaszkodtak a dohányiparra. Dugár Sándor, a lászlófalvi Alkotmány Termelőszövetkezet ebiöke elmondta, hogy csaknem 1200 mázsa dohányt adtak át, de 1500 mázsa elpusztult a területen. A vállalat ugyanis nem tudta átvenni — kapacitás hiányában. Dara József, a kiskunfélegyházi Bem József Tsz elnöke pedig azt tette szóvá, hogy a 6700 mázsa dohányból 870 mázsát számítottak _ homokra és selejtre. A minősítésnél is voltak különbségek. Másképp minősítettek Kecskeméten, másképp Jászberényben, vagy Kiskunfélegyházán. A dohányipar vezetői viszont arra hivatkoztak, hogy a termelőszövetkezetek gyakran elhanyagolják a minőséget. Az idén — a nagy szárazság miatt — hirtelen érett be a termés, egyes esetekben kényszerérés is jelentkezett. Emiatt valóban zökkenők voltak az átvételnél. IGYEKEZTEK növelni ugyan a szárítókamrák teljesítményét, újakat is építettek, de mégsem tudtak megbirkózni a nagy tömegben, hirtelen jelentkező terméssel. Ez őket is váratla-t nul érte. Továbbra is törekednek a technológia fejlesztésére, az átvevő telepek, a fermentáló üzemek bővítésére. Elismerésüket fejezték ki a szövetkezeteknek, hogy általában növelik a hevesi zöld dohányból a terméshozamokat. Például a kecskémét—makói fermentáló üzem körzetében az utóbbi három év alatt 28 mázsáról *8 mázsára emelkedett a holdan- kénti átlagtermés. Több órás tárgyalás után megállapodtak abban, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják egymás érdekeit, a szerződési nyomtatványokat csak tájékoztató jellegűnek tekintik, ha szükséges eltérnek tőlük. Igyekeznek rendezni a még elintézetlen átvételi panaszokat is. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK képviselői elmondták, hogy az eddiginél olcsóbban és többet akarnak termelni, ugyanakkor a dohányiparnak az eddiginél jobb és nagyobb tömegű árura van szüksége. Itt találkoznak egymással az érdekek. K. S szaki gárda segített a kórház parkosítási tervének elkészítésében, a vízvezeték-hálózat kiépítésében. A Vízügyi Igazgatóság fiatal szakemberei, Sági Jenő — a műszaki kör vezetője — irányításával, jelentős társadalmi munkát végeztek a meszesi üdülőtelep kialakításánál, ök készítették el a geodéziai alapterveket. 1965-ben az értelmiségi klubban kiállították a városközpont rendezését szemléltető makettet. Sok hasznos javaslat született az esti viták során, s a városi tanács ezek figyelembevételével fogadta el a végleges rendezési tervet. Mostanában főleg a közlekedés, szállítás fejlesztése foglalkoztatja a műszaki kör tagjait. A késő éjszakába nyúló vitákon kristályosodott ki például az a javaslat, hogy létesítsenek olyan rakodó pályaudvart a Fűszer- paprika- és Konzervipari Vállalat közelében, amely kiszolgálhatja a város déli részén levő összes üzemet. A terv megvalósítása előtt még számos — elsősorban anyagi jellegű — akadály tornyosul. De nincs kizárva, hogy mint sok más hasznos javaslat, ez is testet ölt a következő években. A közérdekű viták, s a társadalmi munka mellett természetesen jut idő ismeretterjesztő előadások szervezésére is. Két cím a programból; „Franciaország egy mérnök szemével”, „Kalocsa szerepe az ország regionális tervében”. Azt hiszem egyikhez sem kell kommentárt fűznöm. Mintahogy mellőzheti az újságíró az ilyenkor szokásos dicsérő szavakat is. A kalocsai műszakiak munkájáról, jobbat, szebbet akarásáról a tények bőszéinek. Békés Dezső KISZ-vezetők továbbképzése (Tudósítónktól.) Ifjúságunk az utóbbi időben egyre aktívabban kapcsolódik be az állami és társadalmi feladatok megvalósításába. Ennek további elősegítése érdekében tartott a kiskunfélegyházi KISZ-bizottság a közelmúltban tanfolyamot a járásban dolgozó KISZ-vezetők részére. A tanfolyam hallgatói tájékoztatót kaptak az időszerű külpolitikai kérdésekről, a gazdasági mechanizmus reformjából adódó úi feladatokról, valamint a KISZ VII. kongresszusának akcióprogramjáról. Emeletes házak Hartán Hartán, a Kossuth Lajos utcában három, egyenként négy lakásos kétszintes társasház épül. A háromszobás lakásokat minden kényelemmel ellátják: központi fűt'S adja a meleget és a konyhában is hideg-meleg víz áll a háziasszony rendelkezésére. Az egyik épületbe már be is költöztek a lakók, akik valamennyien a helybeli termelő- szövetkezetek dolgozói. A három kétszintes ház után a tavasszal újabb, hasonló típusú társasházak építését kezdik el a Kossuth Lajos utcában és mivel hamar népszerű lett ez a szép, kényelmes lakástípus, a község más területein is tervezik ilyen házak építését. r-rŐszutó Kunfehértőn A mezei munkák közül csak a mélyszántás van hátra a mezőgazdasági nagyüzemekben. A vetések szépen zöldellnek, csendes a határ. A majorokban, az irodában azonban ilyenkor is sok a tennivaló. Ez alkalommal a kunfehértói Előre Termelőszövetkezetbe látogattunk és képekben meséljük el. amit láttunk. Kétszázötven holdon termesztettek kukoricát. 20 mázsa májusi morzsolt körül van a hoklankénti hozam. A talajadoííságok és a szárazság befolyásolták a termést, viszont a jugoszláv hibridek ilyen körülmények között is mintegy 3 mázsával adtak többet. Képünkön az utolsó mázsákat hordja a futószalag a korszerű góréba. December 6-án szállítják el ezeket a pecsenyecsirkéket, 1,48 kilogrammos súlyban. A turnusban 12 ezer darabot nevelnek. Egy kilogramm csibehús „előállításához” 2 kiló 58 dekagramm táptakarmányt használnak fel. a jószágok 63 nap alatt érik el a kívánt súlyt. Egy-egy turnuson a korszerű tartásnak, a jó és szakszerű gondozásnak köszönhetően 90—100 ezer forint a termelőszövetkezet tiszta nyeresége. A régi irodaépületet 140 ezer forintos költséggel kor zerűsí tették. Már itt készülnek a zárszámadásra- Rózsa István főkönyvelő Irányításával az év végi ieltárcsszesítést készítik. A tiszta vagyon az idén is jelentősen emelkedik. (Pásztói; Zoltán felvételei.)
