Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
Vm. október 15, vasárnap 5. oldal MY FAIR LADY Bégi, kedves ismerősökkel találkozni mindig kellemes dolog. Itt a Katona József Színiház évadnyitó bemutatóján, régi barátokkal, ismerősökkel lehetett kapcsolatokat feleleveníteni, a barátság szálait tovább fűzni. Mindenekelőtt a jó öreg G. B. Shaw nagyszerű színdarabjával, magának az angol óriásnak szellemével csípős, kesernyés, szókimondó szellemével találkozhatott a néző az előadáson. Ritka alkalom az ilyesmi, hiszen gyakran megszokhattuk, hogy az ilyen átdolgozásból született, egy kicsit a másodlagosság bélyegeit magán viselő „megzenésítésekből” meglevő művek újrakol tűseiből, gyakran az ősszülők szellemét száműzik legelsőnek az újjáfor_ málók. A My fair Lady írói esetében azonban szerencsére erről szó sincsen. Valóban ihletett átköltésről van szó, — de hiszen erről ennek a bűbájos és rendkívül hatásos musical- nak a fővárosi, sőt nemzetközi bemutatóit méltató cikkekben már bőségesen szó volt. Kár len- ,_pe mindazt az elismerő kritikát megiäHeteIniY~~amjjt a nézők _amúgyis^jnegtudhattafc, amikor a nyitány'eLhangzása után széthúzódott aL_bánsonyfűggöny. De folytassuk kedves ismerőseink felsorolását! Először is Galambos Erzsi nagyszerű alakítására kell emlékeztetnünk. Az ő Kecskeméten töltött évei egybeesnek a zenés műfaj nagy fellendülésével a Katona József Színház színpadán. Forró sikerek emléke elevenedik fél, s most még az is stílusosnak tűnik, hogy nem valamiféle kommersz operett zenéje kísérte a közönség és a Fővárosi Operett Színház ünnepelt művészének találkozását, hanem Frederick Loewe sziikrázóan szellemes dal-í lámái. Jónéhányunikban, akik a Fővárosi Operett-ben is láthattuk a darabot, annak az előadásnak az emléke is felsejlik és — rögtön rátérve a lényegre — örömmel kell konstatálnunk: a ^kecskeméti előadás nem másolja a Tóvárosit, igyekszik önálló lenni —~és~ami nagyon megnyugtató: a színház adottságaiból legjobb eredményeiből indul ki. No persze nem könnyű a tét, hiszen a Pygmalion talán a legpregnánsabban angolos műve három csatornatöltelék (Kölgyesi György, Csorba István és Budai László), Sthawnaík. Emlékezzünk csak a 30-as évekre, vagy később a filmmúzeum előadásaira, milyen sok örömet akozott, hogy Leslie Howard mennyire tüneményesen érvényesítette abban a régi Pygmalion-filmben a mű angolos jellegét s milyen szellemesen, finoman, maradandó értékkel bontotta ki az ebben rejlő gunyoros, finom utalásokat. Nem lett volna helyes, ha a kecskeméti színház művészei valami erőltetetten angolos játékmodort kényszerítettek volna magukra, ez nem ment volna zökkenők nélkül. S az ilyen magyaros-angolság talán le is húzta volna magas talapzatáról ezt a mostani előadást A legelső, ami a néző szemébe ötlik, mennyire sziporkázóén fiatalos, üde hangulatú az egész -kecskeméti előadás. A hangsúlyok áttolódtak, a főszerepekről alkotott fogalmaink, már ami Pickering ezredes és Higgins professzor személyét illeti, némileg módosításra szorultak, de ezek a korrekciók nem váltak sem a darab, sem az előadás kárára. Hamvas bájjal gazdagodott a fanyar, néha zabolátlanul szókimondó Shaw-i humor. Nem az őszi hervadás színed, hanem a tavaszi ébredés fátyolos pasztelljei harmatcsep- peken átszűrődő fényszikrái uralták a színpadot. Nem tűnt erőltetettnek a happy end-es befejezés. Mindenki boldogan örült a darab befejező pillanataiban a két kedves fiatal egymásra találásának. S mindez nemcsak a főszereplők alkati adottságain múlott, hanem a gondosan kidoJi- gozótt rendezői koncepción és a darab másik világának Doolittle úr és környezete ábrázolásának Shaw-i ihletésű, színé- _ szileg hiteles felelevenítésén is. És nem utolsósorban — ami kecskemétiek számára külön örömet jelentett, — az előadás ~ nagyon magas igényeket ébresztő zenei kidolgozásán. Kitűnően helytállt a zenekar (a premier előtt kétségeink voltak, vajon egy 16 tagú együttes képes 'esz-e az eléggé komplikált hangszerelési feladatoknak eleget tenni) Rónai Pál vezényletével és pompásan megformált, színószáleg és zeneileg is hibátlanul sikerült alakítást nyújtott A zárójelenet, visszatért Higginshez (Galambos Erzsi és Sáros! Gábor). j kokat vállalva javították ki. A naplóból kiderül az is, hogy a felsővárosi iskola politechnikai műhelyét rendszeresen ők tartják karban — társadalmi munkában. Egyszerre érdekes bejegyzést veszek észre: — Szondi Béláné — a gyár tragikus körülmények között meghalt dolgozója — árváinak 200 forint értékű ruhaneműt vásároltunk... — Említésre sem méltó — szól a brigád vezető —, emberi kötelességünk. Néhány lappal odébb megint a két árváról esik szó. — A brigád Szondi Agikát és Gabriellát elvitte a moziba matinéelőadásra ... Május 15-én a Szondi gyerekek az egyik brigádtag családjánál töltötték a vasárnapot... Május 17-én a brigád négy tagja ingyenes véradáson volt... A Szondi gyerekekről szóló bejegyzések azonban ezzel nem értek véget. Ismét róluk szólt a bejegyzés, mégpedig nem mindennapi módon. Nincsenek egyedül... Ágika és Gabriella földes szobában laktak. A Pattantyús-bri- gát tagjai — féltve a gyermekek egészségét, úgy döntöttek, hogy felparkettázzák a lakást. Megvették az anyagot, s lebetonozták a padlózatot. Ekkor kapcsolódott be a munkába az 1919-es kiskunhalasi mártír, Brinkus Lajos nevét viselő brigád, s felragasztotta a parkettát. Közben Pattantyúsék villanyt szereltek, míg az Asztak* János (az 1956-as ellenforradalom egyik mártírja) nevét viselő ifjúsági brigád a festést, mázolást végezte. ___ M eghatottan olvastam a gondosan írt sorokait, ám a meglepetéseknek nem volt vége. Még két árvája van ugyanis a kiskunhalasi gyáregység brigádjainak — a Pál lányok. Pál János esztergályos — ugyancsak az üzem dolgozója volt — áprilisban meghalt. Felesége már korábban eltávozott az élők sorából, s így Zsuzsa és Marika is magára maradt Illetve maradt volna, ha a Pattantyús- és a Május 1. brigád pártfogásba nem veszi őket. Szóról szóra megismétlődött a Szondi gyerekek esete. A Pál lányok hajdani földes szobájában is parketta van már, s a gyáregység vezetői ennél — a vállaláson kívüli — társadalmi munkánál sem tagadták meg a szerszámok üzemen kívüli használatát Sőt Pál Zsuzsit — aki 17 éves — odavették az üzembe a tmk-műhely adminisztrátorának. Nagykáló czi László, a műhely vezetője lett a gyámja. A vándorserleget nyerő, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenyben derekasan helytálló gyáregység brigádjai emberségből is jelesre vizsgáztak. Minden cselekedetük a szívükből fakad, s ez a titka annak, hogy a szocialista munkaversenyben is az élen haladnak. Nagy Ottó Pál Zsuzsi patrónusaival Nagykálóczi Lászlóval — Csóti Pál brigád vezető v el a TMK-műhely előtt. a b® főszereplő: Galambos Erzsi és Sárosi Gábor. Galambos Erzsi nagyszerű képessége^ eddig is ismertük. Színészi adottságai belső biztonságúikat, határozott egyéniségüket, máshoz nem hasonlítható egyedi jellegzetességeiket tekintve erősödtek, egy élvonalbeli művész felelősségével, ugyanakkor, könnyed, fiatalos természetességgel rajzolta meg ennek a nagyon is sok szálból összetevődő, a valóság és a TSHáw-i álomvilág mezsgyéjén járó alaknak, Elizának a kontúrjait. Magyar színpadon divatos volt a Pygmalion Elizáját némi „proletár’ származást idéző naturalizmussal alakítaná. GaSambos Erzsi alakításában szerencsére ennek nyoma sem volt. Valami „tündén naturalizmus”-hoz hasonlítható az a hatás, amit a darab első részében Galambos Erzsi játéka a nézőben keltett. Megvesztegető természetességgel, s nagy művészi biztonsággal formálta meg Galambos Erzsi, Sárosi Gáborral együtt a szokványos operettfeladatoknál sokkal bonyolultabb és magasabb igényű betétszámokat is. Az énekes beszéd, a természetes színészi reagálás, ugyanakkor- a dallam nem feltűnő, de határozott bemutatása együtt kell, hogy jelentkezzen loewe szép muzsikájának megszólaltatásában. S ez a kecskeméti előadásban tökéletesen sikerült. Sárosi Gábor gyorsan mozgó, dinamikus s egyáltalán nem méltóságteljes Higgins alakítása pompásan illeszkedett az előadáshoz. Rokonszenves színészi eszközökkel, nagyszerűen alkalmazkodva a zeneszámok követelményeihez, tolmácsolta a dalokat Sikerült megtisztítania a rárakódott hazai sablonoktól Csorba Istvánnak is Alfred P. Doolittle „csatornatisztító és moralista” alakját Abból indult ki Csorba, milyen nagy felelősség Shaw legközvetlenebb egyéni filozófiai vélekedéseit ennek a fura embernek a szájával tolmácsolni a nézőnek. Doolittle alakjában van valami papirosízű egysíkúság és szinte csábítja a színészt hogy groteszk ellentmondásosságát felnagyítva „színezze” a figurát. Csorba István mindezt nem tette, hiszen Doolittle úr inkább bármilyen irányban eltorzítható, mint éppen a joviálisán rakoncátlan atya szokvány operettekből jól ismert figurája félé. Csorba István alakítása mértéktartó, kitűnő stílusú, egyéni színészi produkció. Pickering professzor Perényi László tolmácsolásában valami, vei líraibb, mint ahogyan Shaw elképzelte. Kitűnő Göndör Klára Mrs. Higgins szerepében. Stílusban kifogástalan Dooütüe két barátjának szerepében Kölgyesi György és Budai László. A népes szereplőgárda — hála a rendező, JJdvaros Béla nagy fegyelmező erejének a jelenetek látványos beállításának —, általában jól megállja a helyét, érzékletesen tolmácsolja Loewe dallamait, bár némi túljátszás, a nagy igyekezetből eredő harsányabb játék itt-ott felbukkan a tömegjelenetekben. Barcsa István díszletei közül leginkább a dolgozószoba hangulatos térformálása tetszett. Szépek Gombár Judit ruhái — elsősorban Galambos Erzsi kosztümjei sikerültek kifogástalanul. Érzéseim szerint azonban Csorba István ruhatára némileg elhibázottnak tekinthető. Az első pillanatra úgy tűnt, mintha DoolitÜe úr az Éjjeli menedékhely sajátosan orosz világából csöppent volna Londonba. Higgins és a hangvilla (Sárosi Gábor). Szerencsére Csorba István já téka hamarosan eloszlatta a ezzel kapcsolatos esetleges té védéseket. Nagyon bátoralanu mégis csak meg kell kérdezn a bemutató után: nem kelle ne- e gondolni a kecskeméti színház színpadának valamelyes korszerűsítésére. A több tucat nyi jelenetből álló My fai Lady-nak ugyanis a forgószín- pad hiányából következően vol egy nem túlzottan rokonszenves, névtelen főszereplője is, ; villanyoltó. A jelenetek után sötét színpadok technikailag in dokoltak ugyan, de nem segítettek a történet egységbe foglalásában — ezt úgyhiszem férfiasán be kell vallanunk. CSÁKY LAJOS
