Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
Í96T október 12, «sBtfirtfik 5. oldaJ Veisek, száz szólamra A Ruházati ütsz szerény kultúrtermében ülök és hallgatom a szöveget, amelynek címe: Vers, négy szólamra. Juhász Ferenc írta és a kecskeméti Szövetkezeti Bizottság Orfeusz Irodalmi Színpada készül vele Borkics Péter, az együttes titkára. A címképen: Próbál az »Orfeusz”. a következő viadalra. A harminc fiatal erősen reménykedik abban, hogy nem eredménytelenül. Két éve, amióta elkezdték a munkát, szereplésüket számtalan siker kísérte. Budapest, Debrecen, Szeged, Kapuvár, Kiskunhalas. Az ország szinte minden részén megismerték a nevüket. Most csupán próba van. Szigorú rendben együtt a kollektíva. Jelképesen a lélegzetet is hallani, amikor végre eljön a pillanat: lehet kezdeni. Rend, fegyelem, önkéntes persze, de vasból való — csak így lehet nekifogni, csak így lehet diadalra vinni... Csupa húsz-huszomkét éves fiatal. Szövetkezeti dolgozók, vagy azok gyermeked, rokonai. Itt ül Marozsi Judit, az együttes isólistája, akinek hangja hasonlatos a tengeri csiga zúgásához, számos versmondó verseny győztese, a versek — és az irodalom — szerelmese. Aztán Bogdán Lajos, aki a volán mellől jár el a próbákra tanulókora óta, immár hatodik esztendeje. Aztán Benkő Irén gépírómé, meg Borkics Péter, az együttes titkára. Vagy Kalán Erzsébet, meg Molnár Annuska. Fel lehetne sorolni mind a harmincat Megérdemelnék. Folyik a próba, zúg-hömpö- lyög a vers. Lapozgatom az együttes továbbképzési tervét. Mert az is van. Meg alapszabály is, nem is tessék-lássék, hanem jogok és kötelességek szigorú körülhatározása. És mégis: gyarapodik az együttes, jönnek, jelentkeznek új tagok, önként, a szép iránti lelkesedésből. Szóval: lapozgatom a tervet. Ilyeneket olvasok benne: Nagy László költészete. Idealizmus és vallás. Ady Endre szerelmei. Az egzisztencializmus. A korszerű ízlés. Hemingway: Az öreg halász. Munka és boldogság. A futurizmus. Beszédtechnikái előadás. Az irodalmi színpad tagjai által írt versek megvitatása. Közös színházlátogatás után az előadás megvitatása. És még sok más téma. Ennél dúsább ismeretterjdfez- tést nem kívánhat magának az együttes. És az anyagiak? Mert az sem lényegtelen. A sok utazás, a versekre, bemutatókra való felkészülés pénzbe kerül, nem is kevésbe. Nos, a Kecskeméti Szövetkezeti Bizottság áldozat- készségéről tanúskodik, hogy vállalja az együttes fenntartását, sőt fejlesztését is. Orfeusz — ez a név kötelez. A névadó ugyanis egy vándordíj, Mészáros Mihály szobrászművész hasonló nevű alkotása, amelyet debreceni szereplésével nyert el az együttes — egy esztendőre. Vagy lehet hogy többre is? Hogy így legyen, azért folyik most a próba, a felkészülés. Hamarosan újra színpadra lépnek, ismét Debrecenben, a szövetkezeti irodalmi színpadok országos vetélkedőjén. Az Orfeusz — reméljük Kecskeméten marad. Balogh József Ülést tartott a jubileumi év előkészítő bizottsága Megtartotta első ülését a 600 éves Kecskemét jubileumi ünnepségeit előkészítő bizottság. A tanácskozáson részt vett Újvári Lajos vb-elnökhelyettes is, aki ismertette a tanácsülés határozatát és a jubileumi év eseményeit szervező intéző bizottság elgondolásait. Ezután Krajcsovszki József, művelődésügyi osztályvezető, a kulturális bizottság elnöke és Heltai Nándor, a bizottság titkára részletesen ismertette a jövő évre tervezett kulturális eseményeket Ezt a bizottsági tagok javaslatai kiegészítették, s elkészült az ünnepi év tartalmas, gazdag programja, amiből ízelítőnek álljon itt néhány példa: országos dalostalálkozó, nemzetközi bélyegkiállítás, a készülő Lenin-szobor felavatása, megyei bábfesztivál, ének-zenei iskolák fesztiválja, a Katona József Emlékmúzeum felavatása, „Ki tud többet Kecskemétről” című vetélkedő, országos népzenei találkozó. A fentieken kívül még jó néhány országos rendezvényre kerül sor 1968-ban Kecskeméten. V. M. rés történetét így írta le a no- vouzenszki kommunista zászlóalj egyik derék magyar vörösvitéze, a Moszkvában megjelenő magyar nyelvű forradalmi lapban, a Szociális Forradalomban: „Wienermann elvtárs..': vitt magával egy páncélos teherautót, amelyen egy gépfegyver volt a bataillonunkból és egy könnyű autót, amelyen szintén egy gépfegyver volt. Célnak volt kitűzve... a kozákok teljes megsemmisítése. A várostól hat versztre eső majorban voltak a kozákok előőrsei. Ezeket hirtelen rajtaütéssel lekapták a körmükről, és ... minden oldalról megközelítették a falut. A kozákok éppen ebédnél ültek, és igazán nem sejtették, hogy milyen meglepetést készítettek elő a részükre a mieink. Az autókról megkezdték a tüzelést; a kozákok fejüket vesztve rohantak az ágyúkhoz, de a lovakat befogni csak az egyikbe sikerült. Wienermann ezeket is kilőtte gépfegyverével. A kozákok, látva, hogy minden veszve van, az egyetlen szabad úton próbáltak menekülni, de az csak kevésnek sikerült az ott levő 600 főnyi csapatból. A többiek gépfegyvereink tüzétől nagyrészt elestek, vagy a tizenöt fogolynak kivételével, akiket elhoztunk magunkkal, a falut körülfogó vízbe szaladtak, és ott vesztek el. A hadizsákmány egy 12 cm-es tarack sok munícióval. Azonkívül három gépfegyver, nagyon sök fegyver, kard, telefonfelszerelós és mindenféle más hadianyag... Hazatérésünk után viharos ünneplésben részesítették a győzteseket, különösen Wienermann elvtársat, aki ezzel a kis kalanddal még jobban öregbítette bataillonunk jó nevét.. .* Amikor Wienermann mind a 16 sértetlen emberével visszatért a rajtaütésről — két teherautójuk magasan megrakva zsákmányolt fegyverekkel — bement a parancsnoki irodába, letette a sapkáját, amelyet ötágú vöröscsillag díszített, meg- pödörte bajuszát, s csak annyit mondott: — Hű, de éhes vagyok! Nem volt nap, hogy a hadosztályparancsnok személyesen ne indult volna harcba. Az a hír járta róla, hogy sebezhetetlen. Október 15-én maga indult egy kicsiny különítmény élén, hogy felderítse a kozákok állásait. Erről a vállalkozásról többé nem tért vissza Taborka faluban váratlanul kozák gyalogsággal találkoztak. Már majdnem kijutottak a faluból, amikor a kozák lakosság rájuk tört. Néhány kalmük harcos, aki Wienermann egységében volt, már-már megadta magát. Wienermann pisztolyt rántott, s a kalmükök mégis harcoltak. Wienermann a tokjába dugta lőfegyverét, magasra emelte kardját. Mint mindig, most is legelői vágtatott. Sikerült is győzelemre vezetni kicsiny csapatát a túlerő ellen. A harc hevében a katonák észre sem vették, mikor hanyatlott földre nyergéből parancsnokuk. Csak az ütközet után találták meg holtan. Egy homlokát végigszelő kardvágás végzett vele. A szomszéd faluban, Szavin- kán ravatalozták fel, ahol zokogva búcsúztak tőle a környékbeli parasztok. Aztán Sza- rátovba szállították holttestét. Itt az egykori hadifogoly bolsevik harcosok búcsúztak tőle. Az utolsó végtisztességre Moszkvában, a Drezda Szálló előtt került sor. Ebben a szállodában székelt a nemzetközi hadifogoly mozgalom magyar csoportjának vezetősége. Innen kísérték utolsó útjára a. Hodinka mezején levő forradalmi temetőbe, a vörös hősöket megillető pompával. Pintér István í Tátrán innen és túl Kedden reggel elindultunk az IBUSZ cseh—lengyel turistaút- jára, az úgynevezett Poprád— Krakkó külföldi társasutazásra: Néhány óra múlva már szinte zuhogtak ránk az események. Balassagyarmaton az utolsó hazai fekete és már rá is gördült a busz a „szlovák paradicsomra”. Színes, virágos, jó levegőjű városok. Az üzletek kétnyelvű feliratokkal, az utcák, házak háromféle számozással. Rozsnyón ebéd, indulás tovább. A \ hegy-völgyes útvonal olyan káprázatos, amihez a Szász- Svájc hasonlítható. Vezetőnk, mintha már ismerője lenne útunknak, magabiztos, s utazásunk első percétől nekünk is szinte családfőnk, barátunk, szórakozásunkban, ismereteink gyarapításában, élményeink megértésében lelkes társunk, segítőnk. Miként a második képen látható, ö megy elöl, vezeti társaságunkat a dobsinai jégbarlanghoz. B. A. ■ /•. i .o. J&. v'ííx &&&£&& Losoncon készfiit a kép. Mindenki szebb akar lenni. Érdekes látvány a barlangban. Ct a dobsinai jégbarlanghoz.
