Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1967. november 26, vasárnap 3. oldat Bizalom és igyekezet Az asztalt kis csoport üli körül. Fiatalok, idősebbek, fér­fiak, nők. általános és közép­iskolai nevelők. A kunszentmik- lósi pedagógus pártszervezet taggyűlést tart. A jelenlevők többsége két év­nél fiatalabb párttag. Az alap­szerv megalakulása után kérték felvételüket a pártba, s már ez is mutatja, hogy a jelenleg 11 tagú pártszervezet rövid fenn­állása alatt eredményes mun­kát végzett. — Kereken nyolcvan pedagó­gus dolgozik Kunszentmiklóson — mondja Kovács Istvánná, az alapszervezet titkára. — A pe­dagógus párttagok számaránya tehát náTunk alacsonyabb, mint a megyei átlag. Mégsem tarta­nánk helyesnek siettetni azok­nak a jelentkezését, a pártba, akik rászolgáltak ugyan már a munkájukkal a bizalomra, de még nem álltak elénk ezzel a kéréssel. Az alapszervezet titkára nem emlegeti a múltat. Nem tartja szükségednek felhánvtorgatni, pedig a fe’sőbb szervek tudják, hogy a viszonylag kis létszám­nak jórészt a korábbi helvi pártvezetés volt az oka. Az ak­kori községi titkár meglehető­sen elfogult volt. fi van okod va bánt a oTO a górni sokk al, egverok tacTo-svat^tlanul meglevő hibáit. ségi kiállítás megrendezésében, közreműködnek az ünnepsége­ken, és sorolni lehetne tovább a különféle vállalásokat. A leg­fontosabb azonban mégis az, hogy javult a munlka az isko­lák ifjúsági szervezeteiben és egyre több pedagógus vesz részt a pártoktatásban, úgy is mint hallgató, úgy is mint propagan­dista. — Tavaly óta érezhető ez a fellendülés. — mondja Kovács- né elvtársnő. — Látjuk, öröm­mel tapasztaljuk, hogy mindig szívesen akad vállaikozó az újabb feladatokra, megteszik a a kollégáink, amit kérünk tő­lük. Természetesen ez azon is múlik, hogy olyat kérünk, ami­hez értenek, amit kedvvel vé­geznek. Figyelemre méltó az a vál­tozás is, ami az alapszervezet fennállása óta a két tantestület' viszonyában bekövetkezett. Ko­rábban nem volt valami szoros a kapcsolat az általános iskola és a gimnázium nevelői között. Az idén már a két tantestület klubszerű összejövetelt tartott. Az első alkalommal ötvenhatan jöttek össze. Ezentúl havonta megrendezik az ilyen találko­zókat. Termékeny magnak bizonyult a két évvel ezetött alakult — Egy áj A csípős novemberi szél be­lekapott a kiskunhalasi határőr laktanya kapuján lengedező zászlókba, kisimította, megci- bálta vásznukat, s azután to­vább száguldott az úton. A port, amelyet kavart, az állomásról a városból érkező, bevonuló fiatalok kis csoportja fújta, j-nm cfirVfvrí g one a sok amikor a város vezetői és a ki­egészítő parancsnokság tisztjei búcsúztatták, s a határőrség egyik parancsnoka köszöntötte a bevonulókat. A hazulról ho­zott, sebtében elfogyasztott reg­geli után a 20 éves Balogh Zol­tán már az egyik bizottság előtt ült. — érváron, a Köny­n ■■ bb n kosul több időt, hiszen a szolgálat- vezetőik kínos gonddal ügyel­nek arra, nehogy valakinek a kelleténél kisebb zubbony, vagy nagyobb nadrág, csizma jusson. A derűt a fiatalok gyakorlat­lansága váltja ki, amelyen ép­pen ők nevetnek a legjobban Igaz, ez a vidám közjáték meg teremti az idősebb és a fiat' A bevonulok megérkeztek a laktanya kapuja elé. általánosította. Nem is íven irortcezett me’nvpmi a neve­lőket politikánknak. V^ero-dménvben azt mond­hatjuk. ho"v a kurszentmiklúsi heizet tiuikus volt. olyan érte- lerrbm. hrov másutt is. ahol efféle bibék előfordultak, ez lett az eredmény. A kun=zen tank1 áslak példája jé'io'*'ző egy másik vonatkozás­ban is. Msikérdezem a jelenlevő­ke*: Jobb-e a oedazé/nisoknak kötön pőrtaiapsTervezetben, m:nt korábbap? Égvreás sza­vába vásva bizonygatják: — B'zony, jobb. mert ísy töb­bet tudunk foglalkozni a saját feladatainkkal... A törü'eil aianszerv^zetben többnyire olyasmiről volt szó ami távol- esett a mi munkánktól ... Ami­ben a gemUsézünkne sem voH g7;'ke,Arf gTi s7.~n a k'"7,séa fpiló­(jőtjőeok. gazdáért és társadal­mi é’a‘én«k eredményeit f«v is ismeriük. tudunk a rondákról, dg most többet frvrtalVnzbatnnk azakkot gfe1-Sutokkal, ahol se- j?P'~a*ünk, ahol szükség van ráak. Nem kevés az ilyen munka. Segítettek a november 7-i köz­akkor c'upán öttagú — kun- szentmi'klós.i pedagógus párt- szervezet. Bebizonyosodott, hogy jó szóval, meggyőzéssel, biza­lommal eredményt lehet elérni. Ki-ki szívesen vá’ial társadal­mi munkát, ha olyat kérnek tőié. amiben hasznosíthatja1 tu­dását. káp-ss,'ág-eit. Az aiapszer- vezet jól látott hozzá és sokat tett érte. hogv megismertesse a Tárt politikáját a helybe1 i pe- j daeógusokkal és megnyerje tá­mogatásukat hozzá. Csunván gavetign nenesz hang­zott el. és erről sz!ntén érde­mes szólnunk, hadd okuljanak belő'e más-i'r is. Némileg szé- gvenkezve ienvezta meg valaki. d° aztán mégis c'-k kimondta: jó’asne néha a dicséret. Mert valahogy olyan szokás alakult ki Kunszentmiklóson hogy ha párttag vállal és vé­gez el valamilyen munkát, a? kö+eleasée. Csak a nártomkívü- liéknek jár érte köszönet. Hiszen igaz, a párttagság nem előny, és többet tenni a közért, mint mások — ez ön­ként vállalt kötelességünk. De jólesik és erőt ad a továbbiak­hoz, ha észreveszik. Mester László A magasság 172 centiméter... kabátot, nekivetették vállukat a szélnek, s tovább lépkedtek a kapu felé. A csoport egy pilla­natra megállt a kapu előtt. Az udvarról a szél katonai induló hangfoszlányait hozta feléjük. Balogh Zoltán ránézett társai­ra, s mosolyogva mondta: — Kapjuk fel a ládát, fiúk!... Még elkésünk. Velük, s a többi újonccal a kultúrteremben találkoztunk, az útszélen felszedett bajor sö­rös üvegből, amibe sebtében mertük a vizet, ide, ebbe a tiszta üvegpohárba. Felemelem a fény felé, de a mi szürke kecskeméti egünk nem varázsolja bele a vízbe azt a csodálatos, mélyről jövő fényáramot, ami kékre festi az Isztria menti tenger vi­zét, olyanra, mint fölötte az ég. A víz átlátszó, nem zavaroso­don meg az eltelt néhány hét alatt, amióta itthon kivettem az útipoggyászból. Azt mondják azért, mert flanktonban szegény magas sótartalma miatt. Ezért olyan átlátszó is. Ott a kék la­guna, a Porecs melletti üdülő­telep partján, a b'zarr alakzatú sziklák között magasabbról le­tekintve lehet látni a fenék gyér állatvilágát, lapos levelű, szürkés növényzetét, s a köztük elsuhanó halakat. Nálunk az ősz inkább a telet idézi. Ott, a jugoszláv tenger­parton — még ott az i szériái félsziget partvidékén, az Adria legészakibb vizein is inkább a nyp’-at mutatia. A nvarat, mert amikor Kecskemétről zuhogó esőben, vigasztalanul ködös ko­ra hajnalban elindultunk kecs­kemétiek. kecském étkörr yéki ek az Ikarosszal, a teljes „pompá­jában” kibontakozott, keserves ősz búcsúztatott, itt pedig Po­recsban a bőkezű nyár fogad. Az átlag-hőmérséklet nappal 30 fok, csak az éjszaka feltámadó szellőivel üzen talán az ősz, mert napszállta után nem ma­rad olyan forró az éjszaka, mint augusztusban szokott lenni. De hiszen ez még jobb. mert azt mondják az idevalósiak, hogy éppen az éjszaka is szün­telenül sugárzó kánikula az, ami a gyengébb szervezetűek szá­mára túlságosan nagy megter­helést jelent a főidényben, a tomboló és szikrázó nyár köze­pén. Először Rijekánál köszöntött bennünket az Adria. A gyönyö­rű, modem kikötőváros közvet­len a gazdagon kivilágított bul­várok szomszédságában hullám­zó vize olajosán fekete. Rajtuk a reflektorokkal vakító fehérre megvilágított nagy személyszál­lító hajók, mint különös mese­paloták magasodnak a rakpart kövei fölé. Mellette autóbuszok várakoznak és a ferdén lefekte­tett kikötői hidakon áramlanak a kirándulók — ilyenkor ősz idején a mi Balatonunkat is, meg ezt a csodálatos Adriát is elsősorban a német turisták né­pesítik be. Ma már aligha találnánk meg azokat a tőről metszett, hami­sítatlan matrózkocsmákat, amik­ről Jules Verne — a mi magyar­nak hitt Verne Gyulánk Sándor Mátyásban ír. De azt mondják, jól elkalauzolja a látogatót az óvárosban a sziklás part olda­lában épült régi házak között még ma is Verne leírása. Persze a pamutsapkás, bőnadrágos dal­mát tengerészek ma már csak a múltból integetnek vissza, mert itt unokáik, dédunokáik a rijekai kikötő forgatagában a legmodernebb miniszoknyákban, a legelegánsabb svejfolt és slic­ceit zakókban, vakítóan fehér nylon ingekben mutogatják ma­gukat. Barátságosan mosolyogva szóba, elegyednek mindenkivel, aki érdeklődik valami után és szívesen szolgálnak a legkülön­bözőbb vásárlási tájékozódást érintő kérdésben útbaigazítással, hiszen ez a tengerpart a turis­tákból él, legalább is ilyenkor nyáron, de néhány év múlva már a nagyobb kiránduló köz­pontokban télen is. Épülnek az új szállodák, amelyekben mele­gített tengervíz várja a bőpénzű nyaralókat, vagy inkább telelő­ket, akik a mi kegyetlen, rossz­indulatú kontinentális őszürk és telünk elől menekülnek ide az adakozó kedvű természet döbbenetesen kiegyensúly'zott, nyugodt éghajlata alá. (Folytatjuk.) Cs. L. nyűfémműben az eloxáló kísér­leti üzemnek voltam a vezető­je ... Kohász technikus kép­zettséget szereztem ... KISZ- tag vagyok... Édesapám? A borotai fmsz ügyvezető' elnö­ke ... Nincsenek sem anyagi, sem családi problémáim... Sportoltam, futballoztam a vá­ros NB I-es csapatában, ha le­hetne, itt is szívesen játszanék a csapatban ... Még a techni­kumban tagja voltam az iro­dalmi színpadnak, s ha lehető­ség van, szívesen vállalok sze­lepet ... — A bizottság elnö­kének kétszer is meg kellett is­mételnie a kérdést, mert Ba- 'oTh Zoltán nem akart hinni a fülének. — Hogy hol szeret­nék szolgálatot teljesíteni? Ugve ezt tetszett kérdezni... Közel Jánoshalmához, hiszen labb határőrök között az első kapcsolatot. A véletlen hozta úgy, hogy Balogh Zoltán éppen Miskolci József törzsőrmesterhez került. A törzsőrmester Jánoshalmán lakik, ott is született, nem cso­da, hogy ismerős volt neki az újonc. — Jánoshalmáról vonult be? — kérdezte, miközben méretet vett róla. — Édesapja az fmsz- nél dolgozik, ugye? — Az igen­lő válaszra csupán ennyit mon­dott: — Én is ott lakom, tehát földiek vagyunk. Nos, barátom, próbáljuk fel a csizmát. Szokatlan volt Balogh Zoli­nak az úi lábbeli, s nehezen ment a felhúzás. A törzsőrmes­ter néhány pillanatig moso­lyogva nézte, majd leült a fiú mellé, s maga segített neki... Közösen jobban megy. Miskolci József törzsőrmester a csizma felhúzásában segít az újonc Balogh Zoltánnak. Tompán születtem, s jól isme­rem a határt. Lehet? . .. Köszö­nöm! Balogh Zoltán kísérőjének, az egyik határőr szakaszvezetőnek örömmel újságolta: — Ezt nem gondoltam volna. Csuda rendesek itt velünk. Hátra volt még az orvosi vizsgálat, s beöltözés. Két or­vosi bizottság előtt is bizonyi- taniok kellett a fiúknak: fizi­kailag megfelelnek a határőr­ség követelményeinek. Balogh Zoltán sikeresen vette ezt az akadályt is. A bevonulásnak ma már a legvidámabb része az öltözkö­dés. Itt töltik, él a fiúk a leg­Alig egy óra múlva a határőr újoncok már egyenruhában ebédhez sorakozik az udvaron. Gémes Gábor Szerencse Szerencse S ars:á’ék arsjegy Szerencse Szerencse

Next

/
Oldalképek
Tartalom