Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

Humorrm Múltból a jelenbe d Majd a feleségem Azt szokták mondani, hogy a humorista hiva­tására születni kell. Ez- irányú kötelezettségem­nek 1910. október 7-én tettem eleget. Legalább­is az irataim szerint. A valóságban egy nappal előbb, 6-án láttam nap­világot, de jószüleim nem akarták, hogy a születésnapomon fekete zászlók lengjenek szert« az országban. Visszatekintve életen történetére, megállapít hatom, hogy átéltem a gyermekkort, az ifjú­kort s pillanatnyilag a jelenkornál tartok. Gyermekkorom nagy ré­sze a városligeti Fás Körben telt el; nagy betűvel írom, mert fo­galom volt. Innen indultak el a legnagyobb magyar futballisták annak idején. Én sohasem tartoztam kö­zéjük, bár reggeltől estig futballoztam. Közben, in­kább csak úgy mellékesen, nyolc évet jártam a Bar- csay utcai gimnáziumba. Gyenge diák voltam. Min­dig csak annyit tanultam, amennyi az elégségeshez kellett. Nyolc év alatt mindössze kétszer tévedtem ctekintetben: egyszer megbuktam történelemből, egy­szer jelest kaptam magyar nyelv és irodalomból. De az év végére mindkettőt kijavítottam elégségesre. Iskolai tanulmányaim elvégzése után tanonc let­tem egy gyógyszerárugyárban (3 hónapig), majd üz­letszerző gyakornokként a Magyar—Hollandi Bizto­sító alkalmazott. Fájdalom, teljes egy esztendő alatt 6em sikerült üzletet szereznem, főnökeimnek ez fel­tűnt, és elbocsátottak. Mivelhogy már diákkorom óta foglalkoztam rejtvények készítésével, elszegődtem rejtvény-rovatvezetőnek a Nemzeti Sporthoz. Már hó­napok óta készítettem a keresztrejtvényeket, amikor megtudtam, hogy a lap tulajdonosa a humoros írá­sokat jobban fizeti. Így lettem humorista, egyik perc­ről a másikra. Bármit is írni — addig az eszembe se jutott. Azóta viszont egyfolytában ezt teszem. Kez­detben sporthumort és sportriportokat írtam, később kisregényeket és tárcákat, még később színdarabokat, könyveket és szatirikus glosszákat. Jelenleg rövid életrajzomat Sőt már be is fejeztem. TABI LÁSZLÓ 1929-ben születtem, és sok-sok szerencsés vé­letlen folytán, még ma is élek. Tizenöt éves korom­ban szerelmes lettem egy Maca nevű lányba, és hosszas töprengés, vívódás után, írtam ne­ki egy hosszú szerelmes levelet. Maca felolvasta a levelet-az osztálytárs- . nőinek, akik gurultak a röhögéstől. Amikor ezt megtudtam, sírni sze- ! rettem volna, de aztán nem sírtam, mert férfi­nak nem illik sírni, ha­nem kíváncsian meg­kérdeztem: melyik rész­nél nevettek a legjob­ban? Ekkor lettem humo­rista. Érettségi után beirat­koztam a Közgazdasági Egyetemre, ahol sok olyan dolgot tanultam, amit most, az új gazdasági mecha­nizmus kezdetén ki kell verni a fejemből. Már egye­temista koromban dolgoztam a rádiónak, a Ludas Matyinak, és sok más újságnak. Midőn írni kezdtem, elhatároztam, hogy megváltom a világot: létrehozom a világbékét, felrázom az Emberiség lelkiismeretét, és minden erővel azon leszek, hogy jobbá tegyem őket, továbbá kicseréltetem a lakásomban a parket­tái;. Az utóbbi sikerült. Legalábbis megígérték, hogy kicserélik. 1951 óta a Ludas Matyinél dolgozom és azóta ren­geteg humoreszket írtam, de érdekes módon _ még mindig van téma, erről az élet gondoskodik, hűséges témaszállítóm. Több könyvem jelent meg, és időn­ként a televízióban is szerepelek, tévé-kritikával, amelyet nagy örömmel csinálok, mert a tévében szid­hatom a tévét, és még ők fizetnek nekem. Ha még egyszer elkezdhetném az életet, és újra húszéves lennék... Hajjaj!... Tévedés ne essék: ak­kor is humorista lennék, de jól jönne az a Nobel- díj, amelyet azért kapnék, mert újra húszéves lettem, vagyis visszafiatalodtam. Ezzel be is fejezem, mert a szerkesztőség a lel- kemre kötötte, hogy rövid legyek. Aki többre is kí­váncsi, az forduljon a feleségemhez, mert ő — gyak­ran mondogatja —, alaposan kiismert engem a há­zasságunk tizennyolc esztendeje alatt. Minden más .életrajzi adatom megtalálható az írá­saimban. MIKES GYÖRGY Szeplős kérdés Ismeretlenek között, váratlan helyzetben, vá­ratlan kérdésnél rögtön zavarba jövök, hebegek, makogok, nem találom fel magam és többnyire csak másnap jut eszem­be, hogy hogyan is kel­lett volna célszerűen vi­selkednem. Így volt ez mindig, egy eset kivételével. Amolyan író—olvasó találkozón történt, egy iparitanuló-otthonban. A fiatal nevelő bevitt egy terembe, ahol két tucat­nyi kamasz hancúrozott a széksorok között. A nevelő tapsolt, figyelmet kért, bemutatott, leültetett, kijelentette, nagy érdek­lődéssel vártak, aztán felszólította a jelenlevőket, hogy intézzenek kérdéseket hozzám. Hosszú, kínos csend. Minek is kellett nekem ide eljönnöm? Hátul néhány lakli már össze is hajol, már kuncognak is, énistenemjóistenem, szégyenszemre közröhejbe fullad majd az egész ismerkedés. — Ne egymás között sugdolódzatok! — szól rájuk erélyesen a nevelő. — Mire vagytok kíváncsiak? Az író szaktárs mindenre válaszol! — Minket speciál az izgat — mondja egy szőke, szeplős ifjú a kuncogok csoportjából —, hogy mi a különbség a humorista és a békaember között? Puff neki! Vihog, nyerít, gurul az egész társulat, itt mellettem a nevelő az öklét rágja. Most mit te­gyek?! Egy pillanat alatt kiver a veríték, ingem a hátamhoz tapad, kiújul a náthám, belázasodom, az arcok összefolynak előttem. Felállók, megköszörülöm a torkomat, hirtelen el­némul a terem. — Tisztelt országgyűlés! — hallom rémülten a sa­ját hangom. — Az előttem szóló igen tisztelt képvi­selőtársam interpellációjára csak azt válaszolhatom, hogy a humorírás és a békaemberség — rokonszak­mák. A békaember ugyebár felveszi a szemüvegét, az uszonyát, hátára csatolja az oxigénpalackot, lebu­kik, bemegy a víz alá, úszik, kúszik, kutat, matat, szétkergeti a halakat, felkavarja az iszapot, aztán nagykeservesen felhoz valamit a fenékről, boldogan felmutatja, mire a parton állók elnézően mosolyog­nak, vagy csak legyintenek, alant a mélyben a halak kárörvendezve kergetőznek tovább, és lassacskán az iszap is leülepszik. Ugyanez van a humoristánál, csak uszony, oxigénpalack, víz és halak nélküL Vi­lágos? Pompásan eldiskuráltunk vagy egy óra hosszat! No lám* azt ígértem, hogy egy hibámról beszélek, és a végén dicsekvés lett belőle. De hát mit csináljak, valakinek ezt a munkát is el kell végeznie?! KÜRTI ANDRÁS SZÓRAKOZOTT FÉRJ — Ez aztán a meglepetés drágám! Afor/zmáK Ha nem hiszed, hogy át tu­dod ugrani a Bodrogot, nem is fogod átugrani. Akik nem a munkájuk révén akarnak boldogulni, azokból lesznek a gonoszok és a szeren­csétlenek. Az elvtelen minden szélhez igazítja a vitorláját. A bosszú a kislelkűek szen­vedélye. A dogmatikus a betűtől nem látja az embert. Leggyakrabban a hazug es­küszik. Van olyan gépírónő, akit nem a keze, hanem a lába miatt tar­tanak. Megszámló-lhatatlan a ment­ségek száma, ha a saját vét­künkről van szó. Fenyegetéstől még senki sem javult meg. Minden lángésznek van hu­mora, de nincs minden humo­ristának lángesze. Az igazság meztelenül is erős. E. K. K. Ünnepre Benjámin László egyik ismert verséből (címét a függőleges 19-ben rejtettük el) idézünk a vízszintes L, függőleges 1., vízszintes 32., 14., 66., és függőleges 35. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet kezde­te. 12. Romlott tojás-e? 13. Kérdő­névmás. 14. A vízszintes 32. folyta­tása. 15. Két betű híján — USA pénzegyság. 16. Nevén nevezett fér­fit (+’). 18. Az elektromos ellenállás egysége. 2)0. Olasz város (+*). 21. „Modern” köszönés. 23. Németül — öröm, kedv. 24. Y. N. 26. Ásítást visszatartana. 29. ÖZ. 30. Mélyen belevág. 32. A függőleges 1. folyta­tása. 33. Illeték. 34. Hév, lendület. 36. Habos selyemszövet. 37. Kerék- abroncs — névelővel.. 38. Idegen női név. 40. N. L. I. 41. Végnélkül! tényszámok. 42. Magyar atlétanő. 44. Balatoni üdülőhely — vég nél­kül. 45. Minisztertanács. 47. Jól, ki­tartóan. 50. Kettősbetű. 51. Német — lábujj. 53. Részek. 54. Finn tele­pülés. 55. Férfinév. 57. A jármű fon­tos része. 58. Hullat, szétdobál. 59. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak az idegrend­szerrel való kapcsolatát jelöli. 61. Fagyott harmat. 62. Állam Hátsó- Indiában. 63. Fegyvert kipróbál (+’). 65. Hím állat-e? 66. A vízszintes 14. folytatása. 67. Vízszintesben G, füg­gőlegesben E(!) 68. Kimondott más­salhangzó. 70. I-vel a végén olasz település, az- Adda folyó mellett. 71. Szeszes ital. 72.' Növény. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes L folytatása. 2. Mássalhangzók(l) 3. Ro­kon. 4. Tessék, parancsolj. 5. Indí­ték. 6. Híres szovjet cirkusz. 7. Ima betűi. 8. N. D. o. A rádió műsor- közlése. 10, Heves megyei község. 11. Város az NSZK-ban. 17. TIL. 19. Az idézett sorok ebből a versből 1 2 3 4 JT 6 1 B 3 a 11 "1 12 SE 13 If 16 H 15 16 17 s$ 16 19 W 20 21 12 =üjj DÜ 23 0 26 25 m 26 27 26 H 23 30 Sl| X & X 33 36 M, II 36 m 57 iá 33 60 ß 61 Üf 62 63 11 m 66 6.5 66 m 67 66 69 w 50 51 52 SP 53 0 56 55 56 HU 57 m 56 59 60 iH 61 m 62 % 63 66 m 65 Sj 661 ' 67 bS 69 m\ 10 p. SRfiRM m 71 iid 72 L* * valók. 20. Régi nép, nemzetség. 22. v,A” vas is ez (—’). 23. Arany-, vagy ezüstszállal átszőtt selyem. 25. Ró­mai császár volt. 27. Háromatomos oxigénmódosulat. 28. Becézett női név. 29. Magasztos gondolati, vagy érzelmi tárgyú költeményt. 31. Észa­ki és déli is van belőle. 33. Szójá­rulék — névelővel. 35. A vízszintes 66. folytatása, az idézet befejező ré­sze. 37. „Az” erő fizikai mértékegy­sége. 39. Gyümölcsöt szüretel. 41. Megjelenési forma. 43. Állam E>él- nyugat-Azsiában. 44. Földet forga­tok 46. .. .fere. 48. Keletkezik# például a folyó. 49. Névelős fizet­ség. 50. Torz-alakú ember. 52. Ma­gára sokat „adóbb”. 54. Kerek szá­mot. 56. Barnás színű (+N). 58. Fe­jér megyei község. 60. Vágó eszkö­zöd. 62. Madár (ly=j). 64. Mókus lakhely (kettőzött középső betűvel!) 65. Régen a szülést ő vezette le. 67. Vízszintesbe G, függőlegesbe E be­tű kerül a kockába(!) 69. Az érték [kifejezője. 72. Növény. Beküldendő: a függőleges 19., víz­szintes 1., függőleges 1.. vízszintes ! 32., 14., 66., és függőleges 35. számú j sorok megfejtése. I A december 17-én közölt rejtvény helyes megfejtése: (Függőleges l.:j Téli reggel; (Vízszintes l.j) Tüzes j csikó repíti szánunk, hajrá; (Függö- ; leges 46.:) vidáman messze szár­iunk. (Az idézet vers fordítója: Lá- ‘nyl Sarolta)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom