Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-15 / 270. szám

I oldal 1967. november 15, szerda Növekszik a kisipari szalgáltatás Még mindig sok az ellátatlan község egy-egy szakmában A kisiparosok képviselői négy­évenként országos küldöttgyűlé­sen szokták számba venni egy- egy időszak eredményeit. A leg­utóbbit — sorban az ötödiket — az elmúlt napokban tartották Bu­dapesten. Ezen — többek közt — arról számoltak be, hogy a múlt évben emelkedett a szol­gáltatások aránya, a kisipar — a szocialista ipar kiegészítője­ként derekasan kiveszi részét a lakosság növekvő szükségletei­nek kielégítéséből. Szabó Ferencet, a KIOSZ me­gyei titkárát afelől kérdeztük, milyen arányú a kisiparosok ál­tal végzett munka Bács megyé­ben? Mint elmondotta, megyénkben a szolgáltatások, javítások mint­egy 50 százalékát végzik kisipa­rosok. Az utóbbi négy évben végbement változást érzékelteti, hogy míg 1963-ban 82 millió 240 ezer forint volt a kisipari szol­gáltatások, javítások értéke, 1066-ban már 205 millió 780 ezer forintra emelkedett. Erre az esztendőre pedig 213 milliós munkát terveztek. Újabb 777 iparos Ez a termelésnövekedés ne­hezen volna elképzelhető csak a kézműiparod módsz-rek révén, a kisiparosok számának növe­kedése is hozzájárult ehhez. 1963-tól — az új iparigazolvá­nyok kiadása, illetve régid: megszűnése következtében — hétszázhetvenhét a tiszta lét­számemelkedés. Jelenleg 4578 kisiparos dolgozik a megyében. Érdeklődtünk, párhuzamos volt-e ezzel a falu — tudvalé­vőén mostoha — ellátottságának javulása? Szabó Ferenc ismét számok? kai bizonyított. Négy évvel ezelőtt a megye kisiparosainak egyharmada élt falun. Most pedig ez az arány: mintegy százzal több az iparos a kisközségekben, mint a váro­sokban, s még nagyobb a kü- , lönbség a nagyközségekkel ösz- szevetve. Még mindig jelentős azonban az egy vagy több szakmában ellátatlan helységek száma. Hi­ány van: lakatos szakemberek­ből 22 helyen, asztalos 12, szabó (férfi, női) 20, ci­pész 14, fodrász 10, villanysze­relő 17, műszerész 17, rádió- és tv-szerelő 21, bádogos 20, építő­ipari javító 30, ács szakember­ből pedig 6 helyen. Elgondolkodtató adatok ezek. Akkor is, ha az utóbbi négy esztendőben jelentős az előre­haladás. Élve a másodfoglalkozás lehetőségével A másodfoglalkozást lehetővé tevő kormányrendelet megjele­nése sokat segített a fehér fol­tok csökkentésében, ötszáznegy- venkét — üzemekben, vállala­toknál dolgozó szakemberek — azóta kapott másodfoglalkozás­ra iparengedélyt, örvendetes, hogy megyénkben — nem gá­tolja ezt a más helyeken még tapasztalható szűklátókörű el­zárkózás, — mind a tanácsok, mind a vállalatok vezetői tá­mogatják az ilyen irányú törek­véseket. Eddig főleg szerelő, fod­rász és cipész szakmában élnek a másodfoglalkozás lehetőségei­vel. Közismert a kapacitáshiány az építőipari javító, szolgáltató munkában. Remélhetőleg felol­dódik az eddigi merevség, s például kőműves szakmunkások is kaphatnak majd másodfog­lalkozásra iparengedélyt. Kisegítő gépek kölcsönképpen A lakossági szolgáltatások bő­vítésének elősegítésére megszív­lelendő megoldást ismertetett a KIOSZ megyei titkára. Tájé­kozottsága szerint, az említett iparos létszám mellett, mintegy 400 szakmunkás, 800-nál több ipari tanuló, 700—800 családtag dolgozik a kisiparban. Jelenté­keny mértékben emelné a szol­gáltató-javító munka termelé­kenységét, tehát egyben olcsób­bá is tenné. — ha akár kölcsön­zésképpen, akár pénzkölcsönnel hozzásegítenének kisiparosokat kisegítő gépek, kisgépek beszer­zéséhez. (Emlékezzünk rá, mit jelentett a mezőgazdaságban a háztáji termelés fokozása effaj­ta támogatással.) — Gondoljuk, a KIOSZ kezdeményezhetné an­nak felkutatását, milyen kisgé­pekkel, milyen felszerszámo- zással lehetne az erősen ósdi, kézműves, jellegű kisipari mun­ka színvonalát emelni. — En­nek eredményei végső soron a lakossági szolgáltatás mennyisé­gében, minőségében s a munkák árában realizálódnának kedve­zően. Kormányunk eddig is sokat tett a kisiparosság termelési kedvének, körülményeinek ja­vításáért, értékéivé szakértel­müket s igyekezetüket a lakos­sági szolgáltatás fokozásában. Ezt szolgálták az adókedvezmé­nyek, módosítások is. Nagy biz­tonságot jelent például, hogy a 4 évvel ezelőtti 23 szakmával illetve félezer iparossal szem­ben ma 95 szakmában 1800-an teljesítik adóáltalányban állam- polgári kötelességüket. Tudják, ogy-egy esztendőre mi a köte­lezettségük, s ahhoz számolnak, terveznek. Hogy anyaggal való ellátá­sukban sem legyen zavar a ja­nuár 1-től már várható szaba­dabb forgalomban, a KIOSZ megyei titkársága már eddig is sikeres tárgyalásokat folytatott, s megállapodást kötött a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattal, MÉSZÖV-vei, TÜ- ZÉP-pel. T. I. Cikkünk nyomán A lengyel sörösiivesfről Lapunk augusztus 31-i szá- lengyel sörösüvegekre, módot tá­rnában „Göngyöleg gazda nél- lálhat a MÉH-en keresztül —, kül” című cikkünkben foglal- elfogadható árkínálat mellett, koztunk a lengyel sörös palac- a lakosságnál levő palackok kok értékesítési, felhasználási megvételére. problémáival. Írásunkra az aláb- xájékoztatásul közlöm, hogy a lengyel szállító partnerrel olyan megállapodást kötöttem, „A hazai sörhiány enyhítése ami szerint 1968-tól félliteres céljából évről évre növeljük a szabvány palackban szállítják behozatalt. 1967-ben több or- a sört. Ily módon lehetőség nyí- szágból, köztük a Lengyel Nép- lik az üres palackok folyama- köztársaságból, importáltunk tos hazai felhasználására és ez- sört. Az importnál törekszünk zel a fogyasztók vélt sérelme is a hazai szabványnak megfelelő megszűnik. bi válasz érkezett a Belkereske­delmi Minisztériumból: csomagolásra, de ez nem min­dig sikerül, amire a lengyel sö­rösüvegek esete is pé.da. A hazai sörellátás megoldása ér­dekében azonban — a szab­ványtól eltérő palack ellenére — nem mondhatunk le a tálról. Sivó Tibor főosztályvezető Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztálya.’! szerkesztőség megjegyzése: A behoza- Belkereskedelmi Minisztériumból ér­kezett válasz lehetőséget nyűit ar­ra, hogy ha nem is minden, cie sok Az ilvp-n nalnr-kokhan hotin- lényeges vonatkozásban tisztábban az ilyen paiacKokoan neno- lássunk a iengyel söröspalackok zott áruk — Így a lengyel sor ügyében. Nem vitatjuk, hogy indo- — fogyasztói áránál a palack költ volt palackoknál eltekinteni a árát nem vesszük fiovolcmhe betétdíj megállapításától a szab­adat nem vesszük iigyeiemoe, ványeltérés miatt. Azt u tudjuk, tehát a palackok érték nélkül hogy a sör esetében — ilyen áron kerülnek a fogyasztóhoz. Mind- is - szükség van a behozatalra, hi­ezt az tPRzi Lszfiksétfessé hntrv a szen _a lakosság igényeinek kielégí- CZX az teszi SZUKSe0esse, nagy a téserol van szó. Megsem érezzük a szabványon kívüli palackok fo- választ teljesen megnyugtatónak. A lyamatos felhasználására a töl- Kecskeméti Konzervgyár példája is tőipar nincs felkészülve a MÉH mutatja: Hasznos, szükséges lett pedig olyan alacsony iron vá- * “öbe"!“ * kedelem, a vendéglátóipar arra, hogy felkutassa azokat az Üzemeket, amelyek hasznosíthatják a MÉH- hulladéknak egyáltalán nem minő- , , sithető palackokat. Az ilyen akció A szabványos palackban be- előnyös a kereskedelem, vendéglá­tóipar, az ipar — tehát az egész sárolja meg, amely az átvevő telepre történő szállítás költsé­geit sem fedezi. hozott áruknál — mint ismere­tes — a fogyasztói áron felül népgazdaság — szempontjából. Hi- palackbetétet fizet a fogyasztó, szén, ahogy cikkünkben is emlitet- ezeket az üvegeket a keres- """" "’ kedelem' köteles visszavenni, s a töltőipar is köteles elszállí­tani. Mivel azonban a lengyel sör szabványon kívüli palackban érkezett, az átvételre sem a kereskedelem, sem az ipar nem kötelezhető. Nagy sikere volt a bátyai tanácsházán rendezett falutörténeti kiállításnak. A rendezők összegyűjtötték a régi használati tárgya­kat, ruhákat. A látogató lapozgathatott a kiállított falukrónikáhan. tűk, sok millió forintos érték meg­mentéséről lett volna sző. A tények azt bizonyítják, hogy az ipar megfelelő — a MEK-árnál ma­gasabb — árajánlat mellett Is szí­vesen felhasználta volna a lengyel sörösüveg egészét, vagy egy részét, a többit pedig a lakosság a kiske­reskedelem közvetítésével. A hazai szabványtól eltérő palac- Téves tájékoztatásból ered az kok ügye egyéb tanulságra Is fi* Újságcikk kitétele, ami szerint gyelmeztet. Arra, hogy az import- fennáll a kár és a felelősség tal foglalkozó szervek az eddiginél kérdése Nem íev van mert a is következetesebben törekedjenek ■11 IX • - ~ 1 .. Olyan áruk beszerzésére, amelyek­kalkuláció szerint csak a sor nek göngyölege megfelel a hazai ál’a terhelte a fogyasztót, az szabványoknak. Ezért Is helyes, üvegé nem.. hogy 1968-ban a hazai szabványnak megfelelő, félliteres palackokban Annak eldöntésénél, hogy a importálunk sört a Lengyel Nép­palack betétdíjjal, vagy anélkül köztársaságból. A népgazdaság, a la­kerül forgalomba, nem a töltő- kosság, tehát jövőre nem esik el iparok — például a konzerv- attó1 a haszontól, amit a lengyel ipar — pillanatnyi szükséglete sörösüvegek Ipari felhasználása, , , . . vagy kiskereskedelmi értékesítése a mérvadó, hanem a hazai szab- jejent a gyakorlatban. Mindez azon- vanyok. Ha a Kecskeméti Kon­zervgyárnak szüksége van a ban nem változtat az 1967. évi vesz­teség tényén. Forradalmi imrszsloiatás Ezért jó időnként túlpislogni a falunk határán. Így tudjuk meg, hogy az emberek másfelé is használják gondolkodásra a fejü­ket. Még a kapitalista országokban is. Most éppen egy odaáti ta­lálmányra hívnám fel a figyelmet. Egyszerűségé­ben van a zsenialitás. Nem túlozunk, ha leszö­gezzük: benne a jövő borellátásának forradal­ma csírázik! Talán ezt nem is tud­ja az a nantesi szőlős­gazda, aki megunván a hordószállítás régi, fá­radságos módszerét, cso­dálatos ötlettel segített magán. Franciaország e vidékének muskotály­termelő gazdái azóta is leesett állal közleked­nek. Mert mit tett a mi bor-forradalmárunk ? Présházából a mint­egy 1200 méterre, tehát egy és egyötöd kilomé­terre levő pincéjébe ve­zetéken pumpálja a bort. Értik? Vezetéken! Ugye, amilyen egy­szerű, olyan fantasz­tikus?! Micsoda távla­tok! Itt nálunk egy jó közepes termés esetén is esszük kezünket, lábun­kat, egymást. Borfelvá­sárlóink, feldolgozóink rendre idegösszeroppa­nással vonulnak szana­tóriumba, ha már _ egy kicsit is jó a szőlőter­més. Mert hová tesz- szük? Mivel szállítjuk el? Hogy győzzük a sző­lőt borrá változtatni? Ezer és millió gond, száz és száz bírság, köt­bér, fegyelmi, meghur­coltatás a közvélemény előtt, hogy ímhol: buz­dítjuk, noszogatjuk a parasztokat többterme­lésre, s mikor ölünkbe hull az alma, szőlő, megáll az eszünk. Hátha még az újtele- pítésűek is termőre for­dulnak! Kapva kell hát kapnunk a francia ma­szek-gazda módszerén. Fejlesszük tovább, azaz szocialistásítsuk! Az alap, a csíra már meg­van. Licencet se kell rá váltani, minden nemzet­közi bonyodalom nélkül építhetünk a francia gazda találmányára, a borvezetékre. A jövő útja úgy is ez lesz, hi­szen mikor az ember hasáról van szó, költsé­get, fáradságot nem kí­mélve igyekszik a tár­sadalom minél komfor­tosabban berendezkedni. Ne öljük már millió­inkat bortárolók, pincék, tartályvonatok építésé­be, gyártásába. A jövő a borvezetéké! Pincék, tárolók helyett tehát áll­junk rá — o vízgazdál­kodás példáját követve — bortornyok felállításá­ra. Persze bortermő vi­dékek központjában, mint Helvécia, Soltvad- kert, Tiszakécske — és így tovább. Azt majd eldöntik a borkonferen­ciákon, hogy hol és mi­lyen sorrendben. Lelki szemeink előtt megjelenik az átalakult Duna—Tisza köze. Mint ma a hidroglóbusok, úgy tündökölnek nem­sokára vidékeinken a bortornyok. Mindjárt egy sor vállalat alakul a Borforgalmi mellé: Borgazdálkodási, Bor­es Csatornaművek, Bor­mű, Bor-vízmentesítő vállalat, társulat, meg ki tudja még milyenek. Akkorra már beteme­tik Baján, Halason, Kecskeméten s szerte- széjjel a megyében a vízvezetékcsatornákat, de mindannyiunk osz­tatlan örömére újból felássák az utakat, hogy lefektessék a borvezeté­keket. A tanácsok ak­korra jól beletanulnak abba, hogy a mostani gázbekapcsolások min­tájára, milyen ütemben kössék rá a fő-borveze- tékekre az egyes utcá­kat, háztömböket. A borvezeték-szerelö vállalatok csinosabbnál csinosabb borcsapokat, berendezéseket helyez­nek el a lakásokban. Mint ahogy ma a víz­ellátásban, úgy lesz ak­kor piros színű, kék, sárga meg egyéb színű csap a bornak. A piro­son kadarka jön, a ké­ken badacsonyi kéknye­lű, vagy soproni kék­frankos, a sárgán mond­juk helvéciai ezerjó. Felszerelnek majd a folyosókra borórákat. Megszűnnek a ma még sok kalamajkát okozó talponállók, kricsmik, csak a borszámlát fog­juk várni kéthónapon- ként. A mai háztartási mosógép után már nem lesz nehéz megkonstru­álni a háztartási gyo­mormosógépet, ami te­hermentesíti ma még túl lekötött orvosainkat. Télen se lesz korántsem annyi baj csőrepedéssel, mint a vízvezetékeknél. A bor nem fagy meg olyan ripsz-ropszra, mint a víz. A gyerekeket is köny- nyebb lesz borcsapok mellett mosdáshoz szok­tatni, s a felnőttek is kevesebbszer fogják nyitva hagyni a borcsa­pot ... Egy dolog látszik még bizonytalannak: nem lesz-e hiány borvezeték- szerelőkben? Mint elő­reláthatólag rangos szakmára, már most megkezdhetnék erre ipari tanulók szervezé­sét. Idejében szólunk. Tóth István SZERDA 17.05: Hírek. — 17.10: Báb­játék. — 17.25: Expedíció. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Gyermekműsor. — 19.00: Nemzetközi színpad. — 19.30: A tv postája. — 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.00: Tv-híradó. — '0.40: Filmomnibusz. —21.40: Kis kamarahangverseny. — 21.55: Távlatok. — 22.15: Tv­híradó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom