Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

4. oldat Í9CT. szeptember 9. szombat november 5-én indul Moszkváim az úttörő forradalmi expressz A Vörös Zássiló Hősednek Út­ján mozgalom Auróra-akciójá- nak meghirdetésével újabb fel­adatokat kaptak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülő kisdiákok, akik közül több mint nyolc- százezren csatlakoztak az el­múlt tanévben kibontakozott kezdeményezéshez. A gyerekek szeptember 29-ig, a fegyveres erők napjáig országszerte aján­dékokat készítenek a szovjet pioníroknak. A kis ■ ezermeste­rek munkáiból csapatonként ki­állításokat rendeznek, majd ki­választják a legjobbakat, ame­lyeket elküldenek a Szovjet­unióba. November 6-án, az év­forduló előestéjén hazánk va­lamennyi városában és községé­ben ünnepi tábortüzek köszön­tik a félévszázaddal ezelőtti tör­ténelmi esemény hőseit, az öt­venéves Szovjetuniót. A Vörös Zászló Hőseinek Út­ján mozgalom lesjobbjai közül mintegy háromszázan az úttörő forradalmi expresszei Kijevbe és Moszikvába látogatnak. Eddig kétszázezer Márciustól decemberig füstölög a drágszéll Új Barázda Tsz téglaégetó kemencéje. Ezalatt 5—€00 ezer darab tégla kerül ki a telepről. De többet is tudnának égetni, ha volna teteje a kemencének — mondja Maróti Józsi bácsi, aki a szakma igazi mestere, hisz már az apja és a nagyapja is téglaégető mester volt. Mikor a kép készült, éppen befejeződött az égetés, Gutman József, Kohl Ferenc és Dézsi András már hordta ki a kemencéből a jó minőségű téglát A lakessáo panaszainak intézése Mi a mérlege az 1961. élső félévi panasz-ügyintézésnek Kecskeméten? önálló napirendi pontként erről tárgyalt a közel­múltban a városi tanács végre­hajtó bizottsága. A tanács vb. titkárságára és szakigazgatási osztályaira összesen 640 beje-: lentés, panasz érkezett. A beje­lentések nagy többsége közérde­kű, az előbb említett mennyi­ségből 547. E számokban nem szerepel az a több száz panasz, melyet a félév során szóban tettek meg a dolgozók a tanácsnál, örven­detes és az új munkastílus jele, hogy ezek nagyrészében minden írásbeliség nélkül intézkedtek a panaszt meghallgató tanácsi dolgozók A végrehajtó bizott­ság helyesnek tartja a panasz- ügyintézésnek ezt a módját. Tárgyanként, illetve szakágan­ként tallózunk most kissé a be­jelentések, panaszok között. Legtöbb — 436 s ebből 415 köz­érdekű — a titkárságra érke­zett. A válaszokat mind a pa- naszt-tevők, mind az érdekelt tanácstagok megkapták. A szó­beli észrevételek egy része a szakosztályok egyes dolgozói­nak ügyintézését kifogásolta. E panaszokat a titkárság eseten­ként azonnal orvosolta. A törvényességnek megfelelően Az igazgatási osztályhoz hat panasz futott be, ezekben 30 napon belül intézkedtek. A pénzügyi osztálynak egyetlen panaszt kellett elintéznie a fél- esztendó alatt. * Az egészségügyi osztályhoz, illetve a szociálpolitikai cso­porthoz, a munkaügyi csoport­hoz benyújtott három illetve 12 panasz, bejelentés ügyében ide­jében intézkedtek. Viszonylag kevés esetben fordultak intéz­kedésért a művelődési osztály­hoz, ipari, kereskedelmi cso­porthoz. öt egyéni jellegű pa­nasz, bejelentés egyes pedagó­gusok helytelen nevelési mód­szerével — testi fenyítés^ peda­gógiai munka elégtelensége — volt kapcsolatos. A felelősségre- vonás minden esetben megtör­tént. A -'áros egyes területeinek — pl. a Méhesfalunak — ipari ellátatlanságát érintő bejelenté­sek megoldására a későbbi évek­ben kerül sor. Eat a panaszo­sok tudomásul vették. Néhány, közérdekűnek minősíthető be­jelentés a kereskedelmi csoport­hoz is érkezett. Több következetességei Figyelmeztető, hogy a mező- gazdasági osztályra érkezett 27 panasz mind egyéni jellegű — közülük 18 a jogos. Zömmel a föld járadék nem fizetésével kap­csolatosak ezek, de az egyes tsz- eknél tapasztalható vontatott ügyintézésre is utalnak. „Hekord számú” bejelentés el­intézése várt az építés- és köz­lekedési osztályra és a város- fejlesztési csoportra. Túlnyomó- részt közérdekű — és szinte va­lamennyi út- és járdaépítések­hez küldött 72 bejelentés. Ezek általában jogosak, de egyelőre csak nyilvántartásba vételükről lehetett szó, mivel teljesítésük költségkihatásokkal jár, s csak további évek tervedbe illeszthető be. Segítség a programhoz Jelentős segítséget adnak azonban ezek a javaslatok a tervezési munkához. A villany­hálózat bővítésére vonatkozó kérelmeket például felülvizsgá­latra, szakvéleményezésre átte­szik a DÁV Üzletigazgatóságá­hoz, s ennek figyelembe véte­lével alakult a hálózatbővítési program. Ugyanez a helyzet út-, járda-, víz és csatornahálózat növelésénél is. Az osztály jelen van a községfejlesztési alap fel­osztásánál és a lakosság részé­ről felmerült igények szem előtt tartását javasolja a tervezéshez. Utak javítását, útmenti folyó­kák építését, vízvezeték létesíté­sét kérik a városfejlesztési cso­porthoz intézett 65 beadvány­ban. Megállapította a vb, hogy a városfejlesztési csoport a sajtó által is szóvátett közérdekű kér­désekben — robbanóanyagok összeszeded, leninvárosi játszó­tér létesítés^, stb. — gyorsan intézkedett — a lakosság meg­elégedésére. Akadtak persze — kis arány­ban — jogtalan panaszok is. Ezek megválaszolásával az ügy­feleket megnyugtató módon őszinték voltak a szakosztályok: A panaszok egy részét — mint a lakásügyiek — ismert okok miatt nem tudják megol­dani a szakosztályok. Ilyenek, mint a lakásbérlők tataroztatás- ra irányuló kérelmei, csak hosz- szadalmasan, nehézkesen intéz­hetők — ugyancsak anyagi ter­mészetű akadályok miatt. A nehézségek, hiányosságok ellenére elmondható azonban, hogy Kecskemét város tanácsá­nak vb-apparátusa olyan ered­ményes munkát végzett a 640 írásbeli és több száz szóbeli pa­nasz intézésével, amely emelte tekintélyét, s erősítette kap­csolatát a tömegekkel. A pa­nasz-ügyintézés színvonalának, hatékonyságának emelését cé­lozza a vb-határozatnak az a része, amely mind a titkárság, mind az igazgatási osztály fo­kozott felelősségét hangsúlyoz­za panaszügyek, bejelentések intézésének ellenőrzésében. T. I. Tájmúzeumot létesítenek Hart én (Tudósítónktól). Szép feladat­ra vállalkoztak Hartán a köz­ség vezetői, a helyi általános iskola pedagógusai és az úttörő- csapat tagjai. Elhatározták, hogy a régi kultúra megőrzése, a hagyományok ápolása céljá­ból tájmúzeumot hoznak létre. Az elhatározást tettek követték: a községi tanács csaknem 100 ezer forintért épületet vásárolt, az úttörők pedig nevelőik irá­nyításával és segítségével lel­kes kutató munkába kezdtek. Házról-házra, padlásról-pad- lásra járva hangyaszorgalom­mal gyűjtötték az évszázados, már-már elfelejtett használati eszközöket, ruhákat, díszes kö­tésű gótbetűs bibliákat. Talán legérdekesebb és legszebb része az összegyűjtött anyagnak az úgynevezett „hartai szoba” be­rendezése: a mai szemnek fur­csa, kók-zöld-piros színekkel festett asztalok, székek és a jel­legzetes tornyos ágy. Eredeti állapotában építették újjá a szabadtüzű svábkonyhát, mely­nek berendezése korabeli edé­nyekkel egészül ki. Az összegyűjtött anyag rend­szerezése, válogatása most van folyamatban. Ebben a munká­ban nagy igyekezettel vesznek részt a nevelőtestület történe­lemszakos pedagógusai. Munká­juk nyomán méltó helyre ke­rülnek egy dolgos nép életének emléked. Kulcs a kiskapuhoz A kisszállás! Pető*! Termelő- szövetkezet az elmúlt években hozzákezdett nagyüzemi gyü­mölcsöse kialakításához. Ez szép törekvés különösen ott, ahol a gyümölcstermesztés nem rendel­kezik hagyományokkal. Az el­múlt évben annak rendje és módja szerint a közös gazda­ság drótkerítéssel vette körül a kialakított nagyüzemi táblákat. Erre a sorsra jutott a négyes­telepi gyümölcsös is. Ebben az évben pedig már a kapuk felállítására is futotta a gazdaság pénzéből. így azok teljesen lezárhatóvá váltak, oly­annyira, hogy oda emberfia kulcs nélkül be nem juthat, de ki sem. A szövetkezet vezetői azonban figyelmen kívül hagy­ták, hogy a négyestelepi gyü­mölcsösben egy számozott álla­mi tulajdonban levő út halad keresztül és az út mellett hat család lakik. A kapuk felállításával meg­bízott dolgozók elvégezték munkájukat és lezárták a ka­pukat. A hat családnak pedig adtak összesen egy — azaz egy darab — kiskapukulcsot, hogy azzal kimehetnek a körforgal­mú utat lezáró kapun. A hat család e jogtalan bezá­rás ellen tiltakozással fordult a hatóságokhoz. A tsz azonban az elsőfokú hatósággal még tár­gyalni sem volt hajlandó. így az ügy másodfokon a járási ta­nácshoz került, amely reméljük nem biztosít „kiskaput” a tör­vényesség „nagykapuja” mellett a tsz-nek. Bízunk abban is, hogy a hat családnak az egyik kiskapukulcs mellé még leg­alább ötöt és még hat nagykapu­kulcsot is adnak. P. G. rn. NAGYON örültem, hogy az IBUSZ programjába iktatta a Tordai hasadék megtekintését. Kicsit zötyögős úton érkeztünk a közelébe — most építik a tu­ristáknak szánt utat —, s be­vallom, azt hittem, csalódás ér. Hol van itt bármiféle hasadék? Aztán valahonnan egészen kö­zelről, egy kisebb domb mögül, elénk tűnt egy hatalmas völgy, mely fölött ködös pára lebegett. S a völgyből — először csak ezt tudta befogni a szem — zöld erdő fut hirtelen felfelé. A sziklás hegy jobb oldala mere­deken lejt, majd mögötte fel­tűnik a fehér háttér — közte a hasadék, —. egy másik sziklás hegy, mely olyan, mint egy víz­esés — szinte zuhog alá __ A mi először megfogja az em­bert, a végtelen csend. A domb­oldalon juhok és kecskék legel­nek. Most sajnálom először, hogy nem hoztam fényképező­gépet magammal. Jó lett volna megörökíteni valamit ebből a leírhatatlanul szép látványból. (Ott a hegy lábánál volt egy kis butik, de hiába, kértünk kénes- lapot, csak bent a városban, Tordán kapható — mondották; Ide még nem ért el igazából az idegenforgalom hulláma...) Ját­szottunk a képzeletünkkel. Al- oinistáknak képzeltük magun­kat. Kapaszkodtunk a sziklák alatt futó ösvényen, élveztük a veszély ízét a keskeny utakon, a lengő kis hídon. Ez a pár órás kirándulás volt a legszebb a hét nap alatt, melyre azt mondja az ember: ha mást nem is láttam volna, akkor is gaz­dagabbnak érezném magam. Zümmög a kis patak, hajt egy öreg vízimalmot, s úgy érzi a megpihenő városi, hogy hete­kig el tudna üldögélni mellette. NAGYENYEDEN szinte csak perceket álltunk. Hiába kö­nyörgő tt a Bethlen Gáborról el­nevezett kollégium öreg gond­noka, hogy a környék legszebb természettudományos gyűjtemé­nyét mutatja meg nekünk, nem várhattuk meg a nyitás idejét. Programunk szerint aznap este még Dévára kellett érnünk, s közben Gyulafehérváron — az­az Álba Julián — is időzünk még egv keveset. Azt még azért megtudtuk, hogy tanítókéoző és óvónőkénző intézet is működik itt a Bolyai Farkasok híres vá­rosában, mely ma is szinte élő történelem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom