Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-24 / 278. szám
196T november 24, péntek S. oldal Bornemisza László Szegeden Átutazóban voltunk Szegeden, s csak véletlenül pillantottuk meg egyik nagyméretű festményét a kirakatban. — De hiszen ez Bomemisza- kép! — kiáltott fel kollégám.— Hogy kerül ide? Közelebb mentünk, s akkor láttuk, hogy a Képcsarnok Vállalat szegedi fiókja Bornemisza Mi magunk is meggyőződhettünk róla, hogy Bornemisza — aki kecskeméti • alkotó hónapjai óta már bejárt számos külföldi országot, öregbítve hazánk jó hírét is a nagyvilágban — igen termékeny esztendőket hagyott maga mögött. S miközben hű maradt saját, utánozhatatlan és teljesen egyéniA kiállítás egyik részlete, előtérben egy beat-frizurát ábrázoló jellegzetes Bornemisza-kompozíció. (Pásztor Zoltán felvétele.) László festményeiből rendezett kiállítást, s azt éppen előző nap nyitották meg. — Talán még Bornemiszát is itt találjuk! — reménykedtünk hirtelen, de azért mégis meglepődtünk, amikor a terem belsejében észrevettük a művészt, akit a kecskemétiek is jól ismernek itteni alkotó időszakából. Ez alkalommal felesége is lejött az eseményre, s most együtt fogadták az ismerősök, a látogatók gratulációit Hiszen elismerésben nem volt hiány. Erről nemcsak a kiállítás emlékkönyvébe jegyzett sok aláírás tanúskodott, de szegedi laptársunk, a Délma- gyarország aznapi száma is. mely több mint egy hasábot szentelt az eseménynek, s nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel. Kiemeli a már országhatárainkon túl is ismert festő képalkotó, teremtő fantáziáját, játékosságát, a műgondot és a derűs harmóniákban összeolvadó színhatást vé kimunkált stílusához, egy- egy új képével mégis meghökkenti korábbi alkotásainak ismerőit. Nem merevedett meg ez a stílus, s képes folyton újrateremteni önmagát a színed? és formák változó világában. Bizony nagy szolgálatot tenne Kecskemét m'űélvező közönségének az, aki vállalná nálunk is — a ma már a teljesség igényével ható — Bor- nemisza-kiállítás megrendezését Annál is inkább jó alkalom kínálkozna erre, mivel Bornemisza László — igaz, nem a a nyilvánosságnak szánva — elárulta nekünk, hogy rövidesen ismét Kecskemétre „menekül” néhány hetes alkotó munkára. S habár éppen a csend és a jó munkalehetőség vonzza ide, talán nem venné rossz néven, ha felkérnék — bocsássa a rendező szervek rendelkezésére képanyagát... F. Tóth Pál az orosz forradalmat kezdte éltetni. Természetesen foglalkoztak a gyűlésen az eredetileg meghirdetett belpolitikai kérdésekkel is — a megmozdulás igazi témáját azonban a béke és a fiatal szovjet hatalom iránti rokonszenv képezte. A november 11-i megmozdulás országos viszonylatban az elsők közé tartozott az orosz forradalom melletti kiállások sorában. Néhány hét múlva, november 25-én a Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszust hívott össze, Ezen a kecskeméti pártszervezet egy, a kiskunhalasi is egy küldöttel képviseltette magát. E vidék küldöttei is megszavazták a rendkívüli kongresszus határozatát, mely támogatásáról biztosította a szovjet kormány békefelhívását. Ugyanezen a napon zajlott le a budapesti munkások hatalmas megmozdulása, melven a békét és az orosz forradalmat éltették. A megyei küldöttek is megjelentek ezen, s hazaérkezésük után szervezeteikben lelkes hangú élménybeszámolókat tartottak róla. Decemb-r folyamán Is mutatkozott politikai aktivitás ezen a vidéken. Kecskeméten december 16-án a nők békegyűlése zajlott le. Ezen a központi szónok Spády Adél, a „feministák szövetségének” egyik vezetője volt. Beszédében élesen támadta a háborút és követelte, hogy Ausztria—Magyarország kormánya minél előbb kössön békét, az orosz javaslatok alapján. Szavait a jelenlevők lelkesen helyeselték December folyamán több kisebb gyűlés zajlott le Kiskunhalason is. Ezeken a helyi munkás- mozgalom harcosai: Hibó Sándor, Mig. G. Károly és Hatházi Imre tartottak beszédeket. A kiskunhalasi megmozdulások során élesen támadták a kormányzatot, követelték a békét és rokonszenvüket nyilvánították a szovjet állam iránt. Baján pedig a függetlenségi párt- szervezet levélben üdvözölte a mozgalom országos vezetőjét, Károlyi Mihályt, „mint a háborúellenes és demokratikus eszmék önzetlen és fáradhatatlanul harcos vezérét”. Az Októberi Forradalom hatása szórványos sztrájkokban is megmutatkozott. (Tekintettel a vidék ipari elmaradottságára, a munkabeszüntetések itt Nyilatkoznak a nyolcadikosok Pályaválasztás előtt a kecskeméti járásban Vélemények a mezőgazdaságról — A világjelenség sodrában „Milyen pályára készülsz?” — kérdezgetik országszerte manapság a nyolcadikos diákokat. — „Mihez lenne kedved, érzéked, hajlamod?” S a falusiaktól még külön is megkérdezik: „Volna-e kedved a mezőgazdaságban dolgozni? Mi a véleményed a mezőgazdaságról?” Ilyen és hasonló kérdések szerepelnek azon a kérdőíven, amelyen legutóbb — a név megjelölése nélkül — a kecskeméti járás 18 községében mintegy 1200 nyolcadikos tanuló válaszolt. A KISZ járási bizottsága által kezdeményezett felmérés nagyon tanulságosnak ígérkezik: hű tükörképet nyújt a serdülőkor küszöbén álló falusi és tanyasi ifjak vágyairól, törekvéseiről, elképzeléseiről. 25 igen, 75 nem A beérkezett lapokból, mint valami óriási kártyacsomagból, e sorok írója vaktában kihúzott százat: mintegy lekicsinyítve a tükröt, a könnyebben kezelhetőség kedvéért. S mit látott benne? Arra a kérdésre: akarsz-e a mezőgazdaságban dolgozni? — igennel válaszolt 25, nemmel 75. A véletlennek ez a lekerekített negyedes-három- negyedes aránya — úgy hisszük — megfelel nemcsak a járási, de a megyei, sőt az országos helyzetnek is. Többet mond az összkép, ha a hetedik osztályos tanulmányi eredmények hátterében vizsgáljuk. Eszerint: a mezőgazdaságba igyekvők közül közepes, illetve azon aluli tanulmányi eredményt ért el 14, a más pályát választók közül pedig 33. Az adatok összevetéséből kitűnik, hogy az egyéb pályákra törekvők között a jó és jeles rendűek aránya nagyobb, mint a mezőgazdaságot választók között; ám ez az eltolódás nem nyugtalanító. Inkább természetesnek mondható, mivel a mezőgazdaság — bár egyre inkább differenciálódik, szakosodik — a foglalkozások széles körének ma már viszonylag a kisebbik területét foglalja magába. „Mi a véleményed a mező- gazdaságban dolgozók életéről?” és „Milyennek látod a község termelőszövetkezeteit?” — ilyen kérdések is szerepelnek a lapokon. Lényegében ugyanazt tartalmazza mindkét kérdés, csak az előbbi általános, az utóbbi konkrét megfogalmazásban. Abból a szempontból, hogy a válaszok pozitívak, negatívak, avagy semlegesek — sokatmondó a 69, 14, nem voltak olyan komoly méretűek, mint az ország más területein.) November folyamán a kecskeméti magánalkalmazottak léptek sztrájkba. Politikai téren a békét és a demokratikus választójogot, gazdasági téren pedig a vasárnapi munkaszünetet (!) követelték. Ugyanilyen jellegű volt a kecskeméti vasgyárban megindult mozgalom. Mindkettő azonban eredménytelenül ért véget, tekintettel a komoly méretű hatósági nyomásra... 1918. november—december folyamán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kétségtelenül mozgásba hozta a mai Bács-Kiskun politikai életét. A békéért és a demokratikus jogokért vívott harc fellendült ezen a vidéken is. A munkásság kezdettől fogva felfigyelt az Októberi Forradalom nagy példájára és — országos viszonylatban az elsők közt — rokonszenvét nyilvánítottá iránta. Szép haladó hagyomány ez. Érdemes rá most, fél évszázad múltán tisztelettel visszaemlékezni. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa 17-es és a 61, 15, 24-es megoszlás. Mert ezekből az következik, hogy jórészt azok is pozitívan nyilatkoznak a fejlődésről, akik nem kívánnak a mezőgazdaságban maradni. Hogy ebben mennyi a meggyőződés, továbbá a pedagógia és a propaganda hatása, netán a konformizmus szerepe — annak kimutatása egy másik felmérésre tartozna. Eltérő vélemények Nézzük most már a konkrét válaszokat! A pozitívak közül a leginkább jellemző egy 4,9-es rendű tanulóé: „A dolgozók élete megfelelő szintű, keresetük munkájuk szerint alakul, a munkaidő elég rövid, fejlett a technika. Az állami gazdaság eredményesen működik, a munkák nagy részét már gépesítették, művelt területük állandóan növekszik.” Egy 2,7-es osztályzatú, mezőgazdaságot választó fiú: „Szüleimnek egyre több a jövedelmük. Jól működik a három izsáki tsz, de még több gép kellene.” Mások észreveszik a nagyüzem különböző szektorai közötti színvonalbeli különbségeket. „Az állami gazdaság nagyon eredményes munkát végez, de a tszcs-nek igen kicsi a fejlődése és nem is eredményes” — írja egy szobafestőnek készülő fiú. Hasonlóan vélekedik több lajosmizsei kisdiák is. Többségük — korához képest — bőséges ismeretekkel rendelkezik a környékbeli gazdaságok működését illetően. Dicsérik például a ménteleki és a tal- fájai tsz-eket, mert ott jó a jövedelem, a gépesítés is megfelelő. Figyelemre méltó, hogy legtöbben az iparinál hosszabb munkaidőt a mezőgazdaság hátrányaként említik, összességében ez pozitív jelenség, még akkor is, ha figyelmen kívül hagyja a jelenlegi lehetőségeket Emellett jócskán maradinak számít az a vélekedés, amelyben az ipari szakmák magasabbrendűségébe vetett hit — hiedelem? — nyilvánul meg. Mit látnak az irodán? Észreveszik a falusi lakosság életszínvonalának növekedését, anyagi gyarapodását is. Egy bolti eladónak készülő leány ezt írja: „Űj házsorokat építenek, több személygépkocsit, Rejtvényszínház — címmel új kiadvány jelentkezett: nagy örömére a megfejtők népes táborának. A füzetet betöltő keresztrejtvények azonban a szórakoztatáson túl más célt Is szolgálnak; — gazdagítják a színházi Ismereteket és kedvet, hangulatot ébresztenek egy-egy színházi előadás megtekintéséhez. A főnyeremény: — részvétel a Dubrovnik-1 nyári ünnepi játékokon —, de erre csak az a megfejtő tarthat Igényt, aki legalább egy színházi szelvény- bérletet Is rendel. Az ötletes és hasznos rejtvényfüzet szerkesztője dr. Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese. Tőle tudtuk meg, hogy a Rejtvényszínházzal egy új, pillanatnyilag a kutatás, kísérletezés stádiumában tartó csoport lépett a nyilvánosság elé: az országos színházi propagandaszervezet. A háromtagú propagandacsoport vezetője szintén dr. Székely György, aki elmondta, hogy miért vált szükségessé a szervezet létrehozása. — Nem azért alakultunk, mert kevesen járnak színházba és ez ellen tenni kell valamit. Évente hatmillió nézőt fogadnak a budapesti és a vidéki színházak. De ebből nagyon kevés a rendszeres színházlátogató. Sokan csak egy-egy előadásra váltanak Jegyet, de fel sem merül bennük az igény, hogy törzsközönséggé váljanak. Munkánk első, lényeges vonása tehát az igény felkeltő propaganda. Nem azt akarjuk előírni, hogy ki mit nézzen meg — ez nem szappan-, vagy fogkrémrevtám — a hiányérzetet akarjuk felkelteni az emberekben. Hogyan lehet ezt elérni? gáztűzhelyet vesznek.” Mások már érzékelik a' termények értékesítése körül mutatkozó gondokat. „Eredményes a fejlődés, de a szőlő már nem kell, s rövidesen az alma sem” — írja egy izsáki, 4,3-as osztályzatú, közgazdásznak készülő leány. Egyébként több izsáki gyerek azt panaszolja, hogy visszaesés várható a sárfehér szőlő népszerűségének romlása miatt És akadnak, nem is kevesen, akik a gazdaságokban olykor nyugtalanítóan elburjánzó ad«- minisztrációra — s érdekes módon az irodai alkalmazottak előnyeire — figyelnek fel. „Az irodaiak stb., alig dolgoznak, de a fizetés az megvan, alaposan. A diákok azért nem mennek paraszti munkára, mert kevés a fizetésük” — írja egy jeles rendű, közgazdásznak készülő nyolcadikos. Rokonszenves az ilyen és hasonló válaszokban megnyilvánuló őszinteség és komolyság, a túlzó általánosítások ellenére is. Néhol azonban a hangnem erőteljes szülőd1 befolyásolásra enged következtetni, s annak jóindulatú voltára nem minden esetben mernénk mérget venni. „Az elnök és a tanács nagyobb^ (?! — H. D.) tagjai bent a hűvösön pihennek, ezzel szemben tíz órán keresztül izzadnak a napon, kapálnak a munkások” — írja egy 3,2-es rendű leány, aki jövendő munkahelyéül a kecskeméti Aranyhomok Szállót jelölte meg. ... Íme, így nyilatkoznak a kecskeméti járás általános iskoláit elhagyni készülő új generáció tagjai. Nyugtalankodjunk-e miattuk? Ügy véljük, erre nincs okunk. Világjelenség a mezőgazdaságban foglalkoztatottak csökkenése, s ez alól sem Bugac, sem Tiszakécske, sem a többi község nem lehet kivétel. A felnőtt nemzedéknek az a feladata, hogy jól előkészítse a tizenévesek útját, úgy a mezőgazdasági egynegyedrész, mint a nem mezőgazdasági háromnegvf«Vész előtt. Hatvani Dániel fl jugoszláv jy műsora * *. PÉNTEK 17.10: Az önök keresztrejtvénye. — 18.15: Ifjúsági adás. — 19.05: Mozaik. — 20.40: Juarez. — Játékfilm. — 22.10: Az idény slágere. — Felvettük például a kapcsolatot a filmhíradóval. Az utóbbi időben rendszeresen foglalkoznak egy-egy fővárosi, vagy vidéki színház jelentősebb produkciójával. A másik nagyon fontos és hatékony eszköz a televízió. — Tevékenységünket természetesen meghatározza, hogy három nagy réteg érdeklődését kívánjuk elsősorban felkelteni: a nagyüzemekét, az ifjúságét és a vidéki lakosságét. Igaz, hogy még nagyon az elején tartunk, de azt hiszem néhány tervünket sikerül hamarosan megvalósítani. A vidéket illetően ilyen terv a színházi vonatok indítása, vasárnap délutáni előadásokra, pesti színházba, vacsorával egybekötve. Ezenkívül szeretnénk több százezer példányban szétküldeni egy színházi kiskátét, amely közvetlen formában barátkoztatna meg a színházbajárás gondolatával egy széles réteget. — Közben tudományos vizsgálatokat is végzünk, megnróbáljuk rendszeressé tenni a közvéleménykutatást. Jövő évben egy olyan jellegű országos vizsgálatot tervezünk, melynek segítségével lemérhetjük az érdeklődés terjedését, vagy beszűkülését, azt a változást, amelyet a színházi kultúra tesz az emberekre, a társadalom egészére. Szeretnénk továbbfejleszteni a színházbarátok körét is, továbbá folytatjuk a rejtvényakciót. A Vidéki színházakkal állandóan tartjuk a kapcsolatot, hiszen éppen az a célunk és feladatunk, hogy az ország legeldugottabb helyéről is sikerüljön megmutatni a színházba vezető utat. £adas Zsuzsa Rejtvény pályázat — színházjeggyel
