Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-12 / 241. szám

« Reform és a beruházások Megye szerte hatalmas építőmunka folyik. Az ipar térhódítása levő és az új beruházások fi­a jövőben tovább folyik, de 1968. január 1-től már az új mecha­nizmus kereted között. A beruházások továbbra is nagy fontos­sággal bírnak, ám a nagyobb önállóság keretében öntevékenyeb­ben, saját erőből kell előteremteni a pénzügyi kereteket a gazda­sági vezetésnek. Hol tartunk e tekintetben? — erről készítettünk interjút Kárpáti Andrással, a Magyar Beruházási Blank megyei fiókjának igazgatójával. G» A beruházások új rendszere milyen módon segíti elő a vál­lalatok ónállóságát? — A gazdaságirányítási re- form egyik legfontosabb terüle­te a beruházási rendszer kor­szerűsítése. A beruházások meg­valósítása a jövőben nagyobb rugalmasságot követel. A fő cél a jövőben méginkább a létesít­mények mielőbbi befejezése és üzembe helyezése. Eddigi beru­házási rendszerünknek a túlzott központosítás volt a gyengéje. A beruházások túlnyomó több­ségét ugyanis a központi szer­vek határozták el, a vállalatok pedig — miután ingyen kapták állóeszközeiket az államtól — feltétel nélkül elvállalták. Ép­pen ezért jelentős, hogy az új gazdaságirányítási rendszer ke­retében a vállalati hatáskörbe tartozó beruházások aránya lé­nyegesen megnövekszik. A reform a vállalatok és a tanácsok kezébe utalja a beru­házások feletti döntések mint­egy 50—60 százalékát. A beru­házások meghatározásában és finanszírozásában tehát lénye­gesen megnövekszik a vállala­tok önállósága, s közvetlen anyagi érdekeltsége. Mindez ugyanakkor alaposabb meggon­dolásra készteti, gazdaságosabb beruházásokra ösztönzi a válla­latokat, A fejlesztésekkel kap­csolatos források megoszlása 1968-tól a következő lesz: Központi forrásból — nagy­részt* kormánydöntéssel — 45 százalék, vállalati és saját alap­ból 4o százalék, bankhitelből 15 százalék. Hogyan szolgálja az új pénz­ügyi politika a vállalatok fej­lesztését? — A saját fejlesztési források rendszere a jövőben tovább tö­kéletesedik. Ezt azért hangsú­lyozom, mert a fejlesztési alap már 1966 óta nagy szerepet tölt be a vállalatok életében. Az eddig megjelent gazdasági bi­zottsági határozatok azt céloz­zák, hogy a vállalatok elsősor­ban saját fejlesztési alapjukra és egyéb pénzügyi forrásaikra támaszkodjanak. Ezért a jövő­ben jövedelmezőbben kell gaz- dálkodniok, szükség esetén jaiví- taniok a termelés szerkezetét. Ez a pénzügyi politika egyrészt ösztönzi majd az áruválaszték növekedését, másrészt a gyor­san megtérülő — az ország fi­zetési mérlegét javító — beru­házásokat részesíti előnyben. Egyébként mi is különös fi­gyelmet fordítunk a helyes ará­nyok kialakítására, és elsősor­ban a gyorsan megtérülő befek­tetések hiteligényét támogatjuk. — az új gazdaságirányítási rend­szerben, amikor a pénzgazdál­kodás szerepe fokozódik, a Be­ruházási Bank szerepe mennyi­ben változik? — A vállalatoknak a jövőben maguknak kell gondoskodni a fejlesztéshez szükséges pénzügyi források megteremtéséről. En­nek megfelelően változik a vál­lalatok és bankok kapcsolata. Saját alapokból természetesen minden fontos beruházási igényt nem lehet kielégíteni, ezért a Beruházási Bank a jövő évtől kezdve az eddiginél lényegesen szélesebb körben bocsát a vál­lalatok rendelkezésére hiteleket. Ezek általában, közép- és hosszú lejáratú hitelek, amelyek oda­ítélésekor a vállalatok vissza­fizetési ajánlatát vesszük figye­lembe és részletesen megvizs­gáljuk a beruházás jövedelme­zőségét, a megtérülés tényezőit. A bankok tevékenységét ál­talános érvényű jogszabályok rendezik majd. Ezek keretein belül ugyanúgy önálló hatás­körrel rendelkeznek a pénzin­tézetek is,- mint a vállalatok. A bankok megyei fiókjai például a hitelnyújtást meg is tagad­hatják. Erre azonban, csak ak­kor kerül sor. ha az a pénz­gazdasági tervben előírt terme­lési arányok betartását akadá­lyozná. — Vizsgálták-e hogyan készültek fel a vállalatok az új beruházási rendszerre? — Végeztünk ilyen jellegű felmérést. A vállalatok eredmé­nyesen dolgoznak a harmadik ötéves terv hátralevő részének végrehajtásán, rögzítik az 1968- tól 1970-ig terjedő években megvalósítandó feladatokat. Az előirányzott fejlesztési tervek kidolgozásában a Beruházási Banknak is nagy szerepe van. A különböző pénzügyi művele­tek kialakításában a fejlesztési alapok, valamint a közép- és hosszúlejáratú hitelszükségletek felmérésében működtünk közre. Még ez év hátralevő időszaká­ban meg kell ismernünk a vál­lalatok szándékát a folyamatban nanszírozását illetően. Fel kell mérnünk a vállala­tok várható nyereségszintjét, a termelőeszközök avultsági fokát és az ezzel kapcsolatos pótlási ütemet — ezen belül az im­portigényt —, a vállalat terve­zett intézkedéseit a fejlesztésre, piackutatásra, hiteligónybevétel- re és a saját rezsis részlegek kiépítésére vonatkozóan. Tájé­kozódni kívánunk a beruházók­nál a várható helyzetről, s ar­ról, hogy az irányító hatóság milyen mértékben segíti, vagy fékezi a vállalatot az önálló be­ruházási döntésekben. Ilyen reprezentatív felmérést végez­tünk a közelmúltban a Kecske­méti Konzervgyárnál, a Kalo­csai Fűszerpaprika- és Konzerv­ipari Vállalatnál, a Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gépgyárnál, a Bajai Finomposztó Gyárban, az Alföldi Cipőgyárban és több tanácsi vállalatnál. A felmérés folyamán tájékoz­tattuk a beruházókat az eddig kialakult pénzügyi konstruk­ciókról, a beruházási tevékeny­ség, valamint a közgazdasági eszközöket szabályzó rendelke­zések fő vonásairól. Ügy hiszem, az elmondottakból kitűnik, hogy a beruházások minden formá­jánál megszűnik a vállalatok érdektelensége, mind a költsé­gek nagyságában a kivitelezési időtartamban, -mind a megtérü­lésben. Ez megkönnyíti a vállai lat és a népgazdaság számára egyaránt előnyös, gyorsan meg­térülő beruházások megvalósí­tását. A beruházások tervszerű megvalósítása természetesen a vállalatoktól is hosszabb távra szóló előrelátást követel; ezért rendelkezniük kell legalább öt­éves, vagy ennél is hosszabb időszakra vonatkozó fejlesztési célkitűzésekkel. Nagy Ottó Traktorgyártás a gépjavító udvarán Pár hete, egy szemtember végi verőfényes délelőtt Kiskőrös és Akasztó között, az állami gaz­daság keskeny sorközű szőlős­tábláján népes, pár száz tagú csoport verődött össze, s a tő­kesorok irányában vonult föl és alá. Vajon milyen okból, kér­dezhette a gyanútlanul arra ve­tődő, hiszen az útról nézve semmi látványosság nem volt észlelhető. Valóban, a szenzáció tárgya méretre nem volt nagy, egyébként azonban... Joggal váltotta ki a tetszést és a csodálatot a Kiskőrösi Gépjavító Állomás által bemu­tatott kétféle szőlőművelő tör­petraktor, a féltucatnyi munka­géppel. A gépeket Walter Meny­hért, a javítóállomás főmér­nöke szerkesztette, de a mun­kából alkotó részt vállalt Né­meth László igazgató, Winter István főművezető, Csőm János technológiai csoportvezető, to­vábbá két szerelő: Hazafi Sán­dor és Fejes János. Ä bemutatkozás­A bemutatón osztogatott tájé­koztató részletesen megismertet a gyártmányokkal. Eszerint: „Kisüzemi szőlők, gyümölcsö­sök, házi kertek művelésére ter­veztük a gépeket. Alkalmasak talajművelésre, szállításra, nö­vényvédelmi és állóüzemi (mor- zsolás, szecskavágás, szivattyú­zás stb.) munkák végzésére. Könnyebb munkára, permete­zésre, kultivátorozásra. kisebb terhek szállítására a „Kiskőrös— 125-ös”, nagyobb energiát igény­lő feladathoz, szántásra, tárcsá­zásra, együtt végzendő perme­tezésre és kultivátorozásra. to­vábbá öt mázsán felüli teher szállítására a „Kiskőrös—250-es” típust ajánljuk.’* Könnyű kitalálni, hogy a már­kanév utáni számok a motor- köbcentit jelzik; a közismert Danuvia és Pannónia motorok­Gondolatok az információs rendszerről AZ MTESZ ipargazdasági bi­zottsága úgy állította össze 1968-as munkatervét, hogy a sorrakerülő előadások, viták se- g’’tsék a közgazdászok munká­ját az új mechanizmus beveze­tésének első évében. Különösein érdekesnek ígérkezik a prog­ramsorozat első tanácskozása, amely az információs rendszer és a gazdasági reform összefüg­géseivel foglalkozik majd. Er­ről a témáról adott egy kis „előzetest” lapunknak Bányai Endre, az ipargazdasági bizott­ság titkára. Ahhoz, hogy a vállalatok a szükségletekhez igazíthassák termelésüket, szüntelenül figye­lemmel kell kísérniük a hazai és a külföldi piacról érkező jel­zéseket. Információikat részben a központi, részben saját piac­kutató tevékenységük útján nyerhetik. Nem elegendő azon­ban, ha ismerik az igényeket, azzal is tisztában kell lenniük, hogy a keresett árucikkek ter­melése kifizetődik-e számukra. Szükség van tehát a vállalaton belüli információshálózat kiépí­tésére is. amelyek — átfutva az osztályokon — végül a kereske­delmi osztályba torkollnak majd. Végül kívánatos, hogy a gazda­sági élet irányítói rendszeresen tájékozódjanak — az informá­ciós rendszer lentről felfelé tartó ágán keresztül — arról, hogyan alakul megyei, illetve országos szinten a távlati ter­vek végrehajtása. A követelmények felvázolása után Bányai Endre elmondja azt is, véleménye szerint hogyan lehet kiépíteni a feladatokhoz igazodó, rugalmas információs hálózatot. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a Központi Piackutató Intézőt és egyéb igényfelmérésekkel, komjuktúra kutatással foglalkozó szervek tapasztalatai eljussanak a válla­latokhoz. Jó szolgálatot tenne — a meglevő szaklapok, folyóira­tok mellett — egy rendszeresen megjelenő, piaci információkat tartalmazó közgazdasági kiad­vány. NAGY szerepet kaphatnak a tájékoztatásban a bankok. Szám­viteli rendszerük továbbfejlesz­tésével, az eddiginél jobban fi­gyelemmel kísérhetik, elemez­hetik az árbevételeket, az ered­ményeket, a költségvetési kap­csolatokat, az eszközlekötési já­rulék hatékonyságát stb. Az MNB megyei fiókja jelenleg is készít havonta összefoglaló gaz­dasági értékelést a megyei párt­bizottság, illetve tanács részére. Nem új követelmény tehát a bank információs szerepe, mind­össze e tevékenységének tovább­fejlesztéséről van szó. Gyorsabb, rugalmasabb, szélesebb körű tá­jékoztatást várnak a megye ve­zetői és természetesen a vállala­tok is a pénzintézetektől. Olyat, amire gazdasági döntések ala­pulhatnak. Szükségesnek látszik tehát a statisztikai adatszolgáltatás fe­lülvizsgálása. hatékonyabbá té­tele is. A KSH megyei igazga­tósága — időszakos jelentései­ben — olyan fontos összefüggé­sekre is felhívhatja a jövőben a megyei vezetők és a vállalatok figyelmét, mint például a piaci igények és a termelő kapacitás viszonya. A megyei igazgatóság eddig is foglalkozott aktuális gazdasági témákkal jelentésé­ben. Ezek az elemzések azon­ban kissé alkalomszerűek voltak. A vállalatok belső informá­ciós rendszerével szemben az a kívánatos, hogy ne elégedjen meg a változások utólagos re­gisztrálásával, hanem menet közben nyújtson tájékoztatást a vezetőknek olyan fontos kér­désekben, mint például a gaz- daságosság alakulása. A BAN YAI Endrétől hallottak természetesen korántsem me­rítik ki az információs rendszer tökéletesítését célzó teendőket. Minderről bővebben szó esik majd a már említett előadáson. Reméljük, hogy az ipargazda­sági bizottság tagságán kívül szép számmal vesznek részt a rendezvényen a megyei üzemek vezetői is, hiszen sok haszno­sítható ötlettel, gondolattal gaz­dagodhatnak. B. D. ról van szó. Ezek alkalmazása roppant előnyös, székes körben ismertek, s elegendő alkatrész­nek sincsenek híjával. Egyszerűsíteni nem egyszerű Milyen gondok merültek fel a megszerkesztésnél? — érdek­lődöm a főmérnöktől. — Arra törekedtünk, hogy a gépek minél több feladat elvég­zésére legyenék alkalmasak, s ugyanakkor a kezelésük a le­hető legegyszerűbb legyen. Mindkét szempont jelentéke­nyen növeli a keresletet. Az eddigi munkagépeken kívül szerkesztettünk még fűkaszát, szíjtárcsát, s még mást is, ami iránt majd igény mutatkozik. Megvallom, az egyszerűségre való törekvés nem volt egysze­rű, a legtöbb töprengésre olyan feladat adott okot, mint pél­dául lehetővé tenni a kisebb traktornál, hogy ne csak me­netközben, de álló helyzetben is tudjon permetezni. Azonkívül gond még a terepjáró gumiab­roncsok beszerzése is; ilyet nem gyárt a hazai ipar, importból kell beszerezni, vagy pedig ai Gumiipari Trösztnek kell meg-’ szerveznie a hazai gyártást. Ügy vélem, ez utóbbi út lenne a jár­hatóbb, hiszen a kereslet meg­lesz iránta. . Saját erőforrásból * Eddig is már több mint 50 gépre történt rendelés. Hogyan kívánja-, -kielégíteni a javítóál­lomás az önmaga által is fel­fokozott igényeket? — Az idén a tíz-tíz egység­ből álló null-szériát készítjük el — sorolja az igazgató. — Jövőre pedig 150—150 darabot készítünk mindegyik kistrak- torból és a munkagépekből. Ter­mészetesen gondoskodunk a fel­tételek megteremtéséről. Fontos célszerszámokat szereztünk be máris a lemezmunkák végzésé-? hez,_ főleg az alváz és a mun­kagépek készítéséhez. Azonkí­vül a kereskedelemben nem forgalmazott eszközöket, gépe­ket magunk állítjuk elő. A. fel-' szerszámozásra eddig nem egé­szen félmillió forintot fordí­tottunk, de megjegyzem, hogy ezekkel az eszközökkel végez­zük majd az SZ—100-as lánc- talpas_ gépek fülkéinek a fel­újítását is. Egy 600 négyzetmé­teres alapterületű lakatosműhely most van épülőfélben, a soro­zatgyártást itt indítjuk majd meg. A gépgyártással egyelőre harminc emberünk foglalkozik: szakmunkások és betanított munkások. Saját erőforrásaikra támasz­kodva látnak hozzá a traktor­gyártáshoz, s az ilyenfajta vál­lalkozás még pár éve is ne­hezen lett volna elképzelhető. Érdeme hát a gépjavítónak, hogy a lehetőséget elsőként igyekszik megragadni, felismer­ve a Bács-Kiskun-beli több mint 80 ezer hold hagyományos sző­lőterület gépesítésének az igé­nyét, amit a hazai gépgyártá­sunk mind ez ideig nem tudott kielégíteni, hiszen a nagyüze­mek gépesítése jelentette a legfőbb feladatot. Külön is hasz­nos az állomás számára, hogy munkásait, gépi berendezéseit rendszeresen foglalkoztathatja, növekszik a jövedelmezőség — egyszóval a vállalkozás az új gazdaságirányítás előlegezett gyümölcse. H. D,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom