Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-29 / 306. szám
t. oldal 19fii. december 99. T>éritdt Csordspásstorok, midőn Kecskeméten Alacsony, apró szemű háik, gyér hó a kócos nádtetőin, vattafüst a kéményeken, yenkor télen kissé a népme- k és a karácsonyi üdröilő la- ok hangulatát idézi KecsXe- .ót egyik legkiesebb városré- /.e, a Muszáj. Nem éppen ma- yaros csengésű nevét állítólag i nagy földrengés idején kapta mikoris muszáj volt ide köl- ozni. Kecskeméten talán a Muszáj lakói őrizték legtovább a ■égi kiskunsági életmódot, amint orra az utcanevekből is — Juhász utca, Pásztor utca — következtetni lehet. Négytagú karaván bandukol elszántan a szürkületben. Hármuknak meglehetősen kormos az orra alja — ez lesz a bajusz —, hanem a negyedik igazándi vattaszakállt visel, a válla köré — ha nem is éppen suba — foszlott szőrű birkabőr van ka- nyarítva. — Jó estét uraim. Messzire igyekeznek? — Nem urak vagyunk, hanem pásztorok — felel vissza határozott öntudattal a vattaszakállas. — Csak ide az utca végére. — Egy szokatlan kérés: Csatlakozhatnék a betlehemhez? — Miért ne. Főleg, ha szép verseket tud. A rozoga ajtónál a vattaszakállas hátra marad. Az egyik korombajuszú bekopog és elhangzik a klasszikus kérdés: Be szabad-e hozni a betlehemet? — Gyertek csak, gyertek lei- kecskéim!— biztat belülről egy jóságos hang. — Príma terep! — böki meg oldalam a vattaszakállas. Szakértő szeme a keskeny ajtórésen át azonnal észrevette a lekonyult szentelt gyertyát és a mellette porosodó barkát. A csillogó kartondobozban fény gyullad, a pásztorok rákezdik: - — Csordapásztorok midőn Betlehemben csordát őriztek éjjel a mezőben ... A fejkendős néni áhítatosan összevonja ráncait, a térdén gyűrűs hajó, tágra nyílt szemű kislány, türelmetlenül ficánkol. Hanem most jön ám a meglepetés! Kipattan az ajtó, zuttv! A vattaszakállas teljes hosszában (ami nem is olvan hosszú) végigvágődik a padlón. — Kelj föl. öreg kelj föl! — Nem kell nekem tejföl! — Keli föl öreg, itt vannak a katonák! — Miféle skatulyák? — Kelj föl öreg, kelj föl, megjöttek a tisztek! — Miféle lisztek? És így tovább az ősi strófák szerint Az „öreg” mindent félre hall, viszont betlehemi pásztor mivoltával nem egészen összeegyeztetne tő anyagiasságra vall, hogy a következő fordulatra mégiscsak fölmerszel: — Kelj föl öreg, a gazdaasz- szony most szeli a kakastejjel sütött kalácsot, számolja a tízeseket, húszasokat! A gazdaasszony megérti a gyöngéd célzást, jó vastag szeleteket vág az ünnepre sütött mákos hajtottból, a szekrény tetején pirosló, kellemes illatot lehelő jonatánokból is nyom j egyet-egyet a betlehemesek ke— Legalább látott ilyet is a kisunokám — örvendezik a néni — szerencse, hogy nem volt itthon a vejem, kidobta volna őket. Igen pogánynak nevelik ezt az ártatlanságot. Az utcán alaposabban szemügyre veszem a betlehemet, ügyes lombfűrészmunka. — Faipari politechnikára járunk, mi csináltuk — dicsekszik Gyuszi. — A körtét, meg az elemet én szereltem bele, teszi hozzá Pista. — A fizika szakkörben tanultam. Ezután pénzszámlálás kezdődik. Harminchat forint a mai bevétel. Kiegészítem negyvenre, ez aztán megoldja a csapat szellemi vezérének, Nácinak a nyelvét. Leveszi a vattaszakállt, nevető cigányképéről. — Kevés az ilyen igazi jó hely, mint a Muszáj. A bérházakba alig engednek be bennünket. Az az igazság, hogy nem is olyan jó a szerelésünk, mint a régi betlehemeseknek, meg nem is tudunk annyi verset. A Béla az tudott, de aztán elzüllött. Megvetéssel, bár némi csodálattal meséli, hogy Béla cipőlopással egészítette ki az „öreg” szerepét. Rávetődött a széthagyott cipőkre, a suba alá rejtette őket. Végül lebukott, javító intézetbe vitték. Időközben megtörténik az osztozkodás, egészen sajátos elvek szerint. Náci 50 százalékot kap, Gyuszi és Pista 25—25-öt. Csabának főmérnök a papája, ő csak műpártolásból betlehemez. A részesedésről lemond Náci mint főnök és mint leginkább rászoruló javára. — Templomba szoktatok járni? Ismeritek a betlehemi mondát? Nem, egyikük sem szokott, a betlehemi történet is elég homályos előttük. — Valami azért lehet benne — gondolkodik Csaba. — József Attila is megírta — és belevág a vers közepébe: — Lángos csillag gyűlt felettünk, gyalog jöttünk^ mert siettünk ... Szabó János Jövőre űfalífo lakótelepek építését kezdik mej| A tanácsok 1968. január 1-től az eddiginél jóval nagyobb önállóságot kapnak beruházási ós fejlesztési terveik kidoi sózásához. Mint az Országos Tervhivatalban elmondták, a kormány csupán a fejlesztéshez szükséges állami hozzájárulás összegét és a helyi bevételek köz- gazdasági szabályozóit szabta meg. A tanácsok kiszámítják helyi bevételeiket, ehhez hozzáadják a kormány vagy a felsőbb tanács által jóváhagyott dotációt, s ennek az együttes összegnek a felhasználását maguk határozzák meg. Lakásépítésre a fentiek alapján 3544 millió forintot költenek 1968-ban a tanácsok. Ez azt jelenti, hogy a körülbelül 20 000 állami erőből épülő lakásból a tanácsok mintegy 14 000-et építenek, illetve eny- nyinek az építését fejezik be jövőre. A vízellátás és a csatornázás javítására 556 millió forintot irányoztak elő. Középiskolák és műhelytermek létesítésére 165 millió forint beruházást terveznek. Körülbelül 150 új középiskolai tanterem és 60 műhely terem építése fejeződik be. A kórházak befogadó képességének növelésére 296 millió forintot fordítanak. Befejezik például a 450 ágyas kazincbarcikai, a 4C0 ágyas siófoki, a 450 ágyas dombóvári kórház és rendelőintézet, ezenkívül a szombathelyi véradóközpont építését. Jövőre, várhatóan 22—24 ezer új fogyasztót kapcsolnak a cső- vezetékes gázszolgáltatásba. Megkezdődik a pécsi benzin- bontó építése, folytatódik a beruházás Kecskeméten, Békéscsabán, Gyulán. Nyíregyházán, Hódmezővásárbelven a földgáz bevezetésére. (MTI) — ríagyon örülök — szólt szívélyesen Valentyina Ivanovna és készségesen kezét nyújtotta. Ljonyka felállt, összecsapta bokáit, kezet csókolt és visszaült. Maszniszon bizonytalanul ült le a szék szélére. Valentyina Ivanovna ellenkezőleg, mindjárt megnyugodott és kacér mosollyal nézett Ljonykára. — Milyen fiatal — kezdte elnyújtva — én egész másmilyennek képzeltem... Ljonyka elnevette magát, bort töltött a hölgynek és magának. — Igyunk — mondta közvetlenül — Igyunk az ifjúságunkra.,. — örömmel — válaszolt Valent) ina és koccintott Ljonyká- vaL — He — he, ragyogó pohárköszöntő — kezdett hízelegni Maszniszon, de Ljonyka nagyon barátságtalanul ránézett. — Férje? — kérdezte Ljonya, Maszniszon felé bólintva. — Nem, csak ismerős, — hangzott a válasz. — Ciceró — folytatta Ljonya, — nagymestere a lefetyelésnek Pacsirta, ö volt a védőm. — Higyje el, szívemből, telkemből ... — rebegte Maszniszon. — Ügy trillázott, de úgy trillázott — folytatta Ljonyka, észre sem véve az ügyvédet — szépen dalolt, de rosszul fejezte be. Golyóáltali halálra ítéltek. Ugye hallotta? — Engedje meg — szólt közbe ismét Maszniszon — hiszen mindent megtettem... A lelke- met kitettem ... Remélem, megérti, hogy én ebben, hogy úgy fejezzem ki magam, nem vagyok bűnös. Ma még a börtönbe is elmentem önhöz, a fellebbezési kérelmét vittem aláírni. — Fellebbezést? — kérdezte Ljonyka, mint aki nem jól hall. — Miért ne, ezt alá lehet írni. Adja ide, aláírom. — Sajnos, nem hoztam el. Nem számítottam a találkozásra... Hazaszaladok érte. Itt lakom nem messze ... Ljonyka összehúzott szemmel ránézett és gúnyos vidámság csendült ki hangjából: — Sokra viszed még. Sokra viszed még Plevako, de most nem fogsz hazamenni. Vigye az ördög azt a fellebbezést, majd máskor aláírom ... Igaz Valentyina Ivanovha?... — Maga tudja — válaszolt rá nő. Ljonyka ránézett, megfogta a kezét. — ön nagyon szép. Gyönyörű asszony. Könnyű lesz majd az élete. — Honnét lehet azt tudni — sóhajtott valamiért Valentyina. — Tény — erősködött Ljonyka. — Az én szavam és kezem Krimiáradat Őszintén bevallom, hogy az utóbbi hetekben gyanakvó tekintettel vizsgálgatom embertársaimat. Ha belépek az üzletbe, rögtön azt figyelem, hogy kinek a viselkedésében találok gyanúsat. Ha valaki palackozott bort vásárol, nyomban elképzelem, amint hazaviszi, nikotint tölt a borba és elküldi az anyósának. Az utcákon órákig követem a gallérját felhajtott, osonó alakot, mert azt hiszem, hogy most fogja kiereszteni annak a vérét, akiről tudja, hogy nemrégiben kettes találata volt a lottón és a nyereményt ünnepélyes külsőségek között már átvette. Leginkább az ékszerüzletek körül ólálkodom, s ha valaki vesz egy harminc forintos vörösréz órát, egészen a MÉH Vállalat telepéig kísérem; hátha pokolgép. Ez az önmagámon megfigyelt alapos változás nem a véletlennel, vagy főleg nem a korral hozható összefüggésbe. Néhány hét alatt ugyanis több krimit láttam a televízióban, s úgy látszik tudaf, alatt a hatásuk alá kerültem. Mert ugyebár. ott van az Angyal, mint olyan: titokzatosán elhalt joviális urak, kétes erkölcsű, de nagy vagyonnal bíró hölgyek, rossz arcú, nincstelen, ötven körüli árvagyerek, s a nyomozó, aki már előre tudja, hogy kit fognak megölni, miért, hol és mégsem tesz semmit a megelőzésre (akkor nem volna érdekes a film). Aztán van a középkori krimi. Az ember a film első kockáiból tudja, hogy ki a tettes, de végig kell néznie, amint a kívánatos ékszerész lányt nya- konöntik — ilyen időben — egy, két, három vödör vízzel. Szíve választottját úgyszintén, halottak fekszenek a kisváros rosszul megvilágított utcáján (ja kérem, akkor még nem volt községfejlesztés!). A rendőrfőnök együtt játszik a többszörös gyilkossal és ékszerésszel, s a jámbor tv-előfizető nyeli az andaxint, mint kacsa a nőké dlit. Van azonban más is: Emberek a méh- kaptárban, gyilkos a malomkeréken és ibolyaszag a levegőben, kéjgáz, üldözés, elfogás, haló hörög, bilincs csörög, a nap vértóba száll, vérszagra gyűl az éji vad., te tetted ezt...! Pardon azt nem tudjuk, hogy ki a gy ilkos, majd a következő folytatásban kiderül. Én addig is vér- benforgó szemekkel járok az utcákon, csizmaszáramban kés, szívemben elszántság, zsebemben ékszer, ópium, kötél, méreg (három keresztes) és egy levél, egy figyelmeztető levél, fenyegető levél, hogy ha eddig és eddig nem, akkor __kiirtás köve tkezik. Betérek a vas- és edényboltba, hatalmas kést vásárolok, de mire kiérek, elhatározom, hogy mégis befizetem az ebadót, különben tényleg kiirtják a Blö- kit. Nekem viszont már elegem van a krimiből. — gál —< Az űf gazdasági mechanizmusban tovább növekszik a kisipari szövetkezetek versenyképessége A Gazdasági Bizottság határozata A kisipari szövetkezetek évi 20 milliárd forint értéket képviselő termelésükkel, s közvetlenül a lakosság ellátását szolgáló tevékenységükkel a népgazdaságban jelentős helyet foglalnak el. Versenyképességének fokozása és a szövetkezeti dolgozók megfelelő anyagi érdekeltsége érdekében a Gazdasági Bizottság határozatot hozott a kisipari szövetkezetek új gazdálkodási és anyagi érdekeltségi rendszeréről. A határozat leszögezi, hogy az új gazdasági mechanizmus biztos. Nem egyszer eszébe fog még jutni... • Közben az „asszisztensek” befejezték munkájukat. Megosztva egymás közt a termet, gyorsan sorba járták az asztalokat. Azután Ljonykához mentek és szó nélkül az asztalra öntöttek egy egész halom levéltárcát, órát, cigarettatárcát, brossokat és gyűrűket. — Gazdag fogásunk volt ma Leonyid Pantyelejevics — szólt tisztelettel az egyik. — Igen, nagyon úri módra sikeredett, — tette hozzá a másik. — A publikum is jólnevelt, még csak meg se nyikkant egy ürge sem, becs’szóra ... Ljonyka önelégült mosoly- lyal, szótlanul szemlélte az ékszerhalmot. Majd kiválasztot- I ta a legnagyobb briliáns nyak- [ éket és Valentyina Ivanovná- nak nyújtotta. — Kérem — szólalt meg halkan — fogadja el. Fogadja el Ljonyka Pantyeleievtől... Találkozásunk emlékére. Valentyina Ivanovna arca bíborvörös lett. (Folytatása következikj irányelveinek általában azonos módon kell érvényesülniök az állami ipari vállalatok és a kisipari szövetkezetek gazdálkodásában. Eltérő módszer alkalmazása csak olyan esetben indokolt, amikor az általános érvényű rendelkezések és szabályozók a szövetkezeti ipar adottságai, sajátos feladatai, vagy a szövetkezeti tulajdonformákból származó sajátosságok miatt a szövetkezeteknél nem vezetnének célhoz. A határozat értelmében biztosítani kell, hogy a reform bevezetésekor a szövetkezetek az állami vállalatokkal azonos arányban rendelkezzenek álló- és forgóeszközökkel, illetve na terheljék őket visszamenőleges, vagy többletkötelezettségek. Ennek érdekében ez év végéig a kisipari szövetkezetek hosszú- lejáratú kölcsönalapja terhére rendezik a szövetkezetek álló- és forgóeszközhiteleit. A kisipari szövetkezetek a tagok részjegy- zéséből részjegyalapot, nyereségükből tartalékalapot, részesedési alapot és ezen belül kulturális, szociális és szövetkezet- politikai célokat szolgáló alapot képeznek. A szövetkezetek műszaki fejlesztési alappal is rendelkeznek, s ezt az állami vállalatokkal azonos szabályok szerint képezik. A Gazdasági Bizottság szükségesnek tartja — mondja a ha- ározat —, hogy a reform elveinek megfelelően a szövetkezesek önállósága növekedjék, a szövetkezeti demokrácia továbbfejlődjék, az ipari szövetkezés *ársadalmi bázisa kiszélesedjék. A cél, hogy a szövetkezetek Gazdálkodása a nyereségérdekeltségen alapuljon, a szövetkezetek dolgozói a nyeresér összegében és annak növelésében érdekeltek legyenek. (MTI)
