Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

MffJ. október 21, péntek S. oldal Találkozó negyed évszázad után Egy életforma temetése Harminc esztendővel ezelőtt, az akkori kultuszminiszternek a követkéz» tartalmú közleményét kellett tudomásul venni: A ta­nítóképzőt elvégzett nevelők nem számíthatnak rá, hogy tíz éven belül tanítói álláshoz jus­sanak ... Ilyen reménytelen helyzetben érthető, hogy a kecs­keméti hajdani Református Ta­nítónőképző Intézetbe csak ti­zenhat leány jelentkezett to­vábbtanulásra és kezdte meg az élethivatásra készülést 1937 őszén, A maroknyi csoport 1942- ben huszonnégyre gyarapodott, s valamennyien remélték, hogy nevelőkre szükség lesz. Ez. a csak reményei által él­tetett kis közösség tartotta meg 25 éves találkozóját október 22-én, a tanítónőképző utódin­tézetében, a kecskeméti óvónő­képzőben. A régi tanárok kö­zül dr. Ewa Gabriella osztály­főnök, Horváth Jolán matema­tika tanár és Magyar Ilona Kos- suth-díjas, aranydiplomás gya­korlóiskolai tanítónő állt a kis csoport közepén. A huszonnégy osztálytársból tizenhármán régi baráti szeretettel vették körül volt tanáraikat. Mindahányan szerényen, de megelégedéssel számoltak be életük alakulásá­ról. Bátmonostoron a község köz­pontjában új kultúrház épül kétmillió forint összegű beruhá­zással. Itt kap helyet a mozi, itt helyezik el a könyvtárat, a színpad alkalmas lesz a tájszín­házak fogadására, egy korszerű eszpresszót is magában foglal az építmény, amely így — ahogy a bátmonostoriak már élőre ne­vezik — valóságos kultúrkombi- nát lesz. Méltán nevezhetjük Bátmo- nostor új büszkeségét a társa­dalmi összefogás jelképének. Az építkezés már megkezdődött, most azon igyekeznek, hogy a tél beálltáig a tető is felkerül­jön, mert a hideg időben a bel­ső szakipari munkát csak így folytathatják. Közreműködött ebben a Bajai Cementipari Vál­lalat és a Lakberendező Ktsz, a Bajai Gépállomás, az állami gazdaság, a Bajai Vízgazdálko­dási Társulat és az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság. Sok munkát végzett el előbb a bon­tás alkalmával, majd az építke­zés során a helybeli lakosság. Enélkül az építkezést meg sem lehetett volna kezdeni. Még a betakarítás idején is negyvenen- ötvenen dolgoztak minden va­sárnap a felnőttek közül, az is­kola tanulói pedig az építőanyag tisztításával, összerakásával já­A felszabadult hazának — a sok ezer pedagógus között — mind a huszonnégy tanítónő munkájára szüksége van. Csu­pán ketten nem dolgoznak ne­velői pályán — családi, egyéni körülményeik miatt Megyei napközi otthoni szakfelügyelő, tudományos kutató, igazgató, ki­tüntetett nevelő, magát tanárrá továbbképzett pedagógus be­szélt a 25 év szépségeiről és ne­hézségeiről. Megható pillanatokat jelentett a találkozó részvevőinek, ami­kor dr. Ewa Gabriella tanárnő, aki a pedagógiai tudományok­ból szerzett doktori címet, meg­emlékezett dr. Imre Sándor pro­fesszor születésének 90. évfordu­lójáról és felolvasta azt a peda­gógiai-lélektani tanulmányát, amely ennek a találkozóra ösz- szegyűlt közösségnek fejlődését mutatta be a tanítónőképaő öt évfolyama alatt. Az édesanyákká, nagyanyáikká lett, de lélekben és külsőleg is fiatalnak, frissnek maradt osz­tálytársak vidáman nézegették a háború zivatarában megma­radt, régi fényképeket S ezzel az elhatározással búcsúztak egy­mástól: „Találkozunk két év múlva — Budapesten!” rultak hozzá a munka meggyor­sításához. Csakis ezzel a széles körű tár­sadalmi összefogással remélhe­tő, hogy még a következő évben felavassák és átadják rendelte­tésének a bátmonostori műve­lődési hazat. Oláh Imre vb-ein ok Saiga Mihályné tanácselnök­től elsőként azt tudtam meg a községről, hogy legfiatalabb középülete a ravatalozó. Vajon — gondoltam önkéntelenül — Kunpeszér tervszerűen készülő­dik önmaga megszüntetésére? Aki csak tehette Mintha tényleg készülődne. Az 1960-as népszámlálás óta csökkent a lakosság vagy két­Gyermekrajzkiállítás A Cifrapalota dísztermében több mint száz fiatal alkotás­ban gyönyörködhetnek a ven­dégek. A kiállított festmények, rajzok, batikolt kézimunkák és grafikák arról tanúskodnak, hogy gyermekeinkben sok mű­vészi tehetség szunnyad, csak pedagógus kell hozzá, aki a te­hetséget alkotó munkára ösz­tönözze. • Nos, megyénk gyermek kép­zőművész szakkörei — megért­ve a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága és a népművelési tanácsadó felhívását, — a leg­jobb alkotásaikat küldték be a Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítás­ra. Számos pályaművet értékes jutalomban részesített a bíráló bizottság, de megjutalmazták azokat a rajzpedagógusokat is, akik a képzőművészeti oktatás­ban a legjobb eredményt ér­ték el. Munkájukról ékes bi­zonyság ez a kiállítás, amelyet október 30-ig lehet megtekin­teni. száz fővel. Jelenleg 764, csecse­mőkkel, gyerekekkel együtt. Érthető: A legközelebbi megye­beli helység, Kunszentmiklós 17 kilométerre van innen, nehéz­kes a közlekedés. Nem is lehet könnyű ittmaradni a megye legszélébe kapaszkodó homo­kon. Csakhogy erre a homokra nagy szükség lenne. Nemrég számoltunk be róla részletesen, milyen ígéretes fejlődésnek in­dult az utóbbi két évben a na­gyon sokáig mérleghiányos Pa­rasztbecsület Tsz. Olyan ter­méseredményeket értek el, ami rekordnak számít a szűkös adottságokhoz képesít, pedig a természeten kívül a régi szak­szerűtlen, lelkiismeretlen veze­tés hagyatékával is küszköd­niük kell. Heller István párttitkár sze­rint sokan kezdik már belátni, hogy érdemes. A Kecskemét környéki homok is felvirágzott annak idején, jóval kezdetlege­sebb technikai és munkaszerve­zeti feltételek között Jó a gép- ellátottságuk, a háztáji földet és az állattartást is beszámítva, az egyéni jövedelmekkel sincs baj. Persze ez ma már nem elég a fiataloknak. Kulturált körül­ményekre, művelődésre, szóra­kozásra vágynak, s igazuk van. Ha itt maradnának a község­ben, kétszeresen megérdemel­nék, hiszen itt kétszeres mun­kába kerül az eredmény. De hát ehhez idő kell, türelem. Furcsa ellentmondás A körülmények még csak hagyján. Jövőre még a távoi eső középpeszéri részt is villa­mosítják, három éven belül 12 kilométernyi járda is épül. A háztartások kényelméről és részben a szórakozásról viszont legnagyobb részt az egyéni szorgalom gondoskodik. Hatvan gáztűzhely, 50 mosógép van a házakban, 23 televízió, rádió majdnem mindenütt. Hanem a művelődés: Furcsa jelenség, de mintha ellensége volna a falu jövőjének. Ha egy gyerek följebb jut a nyolc osz­tálynál, többnyire csak ven­dégségbe látják itthon. Ezen is a gazdaság fejlődése fog változtatni. A csírákat már láthatjuk. Többen végeztek le­velező tagozaton mezőgazdasá­gi technikumot, szaktanfolya- motkat, van néhány ipari tanuló a gépműhelyben. A műszaki apparátus, s az intenzív nö­vénytermesztési, állattenyészté­si tervek a további képzés t sür­getik. Az általános iskolát még tavaly körzetesítették: a felső­tagozatosok Kunszentmiklósra járnak be busszal, szakrend­szerű oktatásban részesülnek. Ez bizonyára meghozza kedvü­ket a továbbtanuláshoz, a cél­tudatos nevelés pedig a falu­ban maradáshoz is. Az ittmaradtakért Aki innen elment, azt egye­lőre nemigen lehet visszacsalo­gatni. Tehát legalább az itthon- maradottakat kellene megerő­síteni elhatározásukban. A művelődési ház nagyon ta­karos, építésénél a falu apraja, nagyja segédkezett. Százötven személyes színházterme, klub­szobája van — úgy tűnik, csak­nem kihasználatlanul. A film­vetítések valami műszaki hiba miatt teljesen élvezhetetlenek, amin többszöri kérés ellenére sem segített még a moziüzemi vállalat. Bábel Ilona, a KlSZ-szerve­zet rendkívül rokonszenves tit­kára, a fehér hollók közé tar­tozik: érettségi bizonyítvánnyal tért vissza Kunpeszérre. Még­hozzá tavaly, s így nem lehet csodálni, hogy nincs kellő ta­pasztalata. Ritkán sikerül ösz- szegyűjteni a húsztagú alap­szervezetet, a fiatalok szétszór­tan dolgoznak a tsz-ben. Igaz, a fiúk sűrűn találkozgatnak — a kocsmában. No, meg hálózni járnak Tatárszentgyörgyre, Da- basra, Örkénybe. Paszéren még a bálák sem sikerülnek, Szil­veszterkor állítólag öten jöttek el. (Járási KISZ-bizottság, Járá­si Művelődési Ház! íme egy nehéz, dé nagyon szép feladat: Körülményeikhez illő tevé­kenységet találni a kunpeszéri fiataloknak.) Hűség és bátorság Indokolt-e mindezek alapján a ravatalozó sugallta előérzet Kunpeszér elmúlásáról? Nem, ha Kunpeszér megszűnésén a község elnéptelenedését értjük. Az elmúlás az ilyen és ehhez hasonló „isten háta mögötti” helységek életformájának te­metését jelenti. Termékeny temetés ez, gya­rapodó anyagi és szellemi ja­vak jelzik sikerét — de lassú is. Idő, türelem, ahogy a párt­titkár mondta. Idő, az van, de mi adja a tü­relmet? Épül a kultúrház Bátmonostoron ezekben a napokban Omszkba érkezett Kolcsak altengernagy volt. A reakció győzelmi tort ült, a nagyburzsoázia úgy vélte, közel a győzelem. De a szovjet haderő sem tétlenkedett. 1918 októberének első napjaiban a fehérgárdistáknak ki kellett üríteniük Számárát, ahová Ka- zányból hajókon érkezett a kincs. Mielőtt az „Alkotmányo- zó Gyűlés” átmenekült Ufába, megint csak hozzá kellett látni az aranykészlet továbbszállítá­sának előkészületeihez. Tehát újabb út előtt állt a nemesfémek királynője. A front­ról érkező riasztó hírek hatásá­ra a fehérek vasúti szerelvé­nyekre rakták. Persze, nem tö­rődtek a bankrendeletekkel: nem készítettek jegyzőkönyvet a rakodásról. A pénzügyi szak­emberek nagy nehézségek árán mégis összeállították a listát: eszerint Számárból 8399 ládá­ban, 2468 zsákban és 18 kato­nai ’ kenyérzsákban szállították el az aranyat. Látva, hogy a nagy sietségben még katonai kenyérzsákokat is felhasználnak e „nemes” célra, Guszev bank­ellenőr, aki nem igen rokon­szenvezett az arany elrablóival, meg is jegyezte: — Még hová nem dugják a nép pénzét ezek a gazfickók! Nemsokára már az alsónadrág­jukba fogják rakni... — Ne morogj, öreg — lépett az idős tisztviselőhöz egy kor­mos arcú vasutas. — Inkább mondd meg, hová viszik ezt a holmit!? — Ufába, de lehet, hogy Omszkba, vagy talán még mesz- szibbre, külföldre. Minden ki­telik ettől a hóhértól. (Kolcsak- tól. A szerk.) — Köszönöm, papa. Ügy gon­dolom, nem jutnak messzire. A mieink résen vannak — mond­ta a vasutas, majd eltűnt a va­gon kerekei alatt. A szibériai ellenforradalmi kormány végül is úgy határo­zott, hogy nem Ufába, hanem Omszkban helyezi „letétbe” az aranykészletet. Itt az Állami Bank fiókjának pincéjében rak­tározták el. KOLCSAK HÁLÁS AZ ANTANTNAK Az ellenforradalom táborában 1918 novemberében nagy volt a riadalom, a zűrzavar, bár az orosz burzsoázia, a földbirtoko­sok elragadták a hatalmat az eszerektől és a mensevikektől, s az Antant és az amerikai im­perialisták közvetlen támogatá­sával létrehozták Kolcsak dik­tatúráját. Az USA, Anglia, Franciaország, majd Japán Omszkba érkezett megbízottai szerencsekívánataikat fejezték ki Kolcsaknak s biztosították, hogy minden lehető segítséget megadnak neki. Mindez nem maradt hatás nélkül a politikai és a katonai helyzetre. Mielőtt azonban az arany további sorsáról szó esne, látni kell ennek a fordulatnak az előzményeit és kihatásait. Az intervenciós csapatok 1918 augusztusában jelentős segítsé­get kaptak: Vlagyivosztokba amerikai csapategységek érkez­tek, csaknem tízezer katona és tiszt. Miután biztosították Kol­csak hátországának védelmét, az intervenciósok hozzáláttak nagy hadseregek létrehozásához és felfegyverzéséhez. 1918 de­cember 14-én Omszkban, ahol már várta Knox angol tábor­nok, Kolcsak első számú főnö­ke, megjelent vezérkarával Ja­nin francia tábornok. Janinnak olyan felhatalmazása volt az Antant főtanácsától, hogy élére álljon a Kolcsak-hadseregnek és azt a Moszkva elleni hadjá­rat főerejévé tegye. Kolcsak azonban nem szándékozott meg­válni a főparancsnoki rangtól, s bár hadseregének nem egy tisztje azon a véleményen volt hogy az admirális szárazföldi hadműveletek vitelére nem al­kalmas, az intervenciósok mégis belementek, hogy maradjon. Janin kénytelen volt megelé­gedni a külföldi csapatok pa­rancsnokságával, Kolcsak pedig a fehérgárdista egységek pa­rancsnoka maradt. Az intervenciósok megbízottai munkához láttak és a Kolcsak- hadsereg hamarosan megkapta a szükséges egyenruhákat és fegyvereket, a vásárláshoz an­gol és amerikai (Behring, Natio­nal stb.) bankok nyújtottak hi­telt, nem törődve a szovjet kor­mány azon felhívásával, hogy a külföldi orosz követeléseket és hiteleket a maga számára tartja fenn. Kolcsak mindent megkapott, amit kért. Még a Kerenszkij-kormány által az USA-ban rendelt fegyvereket is, 110 millió dollár értékben. Hálából Kolcsak hajlandó volt elismerni a cári kormány és az ideiglenes burzsoá kor­mány adósságait, melyek 16 mil­liárd aranyrubelre rúgtak. Emellett még felajánlotta az orosz kelet leggazdagabb terü­leteinek — Ural, Szibéria, Tá­vol-Kelet — kiaknázását az An­tant-hatalmak részére. (Folytatása következiki Mire visszaértem a művelő­dési házból a tanácshoz, nem­zeti zászló takarta az elnökasz- szony asztalát. Esküvőre készü­lődtek. Két pár várta a Kun- adacsról „kiszálló” anyakönyv­vezetőt, egy hetven év felé járó és egy húszegynéhány éves. Az öregek 30 éves együttélé­süket látták jónak a törvény előtt Is megpecsételni. Az ifjú pár igenje nemcsak egymást akarásuk kinyilatkoztatása volt, hanem annak is, hogy — itt és most — vállalják a küzdelmet boldogságukért. Hűség és bátorság. Szabó János fl jugoszláv tu műsora ■" PÉNTEK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.öő: Hírek. — 17.10: Rejtvény­műsor. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Ifjúsági műsor. — 19.05: Pa­noráma. — 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.40: Játékfilm. — 22.30: Az idény sláge­re. — 22.50: Filmszemle a mexikói elő olimpiáról»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom