Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-04 / 234. szám
S. oldal 1967. október 4. szerda Slágerfesztiyál a fiatalok testi épségéért a hanglemezeken A kecskeméti Arany János utcai gramopresszóban a nemrég lezajlott slágerfesztivál óba a szokásosnál is nagyobb a forgalom. A népszerű dallamok sűrűn félcsendülnek a bolt hanglemezein. Felső kép: Sláger mellett még a dupla is jobban ízlik. Alsó kép: Tóth Józsefné az üzlet legújabb szerzeményeit mutatja be a hálás zenerajongóknak. SZOMORÚ, lehangoló számók a papíron: 1965-ben 1402 tanulót ért könnyebb-súlyosabb baleset megyénkben, a következő esztendőben ez a szám már 1505-re növekedett. Naponta olvashatunk az újságban, hallhatunk a rádióiban, televízióban balesetekről, amelyek áldozatai fiatalok, serdülők, vagy éppen gyermekek. Hogyan adódnak elő balesetek? Nézzük csak az első idézett számot 926 alkalommal (68 százalék) az iskolán kívül érte a tanulót (vagy óvodást) baleset testnevelési órán 233 (16,6 százalék), óraközi szünetekben 104 (14,5 százalék), gyakorlati foglalkozási órán pedig 39 (2,7) esetben. Nem üres szólam az, hogy legdrágább kincsünk a gyermek, ö a jövő letéteményese, neki adjuk majd át, amit mi alkottunk. őrizzük, védjük őt, de védhetjük-e eléggé? Hiszen a fiatalság velejárója a mozgás, a hdrtélenkedés, sokszor talán a kacérkodás a veszéllyel. Egy óvatlan pillanat és megvan a baj. Lehet-e segíteni, hogy minél kevesebb legyen belőle? Ma már miniszteri rendelkezés írja elő, hogy a pedagógusok egy része — főként a testnevelő tanárok és a gyakorlati munkát vezetők — munkavédelmi oktatásban részesüljenek és vizsgát tegyenek. A tanfolyam és vizsga azonban egymagában kevés: a tornateremben eleshet a tanuló, az éles gyaluval elvághatja a kezét. Szükséges tehát, hogy a tanfolyamot végzett és munkavédelmi vizsgát tett pedagógus állandóan oktassa is a tanulókat a baleset elleni védekezésre. Éspedig ne egy szokványos, kötelező előadáson, hanem állandóan, naponta, vagy ha kell minden órán. Csak így értetheti meg a fiatalsággal, hogy a baleset éllen védekezni kell és lehet. És ez a feladatuk a szülőknek is. AZ IDÉZETT statisztikában a legnagyobb szám azokat a szerencsétlenségeket idézi, amelyek utcán, otthon — egyszóval az iskolán kívül — történtek. És sajnos, ezek között vannak a legsúlyosabbak. Előttünk fekszik az Állami Biztosító megyei igazgatóságának jelentése az utolsó két év tanuló-baleseteiről, amelyek között egyre több a halálos kimenetelű. Legnagyobb részük a figyelmetlenség, felelőtlenség következménye. A legtöbb baleset elkerülhető lett volna, ha a tanulót pedagógusok és szülők egyaránt kellően kioktatják, ha felkészítik a veszélyekre. — Ügyis hiába, ,— mondhatná valaki, — a fiatalság nem hallgat a szóra. Nem így van. Nagyon is van foganatja például a kellő időben megtartott KRESZ-oktatásnak, vagy ha egy nagyobb építkezés környékén lakó tanulók figyelmét felhívjuk a rájuk leselkedő veszélyekre. Nagy baj, hogy a felnőttek igen sokszor közömbösen mennek el a felelőtlenkedő fiatalok mellett. Most a tanév elején, amikor a szülői munkaközösségek programot készítenek, jó lenne, ha ezt is tervükbe vennék. Csökkenteni a balesetveszélyt azzal, hogy egyrészt az iskolában szaporítják a felvilágosítások számát, a szülők pedig vállalják, hogy odahaza a családban, esetleg az ismerős gyermekek körében fejtenek ki propagandát. TÁV ALT 265 ezer forintot fizetett ki az Állami Biztosító megyénkben a balesetet szenvedett fiataloknak, azelőtt pedig csaknem háromszázezer forintot. Nagy összeg ez, de koránt sincs arányban azzal a kárral, ami a fiatal életek elvesztésével, vagy akár az 50—20—10 százalékos rokkantságukkal ér bennünket. Az életet nem lehet megfizetni, de megóvni: igen. összefogással, felelősséggel, áldozattak Balogh József Egy szerelem három éjszakája A színpadi bemutató után, 1961-ben, műfaj teremtésről, a musical-tragedy első hazai jelentkezéséről írtak a kritikák. Révész György rendező kitűnő érzékkel vette észre, mit érdemes a darabból megtartani a film számára maradéktalanul: a kísérletet, amely jelentős funkciót szánt a filmművészetből nagyonis száműzött szóbeli költészetnek. A színészek szemmel láthatóan küzdöttek eléggé megvalósíthatatlan szerepükkel: a lírai műfaj szenvedélyes érzelmi teVas István tiszta, humanista líráját és Ránki György sanzonból, népdalból, fűtött indulatokból és diszharmóniából egyaránt finoman szőtt zenéjét. Hubay Miklóssal, a forgatókönyvíróval, viszont alaposan megnyesette a tulajdon színpadi dramaturgiáját. A film dramaturgja inkább Somló Tamás operatőr lett . És az övé a film legértékesebb művészi teljesítménye is. A nagyszerűen megválasztott helyszíneken szinte képzőművészeti feladatokra vállalkozott. Minden hatás közül a kép látványa közvetítette legteljesebben a mondanivalót; hogy a háború könyörtelenül átnyargal az emberi szellem kincsein, tehetetlen vele szemben az érzelem, és mégis, a legteljesebb sötétségben is marad „egy rés- nyi ragyogás”, amely feltáma- I dást ígér. Kevésbé sikerült — a két főszereplő, Venczel Vera és Tóth (Benedek helyenként csiszolatlan szövegmondása miatt — a versek szépségét kibontani, mégis örömmel köszöntjük ezt lítettséget igényelt volna, de erre vajmi kevés módot nyújtott a meglehetősen ötlettelen, az igazi összecsapásokat pedig teljes egészében nélkülöző cselekmény, s ezt méginkóbb súlyosbította a film lassú tempóvétele. Kállai Ferencnek így is remekül sikerült a csiszoltan kegyetlen nyomozó epizódja, Darvas Iván, Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre pedig a groteszk különösség erejével hatottak a háromkirályok egyébként nélkülözhető szerepében. Sz. J. S jugoszláv tu műsora I» SZERDA 17.00: Hírek. — 17.05: Bábjáték. ^ 17.25: Népszerű tudományos film. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15 j Sem fehér — sem fekete. — 19.00: Riportműsor. — 19.30: Tv-posta. -4 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! —! 20.00: Tv-híradó. — 20.40: Film a képernyőn. — 21.40: A zeneirodalom gyöngyszemei. — 21.55: Kulturális szemle. — 22.25: Tv-híradó. 15. TUDNIVALÓK VIETNAMBAN Sejtelmünk beigazolódott. A hajóról helikopterekbe kerültünk. A helikopterek pedig Saigonba repítettek bennünket. És most itt vagyunk az egyik katonai bázison. A naptár október végét mutatja. De itt a megszokott őszből semmit sem látunk. A szubtrópikus dús buja növényzet nem ölt magára aranyló őszi színt. A lehulló levelek helyén nyomban kinő a friss, sötétzöld lomb. Mély tüzű virágok pompáznak a forró napsütésben. Az első benyomás határozottan kellemes. Tagbaszakadt, vörös hajú, szeplős arcú őrnagy fogad bennünket: — Maguk hát az új fiúk a Special School-ről? — kérdi mosolyogva. — Régen várom magukat. Hát én leszek, illetve máris vagyok, a parancsnokuk. Henry Steel a nevem. Zelinsky, mint az útra megbízott parancsnok, jelenteni akar neki, de az őrnagy leinti. — Hagyja. Gyorsan, gyorsan. Itt minden perc drága. Majd ismerkedünk később. Induljanak azonnal átvenni a fegyverzetüket és felszerelésüket. A raktárban nagy a sürgés- forgáSk A vételezés gyorsan megy. Alaposan előkészítettek mindent Tömzsi tizedes nyomja a kezembe az AR—15-ös automatapuskát. Ad hozzá ötszáz lövedéket és tartaléktárakat is. Aztán elém dob még egy M— 79-es gránátvetőt egy Colt- pisztolyt, egy kis kaliberű Thompson géppisztolyt, egy rohamkést, aztán a jól ismert machetét, majd végül egy halom szíjra fűzött kézigránátot. — Mi a jóisten ez? Mozgó arzenált csinálnak belőlünk? — Szükséged lesz mindre, ne búsulj. Korábban mint szeretnéd — mondja enyhe gúnnyal a hangjában a tömzsi tizedes. Átvételi elismervényt tesz elém. — írdd alá! — bök szutykos mutatóujjával a papírra. — A nevem, vagy a számom? — A számod. A kutya se kíváncsi itt a nevedre. Méghogy a nevét... Eredj oda a sarokba, ahhoz az őrmesterhez. A többi cuccod attól kapod. Magamra aggatom a fegyverereket. A lőszeres csomagokat és a szíjra fűzött kézigránátokat a két kezembe fogom. Az őrmesterhez lépkedek. — Halló! — köszönt barátságosan. Egy nagy batyura mutat — Ebben a sátorlapban mindent megtalálsz, amire szükséged lehet. Van benne két rend ruha, short, fehérnemű, mosz- kitóháló, hálózsák, esőköpeny és egy sereg apróság — sorolja. — Hol kell aláírni? — Minek? — vigyorog. — A fegyverekért felelsz, a többi meg nem érdekes. Nevetnem kell. — Min röhögsz? — kérdi az őrmester. — Csak azon, hogy Fort Braggben még a fogkefével is el kellet számolni. Itt meg ömlesztve adjátok a felszerelést. — Hja öregem, más Fort Bragg és más ez a vidék. Egyébként elhiheted, hogy sokkal nagyobb örömmel számolgatnék minden vacakot Fort Braggben, mint itt felszereléseket osztogatok nagyban és nyugta nélkül. — Hogy vigyem el ezt a rengetek holmit? Látod, már fel vagyok díszítve, mint egy karácsonyfa. — Kid — kiált az őrmester. Néger közlegény bújik elő a hatalmas felszereléskupacok közül. — Segíts a törzsőrmesternek, és mutasd meg, hol lesz a szállása. A 17-es barakkba vidd. Ezek az újak ott kapnak helyet — Igenis — mondja Kid és a hátára veti a sátorlapba csomagolt felszerelésem. — Ha valami nagy, vagy kicsi, küldd vissza Kiddel, kicserélem — kiáltja az őrmester utánunk. A közlegény terepszínűre festett hosszú barakkba vezet. A barakkot középen folyosó vágja ketté. Erről a folyosóról nyílnak a lakószobák ajtajai. A folyosó bejáratánál Steel őrnagy áll. — Törzsőrmester — mondja. — Egy-egy szobában négy ember kap helyet. Magára bízom, hogy ossza be, ki melyik szobába kerüljön. — Igenis. Rendben lesz, őrnagy úr. — Nekem dolgom van. Rendezkedjenek be. Majd megtudják a továbbiakat. Az őrnagy elsiet. Örülök a megbízatásnak. Elindulok a folyosó vége felé, hogy szobát válasszak magamnak. Kid azonban megrántja a könyököm. — Törzsőrmester! Adhatok egy tanácsot? — Tessék? — A bejárathoz legközelebb eső szobát válassza. Ne menjen a barakk belsejébe. Erre ugyanis sűrűn megesik, hogy nagyon gyorsan kell megtalálni a kijáratot. — Hogy érti ezt? — Tűz, robbanás, bombatámadás, ez, az, amaz — feleli Kid. Az ördög vigye el, akivel itt még találkoztam, az mind olyan furcsán beszél. De azért megfogadom Kid tanácsát és a bejárathoz legközelebb eső szobába nyitok be. A szoba fala fehérre van meszelve. A négy sarokban négy ágy. Mindegyik fölött moszkitó- háló van kifeszítve. A mennyezeten hatalmas ventillátor. Közvetlenül az ajtó mellett fegyverállvány. A szoba közepén asztal és négy szék. Az ágyak vége között a falnál két-két szekrény. — Segítsek? — kérdi Kid. — Jó lesz. Én most úgyis el leszek foglalva. Meg kell csinálni a szobabeosztásokat. Az ablak melletti, jobboldali ágyat foglalja le nekem. Kid munkához lát. En papírt veszek elő és felírom, kik kerülnek egy" szobába. Az csak természetes, hogy ebbe a szobába Beppot, Pablót és Andy Idenst osztom be. (Folytatása következik)
