Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
ncDaiaoMa Urbán Ernő: írott ma!ászt Az emberiség erkölcsi fejlődésének legmagasabbrendű vívmánya a humanizmus. De van egy nagy hibája: humanista módszerekkel dolgozik. Bálint György írta ezt, a 30- as évek végének ismert publicistája. Helytálló megállapítás, Megmutatkozik a mi társadalmunkban is, amely az emberi- J ség fejlődésének eddigi csúcspontja, a legtisztább logika, eszmények megvalósulása. Ennélfogva humanista. De éppen humanizmusunk teszi lehetővé, hogy mindmáig átmenthette magát a mi világunkba is a rossz, az önzés, az aljasság, az erkölcstelen, az antihumánus. Mi csak a saját fegyvereinkkel győzhetünk: a törvényességgel, a joggal, meggyőzéssel. A szemben állók kezét viszont nem köti semmi. Ütnek gátlás nélkül, övön alul és hátulról, gáncsolnak és lesből támadnak; mindig éppen ott, ahol rést vesznek észre védelmünkön. A legkirívóbb különbség köztünk éppen az, hogy ők támadnak, mi pedig csak védekezünk. Irodalmunkban egyre több az olyan mű, amelyik valamiképpen erről szól. Nyilvánvaló, hogy ez fontos probléma. Az ilyen művek pedig értékesek, hasznosak, figyelmet érdemelnek. Mert felráznak, mert harcba szólítanak, mert arra bírnak, hosv legalább összefogva, frontot alkotva védekezzünk. Ilyen könyv Urbán Ernő legújabb műve, az Írott malaszt is. Valójában nem regény, inkább talán riportkönyvnek nevezhetném. Hiszen alapanyaga valóságos történet, s Urbán Ernő alighanem szóról szóra ragaszkodott az eredetihez. Nagy port vert fel annak idején az országos lapok cikkeztek róla, hogy az egyik tiszántúli faluban a szociális otthon vezetőnőjét mint üldözte szinte halálba a járási egészségügyi osztály vezetője és a körülötte kialakult klikk. Az otthon vezetője tiszta szándékú, rendes ember volt. A megszállottak fajtájából való, aki nem volt kapható a visszáélésekre és nem volt hajlandó elmenekülni sem, amikor emiatt üldöző-» be vették. De csak nagyon nehezen, s már csak az országos szervek közbeavatkozására szolgáltattak neki igazságot. Miért, és hogyan lehetséges, hogy idáig fajulhatnak a dolgok? Meddig merészkedik a gyalázatosság és miért nem lehet idejekorán útját állni? Hogyan van az, hogy nálunk, ahol a politikai és erkölcsi éghajlat derűs és életet fakasztó, a mikroklíma helyenként ilyen fagyos és pusztító lehet? Ezeket a kérdéseket teszi fel kimondva, vagy kimondatlanul Urbán Ernő az Írott malaszt- bain. Felháborít egyszersmind és arra buzdít, hogy ne hagyjuk a szocialista törvényességet esetenkint írott malaszttá degradálódni. A jog védjen meg minden tisztességes embert és ne csavarhassák ki betűjét kedvük szerint a kiskirályok, a perc-emberkék, a maguk privát szocializmusát építgetők. Témájánál fogva eleve izgalmas olvasmány ez a könyv. S Urbán Ernő, a remek tollú újságíró világos stílusával, a nyomozás pergő cselekményű megszerkesztésével, kitűnő megfigyeléseivel, a jellemek és helyzetek érzékletes ábrázolásával valósággal krimi-szerűen feszültté teszi. (Amit éppenséggel nem ledorongolásmak, hanem ellenkezőleg, dicséretnek szántam.) Az Írott malaszt azok közé a könyvek közé tartozik, amiket szó szerint: nem lehet letenni. Mester László H. Barter Lajos: Három érkezés | A vonat éjfélkor befutott pett, magához ölelte, orrát já- az állomásra. tékosan a felesége pisze orráFél óra múlva a harmincéves hoz ütögette. férfi, ballonkabátban — keze- — Nagyon boldog vagy, édes. ben orvosi táska és bőrönd — Az asszony szeme megcsil- megállt egy barna házkapu lant; fürkésző volt: előtt. — Mit tagadsz? Recsegve nyílt a kapu. A kü- — Titok! szöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét... Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a betegeim ... hazaküldtek. A fiatal nő a férfira mosolygott és benyomta a kaput. — Operáltál? — Vége — mondta az orvos. Aztán nem bírta tovább: — Kineveztek. Átkapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megállt. Az asszony nézte férje bolA bérház folyosóján a férfi dogságát, halkan szólt: papírpénzt nyújtott a nő felé: — Akkor itt hagyjuk a ház— Ha már ritkán lát, kárpót- mesterséget? lásul — mondta. Hirtelen csengő berregett, köA nő keze a levegőben járt, vetelőn. kapkodott, de a pénz elugrott Az asszony a férfira nézett: előle... — Azt hiszem, a részeg A nő durcásan ajkát bigy- Koncz... Beengedem, gyesztette, mint aki azt mond- A férfi nem engedte el az ja; tedd el, nem is kell! Csak asszonyt, húzta magához: kis idő után indult el az orvos — Hadd várjon ... felé. Az asszony a férfihoz, a nyiMegállt előtte. Halkan, alig tott kabát alá bújt. hallhatóan mondja: És a csengő hiába berregett. — Szervusz. * — Szervusz — szólt a férfi A qyárban hatalmas leis, és lassan, szerelmesen^ cső- meztábla dongott. Vaskalapács kolva, magához ölelte a not zuhogott rá. A fiatal nő csók közben ki- Visszhangzott a szerelőcsar- rántotta a férfi kezéből a pa- noj^ pírpénzt és nevetve szaladt az Az orvos ballonkabátban a udvar fele. csarnok ajtajában állt. TekinA férfi az udvar közepén ér- ^ete végigfutott az embereken te utol. Kariaba kapta es cső- gS a tárgyakon. E'indult egy kolta, ^csókolta... idős ember felé. Megállt möA no meg csak nevetett, ne- götte, hangját torzítva, dörmög- vetett: ye szólt: — Bolond! te bolond! feléb' Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. Forgatta a lemezt, a fény felé tartotta ... Jobbról nézte... balról nézte... és csak ennyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabátja olajfoltos. * A klinikán fehér volt a tisztaság. A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgására felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó felől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot Láttam, hogy Hatvani Dániel: Fényöklű magány Szemedben teregeti ki gyűrött napjaimat a bánat fekszünk hangtalan hóesésben jégvánkosán az elmúlásnak Csókunk szétszabdalt egében az árvaság csillaga lüktet fényöklű magány kovácsolja szigorúvá a szerelmünket red a ház ... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — messziről. A házmesterlakás kisebbik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt — két heverőn. A nagvobbik szobában falilámpa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra Igazította a takarót. A férfi az asszony mellé léBarbara Beidlen Napalm Ezüstöt és aranyat látok villámlani ezüstöt, aranyat ezüstből vannak a madarak aranyból az eső-sugarak a víz kiloccsan a dzsungelból lángba borítja a rizs vetéseket és tüzes madarak szállnak a láng beborítja az élőlényeket. Futnak a gyerekek, ruhájuk mint a sárkány ég lobogó lánggal aztán jajjszavuk elhal üveg tekintetüket égre tárják lángolnak a nők fején a pici kosárkák s megvilágítják a rizsvetéseket... Amerikaiak — figyeljetek! A gyermekek halálsikolyát még visszhangozzák a hajfongi dzsungelek. A vers a 13 ezer példányos Venture című amerikai lapban jelent meg ez év februárjában. Az USA honvédelmi minisztériuma a 20 éves lány verse miatt a lapot elkoboztatta. mert az ír4«?+ ..Vietnam vonatkozásában zavartkeltőnek” minősítette. A PACO című eszperantó lapból fordította: Gál Sándor Frideczky Frigyes: Hegyek egymáshozbújva szenderegnek, zizegve hulló neszt szitál a szél, veres szemekkel néz a nap keletnek, s az est, miközben csillagot seperget, esett gyereknek csendesen mesél. Mogorva házak halkan füstölögnek, sovány kis utcák nyújtóznak nagyot, a hold mocorgó tócsát gyűjt tükörnél, s habár bozontos felhők sündörögnek, örömre lobbant sok-sok ablakot. Éjjé sötétül lassacskán az este, tévé szemekkel nézi már magát, akác áll sűrű kontyát leeresztve, — Motorrobaj robbanva ront az estbe szilánkká zúzza a csend üvegfalát. — Meviött a vándormadár, jó reggelt! Az idős ember zavartan hátrakapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, anám. Az öreg csak nézte: — Hát megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi?! A kazán tetejéről nyakigláb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! — és tnár ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak integetett: — Höhö... professzor, régen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorították, ölelték. — Az egész műhely nevében köszöntőm birodalmunkban — szónokolt az egvik —, és régi szokás szerint üdvözlöm önt... essen beléd a ménkű, ha nem tartasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott száiíal. Aztán az ember'-so nort szélén egy vékonvarcú öreg mellé lénett. magához kapta és ennyit mondott: — Megjöttem. A vékonyarcú öreg zavartan topogott, viccet erőltetett: — Tudod-e még egyengetni a vasat, ahogy tanítottam? Vagy már csak az injekdóstúket egyengeted? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kalapács hevert, az ap;ára kacsintott, felemelte a kalapácsot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyengetni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütögette a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács . . . Aztán megállt. Az orvos felfogta a lemezt és odanyújtotta a vékonyarcú öreg elé, aki valamikor a mestere volt már megjött. Mire beértem, itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott: — Mikó... A nővér nézte az orvost: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszélnek magáról. Az orvos tekintete a rendelőben körbe járt: — Mit beszélnek? ... A nővér halkan, egyszerűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott. — Nem ilyennek képzeltem... Azt hittem, hogy szőke. — Miért? — Csacsiság. A tiszta nekem fehér... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt, a szavakon gondolkodott. A nővér az orvos ballonkabátját nézte: — Olajos... — mondta. — Kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosolygott: — Köszönöm, majd magam. Levetette a kabátot, benzines üveggel a vízcsaphoz lépett. A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit — Kérdezzen, kérem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amíg maga tanult? — Igaz — mondta az orvos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakásban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az orvos tisztítja az olaj föl tokát. A ballonkabáton az olajfoltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja keze simogatásá- nak, amikor az orvos még gyerek volt Arcához húzta a kabátot Az olajszagon átüt a karból. Szappanos István: Portré.
