Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-25 / 279. szám
I oldal 1961. november SS. szombat Poros utak Néhány percre szürke porfelhőbe burkolódzik a már Petőfi idejében is ott álló emeletes tanácsháza, ha kéthetes szárazság után a község központján áthalad egy-egy gépjármű. Máskor, esőzések és tavaszi olvadások idején, félcipőben átmenni egyik saroktól a másikig — nem éppen veszélytelen vállalkozás. Nem a század elejéről keltezett tudósításról van szó. Hanem 1967-ben vagyunk kénytelenek így írni Szabad- szállás központjáról, pontosabban az ott átvezető közutak- ról, amelyek állapota a költő itteni közéleti kudarca óta nem sokat változott. Kissé szelídebben fogalmazva, az utak minősége jócskán alatta maradt a mai követelményeknek. Mindenesetre a helyzet már most nyomasztó, s gátja is a további fejlődésnek. Termőre fordulnak a közös gazdaságok új ültetvényei — közöttük a szőlők, őszibarackosok —, de nincs az a finom rugózású jármű, amely a terményeket törődés nélkül képes lenne elszállítani a vasúti rakodóig. Ugyanez vonatkozik a nemrég létesített konzervgyári telep exportra induló készítményeire is. Az áru persze nemcsak törődik, de a porfelhőben is kénytelen megfürödni. Két irányban hét kilométer útszakasz feljavításáról lenne szó. Jól tudjuk, hogy ez nem kis költséget jelent, s a .hasonló igények korántsem csak Szabadszálláson égetőek. A KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságán ismerik a helyzetet, de konkrét ígéretet pillanatnyilag még nem tehetnek, gondolván a jövő évben változó beruházási lehetőségekre is. Mégis teret és hangot kell adnunk a szabadszállási igényeknek. mert az a véleményünk róla, hogy rangsor tekintetében nem az utolsók között van. —ni —el. Kukoricaszáríiás — napenergiával Minden gazdaságiban ismerik, fokkal magasabb, mint a kin- s a legtöbb helyütt alkalmaz- tié. Így a kukorica jól szárad, zák is a hideglevegős. Vámosi- nem kell fé’ri a befülledéstől. féle ventillátoros szárítót —, ........................ ú jabban már a gócéba hordott kukorica szikkasztására is. Csakhogy a szárítás úgy ér valamit, ha a befújt levegő képes a nedvesség felvételére, szaknyelven: alacsony a relatív páratartalma. Köztudott, hogy erre a meleg levegő sokkal inkább képes, mint a hideg. A mélykúti Béke Tsz-ben ezzel kapcsolatban érdekes ötletet valósítottak meg: a hullámlemeztetőt feketére festették, s az alatta külön is elreke'ztett leveeői szippantja macához a ventillátor. a góré végén felszerelt lég- .csatomán át. Bebizonyosodott hoev napsütés,., esetén a tefő alatti levegő hőmérséklete 8—lő A tégla — keli! Mostsnábsii nem egy vállalatnál, szervnél, intézménynél kezdjük azzal a beszélgetést, hogy: „A közvélemény kutatás során többen — vagy sokan — érdeklődtek az iránt, hogy..Nem egyhangú any- nyiszor hivatkozni erre? Nem. Eddigi rövid tapasztalatunk szerint is azt mondhatjuk, nyíltabb, őszintébb, adott esetben polemikusabb az eszmecsere, amikor mind az illetékes, mind az újságíró „maga mögött tudja” a közvélemény erejét, súlyát. Ha szabad így fogalmazni, nagyobb a tisztelet a lakosság igényeivel szemben. Ezúttal a Kecskeméti Téglagyár vezetőjének, Joó Józsefnek vetem fel a jelzett kérdés folytatásaként: — Több téglát gyártanak-e jövőre, mint az idén? Kis gondolkodás után ez a válasz. — Az idei 7 millió 700 ezerrel szemben 1968-ra 8 millió 500 ezer tégla előállítása a tervünk. Ilyenkor persze következik a szokásos tapogatózás: hogyan kívánják ezt teljesíteni; nagyobb munkáslétszámmal, műszaki fejlesztéssel, beruházással? Itt miről lesz szó? 50 százalékos kedvezmény a megyének A Gazdasági Bizottság határozata a közüzemi víz- és csatornadíjak megállapításáról A Gazdasági Bizottság határozatban intézkedett a közüzemi víz- és csatornadíjak megállapításáról. Az eddigi rendkívül sokféle díjszabás helyébe lépő új díjtételeket az Országos Árhivatal átlagolással határozta meg, s így a közüzemi ivóvízszolgáltatásban négy, a csatom >.szol- gálta'á ban három d'jtétel kategóriát szabott meg. A Víz- és Csatornaművek szolgáltatásainak üzemköltségét — az eltérő műszaki feltételek és berendezések miatt — természetesen nem pontosan fedezik az átlagosított díjtételek alapján kapott bevételek, egyes helyeken díjbevételi hiány, másutt pedig többlet keletkezik. Ezért díjkiegyenlítésről kell gondoskodni, aminek szabályait december 1-ig állapítják meg. A viz- és csatornamű vállaltokat egyúttal be kell sorolni az állóeszközeik technikai színvonalának megfelelő területi díjkategóriákba. Az új határozat szerint köz- gazdasági eszközzel ösztönzik a vállalatokat a közüzemi ivóvíz takarékosabb felhasználására, s ha kifizetődő saját vízmű létesítésére. Ezért 1968. július 1-től 1970. december 31-ig a területi kategóriánként megállapított ivóvízdíjon felül fokozatosan bevezetik az ivóvíz-használati pótdíjat, amelynek összegét szintén négy kategóriában határozták meg. Az ipari, építőipari, közlekedémi vállalatok, üzemek és szövetkezetek a teljes közüzemi ivóvízfogyasztás alapján fizetnek majd pótdíjat. A közüle- teknek viszont nem az összes, hanem csak ipari, építőipari és kereskedelmi tevékenységükkel összefüggő ivóvízfogyasztásuk után kell pótdíjat elszámolni. Az iparfejlesztésben elmaradt területeken — Szaboles-Szatmár, Hajdú-Bihar, Somogy, Tolna, Zala, Békés, Szolnok és Bács- Kiskun megyékben — 50 százalékos kedvezménnyel kell meghatározni a pótdíjat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mentesülnek a pótdíj-kötelezettség alól, s továbbra is csak — a lakosság részére megállapított — szokásos vízdíjat térítik meg. A határozat végül előírja, hogy az ivóvízhasználati pót- díjból, egy korábbi rendelkezésben meghatározott büntető vízdíjból és a vízkészlet-használati díjból eredő bevételek a vízügyi alapot illetik. Az Országos Q jugoszláv műsora ív SZOMBAT 17.00: Az ügyeletes utca. — 17.40: Felejthetetlen dalok. — 17.15: Viso- kói krónika — első adás. — 19.15: Időgép. — 20.40: Szerelem, oh szerelem. — 21.40: Valami új — valami régi. — 21.55: Elveszve a világűrben. ~ 23.05: Jégkorong: Medvescak —Partizán. ... Állandó adások: 18.00: Tv-híradó. gi, mezőgazdasági, kereskedel- — 20.00; Tv-napió. Vízügyi Főigazgatóság vezetője a vízügyi alapból évenként előre meghatározott összegű támogatást ad majd — a felügyeleti hatóságok javaslatára — a közüzemi víz- és csatornamű- veknek. Ezzel a támogatással segíti a vízszolgáltató vállalat saját erőforrásait meghaladó vízműfejlesztési munkáit, esetleg átmeneti veszteségének estikkentését, vagy bármely más iparvállalat saját vízmüvének korszerűsítését, ha ezzel csökkenti a közüzemi ivóvízfelhasználást. (MTI) Azzal lesz a munka termelékenyebb, hogy az eddigi vödörsoros kotró helyett két dömper és egy rakodógép dolgozik majd a bányában. — Tehát nem több munkás beállításával... Mennyien termelnek most? — Harmincnégyen. Nyáron hatvan körül szokott lenni a létszám. — Nagy a munkaerővándorlás? — Elég nagy ... Pedig — férfiak 2000—2500 forintot, a nők 1400—1600-at is tudnak keresni... Mégis, sokan elmennek inkább kevesebbért — másfelé. Fiatalok nemigen maradnak már. — Nehéz, fizikai erőt kívánó szakma — vetem közbe —, látszik a férfi-női kereset arányán is. — Hát nem könnyű munka — mondja Joó József —, majd meglepetésemre hozzáteszi. — De itt van például a nyerstégla lerakás: a nők jobban bírják, mint a férfiak. Ezek menekülnek előle. Aztán kiderül, hogy összetett probléma ebben a szakmában is a munkaerő-vándorlás. Többeket vonz már a tsz, ahol mind szebben tudnak fizetni; elmennek építkezésekre, hiszen csak a közvetlen környéket is tekintve — lakónegyed, tanyaközpont épül. Nem utolsósorban bizonytalanságot okozott az is, mikor jó pár évvel ezelőtt sorra leálltak a téglagyárak. — De azért van törzsgárda ebben a gyárban is? — Van, van — bólint, és már sorolja is. — Idős Dunai Ferenc kamra tisztító, ifjú Dunai Ferenc kihordó... Közbekérdezek: — ö hány esztendős? — Huszonkét-huszonhárom éves... — Folytatja: — Túri József égető. Dunai Mihály, Tóth László — szintén égetők, Kremzer Józsefné lerakó, Nagy Ferencné takaró.., ök olyan munkások, akik szinte a szakmába születtek... Kikívánkozik belőlem. — Joó elvtárs is? Eddig is elnéztem fehér haját, nyugodt, tempós mozgását, testtartását — ezekből is sejtem, tősgyökeres szakmabeli. De azért felkapom a fejem, mikor megmondja. — Édesapám tizenhét éves korában kezdte... Én első elemista voltam, mikor beálltam. Fél napi iskola, aztán a munka... Negyvenkilenc éve csinálom. Fél évszázad! ez aztán szakmai hűség... Apja a ka- nászsorból ment téglagyári munkásnak; szabad ember akart lenni. Négy gyerek volt. Kettő ma tsz-tag, egyikük jó kereskedelmi szakember — Kecskeméten. Mert a család makói. Joó József meg ezért kérte a Az Atlanti-óceánon hajózik már a Székesfehérvár Nemrég közöltük, hogy az izraeli agresszió következtében lezárt Szuezi-csatomán áthaladni nem tudó, s így a Vöröstengeren rekedt magyar folyam- és tengerjáró kereskedelmi hajó, a Székesfehérvár, október 22-én Afrika megkerülésével indult haza. Süveges László tengerészkapitány, a hajó parancsnoka, bajai illetőségű, érthető hát, hogy nemcsak a honfitársak, hanem a szűkebb pátria lakóinak különös izgalmával vártuk és nap nap után várjuk a híreket a nem óceáni vizekre épített hajó kevésbé veszélytelen útjáról. Az első örvendetes hírről a Hétfői Hírekből szereztünk tudomást: november elején Dur- banba, a Dél-afrikai Köztársaság kikötővárosába érkezett a Székesfehérvár, ahol — megfelelő berendezés állván rendelkezésére — víz alatti részét megtisztították a rátapadt, s a sebességet nagyban csökkentő moszatrétegtől. Tegnap a szerkesztőségünknek légipostán küldött, s november 17-én keltezett levelezőlapján maga Süveges László tájékoztatott bennünket, miszerint elérték Afrika legdélibb csücskét, Fokvárost, s most már északnak fordulva, az Atlantióceánon folytatják útjukat hazafelé. Jó reménység tölt el minket is, hogy miként áz eddigit, a hátralevő több ezer kilométeres tengeri utat is sikerrel teszi meg a Székesfehérvár. szegedi központtól, hogy ide helyezzék — átvenni a gyár vezetését —, mert mégis csak — „itt van a testvér”. A félszázad alatt nemcsak a szakma minden ágbogát, hanem az ország jó néhány vidékét megismerte. Dolgozott Hajdúban, Pest megyében, s természetesen Csong- rádban. 8 éven át diszpécser is volt. Mikor az a beosztás megszűnt, választhatott, gyárvezető, művezető akar lenni? Egyik sem. Inkább égető szeretne lenni ismét... Ráír.rtéz. Mosolyog, hangja melegebbé válik. — Tudja, régen csak lopva lehetett megtanulni az égetést. A mesterek nem árulták el a „titkot” ... Huszonegy éves koromban Szar-vasra mentem, s három hónapra szerződtem le egy égetőmester mellé. Csak a kosztot adta. Rangos mesterség volt az, az égető a tulajdonossal is szerződésben állt, kauciót kellett letennie, s ha kárt okozott — kényes munka ez —, abból levonták ... Az én mesterem három hónapig úgy intézte, hogy sose legyek ott a legfontosabb mozzanatnál. Eredj ide! Hozz egy pakli dohányt! Szaladj már át... Mindig kitalált valamit. Az utolsó nap mutatta meg az égetés forszát.. Meséli, hogyan tanította meg a háborús idő. a szükséghelyzet olyan módszerekre, melyeket évekkel később örömmel fedezett fel egy brosúrában. Szovjetunióban kidolgozott, csiszolt sztahanovista eljárásként. Derűvel emlékezik konfliktusairól, mikor az új eljárást hitetlen- kedve fogadták itt-ott, „szaladtak a pártbizottsághoz”, hogy tönkreteszi a kemencét, az anyagot. Aztán az eredmény meggyőzte őket... — A Család — kérdezem bizonytalanul, s körülnézek a kis szobában, amelyről — minthogy az irodaheliységeken túl, külön bejárattal van a hosszú épületben — kezdettől fogva gyanítom, hogy szolgálati lakásféle. Egyszerű berendezés, dívány a fal mellett, kis kályha. Az asztalon azonban irattömbök, noteszok, tehát lehet „főnöki” szoba is. — Feleségem szintén égető, Szegedében. Fiam lakatos, a lányom most érettségizett, az irodagépszerelő szakmát tanulja. ... Keveset tudtam a családdal lenni... Fél évet, pár hónapot egyfolytában egyszeregyszer. Most hetenként járok haza. Három éve dolgozok Kecskeméten ... Égető szerettem Volna lenni megint, de rábeszéltek, vállaljam el itt a vezetést... Mondták, majd hazamehetek, ha lesz jó — helyettem ... Nálunk is most már technikusi képzettséggel lehet valaki vezető. Volt egy fiatalember, megszerettem, mert értette a dolgát. De elment ... Politechnikát tanít majd... Most Sárközi József technikus dolgozik mellettem. Ö is szereti a szakmát, kiforrja magát... Ügyes ember. Tehát lesz utánpótlás, fiatalok is választják ezt a szakmát ... Kell az idősebbek hosz- szú-hosszú tapasztalata. b!z‘on- sága, de szükséges az ifjúi lendület, képzettség is. Mert Íme ebben a gyárban is, ahol a nyersanyag, a bánya minősége folytán csupán másod- és harmadosztályú téglát lehet gyártani, nagyobb a termelési költség, mint az eladási ár. A II. osztályú tégla ezerjét 511, a III. osztályúét 399 Ft-ért adják. Átlagban viszont 540 forintba kerül 1000 tégla gyártása ebben az üzemben ... Ráfizetéses gyár az új mechanizmusban? Ezen a helyzeten túl kell jutni. Bizonyára a gépek sokat segítenek jövőre... De ssak emberek tudják gazdaságossá tenni a termelést A tégla kell! Tóth István
