Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
4. oldal 1961. október 3, kedd Még egyszer a drága kockázatvállalásról Sikerrel zárult a Polgári Védelem egészségügyi szakaszainak versenye DRÁGA LEHET a Kockázatvállalás — erre a következtetésre' jutottunk lapunk ez év március 9-i számában megjelent, s a kecskeméti Petőfi Termelő- szövetkezet engedély nélküli gépjavítóműhely építését elmarasztaló cikkünkben. Kifejtettük a következőket is: 1. A megyeszékhely általános rendezési terve kifejezetten lakóépületek céljára tartja fenn a VII. (máriavárosi) lakóterületet 2. A gépjárműjavító üzem minden káros hatását (zaj, füst, rázkódás, stb.) a környék lakossága kényszerülne elviselni. 3. A körút folytatását jelentő Puskin utca érintett szakaszán szalagpark létesült, ezt is tönkre tenné a javítóüzem forgalma. 4. A balesetveszély, melyet a műhelytelepre való ki-és behajtás ezen a nagyforgalmú úton jelentene. Az illetékesek által előzetesen közölt szakvélemények ellenére a telephely birtokában levő közös gazdaság mégis, mintegy kész helyzetet teremtve, hozzáfogott a műhely építéséhez. „A döntés joga a hatóságé. A kockázatvállalásért a közös gazdaság tartja a „hátát” — vélekedtünk akkor. Nézzük azonban a fejleményeket ma, csaknem hét hónappal észrevételünk megjelenése után. Március 18-án hozott határozatával a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Építési- és Közlekedési Osztálya elrendelte az engedély nélküli építkezés megszüntetését és a már felhúzott falak lebontását. A termelőszövetkezet fellebbezett a határozat ellen a megyéhez, a másodfokú építésügyi hatósághoz. Ez utóbbi megsemmisítette a megpanaszolt határozatot és új eljárás lefolytatására kötelezte a városi tanács vb építési- közlekedési osztályát. A következő indokolással: A tsz az elsőfokú építésügyi hatóság tiltó határozata ellenére az építkezést befejezte és ott a kisegítő üzemi tevékenységét megkezdte. Az új eljárás azt hivatott kideríteni, hogy a telep adottságai megfelelnek-e a tűzrendészeti és a közegészség- ügy követelményeinek. KŐVETKEZŐ lépésként tehát szeptember 25-én helyszíni szemlét tartott a véleménynyilvánításban illetékes bizottság s a vizsgálat megállapításait 12 pontba sorolva foglalták jegyzőkönyvbe. .A többi között péllephely dokumentáció nem készült. A Puskin utca tehermentesítése nem történt meg. A mellékutcák (Cédulaház, Szélmalom utca) szilárd burkolattal való ellátása az ingatlanok előtt nem történt meg. A gépjárművek javítása közterületeken, a szalagpark helyén történik. A termelőszövetkezet a műhely üzemeltetéséhez a tűzrendészeti és közegészségügyi hatóság szükséges engedélyét sem kérte meg A tűzrendészeti hatóság szak- véleménye híján nem tartották be az építkezésnél a tűzvédelmi előírásokat. Szó, ami sző, a helyszíni szemle nyomán megszületett az elsőfokú építésügyi hatóság újabb határozata — mivel az észlelt hiányosságok megfelelő műszaki átalakítással nem szüntethetők meg —, 90 napon belül az engedély nélkül épített gép- járműjavító üzem lebontására kötelezte a törvény előírásait figyelmen kívül hagyó közös gazdaságot. S bár még egy — a megyei tanács vb építési- közlekedési- és vízügyi osztályához való — fellebbezési jogával élhet a Petőfi Tsz, ügyének kimenetele nagyon kétséges. S csak ismételni tudjuk: nagyon drága lehet ez a kockázatvállalás. Ám az eset tanulságaihoz más is hozzátartozik. Hogy csak egykét dolgot említsünk: Tsz-kise- gítő üzemágak létrehozása előnyös, dicséretes dolog Csakhogy: vajon az autószerviz, vagy éppen javítóműhely az az ágazat, amellyel saját tagságának és a lakosságnak is a legtöbbet használ a közös gazdaság? S ha már gépjavító-műhelyre esett a választása, nem lett volna életrevalóbb valahol a város külterületén a tsz-ek erő- és munkagépeinek javítására berendezkedni? A MÁSIK: A megyeszékhely távlati rendezési terve — immár a megyei tanács által is jóváhagyott — törvény. S ez a terv még olyan ipari tevékenységet folytató üzemeket is a város peremére való kitelepítésre ítél, mint például a Nagykőrösi utca egyik pincéjében működő pálinka palackozó. De ha már törvényről esett szó, tegyük azt is hozzá: a törvény tisztelete a közületekre éppúgy, mint az egyes állampolgárokra Inézve — kötelező. Vessen magára, s viselje következményeit, aki ellenére cselekszik. P. L Vasárnap délelőtt Kiskunhalason, a Hősök ligetében rendezték meg a Polgári Védelem megyei egészségügyi szakaszainak versenygyakorlatát. Kilenc órakor a megye járásaiból, városaiból beérkezett és felsorakozott alegységeket Vincze Ferenc, a Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. elnöke, a Polgári Védelem városi parancsnoka üdvözölte, majd Szabó László, a Vöröskereszt megyei titkára ismertette a versenyfeladatokat. A nagyszabású gyakorlaton megjelent Nemetz Gyula alezredes, a Polgári Védelem megyei parancsnoka és dr. Pataky József, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője. A rendkívül nehéz, nagy fel- készültséget igénylő versenyt három számban bírálta el a bizottság. A több órán át tartó versenyben szép teljesítményeket értek el a Polgári Védelem egészségügyi szakaszai. Ezt bizonyította, hogy szinte kivétel nélkül időnormán belül vették fel egyéni védőfelszerelésüket, valamennyi sebesültet megtalálták és elsősegélyben részesítették. A versenyben az első helyet a dunavecsei községi szakasz szerezte meg. nali 3 óra után elhagyta munkádéul ilyen megállapításokat: Te- helyét, s az egyik 5 méter hoszRendőrségi krónika Gyakorlatlan vezető, egy súlyos sérülés Szombaton este Kerekegyháza határában Barna Mihályné személygépkocsijával szemben egy erősen ittas kerékpáros haladt, s a gépkocsivezető ahelyett, hogy fékezett volna, áttért az út bal oldalára. A bogárhátú úton elvesztette járműve felett az uralmát, s a személygépkocsi az árokba borult. A baleset következtében a gépkocsi két utasa, Szatnik Jenő súlyos, felesége pelattaL' Belefulladt a mustba Szombaton hajnalban tragikus szerencsétlenség történt a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzemének szőlőfeldolgozó részlegénél. Dudás István 56 éves, Kecskemét, Szolnoki hegy 53. szám alatti lakos, aki a városi tanács községfejlesztési csoportjának éjjeliőre volt, ezen az éjszakán elhatározta, hogy megdézsmálja a szőlőfeldolgozó részleg egyik betonkádját. HajNekünk is szól Nicola Manzari egyik újabban feltűnt, fiatal tehetsége az olasz vígjátékírásnak. Római gyerekek című műve tipikusan itáliai körülmények között játszódik ugyan, mégsem lesz nehéz megértőén figyelnünk, mert a témája nemzetközi. Meggondolatlan, lázongó kamaszok a főszereplői* akik túlságosan gyerekek még ahhoz, hogy képesek lennének igazi önállóságra, de már sokkal inkább felnőttek, mintsem kritikátlanul el tudnák fogadni többnyire maradi gondolkodású, üzleti érdekeket hajszoló szüleik zsarnoki beavatkozását életükbe. Kölcsönös megértést! — ez Manzari mondanivalója, és különös erénye darabjának, hogy mindezt tréfás, csevegő hangon, (Kedd, 20.20) Az íratlan törvényekről Vészi Endre Statisztika című egy- felvonásosa két merőben ellentétes jellem összecsapása. A professzora fölényes tudás, a rutinos életvitel tipikus képviselője. Fényes karrierrel a háta mögött semmit nem ktván kockáztatni, betegeinek sorsára nem figyel egyenként, csak az összkép, a statisztika érdekli. Segédorvosa tapasztalatokban és főként hivatalos összeköttetésekben nem mérkőzhet vele, de szenvedő- tv lyes lelkiismeretessége magasan főnöke fölé emeli. A humánum íratlan törvényei miatt ütköznek ösz- sze, amelyeken a professzor, minthogy nem vonhatják felelősségre, gondolkodás nélkül átlép, viszont a segédorvos szigorúan kötelezőnek tartja őket. A Statisztikát az Irodalmi Színpad mutatta be szép sikerrel, a professzor szerepét Básti Lajos, a segédorvost Gábor Miklós játssza. (Szerda, 20.20) Az ördögök teste sAz ópium, a heroin és a marihuana ehhez képest együttvéve is gyerekjáték.” — Egy nemzetközi hi- rü elmegyógyász mondta ezt a nyugaton óriási méretekben terjedő kábítószerről, az LSD-ről. A kábítószer meghatározás tulajdonképpen nem is pontos. Az LSD szadista őrjöngést és gyönyörérzetet együttesen kiváltó hatása miatt veszélyes igazán. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban örömmel üdvözölték ezt a veszélyt. LSD-révü- letben a katonáknak nem lesznek gátlásaik, ez nagy fölényt jelenthet egy irtóháborúban. A CIA intézetet állított fel, amely „tudományosan’! kísérletezik az LSD harci felhasználásán. Erről az „T ,SD-Company”- ról szól Geszti Pál és Gimes György -játéka^ (Szombat, 20.20) dig könnyebb sérülést szenvedett. A két sérültet a mentő a megyei kórházba szállította. A személygépkocsiban hozzávetőlegesen 25 ezer forint anyagi kár keletkezett. A rendőrség megállapítása szerint a baleset azért következett be, mert Barna Mihályné nem rendelkezett kellő gépkocsivezetői gyákorszú, 270 centiméter mély betonkádhoz lopódzott, ahonnan bögrével egy demizsonba merni kezdte a murcit. A must erjedésekor keletkező széndioxidgáz a feltételezések szerint Dudás Istvánnál erős mérgezést okozott, s beleszédült az erjesztő- kádha. Holttestére csak a kora reggeli órákban találtak rá a pincegazdaság munkásai. A szerencsétlenség ügyében a rendőrség még folytatja a vizsgálatot. G. Gi 14. OTTO SKORZENY TANÍTVÁNYA IDEGES Amerika partjai előbb keskeny szalaggá, majd vékony fonallá zsugorodnak. Aztán egészen eltűnnek a láthatár mélységeiben. Körös-körül nincs más, csak a kék víz. A Csendes-óceán nyugodt, világos kéksége. A nagy hajó gépei monotonul dolgoznak. Egy tengerészgyalogos támaszkodik mellettem a födélzet korlátjához. — Mit gondol törzsőrmester, hová visznek bennünket? — Ezt öregem magam sem tudom. A hajón levő tengerészgyalogosok, műszakiak, híradók, tüzérek, páncélosok közül senki sem tudja, mi az úticél. Persze, a katonák általában nem tudnak semmit, ami a jövőjükre vonatkozik. Repülőgéppel hoztak bennünket San Franci sco-ig. Ott aztán behajóztunk. Éjszaka történt Csak már kinn a tengeren láttuk, hogy mily sok különféle alakulat van a hajón. A hajón az élet alaposan meg van szervezve. Pontosan úgy, mint egy kaszárnyában. A különbség csak annyi, hogy ez a hajó túlzsúfolt kaszárnya. Ezért mindenért sorba keŰ állni, mindenre várni kell. Harmincnegyven emberre jut egy zuhany. Ami pedig az ételosztást illett, amikor az ember megkapja a reggelijét, tulajdonképpen mindjárt beállhat az ebédért való sorba. Még az a szerencsénk, hogy bennünket, a különlegeseket nyolc-tíz ágyas kabinokba szállásoltak el, így legalább az éjszakáik elviselhe- tőek. Ácsorgók a fedélzeten, bámulom a végtelen vizet, a hajó nyomában repkedő, hulladékokra vadászó sirályokat és folyton Bibire gondolok. Szomorú éjszaka volt Bibi eleinte megpróbált jókedvet mutatni, de aztán kitört belőle a fájdalom. Hevesen zokogott — Miért mégy el? Mikor látlak? — hajtogatta egyre. Csillapítottam. Hasztalan. Meg is mondta: — Nem tudsz megvigasztalni. Talán könnyebb lesz, ha jól kisírom magam. Hagytam hát Sírjon. Talán könnyebb lesz tényleg neki. Aztán megcsókolt. Nem panasz- kodhatom rá, de még soha sem csókolt annyira szenvedélyesen, és oly mélységes odaadással, mint most Amikor reggel elváltunk, a snack-bár ajtajából integetett az autóbusz után. Haját a szél lobogtatta. Gyönyörű szemei könnyben úsztak. Ezt kiáltotta utánam: — Várlak! Várlak, szívem! Mondhatom, kutyául éreztem magam. Mintha a szívemből szakítottak volna ki egy darabot. A legszívesebben megállítottam volna a rohanó autóbuszt és szerettem volna ott maradni nála. Valóban unalmas itt a hajón. Mindenki igyekszik valami elfoglaltságot találni magának. Kártyáznak, sakkoznak, muzsikálnak, képes magazinokat nézegetnek, detektívregényeket olvasnak. Visszamegyek a korláthoz és tovább bámulom a vizet és a sirályokat Schrantz, az osztrák lép mellém. — Kezdődik a nagy kaland — mondja. — Uhüm — dünnyögöm kedvetlenül. — Egy Vietnamból hazatért ejtőernyőstől hallottam, hogy a vietkongisták nem ejtenek foglyot. Ha élve elkapnak valakit felmetszik a hasát és háromnégy rákot varrnak bele. Képzelheted, mit szenved a szerencsétlen, amíg elpusztul — mondja váratlanul Schrantz. Kutatóan az arcába nézek. Tréfál? De nem. Komolyan hiszi, amit mond. — Miről jutott ez most az eszedbe? — A Csendes-óceánon vagyunk, Ázsia felé igyekszünk. Hát csak a hülye, meg a vak nem látja, hogy hová megyünk — feleli. — Tudsz valamit? — Nem én, csak sejtem. Sejtem én is. Sejti mindenki. De így még nem beszéltem erről senkivel. Csak azt furcsállom, hogy éppen Schrantz fordul hozzám ezzel a kérdéssel. ö azonban mindjárt magyarázatot ad: — Te is törzsőrmester vagy, én is az vagyok. Gondolom, ha valami probléma izgatja az embert, legjobb, ha egymással beszéljük meg. Alacsonyabb rangúakhoz mégsem lehetünk bizalmasok. Igaz? — Hogyne, persze — hagyom rá kelletlenül. Szóval a félelmetes és rettenthetetlen Schrantz, az egykori brandenburgi különítményes, Skorzeny Ottó tanítványa ideges. — Majd meglátjuk, hogy hová lyukadunk ki — mondom neki, s elbúcsúzom tőle. — Megyek, ledülök egy kicsit. Álmos vagyok. Faképnél hagyom. Honnan szedi ezt a marhaságot a felmetszett hassal és a rákokkal? Vagy tényleg igaz? A fene se tudja. Vietnamról rengeteget beszélnek és tulajdonképpen mégsem tud róla senki, semmit. Amit az újságok írnak és amilyen filmeket bemutatnak nekünk, arra nem sokat lehet adni. Viszont az a Bili által mutatott különös interjú sem fér a fejembe. Ej, egye meg a fene az egészet. Majd csak lesz valahogy. (Folytatása következik)
