Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
1961. november 14. kedd 5. oldal Japán gordonkaművész Kecskeméten Segít a társadalom Három emberi sors AZ ORSZÁGOS Filharmónia és a városi tanács rendezésében nagysikerű hangversenyen mu- takozott be Kecskemét közönségének pénteken a művelődési házban Tsuyoshi Tsutsumi neves japán gordonkaművész. Zongorán közreműködött Miklós György. A hangversenytermet csaknem megtöltő, nagyrészt fiatalokból álló lelkes közönség izgalmas várakozása szinte elektromos feszültségűvé tette a kezdés előtti perceket. Érezhető volt, hogv Kecskeméten sokat tudnak a művészről, megelőzte híre. A 24 éves Tsuyoshi Tsutsumi a kanadai Bluming- tonban (Indiana állam) élő hazánk fia. Starker János tanítványa volt. 1963-ban a budapesti Casals-versenyen egy magyar és egy szovjet gordonkaművészszel osztozott az első helyezésben. A közelmúltban számos nyugat-európai nagy városban sikerrel szerepelt. A kecskeméti fellépését megelőző este hangversenyt adott a Zeneakadémián. MŰSORÁT a barokk Fran- coeur kivételével romantikus zeneszerzők műveiből állította össze, különös tekintettel hangszere sajátosságaira és a technikai bravúrok bemutatására, illetve megoldására. Az öttételes Francouer-szoná- ta megejtően szép csellóhangjával tüstént lenyűgözte a közönséget és nagy tetszést aratott. Az ugyancsak öttételes Britten- szonáta, mind a zenei felépítés, mind a technikai problémák szempontjából nagy élményt nyújtó teljesítmény volt. Itt már látszott, hogy az est szólistája rendkívül biztos technikájú játékos, Hangszere fölött fölényes biztonsággal uralkodik. Ez a fölényes technika azután a nagyon szép Brahms-szonátá- ban a zenei élvezet olyan régióiba vitte a hallgatót, amire csak nagy művészek képesek. De itt megmutatta Tsuyoshi Tsutsumi, hogy milyen nagyszerű újrateremtő művész is, hogy a brahmsi szenvedélyek zsúfoltságából milyen biztonsággal ragadja meg a zeneileg legértékesebbet. tudva, hogy azt milyen dinamikai hőfokon szólaltassa meg. mikor nyúljon egy másikhoz, összegeződik benne a technikai akadályt alig ismerő kitűnő hangszerjátékos, a mély intuíciój ú művésszel. A SZÜNET UTÁNI első száma' Mamiya japán zeneszerző Chiran-Buschi című pentaton hangvételű műve volt, amit egy ritkán hallott orosz szerző: Alekszander Cserepnyin Dalok és táncok című négytételes műve követett. A műsort Chopin Po- lonsie Brilante című ifjúkori, nagy technikai igényeket támasztó művével zárta. Az óriási sikerrel szereplő művészt a közönség alig akarta leengedni a pódiumról. A fergeteges tapsokat négy ráadással honorálta. MEG KELL emlékeznünk a kitűnő zongoraművészről, Miklós Györgyről, aki a műsor első felében mint egyenrangú szonátapartner, a második részben pedig mint remek kísérő látta ei feladatát. Kérjük viszont a művelődési ház illetékeseit, hogy a zongorát a hangversenyek előtt nemcsak hangolás, hanem a billentyűzet mechanikáját illetően is — szakértő bevonásával — hozassa játékkész állapotba. Nemesszeghy Lajos Ahány ember, annyi életsors. Van, akinek sima, töretlen az útja, minden sikerül neki, nem ismer könnyet, szenvedést. Van aztán olyan is, akinek az életéből évtizedek telnek el nehéz küzdelemmel, míg egyenesbe kerül. A szocialista társadalomban egyre kevesebb az ilyen keserűség. Az állam a gyermek születésétől kezdve igyekszik elhárítani az élet „forgalmi akadályait”. Persze, nem minden esetben sikerül, hiszen van még akadály. Cikksorozatunk bevezető részében három embersorsot mutatunk be. Mindhárom fiatal — ma már alkotó tagjai társadalmunknak — rendkívül sokat szenvedett, de az állam és a társadalom gondoskodásából elérték céljukat, helyet-munkát kaptak az életben. És — célt, ami talán a legfontosabb. Az osztályfőnök néni Amikor Hornok Marikától elbúcsúztam a hatvani vasútállomáson, megkért: adjam át üdvözletét Kecskeméten Sző fa Rudolf tanárnak, Komárom: Gizella kollégiumi igazgatónak, Juhász Gyula nevelőintézeti igazgatónak, és dr. Stammemé Mohai Ibolyának, a kunfehértói gyermekotthon igazgatójának. Mert ők tettek legtöbbet azért, hogy Marikából ember legyen. Megrázó ennek a feltűnően szép leánynak a vallomása: — Talán nincs gyerek, akit annyit vertek ok nélkül, ártatlanul, mint engem. Sajnos, voltak szüleim és mégsem voltak. Emlékszem egy március 15-re: iskolai ünnepségen szavalnom kellett. Előtte való nap mostohaapám félholtra vert, lila és zöld hurkákkal a testemen Küzdelmes élet után is fiatalon Alig volt fiatalabb Ady Endrénél, Móricz Zsigmondnál, akiket személyesen is jól. ismert. Barátjának mondhatta Juhász Gyulát. Közelről ismerte Szabó Lőrincet, beszélt Kun Bélával Párizsban, ahol Holló Lászlóval, a festőművésszel lakott együtt, találkozott Leninnel. A legjobb barátja Tornyai Jáno.; volt, a klasszikus festő, és Kiss Lajos, a néprajztudós. Nyolcvan éves. 1887. november 14-én született. Hihetetlen, mondja róla, aki ismeri. Olyan fiatalos, annyira friss, eleven szellemű ma is. Költő, regényíró, szerkesztő Á fia híres festő Párizsban: A Művészet című folyóirat már többször foglalkozott vele. Simonka György hét éve él Kecskeméten, s 'megszerette ezt a várost. Hálás az azóta elhunyt barátnak, Bodócs Gyulának, hogy idehozta. ír, alkot, dolgozik, gyűlésekre jár, figyeli az alakuló életet. Érdeklődik ,a fiatalok iránt. Érdemes áttekinteni eddigi életét. A „Föld Népe” című szocialista lap közölte első írását. Szinte gyermek volt még akkor. Utána Hódmezővásárhelyre került a „Magyar Köztársaság” című laphoz. Majd párizsi tanulmányút következett A háború éveiben Csepelen élt. Együtt, harcolt Költői Annával a szocialista eszmék valóraváltá- sáért. A „Nap” munkatársa, majd a „Proletár” című lap szerkesztője lett. Szívesen emlékszik ezekre a harcos napokra. De a Tanács- köztársaság bukása után több évi börtön, ma.id tizenegy évig tartó rendőri felügyelet követSimonka György 80 éves kezett. És sok hányódás, küzdelem a megélhetésért. Még a Népszavánál sem merték alkalmazni. Ekkor kezdett el Csomorkányi Pál néven írni. Felkapott, kedvelt író volt. Szinte valamennyi lap közölte írásait. Száznál több novellája jelent meg. „Egyszer mindenki hazatér” című regényét a „Magyarország” közölte 66 folytatásban. Külföldi lapok is szívesen fogadták írásait. Műveiben az ember és természet, az egyén és a külvilág egységét fejezi ki meg- kapóan. A második világháború után Mátyásföldön élt. Oda ment érte a küldöttség Vásárhelyről, hogy vállalja el náluk a lap- szei'kesztést. Vállalta. Nyomdát, kiadóhivatalt, szerkesztőséget szervezett. Felelős szerkesztője lett a Független ÚjságnakKésőbb, amikor a kis vidéki lapok megszűntek, neki pesti lapoknál ígértek állást. A személyi kultusz éveiben aztán egyszerűen elfeledkeztek róla. Ottfelejtették Vásárhelyen. 1952-ben nyugdíjas lett. A csalódás nem kedvetlenítette el. írt, dolgozott tovább. Éis ma is ír, munkálkodik kitartóan. Ez a titka fiatalságának. A hév, a lendület nem fogyott ki belőle nyolcvanévesen sem. Szeret tréfálkozni. Amikor azt kérdeztem, mit tart legjelentősebbnek eddigi életében, mosolyogva így válaszolt: „Legnagyobb hőstettem, hogy 73 éves koromban újra nősültem.” Egy orvosnak arra a kérdésére, hogy 80 éves koráig hogyan került el mindenféle komolyabb betegséget, ezt felelte: „Ügy, hogy soha nem mentem orvoshoz.” Tavaly Párizsba is elutazott még. Bejárta az egész várost,, ifjúkora színhelyét. Már említettük, hogy neves1 festőművész ott a fia: Georges Simonka, akiről legutóbb Aragon írt kritikát. Hadd idézzünk csupán egy mondatot: „Simonka képei rám a megvilágosodás erejével hatnak.” Mekkora boldogság ez az elismerés az apának, aki a tör ténelem legnagyszerűbb, leghö sibb korszakának lehetett tanó ja. Ez a hihetetlenül mozgó kony, jókedélyű, tréfálkozó, egy szersmind az élet nagy prob lémáin tépelődő, mélyen gondo’: kodó ember nyolcvan éve Egész eddigi élete tanulásé és munkában, harcban telt r s például szolgálhat a fiatala nemzedéknek. Varga Mihály 1 mondtam el — sírva — a Talpra magyar !-t. Hogy ez a huszonhat éves leány mi mindenen ment át, ahhoz, hogy elmondhassa az ember, regényt kellene írni. Ez azonban nem üres szó, mert — mint Marika közli velem — egyik József Attila-díjas írónk éppen most dolgozik az ő életregényén. Hornok Marika, az „osztályfőnök néni”. — Megkapaszkodtam az életben. Éltem Kunfehértón, majd a halasi gimnáziumban tanultam és a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban érettségiztem. Aztán az egri tanárképző főiskolán magyar—orosz —testnevelés szakon tanári diplomát szereztem. És most itt tanítok Hatvanban... Már negyedik éve. Tegyük még hozzá: most tanul levelező tagozaton olaszul, ebből a tárgyból is diplomát szerez. És: munkavállalásra jogosító gépkocsivezetői vizsgája is van. — Szereti az életet? — tettem fel neki a sablonos kérdést — Most már nagyon. És azokat is, akik hozzásegítettek ehhez. Tanítványai úgy hívják: osztályfőnök néni... A főmérnök vallomása Szíj Nándor főmérnök most 34 éves. — Hétéves koromban lettem kiscseléd Kecskeméten. Sokat dobált a sors: dolgoztam — és éheztem — Fülöpszálláson. Ti- szavezsenyen, Óbögön és Tisza- kécskén. Csupán ruházatot és kosztot kaptam akkor, pénzt nem. Iskolába csak néhanapján mehettem, pedig hogy szerettem volna! Füzetem, könyvem nem volt, csak úgy hallás után tanultam. Repülőgépszerelő szerettem volna lenni ... S azután ... Szétrobbant családi élet, majd állami gondozás. Közben pótolni az iskolai tudományokban az elmaradást ... A főmérnök. — A Kiskunfélegyházi Petőfi Gimnáziumban úgy érvényesülhettem, hogy egész éjjeli tanulással pótoltam a lemaradást. A kollégiumi nevelő tanár szobájában az ő engedélyével és segítségével tanultam. De sikerült az elsők közé felküzdöttem magam. Az érettségire már mindent pótoltam ... S ahogy az elmúlt két évtizedről beszél a szépen berendezett kétszobás lakás csendjében, ahol bájos feleségével és két kisfiával lakik, az ember önkéntelenül is arra gondol: milyen nagy is a társadalom ereje. — Egy ízben azon a ponton voltam, hogy kimaradok az egyetemről és egy évig elmegyek dolgozni, hogy utolérjem magam anyagilag. És ekkor is az állam segített. Juhász Gyula, volt igazgatóm ruházott fel az intézet pénzén, elvitt az áruházba és megvett mindent, amire szükségem volt. Pedig akikor már kinőttem az állami gondozásból. És később is... mikor megkaptam a jeles diplomát, Gyula bácsi vette ajándékba az esküvői ruhámat.... Szíj Nándor gépészmérnök az egyik kiskunfélegyházi ktsz főmérnöke, törekvő, alkotó ember, szakmájának elismert tekintélye. A helyettes konyhaionök Kovács Etelka, a bajai Duna Étterem helyettes konyhavezetője. örömmel közölte látogatásunkkor: külföldi tanulmányútra készül, valószínűleg haEtelka, a tűzhely mellett. marosan indul is. Ö is nevelő- intézetekben és nevelőszülőknél nőtt fel. — Azért lettem állami gondozott, mert édesanyám gyógyíthatatlan beteg, apámat nem ismertem, kicsi voltam, amikor meghalt. Én is Kunfehértón nevelkedtem, tanultam a Bányaiban is, de kimaradtam. Sajnos ... Mert magánúton kellett leérettségiznem. Kitanultam a szakácsmesterséget, aztán jelentkeztem a Felsőfokú Ven- -'églátóipari Technikumba... \ vállalat KISZ-titkára vagyok. Nemrégiben voltam Moszkváin, tíz napig. Nagyon szerelek utazni, olvasni. Tessék elhinni, az élet nagyon szép! És jók az emberek! Balogh Jjzsef (Folytatjuk)
