Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-05 / 209. szám
19*7. szeptember 5. fiedd t. flftdaJ Brigád a KAZLAKON ®v elején — mint az országban annyi más szocialista munkáskollektíva — a Kossuth-bri- gád is letette esztendős termelési vállalását a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatóságának asztalára. Nagyon komoly elhatározásokat rögzítettek akkor, közösen. kei György rakja, formálja fenn a szalmatömeget, amit hosszú- nyelű villákkal , úgy három és fél méter magasra Halász István és Huszka István adogat fel. A fejükön sapka, a felsőtestükön ing — ebben az égető, poros melegben. A szem körül védekezőén összehúzódik a bőr. MozKellemesen telnek a pihenő percek Kovács Magdolna agro- nómussal beszélget a Kossuth-brigád vezetője, Huczefc Antal és tagjai közül Huszka István, Halász István és Miskei György. Azóta már mindenütt megtartották a kenyérgabona betakarításának végét jelző ünnepségeket. Az eredmények kellemes és mindig jóleső tudomásulvételét azonban az egyik legfárasztóbb időszak előzte meg. Hogyan állta meg a helyét az idei aratásokban és a betakarítások során egy szocialista brigád? Takarékos moxdulutok Az árokparti fa alatt fehér, alumínium ivóvizes kanna. Az árnyékban kis Berva, biciklik és egy' Pannónia áll. Otthagyott szandálok és félcipők párosával. A rendeződő kazal körül a jellegzetes szalma-cellulóz szagot érezni. Négyen dolgoznak itt a brigádból. Huczek Antal és Misdulataik kimértek, takarékosak, mint általában azoké a régóta dolgozó és tapasztalt embereké, akik tisztában vannak erejükkel és a feladataikkal. Hat—nyolc hónapig kell állniuk e kazlaknak. És nagyon lényeges, hogy ne ázzanak be. Impozánsan magasodik a központi kerületben 25, egyenként körülbelül 400 mázsa szalmát tartalmazó kazal, az utak mentén. Ezért a munkáért 2500 forint jutalom jár. Keresetük egyébként átlagosan kétezer körül mozog. Tíx pere pihenő — Nem igen van közöttünk olyan ,.kimenős” ember — jellemzi a brigádtagok életkorát Halász István. Lehet, hogy az érett férfiévek Napközben Mi lesz a kiskorősi fürdő sorsa? Több, mint tizenöt évvel ezelőtt olajkutatók telepedtek le Kiskőrös mellett és hozzáfogtak a fúráshoz. A föld mélyéről azonban — mintegy 1200 méterről — kitűnő gyógytartal- mú melegvíz tört fél. A vegy- elemzés során kiderült, hogy a víz jobb, mint a hajdúszobosz- lói, többféle ásvány fordul elő benne és nagyobb mennyiségben. Hinnék ellenére — pénzügyi keretek híján — a feltárt kútból évekig a szabadba, a környező földekre áramlott az értékes víz, elárasztva az apróbb növényeket, sőt nem egy fa pusztult el a vízben, míg nagysokára eltömítették a kutat: nagymennyiségű cementet dugtak a „torkába”. A lehetőség azonban tovább foglalkoztatta az illetékeseket. A községi tanács 1956-ban létre is hozta az egészségügyi, tisztasági- és strandfürdőt, amely rövid idő alatt jó hírnévre tett szert, nemcsak a megye, hanem az ország különböző falvaiból, városaiból is sokan „zarándokoltak” Kiskőrösre. Volt olyan nap, hogy négyezer ember fordult meg a strandon, a gyógyhatású fürdőben. A melegvíz forrása azonban ez év júniusában bedugult és azóta szárazon tátong a medence, üresek a kabinok. A strandon mostanában — de a fürdési idény közepén is — mindössze néhány fiatalt lehet látni, akik szívesen veszik igénybe a hidegvizet is. Mi lesz a melegvíz sorsa? Amikor a kút eldugult — mellesleg már tavaly is nagyon gyéren csordogált — a községi tanács és fürdő üzemeltetője, a Kiskunhalasi Vízmű Vállalat azonnal akcióba lépett, olcsó és gyors megoldást kerestek. Ahhoz ugyanis, hogy új kutat fúrjanak, csaknem egymillió forintra volna szükség. Ennyivel viszont sem a tanács, sem a vállalat nem rendelkezik. A Kiskőrösi Községi Tanács V. B. tehát megkereste dr. Szpirijev Bozsidárt, az Országos Vízkutató- és Fúró Vállalat főmérnökét, aki a kút felújítására saját újítását, az úgynevezett rétegsavas kezelés alkalmazását javasolta. Ennek lényege, hogy a csövet és a végén levő szívókosarat, illetve az ezekre rakódott ásványokat lemaratják. A munka körülbelül 130 ezer forintba került. Honnan veszik a pénzt? A kiskőrösi tanács és a vízmű vállalat megkereste a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályát s a megyei tanács támogatását Kérte a felújítási munkálatokhoz. A megyei tanács nem zárkózik el a költségek viselésétől, de azt — érthetően — csak akkor hajlan dó vállalni, ha kétséget kizáró an eredményre vezet az új el járás, tehát ha valóban használ ható lesz ismét a kút. Ehhez pe dik az szükséges, hogy az ú.i; mérnök vállalja a kockázatot. Gál Sándor teszik, mindenesetre jól megértik egymást. A szocialista brigádok egyik általános és szép jellemzője, a szolidaritás a mezőgazdasági kampányok idején elsősorban a munkában válik jelentőssé. Ekkor mutatkozik meg ugyanis egy-egy ember értéke. Az, hogy ki lesz csak amolyan átmenő vándor, és ki marad a kollektívában. Hiszen, ha valaki nem vállalja például a túlórát, az egész csoport számítását húzza keresztül. — A lucerna betakarításait a nagy hőség miatt mindig hajnalban kellett kezdeni — meséld Huczek Antal brigádvezető. — Siettünk, mert féltünk az esőtől. Csak közös erővel, egymás iránti türelemmel lehet a „hajtásban” eredményesen dolgozni. Persze számukra sem csak munkából áll az élet. Várja őket a család. Otthon a rádió, tévé. Szívesen emlékeznek a csoportos mozilátogatásokra, a közös majálisra a Kötönyi erdőben, öten a mezőgazdasági kiállításra mennek közülük ... V állatták és teljesítik Csupa férfi. Nehéz a munkájuk — műtrágyáznak, egyelnek, kazlaznak, silóznak, jön a répaásás, vetnek tavasszal és ősszel. A termést jórészt betakarították, a többi most érik be. Itt az ideje, amikor minősítő számvetést lehet már végezni egy-egy közösség munkájáról. Vállalták, hogy lucemater- mesztésben elérik a 30 mázsás hozamot és szénájuk 70 százaléka első osztályú lesz. Még egy kaszálás van hátra. Mintegy 10 ezer mázsa príma lueemaszénát három nagy, 16 méter magas és három kisebb kazalba raktak. Azóta a téli fogyasztáshoz ülepedik ez a takarmány. A lucemamagfogást 150 hold átlagában 60 kilóra szándékozták emelni. Maglucemájuk szép. Elég jól sikerült a kukorica vegyszerezésük is, ami számottevően hozzásegít ahhoz, hogy a tengerijük termésátlaga i9,7 mázsáról 20 és fél mázsányi morzsoltra emelkedjen. Kilencven óra társadalmi munkát terveztek be — megtartották tavasszal a vietnami műszakot. Hármójuk elkezdi őszszel ismét a tanulást, hogy befejezze az általános iskolát. A szocialista brigádnaplók egy kissé mindig mutatósak. Ám valós értéküket az adja, hogy a bejegyzések, a tervek felelős férfiakhoz illően őszinték és reálisak. Halász Ferenc Utánpótlásnevelés, családi alapon Az ÉM Fémmunkás Epületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének vezetőivel beszélgettünk nemrégiben arról, hogy milyen nagy gondot jelent számukra a létszámfejlesztés. Már megkezdődött náluk a rekonstrukció és mire felépülnek az új csarnokok, több százzal kell növelniük a szakmunkások számát. A szak- szervezeti bizottság titkárától hallottam ezzel kapcsolatiban: „Szeretnénk, ha minél több olyan fiatal kerülne hozzánk, akinek valamelyik családtagja, vagy közeli ismerőse a törzsgárdánkhoz tartozik.” A titkár meg is indokolta miért határozlak így, s az indoklás első hallásra is megnyerő: „Tapasztalatunk szerint könnyebben „simul bele” a kollektívába, jóval kevesebb gondot okoz, ritkán vándorol tovább az a fiatal, akinek az első lépését hozzátartozója egyengeti az üzemben. Tudja, hogy annak a fejére is szégyent hozhat, aki a munkatársak jóindulatába ajánlotta és ez kötelezettséggel jár”. Azóta foglalkoztatnak a gyáregységben hallottak és meg is kérdeztem néhány olyan vállalatnál, ahol hónapok óta kinn függ a „Munkást felveszünk”- tábla, hogy mi a véleményük a családi alapon való utánpótlás-nevelésről. Általában mindenütt egyetértettek azzal, hogy bizony jó lenne, csak — mondták — igen nehéz megvalósítani. Sok mindent felhoztak ellenvetésül, de a leggyakrabban ezt hallhattam: az emberek zöme hazaviszi üzemi gondjait, elpanaszolja családjának, ismerőseinek, ha vélt, vagy valódi sérelem éri, ha nehezen birkózik meg egy-egy termelési feladattal. Nem ritkán némi túlzás is csúszik az otthoni beszámolókba, mert — emberi tulajdonság — mindannyian szeretünk panaszkodni. Lényegesen kevesebb szó esik azonban a vacsora utáni diskurzusok során arról, ami jó az üzmebn, ami vonzó lehet a gyerek, az unokaöccs, vagy éppen a szomszéd legényfia számára. Pedig ilyesmi is bőven akad a legtöbb vállalatnál, hiszen ha nem így lenne, aligha dicsekedhetnének 101—15, vagy még hosszabb szolgálati idővel rendelkező törzsgárdistákkal. Nem kétséges, hogy ebben az érvelésben sok az igazság. De az is bizonyos, hogy attól a vállalattól, ahol nemcsak beszélnek a demokratizmusról, hanem tiszteletben tartják a munkás jogait, kéréseit, kevesebb Panaszt visznek haza a munkások. Ez az az alap, amire a „családiasítást” fel lehet építeni. Természetesein nem elég a törzsgárda öntevékenységére számítani, kérni kell a legjobb, legbecsületesebb munkások támogatását az utánpótlás szervezéséhez, neveléséhez. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy — ha anyagi nem is — az erkölcsi elismerés feltétlenül kijár annak, aki új erőkkel gazdagítja az üzemet. Hasznos lehet az apróhirdetés, de öles reklámok sem versenyezhetnek az apa, az idősebb testvér, vagy a jóbarát meggyőző szavaival. Milyen jó lenne, ha egyre többször tapasztalhatna az ember olyasmit, mint amit az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat egyik többszörösen kitüntetett szocialista brigádjánál tapasztaltam. Nem először jártam náluk és így azonnal feltűnt egy új, fiatal arc közöttük. Mint kiderült, az egyik középkorú kőműves fia a nyurga legény. „Ide vettem magam mellé, hadd tanuljon szakmát és emberséget Ismerem a munkatársaimat és tudom, hogy közöttük csak jót tanulhat” — mondta büszkén az apa. Bár sokan vélekednének így. Bizonyára jóval kevesebb gondot okozna üzemeinknek a szakmunkás-utánpótlás, a fiatalok nevelése. Békés Dezső Eljárt felette az idő Hatvanéves falakat bontanak az építők a Halasi úton. A Kecskeméti Gépgyár első üzemi épületei közé tartozott az öntöde is, amely fölött most megszólalt a lélekharang. Helyére kétszintes — a városképbe illő — modern épület kerül, amelyben a Zománcipari Művek dolgozói részére 800 személyes öltöző, fürdő, jól felszerelt orvosi rendelő, s egy ultramodern üzemi étterem kap helyet. Az új létesítmény a jövő év tavaszán készül el, s utána az építők már az utolsó öreg vöröstéglás üzem bontásához kezdenek, hogy helyén egy modem öntőysamok falait húzzák fel. Bevált az új szolgáltatás Máriciusban új szolgáltatást vezetett be a Kiskőrösi Vegyes KTSZ: akkumulátor cseretelepet létesített. Minden nap reggel fél héttől délután kettőig fogadja a gépkocsikat a telep, s az új akkumulátorokra hat hónapi garanciát vállal. A 9-es számú Autóközlekedési Vállalaton kívül ide küldik „fáradt” energiateiepű járműveiket az ipari üzemek, állami gazdaságok és sok a megrendelők között a magán gépkocsitulajdonos is. A mindössze nyolc dolgozót foglalkoztató kis részleg múlt évi forgalma elérte a félmillió forintot. A gépkocsik szaporodásával párhuzamosan emelkedik az új szolgáltatás iránti igény is, ezért a ktsz tovább fejleszti a részleget és a jövő évben már körülbelül 19 millió forint értékű akkumulátorcserét végez.
