Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

1967. november 21, kedd 5. oldal Szaktudás és magatartás A hallgatók hevesen vitatko­zó csoportokban elevenítik fel a most véget ért beszámoló él­ményeit. Ez még nem vizsga volt. az eredmény nem kerül kitörölhetetlenül az indexbe, mégis sokáig emlékezni fognak rá, hiszen ez volt első találko­zásuk felsőfokú tanulmányaik során a számonkéréssel. — Féltem tőle, de most nagy megkönnyebbülést érzek — mo­solyog Cseraki Irén, a hankakö- tönyi Egyesülés Tsz ösztöndíja­sa. — Nemcsak azért, hogy túl vagyok rajta. A beszámolóra való felkészülés rendszert te­remtett a fejemben, ezt az anyagrészt most már sokkal egy­szerűbb lesz átvenni szigorlat­ra. Jó az is, hogy belekóstol­tunk a rettegett vizsgalázba, legközelebb már nem kell ek­kora energiát pazarolni a le­győzésére. Űjvári Sándor, aki fővárosi létére választotta a kecskeméti mezőgazdasági technikumot, széles vállú. atléta termetű fia­talember. Azért az izgalom nem kevésbé látszik rajta, mint tö­rékeny alkatú kolléganőjén: — Szerencsére nincs minden tárgyból beszámoló, mert folya­matosan tanulni mindenből úgy, ahogy az év elején elképzeltük, szinte lehetetlen. Annyira ter­jedelmes, sokrétű az anyag, hogy épp elég az előadások követése. Ráadásul a szeminá­riumokon és a gyakorlati mun­kában is helyt kell állnunk. Amit Üjvári Sándor néhány mondatban fölvázolt, nem csu­pán egyéni problémája. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy gon­dot okoz az egész világ felső- oktatásában, sőt általában a2 oktatásban. Milyen legyen a számonkérés ? A tudomány olyan iramban fejlődik, és olyan nagymérték­ben áramlik be közvetlenül a gyakorlati termelésbe. hogy szinte évről évre fokozódnak a követelmények a tanulókkal szemben. Az egyre aprólékosabb szakosodás sem változtat ezen sokat, hiszen az új meg új szakágak tökéletes művelésé­hez nélkülözhetetlen egymással való összefüggésük ismerete. Hogy csak a mezőgazdaságnál maradjunk: a szőlész-borász, kertész vagy egyéb szaktechni­kusi oklevélhez éranúgy szüksé­ges az általános kémiai, bioló­giai, közgazdasági, talaj- és géptani tudás, mint a speciális területen való jártasság. Ez tük­röződik abban is, hogy a felső­fokú mezőgazdasági techniku­mok tanulmányi idejét az idén kettőről három évre emelték fel. Az első év — szakra való tekintet nélkül — az általános szemléletet kialakító, úgyneve­zett „alapozó” tárgyaké. Hogy történlek mármost a számonkérés? Ha mindent a félévenkénti vizsgákra bíznak, ahogy réven, az egyszerre zúdu­ló követelmények szinte letag­lózzák a diákot. És alkalmas-e félórás beszélgetés a tudás meg­ítélésére? Avagy óráról órára, mint az .általános iskolában? Inkább ár­tana, mint használna a nagyobb össze fi) gvések felismerésének. És különben is: egyszerűen nincs rá idő. Mégsem lehet lemondani sem egyikről, sem másikról. Sem az egyéni módszerű felkészülés biztosításáról — hiszen lénye­gében felnőttekről van szó —, sem az állandó ellenőrzésről — hiszen a hallgatók még nem kész, kialakult jellemek. A számonkérés különböző módszereinek alkalmazására vannak ugyan tudományosan kidolgozott, központi előírások, de ezek egyúttal tág .teret en­gednek a tanári kezdeménye­zéseknek is. A tanárok véleménye A riport elején megszólalta­tott két hallgatót Baranyi Jó- zsefné számoltatta be: — A növénytan szigorlati tárgy. Ezekből az első évfolya­mon rendszeresen tartunk félév közben is egy-két beszámolót. A másodévben ugyanígy az ál­lamvizsga tárgyaiból. Azt hi­szem, minden kartársam nevé­ben mondhatom, hogy az el­méleti és gyakorlati tudás össz­hangja a célunk. A mostani be­számolón egy-egy sejt-, szövet- és szervtani kérdést adtam, a hallgatóknak, ezenkívül mik­roszkopikus metszeteket kellett felismerniük. Szükség van erre az ellenőrzésre. Mi sem mutat­ja jobban, mint az, hogy az elsőnek beszámoló csoport fele­leteiből tizenkettő közül tízet meg keli ismételtetnem. Ennek természetesen azonnal híre fu­tott, tanulni kezdtek a gyere­kek és egy hét múlva, amikor a második csoportra került a sor, 12 beszámoló közül már 7 sikerült. Mi a helyizet azokkal a tár­gyakkal, amelyek sem szigorla­ton. sem államvizsgán nem sze­repelnek? Sohajda Imre három ilyen tárgyat is tanít, ezek, is alapvető fontosságúak. — Én sem bízok mindent a vizsgára. Agrometeorológiából és talajtanból egy-egy nagyobb anyagrész előadása után min­dig elbeszélgetek egy kicsit a csoportokkal. A vita intenzitása sokmindent elárul. Akiiének túl gyanús a hallgatása, azokat meghívom evy kis magánbeszél­getésre. Matematikából köny- nyebb az áttekintés. Néhány írásbeli feladatmegoldás, és máris megtudja a hallgató, mit •kell pótolnia. A- matematika különben az idén szerepel elő­ször a felsőfokú mezőgazdasági technikumok tanrendjében. En­nek nagy jelentősége van. Azt jelzi, hogy a sikeresen gyöke­ret vert kemizálási és gépesíté­si szemlélet után a nagyon hiányzó matematikai szemlélet is tért fog hódítani a mező­gazdaságban. Állandó verseny Hajdú László kémiát oktat, de ezúttal mint az intézet nevelési és módszertani bizottságának elnökét kerestük meg: — A hallgatók között már második éve állandó munkaver­seny folyik. Hangsúlyozom, munka-, és nem tanulmányi verseny. A hosszas töprengés után kidolgozott követelmény- rendszer egyaránt figyelembe veszi a tanulmányi és gyakorla­ti eredményeket, a fegyelmet, a kollégiumi a kulturális és sportéletben való részvételt. Egyúttal közösségi magatartásra is nevel, tevékenységi formát ad a KISZ-szervezetnek, is, mert az eredményt tanulócso­portonként bíráljuk el. Közös a jutalmazás is. a győztes cso­port több napos kirándulásra mehet, ahova tetszik. A legna­gyobb örömet mégis az okozza nekünk, hogy nem a várható jutalom serkenti a fiatalokat, hanem az intézethez tartozás, az együttes felelősség érzése. Mostanában bizonyosodott ez be legvilágosabban, amikor az is­kolában nagy kárt tevő szeren­csétlen robbanás után, vállvetve dolgoztak — önként — az épü­let helyreállításán. A nyári szü­netet sem sajnálták a jövőjü­ket formáló ..műhelytől”. Igen, ez a biztató: A techni­kum tanárainak következetes szándéka, hogy együttesen fej­lesszék a szakmai tudást és az emberi magatartást. Szabó János Ahol a szántást is megvilágították Most Üjsolt kisközségbe sze­retném elvinni önöket. Majd­nem 40 éve, hogy ebben — az akkor még Tótmajomak titu­lált tanyaközpontban jártam. Alig 70—80 régimódi ház állt itt akkor. Ezeket 2—3 szobás családi házak váltották fel az­óta. A felszabadulás előtti 120—140 családdal szemben, az itteniek állítása szerint, ma 900 él, noha a lexikon 790-et em­lít. Az új Soltiak régóta büszkén nevezik községnek az egykori majorból kifejlődött települé­süket. Pedig csak 1960-ban, — de ugyancsak a helyiek szerint már 1946-ban, a Solt nagyköz­ség testéről leválasztott 5300 hold földdel — lettek ön­állóak. A valamikori, alig 100 méter hosszú földes főutca helyén ma bitumenos főutca van, s a cse­lédsorsra emlékeztető pusztai kutat bővizű artézi kút feledteti az utca derekán. A község keleti szegélyén, a szántásokon, levágatlan kuko­ricaszárak között itt-ott már új házak jelzik az új utcákat, s mutatják, hogy a kisközség merre igazodik. Fundamentu­mát már lerakták ezeknek, lát­hatjuk a villanyoszlopokon feszü­lő huzalokon. Dicséret illeti ezért Szekeresné, akkori vb-el- nököt, akit sokan kinevettek, hogy „a szántásokat is megvi­lágítja” . . . Nem törődött a csipkelődésekkel, tudta, ez is elősegíti majd, hogy sokan sza­kítsanak a régi tanyai élettel. S neki adott igazat az élet. Megtaláltam a község leendő főterét is, amelyen ugyan van még mit formálni, de már erre néz az új tanácsháza, a párt­ház, a bolt, — az új artézi kút. Sok, ünneplőbe öltözött em­berrel találkoztam, mikor ott jártam. A Nagy Forradalom 50. évfordulóját ünnepelték, az egy­kori isten háta mögötti major­ság szabad parasztjai. Legtöb­ben a Kossuth Tsz-ben dolgoz­nak, havi keresetük 1500—1600 Ft, de voltak, akiknek a múlt évi átlagkeresete a 2000—2300 Ft-ot is elérte. Bánrévi Ervin nyugdíjas, Apostag Aranycsillag az acélkék egyenruhán M ikor a parancsnok a ne­vén szólította, olyan fia­talosan. pattant fel a helyéről, mintha ma is húszéves lenne. Pedig már a kétszer húszat is jóval túlhaladta. A negyvenet már akkor betöltötte, amikor Kiskunfélegyházán 1957-ben először öltötte magára a mun­kásőrök acélkék egyenruháját. Több, mint tíz év telt el az­óta, de Dora János ma sem ér­zi a szolgálat fáradalmait. Elv­társai, parancsnoka — inkább csaik korára “utaló tapintatból — megemlítették ugyan neki, hogy nem volna-e kedve tarta­lékos állományba vonulni? — Majd meglátom. Egyelőre maradok! — hangzott a rö­vid, határozott válasz. Kezében a piros borítású kis tokkal visszaült a helyére, s figyelte a többieket, akik egy­más után vették át a megye: pártbizottság első titkárától a kitüntetéseket, okleveleket, ju­talmakat. A rövid ünnepséget követően azonban kinyitotta a kis dobozt és hosszasan néző gette a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát. S zépen hangzana most, ha azt írnánk, hogy könny szökött a szemébe és boldogan tűzte fel az aranycsillagot. Dóra János azonban nem ilyen érzé­keny ember. Az élet sokszoro­san megedzette. ötveVihat éve­sen is erőteljes, markáns férfi. Világsiker a képernyőn Friedrich Dürrenmatt írói pályája az utóbbi évtizedek egyik leggyor­sabb és legfényesebb művészeti si­kere. A hihetetlenül termékeny svájci író drámái rövid idő alatt eljutottak csaknem minden ország színpadára, novelláiért, szimbolikus mondanivalójú bűnügyi történeteiért versengenek a kiadók, mintegy fél­száz hangjátékát mutatták be a rá­diók. Sikerének lényegében egysze­rű titka van: Boszorkányos mestere a dramatúrgiának, kifogyhatatlan eszköztára van a közönség meghök- kentésére, de formabontása mérték­tartó, nem idegeníti el műveitől a szélesebb közönséget, mint az ab­szurd dráma képviselői. Es ami en­nél is fontosabb: Dürrenmatt sok­szor vitatható, fonák bizonyító mód­szere ellenére is, az emberi felelős­ségtudatra próbál hatni, következe­tesen haladó szellemű. Világhírne­vét megalapozó drámáját, Az öreg hölgy látogatását, a Debreceni Cso­konai Színház előadásában láthat­juk. (Kedd, 19.15) a Bűnözés — törvény szövetségében A Menekülés kiút nélkül című, háromrészes, nyugatnémet, bűnügyi történet cselekménye egy rabszök- tetás körül bonyolódik. Az benne a legkülönösebb, hogy a 300 ezer már­kát sikkasztó szabadítását legerő­teljesebben a rendőrség munkatár­sai, a börtönigazgató és a fegyőrök szorgalmazzák, de egymástól füg­getlenül, és mindegyik abban a re­ményben, hogy részesülnek az el­sikkasztott összegből, amelyet a bű­nöző gondosan elrejtett. Bonyolult tervek keresztezik egymást, és a cselszövők nem is sejtik, hogy tu­lajdonképpen mindannyian egy cé­lon munkálkodnak. A film első ré­szét szerdán, a másodikat csütörtö­kön, a harmadikat vasárnap sugá­rozzák, mindegyik napon 20 óra 20 perces kezdettel. Az óriás idézése Az emberiség történetének egyik leghatalmasabb lángelméjét, Michel­angelo Buonarottlt, mutatja be a Televízió új, hatrészes sorozata. Nemcsak a zseniális és emberi egyé­niségnek is párját ritkító szobrász, festő, építész, hadmérnök és költő életművét kísérik figyelemmel az alkotók, de sokoldalúan igyekeznek bemutatni a kort is, a XV—XVI. század Dáliáját, hogy feltárják káp­ráztatóan gazdag szellemi életének ‘ársadalmi gyökereit. (Szombat, 18.20) A protekció ellen Egy érettségi előtt álló lányról szól Berkesi András tv-játéka. Bu­kásra áll, tanárnője nem hailandó vele kivételt tenni annak ellenére sem, hogy a kislány apja világhírű matematikus, egy nagy intézet igaz­gatója. A tanárnő férje azonban ép­pen ennél az Intézetnél szeretne el­helyezkedni . . . Berkesi András a tisztességtelen összeköttetések, a „kéz kezet mos’' összefonódás ellen emel szót. (Vasárnap 16.30) Természetesen nagyon örült a kitüntetésnek, s valami megha- tódottság féle áthullámzott raj­ta, amikor barátai, fegyvertár­sai gratulátak neki. A kitünte­tésig azonban hosszú volt az út. — Sok szép és érdekes tör­ténetet nem tudok mesélni ma­gamról — mondja Dora János bácsi. — Hétéves korom óta dolgozom, akkor kerültem Kar­dos János földbirtokoshoz cse­lédnek. Disznókat, juhokat őriz­tem szinte egész éven át. Ami­kor kezdődött volna az iskola, nekem nem kellett menni. Egy kosár tojást, tyúkokat küldött a gazdám a tanítónak, s így maradtam tovább a jószág mel­lett. Szükség volt a keresetem­re, mert sokan voltunk testvé­rek. A betű iránti szomjúság azonban később csak felébredt bennem. Emlékszem, egy alka­lommal valami könyvet olvas­gattam a mezőn. Arra lettem figyelmes, hogv megáll előttem János gazda. Felugrottam, s ő a következő percben két hatal­mas pofont adott. — Neked az a dolgod, hogy a jószágra vigyázz. Nem azért fizetlek, hogy olvass. Éppen elég. ha le tudod íml a neved... “’"'-i otthagyott. A zóta sokszor eszébe Ju- tott ez az eset Dora Já­nosnak. A hajdani megalázás most is szikrákat gyújt a sze­mében. de akkor nem lázadha­tott, csak belül emésztette az indulat. Cselédeskedett. napszá­mos volt addig, amíg katoná­nak hívták. Az ő élete is mil­liók sorsához volt kapcsolva, s csak a világháború befejezése után, a felszabadulást követően válhatott jogaiban is emberré. — Mikor hazajöttem a hadi­fogságból, feleségem már párt­tag volt. Láttam, hogy a töb­biek, a hozzám hasonlók is a kommunisták között találták meg a helyüket. Egy napig sem tétováztam hát. Éppen most húsz éve, hogy megkaptam a párttagsági könyvemet. Három­szorosan ünnep nekem ez az év: húsz éve vagyok tagja a pártnak, tíz - évvel ezelőtt lép­tem be a munkásőrségbe, s most megkaptam ezt a magas kitün­tetést — mondja és újra elő­veszi a kis vörös dobozt. Nagy, kérges tenyerébe teszi az arany- csillagot és nézegeti. Jómagam egy pillanatig a zöld legelőre gondolok, meg Já­nos gazdára: — Nem azért fi­zetlek, hogy olvass! Aztán lá­tom Dóra Jánost, amint vállán fegyverrel vonul ki a munkás­űrökkel a félegyházi határba, ahol gyakorlatot tartanak. Já­nos bácsi másnap már ott van a Kiskunfélegyházi Cipőgyár­ban, ahol raktári munkásként dolgozik... M éhány másodperc után visszateszi a csillagot a tokba, s azt az egyenruha zse­bébe süllyeszti. — Majd meglátom. Egyelőre néni akarok leszerelni a mun­kásőrségtől. bírom én még a szolgálatot. A feleségem már nyugdíjas. A felszabadulástól mostanáig a járási pártbizottsá­gon dolgozott, fiaim megnősül­tek. Ketten vagyunk otthon. Nincs semmi bajunk, csak tud­ja, elszaladt az idő. Most volna ió fiatalnak lenni — mondja tréfálkozva, s maga is jót ne­vet ezen. Hiszen lélekben olyan fiatal, hogy akár húszévesnek is gondolhatná az ember... Gál Sándor ü íogosz’áv Elsőre ÍV KEDD 18.10: Riport (Tiíográd). — 18.30: Telesport. — 19.10: Turizmus. — 20.40: Dokumentumfilm. — 20.35: A hosszútávfutó magányossága — an­gol film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom