Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
I oldal 1967. november 12. vasárnap megöregszünk kívül hálásan fogadják. Erről a lapok szerkesztőségeihez, küldött lelkes levelek ugyancsak tanúskodnak, amikor a tsz megvendégeli, jutalmazza őket, szorgalmukért, hűségükért: amikor felköszöntik őket az úttörőik, a nőtanács, a vb-elnök; amikor megnyílik a klubszoba, ahol rádió, tv, társasjáték, újság, s barátságos légkör és meleg — van; amikor öregek hetén a helység szeretető veszi körül őket — mindannyiszor megírják ... NOS. HOGY MINDIG tudunk még többet tenni, arról kezdeményezések. kormányintézkedések hónapról hónapra meggyőzhetik öregeinket. Például a közvéleménykutató kérdőíveken visszatérően felvetett kérdésről — lesz-e több munkaalkalom a csökkent munkaképességűeknek? — épp a napokban intézkedett a munkaügyi miniszter új rendelete a munkaközvetítésről. Eszerint a vállalatoknak ún. munkahelyi névjegyzéket kell készíteniük a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alkalmas munkakörökről, s ezek a tanács intézkedése szerint csak közvetítéssel tölthetők be. De olyan öregek számára is, akik már nem végezhetnek termelőmunkát, új és új utakat- módokat keresünk arra, hogy mégis hasznosan. életkedvet adóan foglalkozzanak valamivel. Igyekszünk módot nyújtani értelmes hobbyk űzésére, mint barkácsolás. kisállattenyésztés laboratóriumok részére, kényes, munkaigényes növények termesztése, játékkészítés, vagy azok összeszerelése. És miért ne szerezhetnének az öregek sikerélményeket olyan versengésekkel is. mint a fiatalok Ki mit tud?-ja? A maguk körében, klubok, öregek napközi otthonai, vasy szociális otthonok vetélkedőin. VAN MÉG sok kimeríthetetlen lehetőség, hogy társadalmi feladatként tegyünk mi is az öregkor méltóságának emeléséért, ami tőlünk telik... De csöppet sem mellőzhető az a gondoskodás sem. ami hozzátartozóik részéről kívánatos öregeink alkonyának bearanyozá- sához. Mert ahol megvannak a gyerekek, de szeretetet, melegséget mégsem kapnak a megfáradt, fehér hajú szülék, az ebből fakadó keserűséget nem képes egészen feledtetni a nagy társadalom törődése. Tóth István Bárány Tamási Abszolút A költő jókedvűen ébredt; az ember mindig jókedvű, ha történik vele valami. Vele ma Például az történik, hogy legújabb verseskötetének kéziratát beviszi a kiadónak. Fél tízre elmegy Margitkához, aki mára ígérte a teljes kézirat gondos legépelését, hóna alá csapja a paksamétát, és tizenegykor felmegy a kiadóhoz; a lektor már várja. Enyhe bizsergést érzett a gyomorszája tájékán, s amíg borotválkozott. mindegyre azon tűnődött, miért bánik oly fukaron a naptár a pirosbetűs ünnepekkel. Ez a nap például egyszerű feketével van nyomva — holott ennél pirosabb piros ünnep egész évben nem lesz! A karácsony ehhez kutyafüle. .. Ki is kellene javítani a naptárt. Az áll benne: Ernőd napja. Hogy-hogy Ernőd? Ez nem Ernőd — ez a Kötetleadás Napja! Korábban ért a kiadóhoz, mint tervezte. Margitka nem volt otthon, az édesanyjától vette át a kéziratot, három példányban. Begyömködte táskájába a három dossziét, s már modern szaladt is; fél tizenegykor ért a kiadó háza elé. Az épület sarkán kávóház tükörablakai hívogattak; s mert volt még Iris ideje, befordult a pörgőajtón. Az első asztalnál Holárik ült, a sleppjével. Barátságosan odabiccentett nekik, és nyugtázta a szintúgy barátságos vissza- biccentéseket. A második asztalnál Berente vitte a szót; amikor őt meglátta, felugrott, átölelte, két oldalról megcsókolta. (A többit ő veregette hátba ba- rátian; ez volt a rangsor.) — Ülj le! — szólt lelkesen Berente. Megemelte táskáját; arca ragyogott, ahogy nemet intett. — Külön ülök. Át kell néznem ... a kötetem kézirata. — Az más —lehelte Berente. Megint megcsókolta, meghatot- tan, s mintegy áldást osztva intett. — Menj csak! A harmadik asztalnál Spányi- kék ültek. Tartózkodón bólintott feléjük, de legtöbbjük észre sem vette. Spányik pillája megrebbent; ha akarta, vehette éppen üdvözlésnek is. Spányi- kék utálják, lenézik, megvetik, tudja jól. Spányikék szerint nemcsak tehetségtelen. nemcsak realista, de ráadásul naturalista is. Nincs vele mit kezdeni. Elcsápolt mellettük, a megritkult, jéghideg sarki levegőben, beljebb ment. Kávét kért, előhúzta táskájából az első példány dossziéját és belelapozott. Ekkor lépett oda hozzá Herte- lendi, a Valamint című hetilap egyik szerkesztője. — Nincs egy jó versed? — kérdezte, ahogy kezet nyújtott. — Most viszem fel az új kötetem ... — mondta jelentősen. — Na — bökött rá Hertelendi —, hát abból adj valamit. Benyúlt a táskájába, felnyitotta a harmadik másolat dosz- sziéját, s kihúzta a legutolsó lapot. Ez a vers mostanában készült, a kötet nagy. mindent összegező záróakkordjául Sokat, nagyon sokat vár tőle: a szíve, a vére, a lelke van benne. — Tessék — mondta az izgalomtól rekedten, s átadta a papírt. — Azt hiszem, a legjobb, amit valaha írtam. — Igen? — kérdezte Hertelendi, s már csúsztatta is táskáEgészségügyi küldöttek a megyében A WHO, az ENSZ Egészség Ügyi Világszervezete novembe 8-tól Budapesten rendezi meg .. szervezethez tartozó tíz latinamerikai, afrikai, ázsiai ország vérellátó szolgálata vezetőinek féléves szakmai továbbképző tanfolyamát. A tanfolyam résztvevői szombaton délelőtt a megyei tanács vb egészségügyi osztálya és a megyei Vérellátó Állomás meghívására dr. Hollán Zsuzsánna, az Országos Vérellátó Szolgálat igazgató-főorvosa kíséretében Bács megyébe látogattak. A TIT kecskeméti klubjában rendezett fogadáson, amelyen ott volt Mr. Mulvany, a WHO genfi központjának képviselője is, megyénk egészségügyi vezetői tájékoztatták a vendégeket a megyei kórház, a megyei Vérellátó Állomás munkájáról, eredményeiről. A küldöttség ezután a megyei Vérellátó Állomásra, Soltvad- kertre, a délutáni órákban pedig a bajai Vérellátó Állomásra látogatott. A Delta brigád kiállítása A Kecskeméti Rádiótechnikai Gyár tmk-brigádja, a „Delta”, annak ellenére, hogy tagjai még csak egy éve dolgoznak együtt, igazi, összeforrt kollektíva. Camea tanítani akar ... Camea rúzs, Camea kölni. Szőke haj, szabályos, szép arc. Az utcán, házak falán, hirdetőoszlopokon tízezerszámra látható ugyanaz az arc. ugyanaz a plakát. Ki a plakát modellje? Megkeressük „Cameát”. Budapesten lakik, a Belvárosban. — Hivatásos fotómodell? denről árulkodik. Az arcvonásoknak mindig frissnek, üdének kell lenniük. — Nem zavarja, hogy gyakran találkozik a saját plakátjaival? — Már megszoktam. Nagyon kevesen ismernek fel. — Mivel tölti a szabad idejét? Nemcsak a munkában segítik egymást, úgyszólván minden élményük közös a gyárkapun kívül is. Az üzem minden dolgozója szívből örült, amikor megtudták, hogy a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulóján Szocialista brigád címmel tüntetik ki őket. A Delta tagjai elhatározták, hogy emlékezetessé teszik az ünnepet — egyúttal saját sikerüket is — munkatársaik számára, és pompás kis kiállítást rendeztek, amelyen minden a kezük munkája. Vin- cze János és Puckhardt Antal művészi fényképfelvételeken örökítették meg az üzem életét és Kecskemét fejlődését. Szeré- nyi Albert festményeit mutatta be, köztük egy szép Lenin- portrét. A brigád költője, Kiss Miklós, egy forradalmi verssel csatlakozott társai akciójához. Az ötödik tag, A. Tóth László, nem foglalkozik ugyan semmilyen művészeti ággal, de ő is több éjszakáját áldozta a kiáílí-í tás előkészítésére, amelynek — mint képünk is mutatja — nagy sikere van a gyárban. Díszbemutatót tartanak kedden este a bajai Központi filmszínházban, ahol levetítik a Csillagosok, katonák című új szovjet—magyar kopro- dukciós filmet. A bemutató előtt találkozót rendeznek Jan- csó Miklóssal, a film rendezőjével és a főszereplőkkel. _____________I olvasunk i isztikákat a meghosszabbo- >tt életkorról, a nyugdíjasok imának állandó, relatív nö- k-edéséről. Tudjuk, s most cm szorul részletes bizonyítás- n, hogy az általános jelenség kai sok pozitív körülményre ezethetők vissza. Ezek közül i legfontosabbak: az életkörülmények színvonalcmelkedése. z orvostudomány hatalmas i tem ű fej lödése. Az örvendetes folyamat azonban újonnan felmerült problémákat állít a társadalmak elé. Nem véletlen, hogy a sajtóhoz, a szociális, társadalmi szervekről nem is beszélve, rend- I szeresen befutnak öregedő, idős emberek panaszai. Hogy egy ! közel! példával éljünk: a Pe- ] tőfi Népe legutóbb lezajlott ! közvéleménykutatása során tíz és húsz alakban, ismétlődően jelentkeztek az öregek kérdései: ..Mi lesz velünk?” — „Nem le- hetne-e még nekünk is dolgozni? Nekünk való munkát adni, hogy kis nyugdíjunkat kiegészíthetnénk és főleg, hogy ne éreznénk: mi már feleslegesek vagyunk.” Hát nem törekszik a md társadalmi rendünk minél derűsebbé, elviselhetőbbé tenni az öregkort, amelyről a régi rómaiak is találóan mondták —, senectus molesta :— kellemetlen öregség? SZÜNTELENÜL bővítjük, szociális otthonainkat; sorra létesítjük az öregek napközi otthonait; nyugdíjas klubokat szervezünk; rendszeressé vált, hogy most már évenként öregek napján, öregek hetében társadalmi szinten tiszteljük meg, ünnepeljük apáinkat, nagyszüleinket... Kétségtelen, más a megítélés, mint tíz, tizenkét évvel ezelőtt. Ami egyik legfontosabb előfeltétel, megnőtt, az;.öregek hely<- zetének javításához a társadalom anyagi feltételei. S n,em árt azt a kis emberi gyarlóságot sem érinteni, hogy az eltelt idő alatt többen megöregedtek olyanok is. akiknek — hogy úgy mondjuk — életerejük, pozíciójuk teljében és biztonságában akkor még nem annyira volt „szívügyük” ez a fajta törődés. Talán általuk szaporodott meg azoknak a száma, akik most már őszinte átéléssel mondogatják: „Mert gondoljunk arra, hogy valamennyien megöregszünk, és akkor hogy esik majd nekünk Is ...?” Minden lépés, mellyel gondoskodásunk körét tágítjuk, jólesik az öregeknek és rend— Kevesen ismernek fel. — Nem. Elvégeztem az egyetemet, biológia-földrajz szakos tanárnő vagyok. — A szobában példás rend, a falakon festmények — az ő képei. A sarokban kislánya, Laura alszik. — Még egyetemista koromban voltam először fotómodell. Jól sikerültek a próbafelvételek, s azóta már több reklámkiadványon, plakáton „szerepeltem”. — Fárasztó dolog fotomodell- nek lenni? — Meg lehet próbálni. Órák hosszat kell állni a tűző lámpák előtt, és itt nincs helye a fáradtságnak. A fénykép min— Most sok is, kevés is van belőle. Kislányom általában leköti egész napomat De ez kedves elfoglaltság. Szeretek olvasni, és szívesen megyek színházba. — Mire vágyik? — Tanítani szeretnék mihamarabb. Ahol eddig tanítottam, a gyerekek mindig nagyon szerettek. S mintegy bizonyítékul előkerül egy nagy paksaméli 'evei; valamennyi girbe-gurba gyerek- kézírás. R. I,
