Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

196T rfer«*?r»b»r 17. vasárnap 5. oldal Tenni kell nap mint nap Egy hónapja talán, hogy egy kedves, meghitt baráti összejö­vetelen a 71 éves Rózsa János bácsi mellé kerültem. Őket, a veteránokat, az internaciona­listákat ünnepelték, tüntették ki elévülhetetlen érdemeikért, a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban való tevékeny rész­vételükért A dicső múltról, ha­zánk fiainak kommunista helyt­állásáról szóló igazságokat, lel­kesítő és fájó epizódokat hall­gattunk Rózsa Jani bácsi szá­jából. — Amikor 1915-ben hadifog­ságba estem, a mai Szverdlovszk- ba, Jekatyerinaburgba szállítot­tak bennünket. A forradalom híre 1917. október végén az Ural melletti Nyizsni Tagilban ért hozzánk. Akkor azt mond­ták, hazaszállítanak bennünket, ám a vonat nem hazafelé, ha­nem Szibériában, az Altáj hegy­ség lábánál fekvő Barnaul vá­rosban állt meg. Itt voltunk 1918. tavaszáig, s innen Omszk- ba kerültünk... A hadifogoly- tábor néhány tisztje, közöttük a kiskőrösi Ligeti Károly főhad­nagy átjárt hozzánk, s előadá­sokat tartott arról: mi is a for­radalom. Akkor értettük is, nem is. Később az ő szerkesztésében megjelent Forradalom című új­ságból olvasottak alapján né- hányunkban kezdett világosod­ni, hogy ez az ügy a miénk is... Május lehetett, amikor az el­lenforradalom szervezkedni kezdett Szibériában. A 16 ezer cseh lérionista fellázadt. Gajda cseh tábornok szövetkezett Kol- csakkal, s a Tranzszibériai va­sútvonal mellett százezer el­lenforradalmár állt készenlét­ben. Omszkban két front ala­kult ki, s ez arra ösztönözte a városi szovjet parancsnokságot, hogy megerősítse a forradalmi hadsereget. Ligeti Károly és Ra- binovics elvtársak két század orosz és egy század magyar ka­tonából álló zászlóaljat szer­veztek ... Harcoltunk Omszkért, fogságba estünk, majd a Vörös Hadsereg szabadított ki ben­nünket ... Rózsa János akkor Lenin- grádiba, vörösparancsnoki is­kolára került. Onnan vezényel­ték őket, magyarokat az inter­venció elleni harcba. Bakuban, Tbilisziben küzdöttek a szov­az alkalmi munkákból tengő­dök, a politikailag megbízhatat­lanok kenyerét. A Horthy-rend- szer, mint megbízhatatlan ele­met 1941-ben újból internáló táborba csukatta. A felszabadulás után 1944. decemberében tizenhatan, kö­zöttük Rózsa János bácsi, meg­jet hatalomért. A fehérek le­verése után Moszkvában újabb iskola, tanulás várt rá... A naptár 1922. áprilisát mutatta, amikor Rózsa János vöröspa­rancsnok hazatért. Itthon in­ternáló. táborba zárták. Néhány esztendő pergett le az idő rostáján, amikor 1933- ban Rózsa János is tevékeny szervezője volt egy illegális pártszervezet megalakításának. A pártalakítás kitudódott, s új­ból börtönbe került. Évekig ette alapították Kecskeméten a Ma­gyar Kommunista Pártot. A volt vörösparancsnak kettőzött erővel vetette magát a munká­ba. Tíz évvel ezelőtt nyugdíjba ment, de még ma sem pihen. — Kommunista vagyok, s utolsó leheletemig küzdeni, dol­gozni fogok. Nem elég a múltba nézni, emlékezni. Tenni kell nap mint nap. ez a mi dolgunk! Gémes Gábor „Emlékezz, proletár...!” A fasiszta diktatúra készen- 99 létbe állította a kötelet és a hóhért. A statáriumrende­let módot ad a hatalomnak, hogy mindenki ellen, akire a kommunista mozgalomban va­ló részvétel rábizonyul, statáriá- lis eljárást folytasson le ... Nem szabad illúziót táplálni. A fa­siszta diktatúra azonnal alkal­mazni fogja a statáriumot, ami­kor meg lesz hozzá az ürügye (mint ahogy Biatorbágy csak ürügy volt a statárium meghir­detésére), amikor a tömegeket a sajtó, egyház, rádió propagan­dájával hipnotizálni lehet a KMP elleni programkód járatra. Az akasztófa tehát készenlét­ben áll.” A régi, sárgult, foszladozó pa­pírlapról szinte izzanak a szen­vedélytől fűtött sorok. Aki ír­ta, Sallai Imre jól tudta: a bi­tófát elsősorban neki ácsolják, a statárium ürügyét az életére török eszelték ki. De azt is tud­ta: mindent tehet, csak azt nem, hogy meghátráljon, hogy feladja a küzdelmet, hogy meg­húzódjon valami biztonságos zugban, s várja az idő múlását. ff n ezt teszi, egész életét, önmagát tagadja meg. Ha vállalja, s vívja tovább a harcot — tapasztalt, hivatásos forradalmár volt — előre látta: sorsa beteljesül. Nem számolt könyörülettel, az ellenségtől nem remélt emberséget. Cikke — a párt illegális lapjában jelent meg — maga a bizonyság erre. Az első volt, akire a statáriu­mot alkalmazták. Reggel fél ki­lenckor állították a vérbírák elé, délután fél háromkor már ítéletet hirdettek, s két óra múl­va a Horthy-rendszer hatalma­sai úgy hitték: Magyarországon meghalt a kommunista párt, mert Sallai Imre és harcostár­sa: Fürst Sándor halott. Ügy ítélték el mindkettőjüket, hogy ellenük sem írásbeli, sem szó­beli, sem tárgyi bizonyíték nem volt. Még a bírósági tudósítók sem tudtak több indokolást ösz- szetákolni, csupán ennyit: „a bizonyosság a körülményekben van...” A bizonyság a körülmények­ben volt... S kell-e több bi­zonyság, mint amennyit a kor — éppen harmincöt esztendeje — maga produkált? A Horthy-rendszer — termé­szetéből következik — nem tu­dott és nem is akart változtatni az ország rettenetes helyzetén. Pokoli hatalomféltésben min­den eszközével, erejével a for­radalmi munkásmozgalom, a kommunisták ellen fordult. allai Imre és Fürst Sán­dor volt az első két ál­dozat. Sallai, a szervező, a for­radalmár, Szabó Ervin tanítvá­nya, Korvin Ottó barátja, a Tanácsiköztársaság felelős tiszt­ségviselője. Sallai Imre, a hu­szas évek elejének egyszerű bé­csi pártmunkása, később a Moszkvai Marx—Engels Intézet csendes szavú könyvtárosa, ko­rának egyik legképzettebb ma­gyar marxistája. Sallai Imre, aki a párt hívó szavára felcse­rélte a tudomány hajlékát az illegalitás ezernyi veszélyével, az elméleti munkát egy üldözött párt — a kommunisták pártja — gyakorlati szervezésével. Hazájában, szülőföldjén — ezernyi ellenség között. 1932. júliusában fogták el. Akkor — hazatérése óta — négy éve már az illegális KMP egyik vezetője volt. Két héten át gyötörték. Egy nap alatt el­ítélték és kivégezték. \f eghalt; írott műveket, em- lékezetes beszédeket nem hagyott örökül az utókorra. Az emlékmű, amely megőrizte ne­vét, munkáját, cselekedeteit, amelyben ma is tovább él: ma­ga a párt. Ha élne, most lenne hetven esztendős Sallai Imre. L. L. Ketten a harmincötezerből Puszta véletlen, hogy a patinás város postahivatalának hír­lapterjesztő részlegénél érdeklődésemre — merre találom a leg­régibb és a legújabb előfizetőt? — ugyanazt az utcát nevezték meg. így aztán egymással csaknem szemközti házakban keres­hettem fel a Petőfi Népe mintegy haimincötezeres táborának két olvasóját. Ifjító érdeklődéssel „Legifjabb” bajai olvasónk — özvegy Bállá Tstvánné — egy híján nyolcvanesztendős. Ele­ven tekintetű, gondolatait für­gén, élesen váltó néni. Számon­ként már régóta vásárolja, így jól is ismeri lapunkat. — Nem annyira a magam kedvéért, inkább a nálam lakó két gimnazista kislány megör- vendeztetésére fizettem elő most Jó szolgálatot tesz a lap a vi­lágeseményekben való alapo­sabb eligazodásuknál. Persze én is naponta átböngészem. — Öreg fejjel is érdekel a vi­lág, a fejlődés, a szédítő hala­dás. Épp az imént jártam kinn az utcán, megnézni, hogyan dol­goznak gépükkel az útjavítók S ebben a rohanó életben jól eligazít az újságjuk. Ha pedig tanácsot kellene adnom, egyet javasolnék: röviden írjanak! Az okos mondanivalót kevés szóból is megérteni! Mint a falat kenyér. Másik előfizetőnkhöz a lap megindulása óta kopog be a me­gyei sajtótermékkel a postás. Szőke János rutinos, szenvedé­lyes olvasó; fél tucat folyóiratot járat és olvas el szinte az utol­só betűig. Ősztől tavaszig — mint mondja — a betű az élete, meg a munka. Az év enyhébb szakasza viszont már a folyó­parti kis víkendházban talália. ahol nyugdíjas társaival együtt nomádkodik, halászgat. De la­punk — oda is elkíséri. — Átfogó képet kapok a P. N.-ben a megyéről — így sum­mázza véleményét —, mert bi­zony az is érdekel, hogy Hala­son vagy Tasson mi történik. Megismerem egy-egv község sa­játos gondjait. Amihez kevés kommentár kell, azt pedig ügye­sen „tálalják” az egyre jobb minőségű fotók. A sport mellett a városfejlesztés kérdései fog­lalkoztatnak legjobban, s az a tapasztalatom, hogy ez a téma mindenkit érdekel. „Veterán” olvasónk több mint negyven esztendeje harcosa a munkásmozgalomnak. Annak idején már a katonaládájában is a Népszavára bukkant az őr­mester, s fegyelmezte meg ezért a „bűnéért”. íme, két portré, két egyéniség barátaink több ezres seregéből. Lelkes figyelemmel olvasnak és szerettei bírálnak. Mi pedig — szerkesztőségi asztaloknál és ro­tációs gépek mellett — nekik valamennyiüknék igyekszünk napról napra tartalmasabb, gaz­dagabb napilapot gondolatokba és formába önteni. Jóba Tibor FRISSEN, FIATALOSAN Ha nem is találkoztam a Habselyem- és Kötöttárugyár 3. sz. gyárának kerekegyházi telepén Csorba Erzsivel, mind­az, amit Boros Rózsa KISZ-tit- kár elmondott róla, cikkünk elejére kívánkozik. — Csendes, félénk, tanyasi kislány volt három hónappal ezelőtt Erzsi. Igyekezett alapo­san elsajátítani a szakmát, de nehezen melegedett fel közöt­tünk. Meghívtuk néhány KISZ- rendezvényre, klubdélutánra, sok mindent megtanult közöt­tünk, s egyszercsak előállt a ké­réssel: Szeretne belépni aKISZ- be. Bevalljuk, mi is ezt akar­tuk, hát hogyne fogadtuk volna szívesen! .Azóta a legaktívabb KISZ-tagok közé tartozik. Számítanak a fiatalokra E példához hasonlót számosat lehetne idézni, hiszen az üzem­ben, ahol a modern gépeken ma már százhetven varrónő dolgo­zik, nemcsak a körülmények, hanem az emberek is változ­nak, fejlődnek. A KlSZ-alap- szervezet egv éve alakult, negy­venöt fiatallal. Az ország különböző részein dolgozó lányok, asszonyok tér­tek vissza az úi gvárba, s a kör­nyező tanyavilágból is folya­matosan érkezik az utánpótlás — Malecz Ilona KISZ veze­tőségi tag — folvtatja a KISZ- titkár —, csak 22 éves és már szala "vezető, a 20 éves Teilín- ger Tériké úgyszintén. Ilonkát választották meg egyébként az üzemi Ifjú Gárda parancsnoká­nak. A termelés vezető posztjá­nak betöltésénél számításba ve­szik a legrátermettebb KISZ-is- tákat is. Jellemző a hetven KISZ-tag szorgalmára, hogy ke­resetük átlaga meghaladja a többi dolgozó keresetét. A ter­melésben való helytállás mellett azonban legalább ennyire fon­tosnak tartják, hogy a KISZ- szervezet gondoskodjon a tag­ság szabad idejének hasznos el­töltéséről. A tettek albuma Díszes album kerül áz asztal­ra, fényképes és írásos doku­mentumok az Októberi Forra­dalom jubileumára tett felaján­lások teljesítéséről. Tábortűz, a község veterán kommunistáival való találkozás, az alapszerve­zet házi könyvtárában található művekről szóló irodalmi vita. szellemi vetélkedő, a nógrád- verőcei és az üzemlátogatással egybekötött pesti kirándulás, a közös szüret, a társadalmi mun­ka éppen úgy megörökítésre került a szép albumban, mint a színdarabok, a szovjet filmek megtekintése. — A felsorolás még mindig nem teljes — mondja az üzem­vezető. — A lajosmizsei, orgo- ványi, városföldi és a helyi ké- zilabdás lányok tornáját is a ..habselymes’’ lányok rendezték. Az augusztus végén alakult há­rom KISZ-brigádnak komoly esélye van a szocialista cím el­nyerésére. Ilyen alapon termé­szetes, hogy a gazdasági veze­tés szívügyének tekinti az ér­dekvédelemmel kapcsolatos nroblémák megoldását, szívesen részt vesz a KlSZ-taggyűlése- ken éppen úgy, mint az ezeket követő hangulatos klubfoglalko­zásokon. Megérdemelt iutalom Egy cikk terjedelmét megha­ladnánk, ha a lányok terveit is felsorolnánk, kitérnénk a po­litikai oktatással, a párt- és KISZ-taggá neveléssel, a mun­kával, a tanulással, a sportolás­sal és művelődéssel kapcsolatos nagyszerű elképzeléseikre. Vi­szont ők is tudják, hogy a köz­ség párt-, tanácsi és kulturális vezetőinek, az üzem irányítói­nak segítsége nélkül nem ju­tottak volna hozzá a felsőbb KISZ-vezetés elismerő jutalmá­hoz. — A kecskeméti járás 82 KISZ-alapszervezete közül — magyarázta boldogan Schmidt Klári gazdasági felelős —, el­nyertük az októberi évforduló alkalmából kitűzött 7 ezer fo­rintos jubileumi jutalmat. Az eddigi kétezer forintot a KISZ- kasszában, társadalmi munká­val, a rendezvényeink bevételé­ből teremtettük elő. De a ju­talom — amit rádió, lemezíát- szó, rádióasztal és hanglemezek formájában kaptunk meg —, új irányt szabott terveinknek. Ennek lényege, hogy a rádiót, a lemezjátszót itt az üzemben használjuk elsősorban, hogy minden munkatársunk hallgat­hassa. — S mikor kerül sor a „pre­mierre”? — Legközelebbi taggyűlésün­kön. amelyen lebonyolítjuk a KISZ tagkönwcserét, és meg­rendezzük KlSZ-alapszerveze- tünk névadó ünnepségét is... B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom