Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
«. Oldal 1967. szeptember 7, csütörtök Miért nem működnek a kecskeméti szökőkutak? Mióta feltalálták a szökőku- tat — márpedig úgy gondolom igen régi találmányról van szó — azóta arra törekszik az ember, hogy lakóhelyét, környezetét üdévé, látványosabbá tegye a víz játéka által is. Ez a törekvés Kecskeméten is megvan, sajnos azonban a városban levő négy szökőkút közül csupán egy működik rendületlenül — a Szabadság téren, a békás medencénél. Mi történt a többivel, miért me- redezik rozsdás csövük kiszáradva az égnek? Az elsőrendű ok nem is a vízhiány. A vasútkerti kút szinte „emberemlékezet óta” száraz torokkal hallgat. Itt a medencével van baj, amit olyan rosz- szul készített a korabeli kivitelező, hogy a víz rövid idő alatt kiszaladna belőle s elárasztaná a park környező részét. Ilyen körülmények között tehát valóban jobb, ha nem szökik. Ahhoz, hogy működjön, a medence újjáépítésére, teljes cseréjére lenne szükség. A Komszomol téren, a Piarista gimnázium előtti szökő- kutat 1961-ben „átmeneti jelleggel”, egy-két éves időtartamra építették. Azt nem tudjuk, hogy miért volt szükség ilyen gyorsan egy szökőkútra, de az tény, hogy a kitűzött idő régen lejárt, a kút nem működik, mert rosszul, illesztve egyáltalán nem sikerült. Csupán az a vigasztaló az egészben, hogy ezt a szökőkutat úgyszólván .kizárólag társadalmi munkában készítették, még lámpákkal is ellátták, éppen úgy, mint az 1963-ban nagy lendülettel és a város lakóinak éber figyelmétől kísérve az Aranyhomok előtti nagy kutat. Ez a kút több, mint 371 ezer forintjába került a városnak s ebből csupán a világító berendezés — ami soha nem működött tökéletesen — 176 ezer forintot tett ki. A szökőkút látványában nagyon rövid ideig gyönyörködhettek a megye- székhely lakói, mert megépítése után röviddel felmondta a szolgálatot. Eredetileg úgy tervezték, hogy a felszökő víz ne vesszen kárba s az egy szűrő- berendezésen át visszajusson a hálózatba. A szűrő azonban állandóan eldugult, zavarok keletkeztek. Vannak elgondolások arra, hogy kijavítják, üzembe helyezik a kütat, de hogy mikor és ez mennyibe fog kerülni, még titok. —dorgál— Fokozódó követelmények, erősödő pártszervezetek Tagfelvételi tapasztalatok Kecskeméten Fél év tapasztalatai általában elegendők ahhoz, hogy meggyőződjünk: egy-egy új intézkedés beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, megfelelt-e a követelményeknek. Az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottsága éppen ezért határozott úgy, hogy megvizsgálja, miként alakult a városban működő pártalapszer- vezetek taglétszáma a IX. kongresszus óta, illetve az új szervezeti szabályzat életbelépését követő fél esztendő alatt. Pártmegbizatás: tanulni A felmérés egyértelműen igazolta a szervezeti szabályzat módosításának helyességét azokkal szemben, akik kezdetben talán kételkedtek és aggodalmukat fejezték ki például a tagjelöltség eltörlésével kapcsolatban. Attól tartottak — főleg az idősebb elvtársak közül né- hányan —, hogy „felhígulnak” az alapszervezetek. Ennek veszélyét azonban ellensúlyozza, hogy a jelentkezőkkel szemben fokozottabb igényeket támasztanak, növekedett az ajánlók felelőssége, s ezzel együtt természetesen megnőttek az egész alapszervre háruló feladatok. Jelentősen bővült a KlSZ-szerve- zetek ajánlási munkája, s mindez együttvéve azt eredményezte, hogy — nem csak létszámukat, de minőségi összetételüket illetően is — erősköd tek a párt- szervezetek. Kecskeméten példáid az eltelt hat hónap alatt összesen 67 tagfelvételi kérelmet hagyott jóvá a városi párt-végrehajtóbizottság. (Az elmúlt év hasonló időszakában 65 új taggal gyarapodtak az alapszervezetek.) A tapasztalatok szerint a tagfelvételeknél az alapszervezetek elsőrendű szempontként azt vették figyelembe, hogy a jelentkezőknek milyen a munkához való viszonyuk, folytatnak-e olyan társadalmi tevékenységet, amely- lyel rászolgáltak a párttagságra, s nem utolsó sorban: szem előtt tartják az iskolai végzettséget. A felvettek csaknem ötven százaléka rendelkezik érettségivel, főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel, s mindössze kilenc azoknak a száma, akik nem jutottak el az általános iskola nyolc osztályának befejezéséig. Az alapszervezetek vezetőségei ezeknek az elvtársaknak pártfeladatul adták, hogy tanuljanak, végezzék ed az általános iskolát^ Űj tetőszerkezet készül Néhány nappal ezelőtt kezdte meg az Építési és Szerelőipari Vállalat az 50 éves Városi Mozi tetőszerkezetének cseréjét. A fatetőszerkezet lebontásakor derült ki, hogy nem elegendő a nézőtér feletti részek átépítése, hanem az egész tetőt vasszerkezetre kell kicserélni. A kivitelező vállalat jó munkaszervezéssel igyekszik biztosítani, hogy a mozi felújítása a lehető leghamarabb befejeződjön. Ez azonban nemcsak rajta múlik, hanem az átépítésben közreműködő alvállalatok munkáján is. A tetőszerkezet nem várt cseréje miatt ugyanis ezek munkája még nem volt beütemezhető. Képünkön: beemelik az új acél tetőszerkezetet. (Pásztor Zoltán felvétele) gMfPí AKTÍV PIHENÉS Éppen boldog tétlenségben telik a szabadságom, amikor szakoktató sógorom felteszi a kérdést. — Tudod-e, jni az aktív pihenés? — Már hogyne tudnám ... Nem azért vagyok újságíró. így feleltem, mire 5 nem firtatta az elmélet többi részét, hanem in médiás rés — ajtóstul — közölte. — Akkor, sógor, eljössz hozzánk tapasztani. — Hehe — nyilvánultam meg rém okosan. Majd hogy továbbra is komoly ábrázattal mérte fel fizikai valómat, megkockáztattam egy bátortalan észrevételt. — De még sose tapasztottam . .. sógor... He... hehe... Legyintett és kisvártatva így búcsúzott. — Akkor holnap reggel kilenckor várlak. Munkaruhát, szerszámot, kosztot én adok. Viszonzásul majd megpolcot fel tudjátok akasztani a falra... Mire jössz, a nyersanyag a tetthelyen lesz. Vágtam már nehezebb fába is a fejszémet, így nem is tartottam férfiasnak, hogy esetleg ellenkezzek. Habár a hajnali kilenc óra zsenírozott kissé. No, mindegy. — Itt volnék — állítottam be óramű pontossággal. — Akkor öltözz át. Ott a melegítő, rossz szandál, meg ing is, ha kell... Utána gyere a munkapadhoz! — intett a szemével egy fél ud- varnyi izére, amelyben tarka földkupacoktól kezdve, kapán és hosz- szúnyelű kőműveskanálon át a simítóig minden feltalálható volt. Teljes munkadíszben álltam meg előtte. Nézett, de nem szólt. Én meg vártam, hogy kiadja a munkát. — Mire vársz? — érdeklődött végül. — Egy újságírótól sokkal több operativitást reméltem. csinálom nálatok a tip- — Menj, minden együtt, liket, hogy a könyves- láss hozzá! — Mihez? — idétlen* kedtem őszintén. — Hát a sárcsinálás- hoz... Nézd körül a házat, láthatod, sok helyen lefejtette anyu a vakolatot. Annyit gyúrj, hogy elég legyen. — De ... hogy kezdjek hozzá? Miből... izé... először mit? A sógor nagy szakmai gőggel kezdte a felvilágosítást. A földkupacokra mutatott. — Milyen színű az? — Sárga. — Tehát az a sárga- föld. — Mi az ott a vederben, locsolóban? — Víz. — Hát ez a szerszám? — Kapa. — Ö, hát egészen szakképzett vagy, nekem meg adod a tudatlant ... Sároztál gyerekkorodban, nem? — Persze, persze. — Nahát akkor indulás. Ügy igyekezz — nézett az órájára, hogy fél—háromnegyed óra múlva abban a fateknö- ben ragyogjon a sár. Ahogy a falra pillantottam, észrevettem a szalmaszálakat is a lekapart területeken. Hirtelen felbátorodtam. — Mintha úgy emlé- keznék, hogy szalma is kell a sárba... — jegyeztem meg. — Törek, jóember, töreki — igazított ki a sógor, és magától értetődő mozdulattal irányított a ház végéhez. — Ott találsz töreket a disznóólban. Azzal el is fordult. Én meg villámgyors számvetést végeztem, mibe is hozzam a töreket? Nejlonhálóban nem praktikus, össze- piszkolja. Kiskocsi nincs. Végül a lavórt találtam megfelelőnek. Négykézláb sikerült behatolni a disznóólba, ahonnan egy éve elköltözött az utolsó lakó, s azóta nincs másik. Míg azonban a töreket sze- melgettem, rájöttem, hogy azért egy s más kis pattogó jószág maradt az egykori koca után. De miből élt eddig?! Annál élesebben vetettem fel a kérdést, minél inkább éreztem a pici lények mohóságát lábam szárán, egyebütt. Annál gyorsabban megszedtem a lavór töreket. Amiről tüstént kiderült, hogy: — Ez nagyon nagy szálú. Tiszta szalma az egész — fitymálta a sógor, csak úgy lábujjheggyel bökve a lavórba. — Kisebb szálú nincs — ellenkeztem. — Hát akkor nincs más hátra, fogod a met- .szőollót, és a túl nagyokat felaprítod — utasított a sógor, ö a szakember, engedelmeskedtem. Rettentő boldog voltam, mire odáig eljutottam, hogy nekitérdepelve, azzal a két, írógéphez szokott, dolgos kezemmel dagasztottam, gyúrtam, cuppogtattam, dögönyöztem a tapasztósárnak nevezett kémiai vegyületet. Hát még mikor a falra csapkodtam, s a huncut sár visszafröcskölő- dött arcomra, hajamra, szemembe. De meg lehet nézni. Két nap alatt úgy belejöttem a tapasztásba, hogy sorra jelentkeznek a szomszédok: nem vállalnék-e náluk is egy kis faligazítást? ... Sajnos, több szabadságom már nincs az idén. Tóth István A városi pártbizottság általában. megfelelőnek értékelte a párttagság összetételét, hiszen az egyes alapszervezetekhez tartozó elvtársaknak mintegy hatvan százaléka dolgozik közvetlenül a termelésben: ipari üzemekben, mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben, stb. Sajnos, nem mindenütt fordítanak kellő gondot a pártépítésre, a pár- tonkívüliekkel való céltudatos foglalkozásra. Együtt a tömegszervezetekkel Megállapította például a végrehajtó bizottság, hogy a Duna- Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, a Közúti Üzemi Vállalatnál, az Űj Tavasz Termelőszövetkezetben működő alapszervezetek az elmúlt két évben egyetlen új tagot sem vettek fel. Pedig aligha képzelhető el, hogy az ott dolgozók között egyetlen felvételre alkalmas sem lenne. A kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy a pártszervezet, a szakszervezet, és a KISZ-alapszervezet nem fordít kellő gondot a politikai munka e fontos területére, az emberekkel való ilyen értelmű törődésre. Vannak természetesen ellenkező előjelű példák is, mind a mezőgazdasági, mind pedig az ipari üzemekben. A kecskeméti Törekvés Ttsz, a BRG, a cipőgyár kommunistái különösen fontos feladatuknak tekintették a tagfelvételi munkát A cipőgyárban a szakszervezet és a KISZ összehangolt tevékenysége hozott jó eredményt ami azt is bizonyítja, hogy jobban kell támaszkodni a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákra, nekik is kell segíteniük abban, hogy a pártonkívüliek legjobbjai alkalmasakká váljanak a párttagságra. Ajánló a KISZ A félév tapasztalatai azt mutatják, hogy elsősorban azok a pártalapszervezetek erősödtek, ott tudtak elérni jó eredményeket ahol nem csupán egy-két ember, az ajánlók foglalkoztak a jelentkezőkkel, hanem az egész kommunista kollektíva. Ehhez szükség van arra, hogy az idősebb, vagy régebbi párttagok szívügyüknek érezzék az utánpótlás nevelését, gyakran és rendszeresen találkozzanak, beszélgessenek, a KISZ-tagokkal, járjanak el összejöveteleikre. Említettük, hogy a KISZ ajánló tevékenysége javult az utóbbi időben, de a fejlődésre még van lehetőség. Hiba, hogy előfordult olyan eset, amikor az ifjúsági szervezetek jogát csak a KISZ-titkár akarta gyakorolni. Itt is érvényesíteni kell a kollektivitást, hiszen, ha a KISZ az ajánló, ez egyben biztosíték is arra, hogy a jelentkező megállja a helyét a kommunisták között. G. S. Ezertagú kórus A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezendő kulturális események közül kiemelkedik az a nagyszabású dalostalálkozó, amelyet október 29-én rendeznek a Kecskeméti Katona József Színházban. A kórus- hangversenyre — amelyen munkásmozgalmi. forradalmi dalok hangzanak el — megyénk legkiválóbb 13 kórusa készül. Az egyesített ezertagú kórus este, a főtéri szovjet hősi emlékműnél szólaltatja majd meg a forradalom füzében született legszebb munkásindulókat
