Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

1961. október 13, péntek 5. oldal Tátrán innen és túl m Mintakönyvtárak példája Beszélgetés Fenyvesiné Góhér Annával csehszlovákiai tapasztalatairól Poprádon szálltunk meg az első nap. Érkezésünkkor nem láthattuk a Tátrát. Felhőben volt. Másnap reggel fél hatkor felnyitom a szemem. Az ablak párás. Kinn a fák levele moz­dulatlan, szinte fémesen csillog a laposan tűző sugaraktól. Illat tódul a szobába. Virágillat és réti illat. A vasútállomáson túl kissé haragoszöld rét. - Belevész egy felülről fehéren csipkézett szürke ködfüggönybe. Fölötte pedig a napfénytől elhalványult égen sejtelmesen rajzolódik ki a Magas-Tátra feketésszürke oromzata, világos hófoltokkal. A felhők magasságában oly félel­metesen tárul elénk a zöld fenn­utasítást — elindult, hogy meg­győzze a tüzérlaktanyában ál­lomásozó, még cári tisztek be­folyása alatt levő katonákat. Azzal kezdte, hogy plakátokat ragasztott a laktanya kerítésére. Egy idős orosz, pipázva nézte, miként dolgozik. A magyar ha­difogolyból lett bolsevik agitá­tor odaszólt hozzá: — Jó napot báyám! Mikor voltak itt agitálni? — Tegnap volt itt egy. — És hogyan végezte? — Azt bizony megverték! Sziklai ennek ellenére bement a laktanyába. Beszélgetni kez­dett a katonákkal. (Hiszen azok is parasztok és munkások, csak nem eszik még!) Egyre többen gyűltek köré. Érdeklődéssel hallgatták. Egy fiatal tisztecske is odasie­tett a csoportosulás láttán. Ért­hetően nem tetszett neki, mi­lyen figyelemmel hallgatják a katonák a bolsevik szónokot. Elkezdett kiabálni: — Ne hallgassatok rá! Bitang esküszegő! Az agitátor visszavágott neki: — Engem Ferenc Jóskára es­kettek fel! Neki pedig nem tar­tozom semmivel! Legfeljebb annyival, mint magának, tiszt uram! És ezzel pofont kent le a tisztnek. Aztán örömmel látta, sík, s az égbenyúló hegység kontrasztja, hogy aki először látja, egy percig délibábnak vé­li, azután is hosszan csodálko­zik ezen a fenséges látványon. A szürke felhő pedig lassan mind feljebb húzódik. Hét órá­ra már ismét teljesen eltűnik a Magas-Tátra. Ám mi megyünk utána, fel egészen a Csorba-tóig, majd megkerüljük, hogy élményektől pezsdülten Zakopánéban körül­nézzünk, él fellépjünk a sikló­ra. De a Gubalowkán elköltött ebéd után sincs pihenés. Végig­fut a buszunk a Beszkideken és már Krakkóban készülünk a vacsorához. B. A. hogy a katonák nem sietnek a tiszt segítségére, hanem valami örömféle villan fel az arcukon. A tiszt eloldalgott, Sziklai pedig folytathatta az agitációt. Azán mégis csak fegyvert ka­pott. Egy oroszokból, magyarok­ból és más nemzetiségű vörös- gárdistákból álló egységgel együtt azt a parancsot adták neki, hogy a kinyeli állomás környékét tisztítsák meg a ko­zák fehérgárdistáktól. A kinyeli vasúti gócpont mintegy 60—80 kilométerre fekszik Szamarától. Északra Szibériába, délre Tur- kesztán felé mentek a vasút­vonalak. Délről jött az olaj, a szárított gyümölcs, a rizs, Szi­bériából egyéb élelmiszer. A kozákok állandóan robbantgat- ták a vasúti síneket, hogy nyug­talanítsák a lakosságot, és el­vágják a legfontosabb élelmi­szerszállító helyeket A jól fel­szerelt, gépfegyverrel és kézi­gránátokkal is ellátott vörös­gárdisták elindultak portyázni. Több falun is áthaladtak, s nem láttak egy fia fehéret sem. No- voszergejevkánál aztán megpi­hentek. Ott lepték meg őket a kozákok. A meglepetés azon­ban csak félig sikerült. A vö­rösgárdisták hamar lábrakap- tak, s összecsaptak a kozákok­kal. Harcolva vonultak Kinyel felé. Halottaik voltak, sebesült­jeik. de ők még nagyobb vesz­teségeket okoztak a túlerőben Magyar könyvtárosdelegáció tagjaként, a Katona József Me­gyei Könyvtár igazgatója tíz­napos tanulmányúton vett részt a szomszédos Csehszlovákiában. A két ország művelődésügyi mi­nisztériumának illetékesei jól szervezett, programdús és élmé­nyekben gazdag napokkal aján­dékozták meg a résztvevőket. Fenyvesiné Góhér Annával e hasznos tanulmányút tapasz­talatairól beszélgettünk. — Melyek voltak az üt ál­lomásai? — Prága, Braskov, Pardubice. Prágában főleg a városi könyv­tár úgynevezett bibliobusza vál­tott ki érdeklődést. Ez a nagy Ikarus-autóbusz voltaképpen háromezer kötetes mozgó könyv­tár, amely állandóan járja a cseh főváros külterületeit és alkalmas komoly olvasói igé­nyek kielégítésére. Bács-Kiskun megyében, az ország legnagyobb megyéjében, ahol legnagyobb a külterület is, hasonló „biblio- busz” ma már szintén alkalma­sabb lenne a tanyavilág könyv­tári ellátására, mint a kis ka­pacitású mikrobusz. — Ugyancsak városi könyv­tárral ismerkedtünk meg Par- dubicében. Az intézmény két­emeletes műemlékházban ka­pott helyet, de másutt is szép épületek várják az olvasókat. Nagyon érdekes volt számomra, hogy külön politikai, társada­lomtudományi olvasótermet rendeztek be. 15 ezer kötetes anyaguk van ebből a szakból. Nekünk pedig 25 ezres, és még­sem tudjuk megfelelőképpen az olvasók elé tárni — hely hiá­nyában. Csupán egyetlen helyi­ségre lenne szükségünk, itt a tanácsház épületében, hogy ezt a hasznos példát megvalósít­hassuk. Közbevetőleg: a haszna meg­térülne. Megtérülne a világné­zeti nevelésben, hiszen elsősor­ban azt segítené. Valószínűleg többen mélyednének el a tár­sadalomtudományi ismeretek­ben azok közül, akik felnőtt fej­jel a különböző tanfolyamokon ismerkednek e témákkal — ha lenne hol. Egy olyan város, mint Kecskemét egyébként sem elégedhet meg a csöppnyi olva­sóval, ami jelenleg rendelkezés­levő kozákoknak. A helyzet azonban egyre válságosabb lett, mert fogytán volt a lőszerük. A döntő pillanatban aztán meg­érkezett egy zászlóalj vörös­matróz, amely arra az üzenetre indult útnak, hogy bajban van­nak a számárai kommunárok. A sikeresen megvívott csata után rövid számárai pihenő kö­vetkezett, aztán még jó néhány ütközet. Sziklai elvtárs harcolt az Uraiban, a Közép-Volgánál, Közép-Ázsiában, a ferganai fronton. A Káspi-fronton meg­sebesült. S aztán, amikor láb­hoz tehette a fegyvert, tanulni kezdett. A Szovjetunióban vé­gezte el a középiskolát, majd az egyetemet, s 1924-ben tanár lett. S amikor a spanyol nép fel­kelt a fasiszták ellen, ismét a harcot választotta, a nemzet­közi brigádban harcolt Madrid határán 1936-tól 1939-ig. Aztán sokáig Franciaországban és Af­rikában volt internálva, s csak 1943-ban jutott vissza a Szov­jetunióba. 1944 végén tért haza Magyarországra. A néphadsereg tisztje, ezredese lett, szolgálta a néphatalmat. A Hadtörténel­mi Múzeum igazgatója volt, amikor 1956. október 26-án el­lenforradalmár gyilkosok kiol­tották az életét. Pintér István re áll, s ami kölcsönző- és tele­víziószoba is egyszerre. — Mit tapasztalt Braskov- ban? — Kladno megye e községé­nek könyvtára úgynevezett mintakönyvtár. Ez a mozgalom 1947 óta a legnagyobb sikerrel terjed a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Lelkesíti a könyvtárosokat, a cím elnyeré­sével nemcsak az intézmény kap könyv- vagy más jutalmat, de az illető könyvtárost is dí­jazzák. Jellemző a mozgalom sikerére, hogy a cseh községi könyvtárak 70 százaléka részt vesz benne. Braskovba ötletsze­rűen, programon kívül látogat­tunk el, szinte rajtaütésszerűen, hogy véletlenül se találjunk ünnepi körülményeket Azért hangsúlyozom ezt, mert nem szeretnék olyan színben feltűn­ni, hogy valamiféle „külföld­rajongás” rabja lettem. — Ami leginkább megfogott: a könyvtárosok zöme társadal­mi munkás. Beszélgettünk egy fiatalasszonnyal, aki szeretne hivatásos könyvtáros lenni, ez ösztönzi a legjobb munkára. Nem kap tiszteletdíjat, de az ő és társai áldozatkészsége nyo­mán a braskovi a mintakönyv­tárak közé tartozik. Példás a rend mind a látható, mind a raktári részlegben. Külön olva­só a gyermekeknek, az ifjúsági és felnőtt korosztálynak, és ter­mészetesen a politikai művek számára. — Hasonló a cseh könyv­tárügy felépítése a miénk­hez? — Náluk egyetlen hálózat fogja össze a területi, szakszer­vezeti, iskolai könyvtárakat Ennek következtében az ered­mények mélyrehatóbbak. (Azon leszünk, hogy Bács-Kiskun me­gyében is nagyobb segítséget nyújthassunk a jövőben például az iskolai könyvtáraknak.) Ter­mészetesen nagyobb hatáskör, aktívabb és operatívabb munka hárul a könyvtárigazgatókra. Ma már minden könyvtárnak négy olvasóterme van, az előbb említett specializálásban. Szé­les körű ismeretterjesztési pro­pagandát végeznek, előadásso­rozatokkal is segítik a tájékozó­dást a legkülönfélébb témakö­rökben. A sokrétű és átvételre érde­mes tapasztalatokat Fenyvesiné ismerteti a megyei könyvtár és a hálózatához tartozó könyvtá­rak dolgozói előtt és a jelek sze­rint ebből nemcsak vita, hanem sok olyan kezdeményezés is születik, amely megörvendezteti az olvasókat és azokat, akik a könyvtárügy barátai. B. K. A képzőművészet szónokai Lendületes lengyel grafikák, modem csehszlovák kompozí­ciók, határozott hangú bolgár, német és magyar alkotások; öt szocialista ország plakátművé­szetének együttes kiállításával ünnepük október 14-től a nagy forradalom jubileumát a baráti országok kulturális képviseletei és a magyar társadalmi szerve­zetek. A műfaj legrangosabb szülöttei, a politikai falragaszok láthatók a Néphadsereg Köz­ponti Klubjának nyári helyisé­gében; a forradalom évforduló­ját köszöntő, a Szovjetunióval kötött barátságot hirdető ak­tuális művek. A művészettörténet számára is igen fontos, modern művek ezek, amelyek korok legfris­sebb, legeredetibb alkotói esz­közeivel hirdették az évszázad legkorszerűbb, leghaladóbb gon­dolatát Létükkel igazolják, hogy a plakát, amely a képző­művészet legélesebben szólód leghatározottabb hangú műfaja, minden eszközt jól használhat igazsága hirdetéséhez. Ma is; — ez a tanulság a ki­állított mostani anyagból is le­olvasható. Minden eszköz, stí­lus, módszer kitűnő, ha kitűnő kezekbe kerül. Régi forradalmi filmhíradókat és egy lendülettel — Nemcsak a lovasok: a formák, foltok is szinte vágtatnak ezen a sokatmondó modern bolgár kompozíción. Köztük néhány emberöltő­korú, muzeális értékű régi al­kotás, a harcok, a nagy törté­nelmi pillanatok idejéből. A Magyar Tanácsköztársaság né­hány nagyhírű plakátja vezeti be időrendben a tárlatot, Uitz Béla és Pór Bertalan művei, amelyek a késői utódoknak egy­aránt mutatják, hogyan lelke­sedett a magyar forradalom orosz példája nyomán, s hogyan teremtett új művészetet ebben az időben. Erre példák a német forradalmi munkásmozgalom ránk hagyott emlékei is, izga­tott-lendületes kompozíciók, amelyek október nyolcadik év­fordulójára emlékeztettek 1925- ben, s lelkesítették a német munkásosztályt a tizedik jubi­leum alkalmából­húzott harsány szabálytalan fol­tokat, izgatott, képszerű ábrá­zolásokat és tömör jelképeket, népművészeti motívumokat és ultramodern szín- és forma­kompozíciókat használnak fel szocialista plakátjaink — a gra­fika legharcosabb alkotásai, a képzőművészet szónokai. A jugoszláv műsora TV PÉNTEK 9.40: Iskola-tv. — 14.00: Iskola-t' — 17.25: Hírek. — 17.30: Gyermek műsor. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18-15: Táncoljon velünk. — 19.05: Panoráma. — 19.54: J6 éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hlradó. 20.40- Játékfilm. — 82.10; IV-híradó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom