Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

1967. november 29. szerda S. oldal i tanulás joga és segítése rr Ősz a kék laguna felett III. Korok, tájak, emberek A LEGUTÓBBI Idők egyik nagy érdeklődéssel fogadott új rendelete a napokban látott napvilágot. A munkaügyi mi­niszter, egyetértésben a műve­lődésügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával. szabályozta a munká­juk mellett továbbtanulók ked­vezményeit. Érthető az országos figyelem. A tavalyi tanévben igen sokan vették igénybe a to­vábbképzés lehetőségét. Az ál­talános iskolákban körülbelül negyvenezer, a középiskolákban közel 150 ezer. a felsőoktatási intézményekben több, mint 37 ezer volt a továbbtanulók száma. Időszerű a szabályozás, mert ennek révén — az alkotmány­ban biztosított tanulási jog messzemenő figyelembevételé­vel — mégiscsak irányitottabb, gazdaságosabb lehet a dolgozók továbbképzése, mint eddig volt. A lényeg ugyanis az. amint az új szabályozásból világosan ki­derül, ho-gy a munkakörök be­töltéséhez szükséges, tehát a népgazdaság, a vállalat szem­pontjából fontos tanulmányokat vállaló dolgozók nagyobb ked­vezményben részesülnek, mint azok, akiknek a tanulmányai nem a munkakör jobb ellátását, a színvonalasabb, szakszerűbb és eredményesebb vállalati munka érdekeit szolgálják. A RENDET ,et különös gon­dot fordít az általános iskolai és gimnáziumi tanulókra, ök feltétel nélkül kapják meg a továbbtanulási kedvezményt, il­letőleg a tanulmányi szabadsá­got. Az új rendelet szelleme azonban tükrözi azt is. hogy te­kintettel kellett lenni a néha és néhol már zavaró jelenségre, ame'yet éppen a dolgozók to­vábbképzése okozott. Sokan olyan tanulmányok miatt vet­ték igénybe a kedvezményeket, amelyeket tuta’donkéopen sem­mi sem indokolt, s ez a mun- kaheTyen zavart okozott. Miyen fontos különbségek van­nak a most megjelent, 1968. ja­nuár elsején életbe1ér>5, illet­ve az 1960-ban és 1962-ben ki­adott rendelkezések között? A leglényegesebb az, hogy ezentúl a tanulmánvi munkaidő-kedvez­mények teljes tartamára a kö­vetkező feltételekkel jár az át­lagkereset: a) ha a munkakörére jogsza­bály. vasy kollektív szerződés által előírt szakképzettséget szerzi meg; b) a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatú képzésijén vesz részt (például a tanulmány utolsó évében oktató-nevelői munkát végző pedagógus), vagy c) a vállalattal tanulmányi szerződést kötött. Egyéni elbírálás alapján, rendkívüli méltánylást igénylő esetekben a vállalat a térítést, tehát az átlagkeresetet, rész­ben vagy egészben akkor is megadhatja a dolgozójának, ha az említett három feltétel egyi­kének nem felel meg. Szabá­lyozza a rendelet —, amely kü­lönben a Magyar Közlöny 1967. november 18-i számában jelent meg —, azoknak a kedvezmé­nyeit. akik nem felelnek meg a feltételeknek. Igen jelentős, hogy azok, akik már folytatják tanulmányaikat, az iskolatípus befejezéséig mindenképpen meg­kapják a továbbtanulással járó kedvezményeket. EGY TOVÁBBI lényeges ré­sze az új rendeletnek a külön­böző kedvezmények rögzítése. Az általános iskola esti és le­velező tagozatán, továbbá a gimnázium osti tagozatán ta­nulókat három munkanap ta­nulmányi szabadság illeti tan­évenként. Eddig hat nap járt. Ez a változás azonban a le'g- több érintett dolgozó esetében nem hátrányos, sőt azoknak, akik hosszabb ideje állnak mun­kaviszonyban, egyenesen ked­vez. Eddig ugyanis a különféle címen járó pótszabadságot be kellett számítani a tanulmányi szabadságba, ami ezentúl a ren­des, az alap- és a pótszabadsá­gon felül jár. Ugyanezt kell al­kalmazni a szakképzettséget nyújtó és a felsőoktatási intéz­ményekben tanulóknál is. Bár ezek a tanulmányi szabadsága csökken, most — minthogy ez sem megy a rendes szabadság terhére —, túlnyomó részük­nek ugyancsak előnyös az új rendelkezés. Szabályozták a ta­nulmányi szabadságon kívül a munkaidő-kedvezményt is, amely a felsőfokú intézmények­ben tanulókat az esti és leve­lező tagozaton megilleti. A HÉTKÖZNAPOK gyakorla­ta természetesen igen sok rész­letkérdést vet majd fel. Az új rendelet humánus, tárgyilagos előírása azonban a vállalatok és a magukat továbbképző dol­gozók helyeslésével taláEcoz.tak. = V. I. A bírósági gyakorlat nem volt egyöntetű aljban a kérdés­ben, hogy a lakásszövetkezetek vagyona társadalmi tulajdon­nak tekinthető-e, vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma a napokban, e kér­désben állást foglalt. Kifejtette, hogy a telek, a lakásszövetke­zeti házban levő, nem lakás Megkezdik végre Több mint két esztendővel ezelőtt leszakadt a kiskunmaj- sai gimnázium egyik tantermé­nek mennyezete. A vizsgálat súlyos hibákat állapított meg az épület szerkezetében, ezért az osztályokat azonnal ki kel­lett költöztetni. Hová? Az isko­lákban egyébként is szegény 14 ezer lakosú község egyik álta­lános iskoláját vették igénybe, úgy, hogy a „kicsik” tizenkét tanulócsoportját délutáni taní­tásra osztották be egy másik iskolában. Rendkívül bonyolult, áldat­lan helyzetet teremtett ez a vá­ratlan esemény Majsán, hiszen nemcsak az említett általános iskola rendjét kellett megbon­tani, hanem valamennyi poli­technikai műhelyt is megszün­tetni, illetve tanteremmé ala­kítani. Mind a szülők, mind pedig az iskolások nagy áldo­zatot hoztak, hogy fennakadás nélkül folytatódhassák a taní­tás. Maga a gimnázium egészen .elképesztő viszonyok között vé­gezte — és végzi most is — munkáját. Az öt tanulócsoport tantermén — és az igazgatói, valamint nevelői „helyiségen” kívül — egyetlen szertáruk, gyakorlótermük nincs. Milyen alkalomból vettük elő — számos eddig írt cikk után most ismét a majsai gimná- , zium ügyét? Nos, a megyei ta- ! nács segítségére sietett a bajba | jutott községnek, a tervek el- j készültek egy nyolctantermes j gimnázium építéséhez és a 1 mintegy tízmillió forintos w‘,t- j ■séget is biztosították. A napok- j ban Huszka István, a gimná­zium igazgatója hivatalos írást kapott arról, hogy most már elhárult minden akadály az építkezés elől. Az új gimnázium átadásának terminusa 1969 júliusának vé­ge, tehát az idő rövid. A köz­ség egész lakossága — bele­értve az érdekelt községek és tanyák: Jászszentlászló, Szánk, Csólyospálos, Kömpöc, Kígyós, Tázlár, Bodoglár lakosságát is — azt kéri az építőktől: a rend­kívül mostoha viszonyok isme­retében, kövessenek el min­dent, hogy a határidő valóban határidő legyen. B. J. célját szolgáló helyiségek, va­lamint az épületnek közös hasz­nálatra szolgáló részei a szö­vetkezet tulajdonában állnak. A szövetkezeti tagok ezekkel kapcsolatos befizetései is a szö­vetkezet gazdálkodásával kap­csolatosak, a szövetkezet vagyo­nához tartoznak, vagyis társa­dalmi tulajdont alkotnak. Nem hittem el, amikor az idegenforgalmi prospektusokban olvastam, hogy ez a táj homé­roszi hangulatokat őrzött meg. Pedig így van. Amikor hazatér­ve elővettem Devecseri varázs­latos fordítását, az Odüsszeiát, merendítő élességgel korok, év­ezredek változását kiálló hite­lességgel léptek ki a hexamete­rek sűrű sorai közül az isztriai táj sziklái, tengeröblei, a tág­öblű horizont szélén megbúvó apró szigetek fehér mészkő- szirtjei. Hallga csak! Hogy kesereg a hajótörött Odüsszeusz: .. .most pedig itt nincs út kike­rülnöm a szürke habokból; mert odakint éles sziklák, körülöt­tük a bullám zajlik zúgva, kopár nagy szirtiok íut fel az égre, s partig-mély az a víz, nincs hely megvetnem amott sem mindkét lábamat és a veszélyből elmenekülnöm; csak valahogy még éles szirtre ne csapjon a hullám hogyha kilépek ... Aki először igyekszik vissza a partra itt a laguna vizében, ha egy kis szél fodrozza a vizet, vajon nem jutnak-e hasonló gondolatok az eszébe, amikor meglátja az éles, zegzugos mész­kősziklákat, melyek hegyes csú­csai, mint ciklopszok kőbeder- medt kezeujjai meredeznek a part haragoszöld fái fölé. Csak- hát most már ezek a sziklák egy kicsit meg vannak szelí­dítve, a furfangos Odüsszeusz- nál kevéssé edzett látogatók örömére. A hegyes szirtek csú­csai közé óvatos kezek betonle- pényeiket öntöttek, s így bán- talom nélkül kiléphet bárki a szirtek és meredélyek fölé. Akár bele is ugorhat innen a vízbe, mert mindjárt a partkö­zeiben jó néhány méteres mély­ség hívogatja az úszni tudót. Porecs hangulatos, olaszos város. De a félsziget csúcsán már nem ravennai ihletőségű ba­zilikák romjai kínálják magu­kat, hanem a görög és római múlt. A város — Pula (Pola) — hozzánk közelebbi emlékei az első világháború viharait idéz­nék. A monarchia tengerészeti támaszpontja volt itt a jól vé­dett öblökben. De a római vá­ros emlékei, épületei is lépten- nyomon elénk magasodnak itt, mintha most nőttek volna ki a korszerű utak aszfaltjából. Az amfiteátrum még egy kicsit el­különítve áll egy olaszos cam­panile szomszédságában, de a Sergius diadalív egészen be van ékelve a házak közé. Egyik ol­dalán egy szép, nagyablakos ruházati áruház, a másik olda­lán pedig boltok, apró, olaszos árus bódék, amelyekben a dí­szes fafaragásoktól kezdve a ce­lofánba csomagolt legfrissebb magyar béíyegritkaságokig, mindent meg lehet találni. Az egyszerű, nemes arányú ív alól szűk, olaszos utcácskára nyílik kilátás, túl rajta az örökké kéklő ég adja az ellentétet a fehér mészkőburkolatú házak vakító fehérjéhez. Karcsú korinthusi oszlopok támasztják alá az Augusztus templom timpanonját. Bent hű­vös csend, amely némaságra, csöndes szemlélődésre intj az ide betévedt turistát. Közvetle­nül a szomszédságában, az egy­kori római fórum helyén épült Köztársaság téren, gótikus vá­rosháza emelkedik. Sarkán a pajzsra támaszkodó szárnyas oroszlán Velence uralmának év­tizedeit idézi. Merész kalózok narancsszínű vitorlás bárkái rejtőzködtek jtt a tengerpart kis öbleiben, hogy Velence kincsekkel rakott gá­lyáin rajtaüssenek, ha kedve­zett az idő és az alkalom. A városok a tengerparton: Pula, Porecs, Rovinj ezt a gö­rög-római ókort, majd Ravenna, később Velence uralmát őrzik köveikben, régi épületeikben. Bent a félsziget hallgatag lan­kái között pedig ciprusok, fá­vá nőtt rozmaring bokrok, ola­szos majorságok szomszédságá­ban komor középkori várak és kastélyok bástyái csipkézik a meredélyeket. Az ott Meránia; ahonnan a Bánk bán komor drámájának Gertrudisa elindult. Valamikor a frankok birtoka is volt, később pedig az újabb korban hol olasz, hol osztrák fennhatóság alatt éltek és hal­tak a merész kalózok utódai, unokái. Ma már korszerű utak hálóz­zák be a félszigetet. Igen sokat költ itt a jugoszláv államszö­vetség a műemlékvédelemre, utak karbantartására és nagy kedvvel rakosgatta tele ügye­sen, a táj adottságaihoz, szépsé­geihez hozzásímítva kempingek­kel, szállodákkal, fogadókkal. Itt minden ajtó a vendégek fo­gadására tárul fel kora tavasz- szal, s vannak, akik villanyboy- leres kényelemmel, de vannak családok, akik csak egyszerű fe­hérre sikált súlyos faasztallalj jól megvetett parasztos ággyal; hús forrás vizével, vagy tüzes dalmát vörösborral várják a turistákat. (Folytatjuk.) Os. L. II jugoszláv tm műsora '" SZERDA 3.50: Szerencsekívánatok. — 10.00: Népzenei fesztivál. — 12.00: Szimfo­nikus hangverseny. — 13.55: Labda­rúgás: Sparta—Änderte. — 15.00: ökölvívó-verseny. — 17.00: Se nem fekete — se nem fehér. — 18.05: Partizán meditációk. — 18.25: Riport. — 18.55: Lira. — 19.25: Labdarúgás. Manchester—Sarajevo. — 21.25: Mijo Aleksic szórakoztatja önöket. — 22.45: ökölvívó-mérkőzés ennek semmi nyoma egyelőre, hálistennek. — No, fiacskám, te is szépen megmondtad — szólt közbe a nagy­mama. — Még hogy hálistennek. — Tudja, hogy nem szószerint értettem. Ne kössön bele a szavak­ba. — Légy szíves, ne sértegesd az anyámat! — Ki sértegeti, de minek szól bele olyas­mibe, amihez nem is konyíthat. — Mi az, hogy nem konyíthat, hiszen fizi­kát tanít. — De mikor tanulta 6 azt a fizikát, ötven éve? Azt ma már ele­miben, pardon, az ál­talános iskolában ta­nítják. Kitört a vjhar. Most már nagymama és lá­nya is szegény Guszti barátomnak estek. S én még csak nem is védhettem, hiszen ő is alaposan elvetette a súlykot. Leültem hát sakkozni a nagyapával, s a szoba szögletéből figyeltük a dolgok ala­kulását. — Láttad a múltkor a Felföldi Anikót ab­ban a filmben ? — tért rá a nagypapa rög­tön a lényegre. S hűen ecsetelte a művésznő bájait, melyek őrá mindig igen nagy ha­tással vannak. — Csak egyszer láthatnám élet­ben, legalább fürdő­trikóban, odaadnám egy repülő csészealjért — mondotta jelentő­ségteljesen, s cuppan- tott is hozzá, ahogy csak az ilyen öreg ku- jonok tudnak. De ma­gamban azért igazat adtam neki. Mert lám, ez a nyavalyás csésze­alj hogy felborzolta ezt a békés családi életet. Most például Guszti éppen teát akart töl­teni magának, de ide­gességében leöntötte a galambszürke zakóját, mire újabb szóözön zá­porzott rá. — Te mit gondolsz — folytatta a nagypapa nyugodtan —, a mars­beli nőknek mekkora a... Szavait elnyomta a két asszony és Guszti barátom hangja. Sőt valami csörömpölés, ami egy repülő csésze­aljtól származott, amit a feldühödött feleség röpített barátom ko­ponyája irányába, de az ügyes volt, idejében félrehúzódott, s így a porcelántárgy nekiüt­között a könyvszek­rénynek, s betörte an­nak egyik üvegét is. S ettől hirtelen le­csillapodott a társaság. Az asszonyka pityereg- ni kezdett, hogy ez a Guszti milyen mafla, s miért kapta félre a fejét, inkább lett volna egy púp a koponyáján, m.ert ezt meg is érde­melné ... A nagymama harsá­nyan kacagott, hogy milyen buta is az em­ber, ilyen csacsiságon képes összeveszni, bé- küljetek ki édes fiaim, biztatta lányát és ne­jét. Gusztinak kétszer sem kellett mondani, csókolgatni kezdte fe­leségét, amiről a nagy­papának ismét a mars­beli nők jutottak eszé­be ... Én udvariasan bo­csánatot kértem, s ami­lyen gyorsan csak le­hetett, távoztam a re­pülő csészealjak vidé­kéről. Másnap az utcán Guszti barátommal ta­lálkoztam. Egy csoma­got vitt igen gondosan átkötve. — Névnap, születés­nap? — tudakoltam. — A csészealj! — mondta cinkos mosoly- lyal, s felnézett az ég­re, ahol csak a téli nap világított fényesen. F. Tóth Pál A lakásszövetkezetek védelme Az Augusztus templom mellett a Podeszta palota, a város­háza árkádjai hívogatnak. Szemben az olaszos téren egy tenge­rész csárdát mímelő cukrászda várja a vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom