Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

*. oldal 1967. szept. 14, csütörtök Egyiptom ismét leszögezte álláspontját Kinshasában Mégsem nyugszik Rhodesia A kairói sajtó vezető helyen ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet Mohamed Fajeik tójé- koztatásügyi miniszter, az BAK képviselője tett a kinshasai af­rikai csúcsértekezleten. Fajek felkérte az afrikai államokat, támogassák az EAK-ot az ag­resszió következményeinek fel­számolására irányuló erőfeszí­téseiben. Közölte, hogy az im­perialistákkal együtt Déü-Af- rika is önkéntesekkel támogatta az agressziót Az EAK küldöttségének ve­zetője három pontban foglalta össze az egyiptomi álláspontot: 1. „Békét akarunk a Közel- Keletem, hogy az építő munká­nak szentelhessük magunkat” 2. „Az izraeli erőknek vissza kell vonulniok június 5-e előtt elfoglalt állásaikba.” 3; „A tartós béke csak az igazságra épülhet, ezért a vál­ság megoldásának figyelembe kell venni a palesztinai nép jogait, amelyeket az ENSZ több ízben is leszögezett." Fajek kijelentette, hogy az EAK nem kér az értekezlettől ezügyben sem határozatot sem ajánlást. Mobutu elnök az afrikai csúcs- találkozón részt vevő állam- és kormányfők jelenlétében lerak­ta a Lumumba-emlékmű alap­Pompidou Bécsben kövét. A tábornok-elnök lelkes Kenneth Kaunda zambiai elnök szavakkal méltatta az 1961. ja- hatalmas tapsvihar közepette Hínárjában meggyilkolt Lumum- jelentette ki, hogy Mobutu Lu­ba emlékét Kongó nagy fiának mumba nyomdokain halad, azt és mártírjának nevezte Lumum- teszi, amit Lumumba tett volna, bát, aki életét áldozta azért, ha életben marad, hogy Afrika szabad legyen. U Thant ENSZ-főtitkár kedd BÉCS (MTI) Pompidou francia miniszter- elnök szerdán délután négyna­pos hivatalos látogatásra Bécs- be érkezett A kormányfő kí­séretében van Couve de Mur- ville külügyminiszter. Pompi­dou, Klaus osztrák kancellár 1965-ös párizsi látogatását vi­szonozza — ez egyébként fran­cia kormányfő első látogatása az Osztrák Köztársaság történe­tében Bécsben. Romos házak Szuezben az izraeliek keddi bombatámadása ntán az Arba-Ien térem. A légitámadás következtében 44 személy vesztette életét. CRádiótélefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Vietnamban folytatódnak este elutazott Kinshasába, hogy résztvegyen az Afrikai Egység­szervezet csúcstalálkozójának záróülésém Csaknem két esztendő telt el azóta, hogy Ian Smith és fe­hértelepes kormánya kikiáltotta Dél-Rhodesia függetlenségét. S ezt annak ellenére tette, hogy Wilson angol miniszterelnök megfenyegette, a függetlenség egyoldalú kikiáltása esetén sú­lyos következményekkel kell számolnia. Hasonlóképpen fog­lalt állást a független Afrika is. Az Afrikai Egységszervezet acc- rai csúcstalálkozóján határoza­tot fogadtak el, amely egyebek között a fegyveres beavatkozást is előirányozta arra az esetre, ha a fehér fajgyűlölők semmibe veszik négymillió afrikai jogát ahhoz, hogy saját maga döntsön sorsáról. A függetlenség kikiáltása en­nek ellenére megtörtént, s az angol kormány azzal hárította el az azonnali beavatkozás szá­mára kényelmetlen feladatát, hogy úgymond a rhodesiai bel­ső helyzet ezt nem indokolja. Az afrikaiak a maguk módján értelmezték az angol be nem avatkozást. Kapwepve zambiai külügyminiszter kijelentette, vé­leménye szerint Wilson angol miniszterelnök maga is rasszis­ta, s szinte magától értetődő, hogy nem emel kezet rhodesiai „fehér testvéreire”. Sajnálatos tény ugyanakkor, hogy a füg­getlen afrikai országok, amikor cselekedniük kellett volna a rhodesiai kérdésben, ugyanolyan tétlenek maradtak, mint a jog­gal bírált Anglia. Az Afrikai Egységszervezet Addis Abebá- ban megtartott újabb csúcsta­lálkozóján elszigetelődtek azok az afrikai vezetők, mint például Nasszer és Nyerere, akik köve­telték, tegyenek eleget az accrai határozatoknak és fegyveres erővel lévejnek fel Ian Smith hatalombitorló telepes kormá­nya ellen. Fokozta a bizonyta­lanságot hogy számos kísérlet ellenére sem sikerült összebékí- tenl és egységes akcióra bírni a rhodesiai afrikai lakosság két nemzeti felszabadító mozgalmát, a Zimbabwe Afrikai Népi Uniót i’ZAPU) és a Zimbabwe Afrikai Néni Uniót (ZANU). Egészen mostanáig úgy lát­szott, hogy Afrika beletörődik abba a szégyenletes helyzetbe, hogy a két és fél százezer gyar­matosító kesztyűt dobott há­romszázmillió afrikai arcába. Az elmúlt két hét eseményei azon­ban új fordulatot jeleznek a rhodesiai nép függetlenségi har­cában. A Zimbabwe Afrikai Népi Unió, szövetkezve a dél­afrikai nemzeti kongresszus erőivel nagyobb partizánegysé­geket dobott át a rhodesiai ha­táron, s ezek az egységek sza­bályos háborút vívnak a dél- rhodesiai fehértelepes rendszer hadseregével és rendőrségével. Afrikai megfigyelők szerint ez csupán a kezdet. Az Afrikai Egységszervezet felszabadítást bizottsága, amely éveken át tét­lenkedett, végre nekidurálta ma­gát és felkarolta a rhodesiai nép ügyét. A felszabadítási bizott­ság képzőtáboraiban több mint négyezer rhodesiai és dél-afri­kai gerillát képeznek ki a fegy­veres harcra. S az első eredmé­nyek biztatóak. Kérdés, hogy Afrikának lesz-e elég ereje és bátorsága ahhoz, hogy végig­vigye ezt a harcot. Hiszen köz­tudott, hogy ha Angliára vár­nak, Dél-Rhodesia soha nem lesz valóban független afrikai ország. A fehér gyarmatosítók, akik veszélyeztetve látják helyzetü­ket Afrika déli felében, minden erőt latbavetnek a rhodesiai partizán mozgalom gyors leveré­sére. Dél-Afrika azonnal kihasz­nálta azt a tényt, hogy a rhode­siai afrikaiak mellett dél-afrikai gerillák is vannk Dél-Rhodesiá- ban, s máris csapatokat kül­dött a szorongatott dél-rhode- siai telepesek megsegítésére. lan Smith pedig Portugáliával együtt megfenyegette Zambiát, támadást intéz ellene, ha bármi támogatást nyújt a nemzeti fel­szabadító erőknek. A független Afrikának tehát vem marad más választása, mint egységes akcióval válaszolni a gyarma­tosítók közös fellépésére. S ta­lán ez az egyetlen, út, amely végleges megoldást eredményez­het a rhodesiai kérdésben. Dar es Salaam, 1967. szeptem­ber 12. Éliás Béla a harcok SAIGON (MTI) A dél-vietnami hazafias erők szerdára virradó éjszaka a de- militarizált övezettől délre meg­lepetésszerű támadást intéztek egy amerikai támaszpont éllen. A harcokban hat amerikai ka­tona életét vesztette, kilencven­négy pedig megsebesült. Szerdára virradó éjszaka szin­tén a demilitarizált övezet kö­zelében a DNFF egységei a Kon Thien-i amerikai haditengeré­szeti támaszpontot vették tűz alá. Az amerikai légierők kedden folytatták támadásaikat a Viet­nami Demokratikus Köztársaság délre eső területei ellen. A lé­gitámadások célpontjai közé tartozott a De Vinh közelében levő két vasúti híd, a Dong Hoi-tól hatvanegy kilométer­nyire északkeleti irányban fek­vő alagút és teherautópark. Délen nincs kilátás egységes kormányra Nyugati hírügynökségek be­számolója szerint rohamosan csökken az amerikaiaknak az a reménye, hogy a választásokat követően Saigonban egységes, „széles alapokon nyugvó” kor­mányt ültethetnek hatalomra. Az UPI szerint mind nyilván­valóbbá válik, a Thieu—Ky tá­bornoki kettős között bekövet­kezett szakadás. Most a válasz­tások után Ky tábornok kese­rűen állapítja meg, hogy az új kormányban neki mindössze a másodhegedűs szerepét szánják. A dél-vietnami alkotmányozó nemzetgyűlés szerdán összeült, hogy megvizsgálja azokat a pa­naszokat, amelyek szerint a vá­lasztások során visszaélések és csalások történtek. A vizsgála­tok eredményeit előreláthatólag három nap múlva hozzák nyil­vánosságra. A nemzetgyűlés épületét — újabb zavargásoktól tartva — erős rendőri kordon vette körül. Vallottak az Amer-féle összeesküvés résztvevői KAIRO (MTI) Az Ahram szerdal száma többoldalas beszámolóban is­merteti az Amer marsall által szőtt összeesküvés eddig feltárt részleteit és közli a leleplezett puccsisták saját kezű írásos val­lomásainak fényképeit. A lap bejelenti, hogy letartóz­tatták Abbasz Raduan volt bel­ügyminisztert és őrizetbe vették Szalah Nasszrt, a felderítő szol­gálat volt vezetőjét. Az összeesküvést feltáró vizs­gálat a végéhez közeledik és va­lószínűleg két hét múlva had­bíróság elé lehet állítani a vád­lottakat — írja az Ahram. A vezető kairói lap megálla­pítja, hogy a kalandorok min­denáron hatalomra akartak ke­rülni. Többen köztük azért lör­Két hét múlva ül össze a hadbíróság Az osztrák szocialisták furcsa bírálata BÉCS (MTI) Az osztrák néppárt vezetősége legutóbbi ülésén jóváhagyta a kormány bel-, valamint külpo­litikai lépéseit, a többi között a kelet-európai országok irá­nyában folytatott politikáját. Mindezekben a kérdésekben a szocialista ellenzék élesen tá­madja a néppártot, ez azonban az utóbbi véleménye szerint csak „Kreisky szocialista párt­elnök ismert személyes ambí­cióinak és a közös kormány ala­kítását szolgáló újabb terveknek tudható be” — mondja a közle­mény. Bécsi politikai megfigyelők e tekintetben emlékeztetnek rá, hogy évekkel ezelőtt éppen az osztrák szocialista párt és sze­mélyesen Kreisky akkori kül­ügyminiszter, jelenlegi pártel­nök volt az, aki kezdeményező lépéseket tett Ausztria -és a kelet-európai szocialista orszá­gok viszonyának megjavítására. Ebben az időszakban a néppárt vádolta a koalíciós partnerét azzal, hogy „elfogult” a szocia­lista országok irányában. Mi­után a tavaly óta egyedül kor­mányzó néppárt ugyancsak a politikai realitásokból és szük­ségszerűségből kiindulva keresi a közeledést szomszédaihoz, im­már a szocialisták vélik úgy, hogy e politikát bírálva nép­szerűséget szerezhetnek a vá­lasztók bizonyos rétegeiben. Mint az MTI tudósítójával az osztrák kormány szóvivője kö­zölte, Klaus kancellár e bírá­latoktól függetlenül következe­tesen tovább folytatja az Auszt­ria és a kelet-európai országok viszonyának megjavítására irá­nyuló politikáját, miután meg­győződése, hogy ez a vonalve­zetés helyes. tek a hatalomra, hogy elfeled­tessék felelősségüket az agresz- szorral szemben elszenvedett ka­tonai vereségért. Az Ahram megállapítja: az összeesküvés célja az volt, hogy Amer marsallt visszaállítsa a hadsereg élére, annak ellenére, hogy Nasszer elnök a hadsereg és a nép érdekében ezt ellenez­te. A terv szerint Amer marsall augusztus 27-én éjszaka — tehát az őrizetbevételét követő napon — a sajka egység (kommandók) hadiiskolájába ment volna, hogy a kommandók 400 főnyi kísére­tével onnan a kasszaszini pa­rancsnokságra vonuljon. A kom­mandók tagjai közül csak na­gyon kevesen tudtak volna a vállalkozás céljáról, a többség azt hitte volna, hogy Nasszer elnök visszaállította Amer mar- sallt a fegyveres erők élére. Ez­zel a kommandóval Amer meg­szállta volna a keleti parancs­nokságot, vagyis a hadsereg fő erejének parancsnokságát. Ebből a pozícióból diktálni akarta fel­tételeit Nasszer elnöknek: ne­vezze ki a haderő főparancsno­kává és bocsássa szabadon mindazokat, akiket a katonai vereség okainak felderítése so­rán letartóztattak. Siker esetén az új kormányt Samz Badran alakította volna meg. A tanúvallomások szerint az akció nem irányult volna Nasszer ellen, hanem rá akarta kényszeríteni az elnököt a vál­tozások tudomásul vételére. Ez ügyben az egyik titkos összejö­vetelen vita folyt. Feltették a kérdést: elfogadja-e Nasszer a rákényszerített helyzetet? Ügy vélték, hogy két okból valószí­nű, hogy elfogadja: először az­ért, mert nem akar vérontást és eddig mindig is elkerülte, másodsorban pedig azért, mert izraeli erők vannak a Sinai-fél- szigeten és ebben a helyzetben az elnök mindent inkább elfo­gad, ' mint egy esetleges össze­ütközést a hadseregen belül. Feltették a kérdést: mi történ­jék akkor, ha az elnök mégsem fogadja el az úi helyzetet? Er­re az esetre abban állapodtak meg: Amer marsall személyesen Kairóba vezet egy páncélos had- oszlopot, hogy kierőszakolja a terv végrehajtását. Abbasz Raduar.nak kellett vol­na elfoglalnia a főváros fő stra­tégiai pontjait és letartóztatáso­kat kellett volna foganatosítania az alatt a hat óra alatt, amíg Amer marsall tankoszlopa a keleti frontról a fővárosba ér. Arra az esetre, ha Nasszer el­nök parancsot adna a légierő­nek, hogy állítsa meg a Kairó felé tartó tankoszlopot, Moha­med Tahszin Zaki légi ezredes­nek kellett volna megakadályoz­nia e parancs végrehajtását. Három nappal a terv végre­hajtására kitűzött időpont előtt Abdalla alezredes kérte Amert, hozzák előre az akció idejét, mert úgy érezte, hogy a katonai biztonsági szervek megneszelték a dolgot. De mindent augusztus 27-re készítettek elő és ígv nem tudták előrehozni az akció vég­rehajtásának időpontját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom