Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

1961. november 3, péntek 5. oldal Akit mindenütt várnak Három év — kétszer több olvasó Bonesper Rezső — vagy ahogy az útlevelén áll: Ralph R. Bo- nesper — néhány nappal ez­előtt érkezett Kecskemétre és harmadnap már utazott is Sze­gedre. Onnét Zágrábba, majd Olaszországba, végül Svájcba, Aztán ismét a tenger, majd ha­za, New Yorkba. Bármerre megy, mindenütt várják; állomáson, vagy kikö­tőben. — A múltkoriban, ahogy Bulgáriába érkeztem, harminc­tagú küldöttség várt a hajónál. Ügy üdvözöltek, mint régi-régi ismerőst, barátot Kicsit töri a magyar nyelvet. Nem csoda, hiszen pontosan 45 esztendeje, hogy — 1922. őszén — elhagyta Magyarorszá­got. Az akkoriban kezdődő mun­kanélküliség adta a fiatal sza­bólegény kezébe a vándorbotot. — Tengerre szálltam- -— me­séli — aztán öt évig matrózként dolgoztam angol és kanadai ha­jókon. Bejártam a világ tenge­reit. Ekkor tapasztaltam elő­ször, hogy milyen hasznos is az eszperantó nyelv ismerete. Min­denütt meg tudtam magam ér­tetni és már akkor rengeteg barátot szereztem... Ez a hetvenhárom éves vi­lágvándora ma is törhetetlen híve és apostola az eszperantó­nak. Kecskeméti tartózkodása is ennek köszönhető. Nyugdíja­zása óta ugyanis levelezése annyira kiterjedt — mintegy 100 állandó levelező partnere van szerte a világon —, hogy már nem halaszthatta tovább, el kellett indulnia egy hosszú útra. — Először is hazajöttem. Mindenekelőtt szülővárosomat, Debrecent látogattam meg, ahol Török Péter tanár a 20-as évek elején megtanított az eszperan­tóra. Aztán voltam Budapesten. Kecskemétre is egyik kedves le- velezőmhöz látogattam el. Sváj­ci vendéglátóm, akihez néhány hét múlva érkezem, tavaly volt nálam New Yorkban. Arról a meleg, baráti kap­csolatról beszél, amely az esz­perantó nyelv által összeköti az embereket. Bámulatos az a II jugoszláv tu műsora • ■ péntek 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. s- 17.05: Hírek. — 17.10: Keresztrejt­vények. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hangverseny ifjaknak. —19.05: Objektív 350. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hlradó. — 20.40: Játékfilm. — 22.10: Tv-hiradó. •— 22.30: Nemzetközi asztalitenisz­verseny. szervezettség, amelyet az egész világon elértek már az eszpe- rantisták. Es az a testvéri me­legség, ahogyan az érkező ven­déget fogadják, bárhonnan jöj­jön is. Este — beszélgetésünket követően — a kecskeméti esz- perantistáknak tartott előadást. Közöttük is számos ismerőse van már régebbről, levelezés útján. Pár esztendeje, hogy nyugdíj­ba ment, mint az egyik nagy étterem rendező pincére (ez a fogalom nálunk ismeretlen, kö­rülbelül ennyi: egy kisebb — mintegy 500 személyes — étter­mi részleg vezetője). Magányos ember, családja nincs. Negyven éve nem hagyta el Amerika földjét Bonesper Re­zső. Most, hajlott korára, el­határozta, hogy hajóra, vonat­ra száll és utazik szerte a vi­lágon. Hirdeti az eszperantó nyelv szépségét, hasznosságát és ami mögötte van: a testvérisé­get. Bármerre megy, mindenütt várjáik. Balogh József Most, a nagy novemberi év­forduló napján lesz három esz­tendeje, hogy Szabadszállás la­kosságának átadták a megújí­tott könyvtárépületet. Az addi­gi szűk, bizony semmiképp sem alkalmas, egyetlen szobácskát a megyei és községi tanácsszervek jóvoltából olvasószoba és köl­csönző helyiség váltotta fel. — Négy év alatt könyvállo­mányunk az alig 3 ezerről 8 és fél ezer kötetre gyarapodott — tájékoztat dr. Lukácsi Jánosné, a könyvtár vezetője —, az ol­vasók száma pedig megkétsze­reződött. Tanyai iskoláinkban öt helyen létesült egyenként 150—200 kötetes kölcsönkönyv- tár, amelyek állományát évente cseréljük. Ennek is köszönhető, hogy a tanyavilág lakói közt egyre több a rendszeres könyv­olvasó. Egy-egy piaci napon, főként az őszi, téli évszakban egymásnak adják a kilincset a fejkendős asszonyok és a kun­kalapos férfiak. Általában a mesékkel, esetleg Gárdonyival vagy Jókaival kezdik az iro­dalom kóstolgatását, míg né­hány év alatt a „nehezebb” szerzők tanulmányozásáig jut­nak. A községi tanács állandó tá­mogatásán kívül segítséget kap a könyvtár a MESZÖV-től is. Ennek nem csekély jele az ál­taluk évente juttatott 8 ezer kötet. Ottlétünkkor éppen az Állami Könyvterjesztő Válla­lattól érkezett friss küldemény: — hat és fél száz forint érték­ben 26 kötetnyi szépirodalom. Űjabb rendszeres látogató nyit be az ajtón: a negyedik osztályos, okos tekintetű, cop- fos kis Pándi Kati. Három esz­Szamuil Marsok: Hányszor ösztökéltem... Hányszor ösztökéltem, buzdítottam, az időt, míg száguldott velem. Megzargattam, sarkantyúba fogtam úgy figyeltem: száll-e sebesen. Ráérősen megyek már, a főidet hallom így is lépteim alatt. Hallom, ahogy beszélnek a tölgyek, mélybe fut az erdei patak. Nem lassúbb, csak csendesebb az élet: esti erdő, csendes nyugalom. Búcsúzó lomb suttog a sötétnek. Kettőnk helyett magam hallgatom. FODOR ANDRÁS fordítása Nyolcvan esztendeje született Szamuil Maa-wA Lenin-díjas szovjet költő. tendeje jóformán hetenként be­kopogtat ide olvasnivalóért. — Most mit viszel magaddal? — Illyés: 77 magyar népme­se, Grimm meséi és Petiska: Mesemondó nagyapó című könyve, amit eddig kiválogat­tam. — Nem sínyli meg a tanulás, hogy fennyit olvasol? — Tavaly év végén 4,9 volt a tanulmányi átlagom — hang­zik a határozott, s egyben meg­győző válasz. Katinak igaza van. Hiszen így, olvasva is ta­nul ... J. T. A másik is győzött Megkérdezhetné valaki, miért ír az újság egy premierről, egy előadásról kétszer is. Mert két előadásról van szó. Az egyik a premier napján és az azt követő héten lopózott be a közön- ség szívébe, a másik, amely a kecskemétiek számára külön örö­möket, lelkesítő reményeket tartalmaz a most induló évad to­vábbi zenés bemutatóira nézve, csak a második héten kezdte el pályafutását. A színlapokon Eliza szerepe mellett két név olvasható. Az egyik a Galambos Erzsié, aki mint régi kedves jó barát tért ide vissza, a budapesti nagy szezonkezdés izgalmai közepette is szakítva időt a kecskeméti előadásokra, a másik pedig Károlyi Máriáé. A képen Juhász Tiborral együtt a My fair Lady egyik kedves jelenetében láthatjuk őket. Mennyi kedves groteszkség, finom humor szövi át Károlyi Mária alakítását! Kiváló érzéke van a szatirizáló, lírával kevert mosolykeltéshez. Metamorfózisa a kültelki és bárdolatlan Elizától a királyi fogadóterem ragyo­gásáig magávalragadóan hiteles és bővelkedik egyéni színek­ben, sajátos és csak önmagához igazodó, saját művészi véná­jából táplálkozó megoldásokban. A kecskeméti néző számára az sem volt közömbös, hogy Freddie szerepében, Juhász Tibor személyében kitűnő énekest, kellemes színészi képességeket megcsillogtató művészt ismer­tünk meg. Melyik volt hát akkor az első szereposztás? Nem olyan nehéz erre választ adni: mind a kettő. Eliza és Freddie (Károlyi Mária és Juhász Tibor). első nemzetközi ezredének, mi­helyt megkapják azt a szerel­vényt, amellyel visszatérnek Irkutszkba. A végrehajtásról értesítsék...” Világossá vált, hogy a 3. zászlóaljat átvezénylik a front­ra, hogy részt vegyen a szétvert fehér seregek végleges felmor­zsolásában, az arany őrzését pedig átadják a „Harmadik In- ternacionálé” hadosztály 1. nemzetközi ezredének. Az Aranyvonat őrzése április 12-én délután négy órától a nemzetközi ezredre hárult. A vonatkozó jegyzőkönyvet Varga István ezredparancsnok és Mi­hályi Kálmán ezredkomisszár írta alá. Az 1. nemzetközi ezred nem­rég, 1920. januárjában alakult a Kolcsakék elleni, Irkutszk környéki harcokban. Alapvető­en magyarokból, továbbá né­metekből, csehekből stb. állt, akik a sors akaratából Szibé­riába kerültek, s a döntő pilla­natban a szovjet hatalom olda­lára álltak át. Akadtak köztük orosz és ukrán katonák is. Az ezred parancsnoka, a 26 éves Varga István magyar inter­nacionalista, 1920-ban lett a Szovjet Kommunista Párt tag­ja. 1916-ban mint az osztrák— jnagyar harsereg főhadnagya esett fogságba és került a krasznojarszki fogolytáborba. Varga István több magyar baj­társával, Hedrich Richárddal, Mihályi Kálmánnal, Oldal Gé­zával, Papp Józseffel, Pogonyi Antallal és másokkal megszö­kött a táborból és jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s annak so­raiban küzdött az ellenség el­len. Ennek az ezrednek volt egyik századparancsnoka Zal­ka Máté. A nemzetközi ezred parancs­nokai és katonái furcsa benyo­mást keltettek külsejükkel. Ugyanis azt a csukaszürke egyenruhát viselték, melyet a Kolcsak-hadsereghez tartozó lengyel légionistáktól zsákmá­nyoltak. Különböző félreérté­sekre adott okot az öltözékük, de a piros szalag és a csillag mégis felismerhetővé tette őket. Az internacionalisták ' két zászlóaljának őrizete alatt (az ezred harmadik zászlóalja Krasznojarszkban maradt) most már tovább gördülhetett az Arany vonat nyugat felé. Na­ponta legalább háromszor el­lenőrizték a vagonokat, az aj­tókat, a zárakat, s a Koszuhin, illetve a stáb vagonjában levő ellenőrzési könyvbe rendszere­sen bevezették: „A kontroll megtörtént Minden rendben.” 1920. április 16-án Lenin táv­iratot kapott: az Aranyvonat Omszkba érkezett. Ide futott be a kormány választávirata, Le­nin aláírásával, azzal a rendel­kezéssel, hogy tovább kéül szállítani a kincseket Kazány- ba. A távirat — látva, hogy ma­ga Lenin írta alá — fellelke­sítette a kísérő személyzetet és az őrséget. Gyorsan megtettek minden előkészületet a tovább­haladásra. A szerelvényhez kapcsolt vagonokba berakod­ták az omszki bank aranytar­talékát is. Április 21-én este már min­den készen állt az indulásra. Koszuhin és Varga István új­ra ellenőrizték a kísérő sze­mélyzetet, az őrséget, géppus­kákkal erősítették meg a moz­donyt és az elöl haladó vago­nokat; elterjedt ugyanis a hír a városban arról, hogy a ban­diták támadásokat intéznek a vonatok ellen. Még indulás előtt a pályaudvar távírdájá­ból közvetlen vezetéken távira­tot adtak fel: „Kreml, Moszkva, Lenin elv- társnak. A 10 950. sz. rendkí­vüli szerelvény Omszkból ápri­lis 21-én moszkvai idő szerint 20 órakor elindult nyugatra”. (Folytatjuk^ Eliza Higginsről álmodik (Károlyi Mária).

Next

/
Oldalképek
Tartalom