Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-10 / 239. szám

196*7. október 10, kedd

3. oldal

Szakszövetkezeti tervek az új borral

Tanácstagi számadás előtt

Bőséges termést ad a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet újtelepítésű szőlőtáblája. A 240 holdas új ültetvényből az öt éve telepített 31 hold most fordult termőre, ez átlagosan 80 mázsával, a 15 holdon elterülő, négyéves szőlő pedig átlagosan 63 mázsával fizet. Az új szőlő, fajtáját tekintve — a tájjellegnek megfelelően — kadarka.

Helyben préselik ki a teljes termést, s a bor nagyobb részét a saját, illetve a pincegazdaságtól bérelt pincében tárolják, így összesen négyezer hektó tárolására van lehetőségük. A többit mustként adják át a pincegazdaságnak. A pincéből látják el a Budapesten fenntartott három borkimérést és a foktői Béke Tsz helybeli halász- csárdáját.

További tervek vannak a bortermés megfelelő' értékesítésére. Ezek között szerepel egy

Kecskeméten létesítendő borkimérő nyitása is. Kapcsolatot létesítettek a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központtal is; a tavalyi termésből mintegy ezer hektót adtak át részükre. Az új terméstől ezt a mennyiséget tovább növelik.

A másik két kiskőrösi szak- szövetkezettel, a Rákóczi-val és a Toldi-val, továbbá az általános fogyasztási szövetkezetted

összefogva szóba került egy helyben létesítendő mintabolt terve is, ahol zöldségféléket, gyümölcsöt, húskészítményeket, s nem utolsósorban bort árusítanának. Ez utóbbit kimérve és palackozva. Az idei termésből már a közeljövőben is végez bérpalackozást részükre a pincegazdaság. Később — a saját közös pince és feldolgozó elkészülte után — áttérnek majd az önálló palackozásra.

TÖBB MINT fél esztendő telt el a tanácstagi mandátumok átadása óta. Szívós hétköznapi munkával kitöltött, több mint fél év. Amelyre nemcsak érdemes, de kötelező is visszapillantani, mert a törvény előírja a tanácstagok számára a választóknak való időnkénti számadást, a testületi tevékenységről éppúgy, mint az egyénileg végzett munkáról.

Októbertől december végéig kerül sor a tavaszon megválasztott tanácstagok első beszámolóira, a választóikkal való találkozókra. Miért különösen nagy jelentőségűek e mostani számadások?

Először is: mert jó alkalom annak felmérésére, mi valósult meg máris a jelölőgyűléseken elhangzott sok hasznos javaslatból. Ezek között pedig számtalan volt az olyan, aminek megoldásához alig. vagy egyáltalán nem volt szükség anyagi ráfordításra. Csak intézkedést, szervezést. társadalmi összefogást igényelt. S itt nyomban hadd jegyezzük meg: az e csoportba tartozó javaslatok megvalósításának összegezése külön haszonnal is jár. Erősíti a társadalmi összefogás erejébe vetett hitet, növeli az önbizalmat. Ez pedig nemcsak a tanácstagokat ösztönzi arra, hogy állandóan és következetesen észre vegyék a lakosságot foglalkoztató és költség nélküi\ is megoldható kisebb-nagyobb gondokat. Hanem kezdeményezésre, s a megoldásban való részvételre serkenti a választókat is.

SZAMOS PÉLDÁBÓL következtetni lehet rá: gazdagnak ígérkezik a tanácstagi számadás

az idei .megvalósításra iktatott, költségigényesebb feladatok teljesítéséről. Hiszen egyre szélesebb körű a helyi tanácsoknak az a törekvése, hogy az első félévi eredményes gazdálkodással megtakarított összegek jóvoltából az év végéig újabb — később re tervezett — feladatokat oldjanak meg. Jó alkalmat ígér tehát a választókkal való találkozás annak tudatosítására is, hogy az állampolgári fegyelem, az időbeni pontos adófizetés, a társadalmi munkával nyújtott segítség, stb. milyen jelentős tényező a gazdálkodás eredményességében, a célok mielőbbi megvalósításában.

Tény viszont az is. hogy soksok olyan — a jelölőgyűléseken is észrevételezett — gond van a megyében, amelynek megoldásához milliókra volna szükség, ami nem teremthető elő máról holnapra. Ezekről is szó esik majd a tanácstagi beszámolókon. Méghozzá nagyon őszintén. Hiszen minden helyiségben elkészültek, rendelkezésre állnak a lehetőségeket szem előtt tartó fejlesztési tervek, amelyekből kitűnik, mi vár megoldásra jövőre és az azt követő években, vagy éppenséggel mi az, amire csak az újabb ötéves terv keretében kínálkozik megoldás.

KITŰNŐ alkalomnak ígérkeznek a tanácstagi beszámolók az elvégzett munka, az elért, megyei összességben bizony nagyszerű eredménynek számbavételén túl újabb feladataink megbeszélésére. Arra például, milyen óriási lehetőségeket kínál a gazdaságirányítás néhány hónap múlva életbe lépő új rendszere a demokratizmus ki- terebélyesedésére. Hiszen a tanácsok megnövekvő önállósága egyúttal azt is jelenti, hogy a testület egyes tagjainak nagyon kell figyelniük választóik véleményére: Csakis ennek ismeretében hozhat helyes döntéseket a helyi tanács. S ha a határozatban csakugyan a lakosság akarata, törekvése ölt testet, ez már önmagában is fedezet arra, hogy egységes lesz a 'határozat megvalósításáért való felelősség, érzet, az újabb és újabb célokért való cselekvési készség.

A TANÁCSTAGI beszámoló- -kon bőségesen kínálkozik tehát megbeszélésre érdemes téma. A lakossággal való találkozók sikere, hatékonysága nem kis mértékben azon múlik, milyen lesz az irántuk való érdeklődés. S hogy ebben aligha lesz hiány, nemcsak a választók által több mint fél évvel ezelőtt előlegezett bizalom, a tanácstagoknak ígért segítség és a tömérdek megbízatás sorsa iránti kíváncsiság a biztosíték. Legalább annyira garancia az ugyancsak négyévi ciklusra megbízott választókerületi bizottságoknak az a törekvése, hoev legtöbb tudásukkal teljesítsék a Hazafias Népfronttól kapott megtisztelő feladatot. Azt a megbízatást, amelynek a választások utáni első nagy állomását éppen a tanácstagi beszámolók szervezésének segítése jelenti.

P. I.

Társadalmi ellenőrök oktatása

Négy részből álló előadássorozat indult a megyei kereskedelmi ellenőrzési albizottság, valamint az SZMT szervezésében a városokban dolgozó társadalmi ellenőrök részére. A konzultációs formában lezajló előadásokat Valach István, az ÁKF megyei vezetője irányítja. Előreláthatólag százhatvan társadalmi ellenőr ismerkedik meg ily módon a kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenység gazdasági, szakmai és egyéb kérdéseivel és kap részletes elméleti és gyakorlati útmutatást a további, még hatékonyabb ellenőrzési munkához.

Száz mázsa holdanként

A mélykúti Űj Élet Termelőszövetkezet 70 holdas tábláján befejezéshez közeledik a burgonyaszüret. Az Amsei nevű fajta mintegy 100 mázsa termést ad holdanként. A szedés félig gépesített, vagyis villás szerkezet emeli ki a gumókat. A termelőszövetkezeti tagok a gép után folyamatosan szedik és rakják zsákokba a termést. A burgonyatáblán főként asszonyok dolgoznak. Az anyagi érdekeltség jól érvényesül, mert 10 százalék részesedést kapnak, napi keresetük 70—80 kilogramm burgonya.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Sírni egy íróasztal után?

KESERŰ HANGÚ levelet kaptunk egy

18 éves leánytól. (Nevét kérésére hallgatom el.) EÍpanaszolja, hogy jelesen érettségizett, de szülei tanácsára lemondott az egyetemről. Azzal vigasztalta magát, hogy édesapja munkahelyén adminisztrátori állást Ígértek neki. Ez az állás azonban eddig egészen más, mint amilyet várt. Bár betöltötte a 18. évét, csak fél műszakban foglalkoztatják és egyelőre szó sincs arról, hogy a könyveléshez kerülhet, szakmát tanulhat. Hetekig ide-oda helyezték, mintha nem tudnának mit kezdeni vele. Takarított, több helyen besegített, míg végül a raktárba került adminisztrátornak, de úgy érzi, ez sem végleges beosztás számára.

„Adjanak tanácsot, mit tegyék?” — kérdezi levele végén, hozzáfűzve, hogy nem idegenkedne a fizikai munkától sem, csak hát: mit szólnának volt osztálytársai, ha ő, a jeles érettségijével fizikai munkás lenne, míg mások rosszabb bizonyítvánnyal is fehér köpenyt nyertek.

Ha nem is teljesen nyíltan, megfogalmazódik a levelében az is, hogy ha nem fizikai munkás, hanem vezető állású lenne az édesapja, akkor nyilván neki is sikerült volna már íróasztal rpellé kerülni. *

Néhány nappal ezelőtt alkalom nyílt arra. hogy személyesen is beszéljek a levélíróval. Utólag bevallhatom, hogy írása nem tett jó benyomást rám. Ügy éreztem, hogy korához és jeles bizonyítványához, több határozottság, korszerűbb gondolkodás illene. Nem értettem, miért siránkozik egy bizonytalan adminisztrátori státusz után, ha egyszer szívesen tanulna szakmát, s mit törődik azzal, hogy barátnői másképpen vélekednek erről.

Személyes találkozásunk nyomán azonban részben megváltozott a véleményem. A rövid beszélgetés is elegendő volt ugyanis ahhoz, hogy meggyőződjek róla: tájékozatlanságából, s — kisebb részben

— túlzott érzékenységéből fakad a kétségbeesése.

Hogyan léphetett ennyire felkészületlenül — így is mondhatnám: védtelenül — az életbe a középiskola után? Ez izgalmas kérdés, de bevallom, hogy nem tudok határozott választ adni rá. Annyi bizonyos, hogy ő úgy érzi: jelenlegi munkahelye az utolsó lehetőség számára, másutt

— miután nincs protekciója — még ilyen bizonytalan jövőjű beosztásra sem számíthat. A fizikai munka viszont nem illik egy jeles bizonyítványhoz.

— Arról nem hallott, hogy számos üzemben a fiatal szakmunkások tekintélyes hányada érettségizett, jól érzi magát, szépen keres? — kérdeztem beszélgetésünk során.

VÁLASZÁBÓL KIDERÜLT, hogy hallani hallott ugyan ilyesmit, de ha el is hiszi a híreket, úgy véli, hogy a fizikai munka csak szükségmegoldás lehet egy érettségizett számára.

_— Miért nem kérdezte meg nyíltan a vállalat vezetőitől, hogy mi a szándékuk, véglegesítik egy idő után, vagy elbocsátják státusz hiányában?

— Kérdeztem egyszer régebben, de olyan szigorú hangon válaszoltak, hogy azóta nem merek eléjük állni — hangzott a meglepő válasz. (Mellesleg: mint kiderült, nem is annál érdeklődött, aki illetékes a válaszadásra.)

*

Tudom, hogy nem tipikus ez az eset. Magam is sok olyan fiatalt ismerek, aki határozott, magabiztos felnőttként hagyta el a középiskolát. Tudta, mire számíthat az érettségi bizonyítvánnyal zsebében, s ha nem tanul tovább, bátran vállalta az üzemi munkát, a szakmatanulást. S kitűnően helytáll vállalatánál.

Tudom, hogy a középiskolai nevelők sokat foglalkoznak a pályaválasztás kérdéseivel, politechnikai oktatás folyik, s az iskolai KISZ-szervezetek is segítik a „munkára nevelést”.

Mégsem merném azt állítani, hogy levélírónkhoz hasonló gyámoltalansággal, tanácstalansággal egyetlen fiatal sem indult a kenyérkereső pályára az utóbbi években.

— ötven érettségizett lányt akartunk felvenni az idén, de csak huszonhatan jelentkeztek. Sajnáljuk, hogy ilyen kevesen, mert közülük szeretnénk kinevelni gyorsan fejlődő üzemünk számára a meóso- kat, raktárosokat, szalagvezetőket stb.

A Czollner téren rendezték be a lányok tanulóüzemét. Ragyogóan tiszta, frissen festett a munkacsarnok és az öltöző is. Az irodában kávéfőzőgép pöfékel. A lányok kérték, hogy munkaközi szünetekben feketézhessenek. Teljesült a kérés A szakszervezet még arra is gondolt, hogy a kávéfőzőgép mellé ízlésüknek megfelelő poharak kerüljenek.

Akad a lányok között, aki valóban „kényszermegoldásként” választotta ezt a pályát, mint a kitűnően érettségizett, több nyelvet beszélő Kiss Irén is.

— Nem vettek fel a külkereskedelmi szakiskolára. Ezért jelentkeztem ide. Nem bántam meg. Egy év múlva ismét megpróbálkozom a továbbtanulással, de most már a textilmémöki karra adom be a kérelmemet. Megszerettem ezt a szakmát.

Dányi Kati a legügyesebbek közé tartozik a kezdő varrónők között. Teljesítménye máris magasabb, mint a 4 forintos tanuló órabér. Természetesen, a többletet is kifizetik neki.

— Nem cserélném el ezt a gépet eg; íróasztalért. A barátnőm a Magnógyárbai dolgozik, ő is jól érzi magát — mondja

*

A KECSKEMÉTI tanács munkaügyi csoportja a nyár derekán körülbelül negyven olyan érettségizett lányt tartott számon, aki állásra várt. (A fiúk úgy látszik jobban boldogulnak maguk is. Igaz, hogy több lehetőség is kínálkozik számukra.) Kivétel nélkül íróasztal mellé akartak kerülni. Hosszú hetekig, sőt hónapokig hiába kínáltak nekik állást, szakmát, a Rádiótechnikai Gyárban, a Habselyem és Kötöttárugyárban, a Konzervgyárban. Sorra visszautasították mind, és ez nemcsak rajtuk, hanem a szülőkön is múlott, akik sokszor megalapozatlan igényt támasztanak. Ha volna is kedve a gyereknek valamelyik szakmához, lebeszélik róla. Ügy hiszik, egyedül a hivatali állás az üdvözítő. És ez egyaránt vonatkozik az értelmiségi és a fizikai munkásszülőkre.

*

A Habselyem és Kötöttárugyár személyzetisétől hallottam;

A HABSELYEM és Kötöttárugyárban — hasonlóan alakulnak a fizetések a többi üzemben is — a kezdő szakmunkások 1100—1200 forinot keresnek. Az ügyesebbek havi fizetése rövidesen eléri a 1300— 1400 forintot, de a gyakorlott varrónők között 1800—1900 forint havi keresetű is akad.

Az üzemek várják, s szinte dédelgetik az érettségizett lányokat. Közülük kerülnek ki idővel a termelést közvetlenül irányító vezetők, raktárosok, meósok stb.

Az íróasztalok száma csak csökkenhet a következő években, hiszen a gazdaságosságra törekvő vállalatok csínján bánnak a munkabérrel is. Érdemes-e vajon minden áron a hivatalnoki pályára törekedni, amikor ma már a nőket foglalkoztató üzemek zömében semmivel sem tisztábbak, szebbek az irodák sem, mint a munkacsarnokok.

•

Milyen választ adhatok a kesergő levélírónak? Azt hiszem, az elmondottakból ez is kiderül.

Rü.kßs TIpzső

f

y