Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
r 19Í7. óepfemEer SS, Eé33F n. mm Beszélgetés a filmről Szüzet a heree/jjtek! Napközben Szobortól a Bodóné vásznáig Ha a boldog emlékezetű itáliai reneszánsz idején egy uralkodóherceg bármire — akár egy szűzre is — áhítozott, ott aztán s^nem volt mese”. Manapság viszont, ha a filmgyártás jöve- delemzőségét biztosító uralkodóréteg, a nagyközönség, egy kis pikantériát óhajt, a szerzőgárda könnyűszerrel szolgálhat egy reneszánszkori mesével. Festa Campanile és alkotótársai könyörtelenül hálóingre vetkőztet- ték a hajdan büszke principé- kef, így adván vissza jó ötszáz! év múltán a kölcsönt a zsarnokságért. (Mellesleg ilyen témára szívesen ad kölcsönt bármely vállalkozó, ha éppen szükséges.) De félre téve a csipkelődést: ígéretes kezdetű, sőt szatírának induló vígjátékot láthattunk. A páncélzörgető, kardcsörtető komikumba torkolló ostromjelenet, a filléres gondokkal küszködő mantovai udvar nevetséges szertartásossága nemcsak az idealizált reneszánsz babonáján helyezett el Jólirányzott tőrdöféseket, de legalább ennyi időszerű célzást is rejtett. A napjainkban sem ritka fennhéjázó üresfej őség egyedi és intézményesített típusainak egészségesen szókimondó leleplezését. Vittorio Gassman volt kivált nagy segítségére ebben a rendezőnek, mint már annyi rendezőnek hasonló szerepekben. A szatíra alkotója viszont mindig veszélyben van, ha egyúttal a helyzetkomikumnak is boszorkányos mestere. Márpedig Campanile az, és úgy tűnik: a kabarétréfává sekélyesedés veszélyét nem is akarta elkerülni. Valószínű, hogy a bevezető, markáns képsorokat csupán a film második felét alkotó bohózatos ágyjelenet előkészítésének szánta. A mantovai hercegnek, aki éppoly csillapíthatatlan étvágyú és sikeres hódolója a szépnemnek, mint a Rigolettóból közismert mantuai herceg, nyilvánosan, hogy úgy mondjam szakmai zsűri előtt kell bebizonyítania férfiúi képességeit. Ha adva van egy ilyen szituáció és hozzá két olyan színész,' mint Gassman és a Botticelli madonnákhoz hasonló Vima Lisi, nem is kell túl sokat rendezni már a filmen. Az ilyen íelcsigázásra mindig fogékony érdeklődés elintézi a többit. Pontosan ez történt most is. A közönség nagy drukkal figyelte az alig-alig sikeredő nász részleteit, olyannyira, hogy bizonyára megbocsátott Gassman- nak is, amiért, a hosszúra nyúlt jelenet alatt fokozatosan kifulladt játékkedve. Méginkább Virna Lisinek, aki olyan átéléssel játszotta a butácska lányt, hogy idegesítően ostobának tűnt. De szépségének ez mitsem ártott A kínos pajzán jelenetből egyébként — minden bizonnyal a rendezői szándék sikereként — semmiféle tanulság nem olvasható ki. Ha csak az nem, hogy még az olyan kiváló talentum sem érhet el eredményt, mint a szerelembajnok mantovai herceg, ha túlságosan ellenőrzik. Sz. J. Színműből zenés játék Edvard Radzinszkij nem régen tűnt fel a szovjet irodalomban, de rövidesen nemzetközi népszerűségre tett szert. Szinte predesztinálja a drámaírásra, hogy színházi családból származik, apja rendező, anyja énekesnő volt. A magyar közönség a Vígszínházban előadót5-, nagy sikerű Filmet forgatunk című színmű óta ismeri nevét. Megyénknek közvetlenebb találkozása is volt már Radzinszkijjeí: a Száznégy lap szerelem szerepelt a Kecskeméti Katona József Színház műsorán. A Szegedi Nemzeti Színház előadásában Futó kaland címen ugyanezt a darabot közvetíti a tv, mégis érdemes lesz megtekinteni, mert műfaji változáson ment át: zenés játékot készítettek belőle. (Kedd, 20.30) Versenyfutás a pénzért Somogyi Pált, a Ludas Matyi népszerű humoristáját tréfás nyilatkozata szerint, az ösztönözte a pénz utáni futás kariikirozására, hogy a kiadó olyan keveset fizetett könyvéért, „amilyen keveset csak fizethetett az előírásos kereteken belül”. Ebből született nagy horderejű felfedezése: „A pénzgazdálkodás tulajdonképpen egy nagy népi fogócska, ahol mindenki mindenkit kerget, és akinek már nincs egy vasa sem, az elsejéig kiáll a játékból.” A népszerű szerző tehát ezúttal is időszerű témát választott, kíváncsiak lehetünk műsorára, amelyben Csákányi László, Galambos Erzsi, Garas Dezső, Kazal László, Pongrácz Imre a főszereplők. (Szerda, 20.25) Recept vonatrablóknak Az Urak szövetsége című angol filmet a filmtörténet bizonyára gyorsan elfelejti, de a kriminalisztikában nevezetes esemény. mintha valami híres bűnügy dokumentumaiból alkották volna meg, ellenkezőleg. A valóság utánozla az ábrázolást. Ezt a filmsztorit másolták le csaknem ezóról-szóra a nevezetes angliai vonatrablás tettesei. Bryan Forbes forgatókönyvírót állítólag komoly vádak érték a nyomozás során: bűnrészességgel gyanúsították. (Szombat, 20.20) Máglyák Firenzében Barabás Tibor több mint harminc évvel ezelőtt írt regényt ezen a címen. A világirodalom több nagy alakját is megihlető témát, a fanatikus puritán demokratából zsarnokká váló szerzetes, Girolamo Savonarola és a reneszánsz kultúra jelképévé vált Medici herceg, Lorenzo 11 Magnifico összecsapását dolgozta fel. A szerző mondanivalója — visszájára fordul a jó szándék, ha kíméletlen eszközöket használ — művének tv-változatát is időszerűvé teszi. Savonarolát Nagy Attila, Lorenzót Miensároe László, jeleníti meg. (Vasárnap, 20.20) Ha mi újságírók, megyénk egyik községének középpontján áthaladunk, egy bizonyos térségre mutatva mindig megjegyezzük: „Ott lesz majd X. kolléga szobra.” Vagy máskor: „Még mindig nincs ott a szobor, pedig megígérték, hogy ha..." A lassan anekdotikus kis mozzanat előzménye a következő. A mondott községben elakadt egy fontos beruházás ügye. Akkoriban járt kint X. riporter, akinek a többi községi probléma között ezt is elmondták. „No ezt js megírom" — jegyezte meg az újságíró, s erre tették tréfás ígéretüket a helyi vezetők. — Öóó!... Egy újságcikkre aligha mozdul előre az ügy... De idefigyeljen. Ha sikerül az írásával dűlőre vinni a dolgot, azon a helyen szobrot emelünk magának ... A cikk megtette a hatást, azonban ... Mint bevezetőben említettük, a szobor még sehol. Természetesen, mindez csak tréfa. Egy az ezer eset közül, amikor nehéz helyzetben olyasféleképpen fogadkozik az ember, hogy például — „Megeszem a kalapom, ha ..." — „Ide szúrhatod a kötőtűt, ha ...” _ Ezekben az esetekben mindenki tudja, nem kell készpénznek venni a fogadalmakat. Nem felelősségteljes ígéretekről van szó. Valami olyan háttere van az egésznek, hogy a „tárgyaló felek” tisztában vannak vele: olyan akadályokkal kell számolni, amelyek nem teszik lehetővé a vállalkozás végrehajtását. Sajnos, az élet komoly helyzeteiben is hajlamosak egyesek, úgy ígérgetni, mintha komolyan gondolnák, holott eleve tudják, úgy sem lesz azokból semmi. Példaként az Akasztó községen áthaladó 53-as főút körüli epizódot említhetjük. Emlékeznek rá olvasóink, mi is írtunk arról, hogy a főépítésvezető tanúk előtt! — ezekkel a szavakkal ígérte meg az út két oldalát kísérő árkok megépítését Dolezsál Ferencnek, a helyi tanács vb-elnökének: „Megcsináljuk, elnök elvtárs, ez ne okozzon problémát. Itt vannak a munkagépeink, azokkal egy-kettőre megy. Tettek maguk nekünk annyi szívességet* hogy ez már a legkevesebb.” Utasította is a brigádvezetőt, aki helyi ember, hogy ha a tanács szerez csövet, végezzék el a munkát. Nem győzik ma is hangoztatni az akasztói vezetők, milyen hálásak a kiskőrösi tanács vb-nek, amely kisegítette őket a csatornázáshoz szükséges csövekkel. Semmi akadálya nem volt hát — látszólag — az árokásás megkezdésének. A brigádvezető telefonált is főnökének, de a válasz ez volt: erről szó sem lehet. A vb-elnök is felhívta a főépítésvezetőt, s emlékeztette ígéretére. Az viszont hímelt-hámolt, kérte, ne haragudjon Dolezsál elvtárs, de ez a munka nem volt a tervben. De hát az ígéret?! Ja, azt csak azért tette, mert biztosra vette, hogy nem tudnál: csövet szerezni. Cikkünket elküldték azóta a más munkahelyre távozott főépítésvezetőnek. ö persze mindent megmagyarázott. Ezt aztán egy válaszlevél kíséretében a kecskeméti központi főépítésvezető lapunknak is eljuttatta. Adván a következő tanácsot: „Ne az építésvezetőhöz forduljon a jövőben (mármint Dolezsál elvtárs), aki nincs felhatalmazva arra, hogy munkát vállaljon, ne is más szervhez, mert senki sem vállalhat a vállalat nevében munkát, hanem megrendelésével az illetékest — Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalatot — keresse meg, minden kerülőút mellőzésével.. Köszönjük — Dolezsál elvtárs és a magunk nevében. De reméljük, ugyanerre kioktatják — új munkahelyén — az ígérgető főépítés vezetőt is. Mert neki talán még jobban illett volna a „szolgálati utat” ismernie, mint az akasztói vb-elnöknek... Mellesleg a kimagyarázkodó levélben egy árva szó sincs arról, lehet-e kifizetni egy községi tanácselnököt ilyen magyarázattal: csak azért ígért, mert biztosra vette, hogy nem tudnak csövet szerezni... A mentege- tődzés így olyan, mint Bodóné szövege, mikor a vászon árát kérik... <t) Véget ért a szovjet jubileumi kiállítás Vasárnap a vásárváros területén bezárta kapuit „A szovjet tudomány és technika ötven éve” kiállítás. Ebből az alkalomból Sz. I. Kozlov, a kiállítás főigazgatója értékelte a nagy budapesti szovjet tudományos seregszemle tapasztalatait. — A kiállítás sikere minden várakozásunkat meghaladta. Előzetesen körülbelül 150—200 ezer érdeklődőt vártunk, de a látogatók száma elérte a 540 ezret ffiVSIí-B: MAPL 07A a 8. A KUTYAKALAND Tanteremben ülünk. Taylor főhadnagy a robbantási szakértő egy újfajta plasztikbomba sajátosságait, kezelési módját és hatásfokát magyarázza. Lassan már ki sem tudunk igazodni a sokféle robbanóanyag és robbantási eljárás között. Egyik agyafúrtabb mint a másik. A katedra fölött a falon egy felírás van. Százszor és ezerszer elolvastam már és még sokszor elolvasom amíg itt leszek: „Kegyelmet nem adhatsz és nem várhatsz!” Ez a mi jelszavunk. Egyszer megkértük Murdock őrmestert, hogy magyarázza meg nekünk mélyebben e jelszó tartalmát. Röviden szólt: ■— Akció esetén foglyot nem ejtünk és senkit nem kímélünk! Világos? Ez egyben megmagyarázza a jelszó második részét. Akinek nyúlszíve van az jobb ha most szól. Mindenki hallgatott. — Tíz perc szünet! Kitódulunk a folyosóra. Rágyújtunk. Beppo sodródik mellém. — Milyen volt az eltávozás? — Jó — mondpm kurtán. — Bibi? — Kösz, megvan. — Mi_^ ütött beléd, hogy ilyen mogorva vagy? — Nincs kedvem dumálni. Beppo nem kérdezősködik tovább. Némán szívjuk cigarettánkat. Most dr. William J. Morgan alezredes áll a katedrán, ö csak időnként látogat el hozzánk. Fontos ember. A CIC központjában dolgozik. Könyvet mutat. — War of Wits. — Az agyafúrtság háborúja a címe ennek a munkának. Hozzáértő szakemberek állították össze. Felolvasok belőle egy részletet. Figyeljenek! Az alezredesnek kellemes, behízelgő hangja van. Hangsúlyosan, jól érthetően olvas: — Mi a szabotázs? A szabotázs a felforgató hadviselés egyik formája. Általában olyan erőteljes intézkedésekről van szó, amelyeknek a célja az ellenség katonai, vagy gazdasági apparátusának megkárosítása. Aztán a hazaszeretetről beszél. Az ölés, a harc rendjén van, de a haza érdekeinek a hangoztatása roppant furcsán csendül ebben a tanteremben. Hiszen született amerikai alig van közöttünk. Németek, lengyelek, csehek, ukránok, olaszok, s még ki tudja, hányféle náció? Hazaszeretet! A haza szolgálata és érdeke! Kár ezekről Morgan alezredesnek itt beszélnie. Megfizetnek bennünket és azt tesszük, " amit parancsolnak. Persze akad közöttünk, akit ezen felül még a gyűlölet is hajt. Gyűlölet szülőhazája társadalmi rendje ellen. Régi homokbányában folytatódik a gyakorlat. Kifújjuk magunkat. A kiképzőtiszt jeeppel érkezik utánunk. A fiatal, szőke hajú hadnagyot nem ismerjük. Még nem volt dolgunk vele. King tizedes jelenti neki, hogy a foglalkozásra készen állunk. A jeepben sötétszőrű kutya nyüszít. Meg van kötözve. Vajon minek hozta ezt ide a hadnagy? — Stevens a nevem — mutatkozik be a kiképzőtiszt. — Feladatom, hogy egy különleges gázzal ismertessem meg magukat. A hadnagy bádogdobozt vesz elő a kocsijából. A dobozban üvegfiolák vannak. Az üvegfiolák halványsárga színű folyadékot tartalmaznak. A hadnagy belép a kiképzési négyszögbe és jobbkezével magasba emel egy üvegfiolát. (Folytatása következikJ — Számomra a magyar tudósok és műszaki emberek beható érdeklődése volt a legörvendete- sebb tény. Kellemesen érintett, milyen behatóan érdeklődik a tudománoys eredmények iránt a magyar fiatalság. — A magam számára a kiállítás sikeréből azt a következtetést vontam le, hogy ezt a bemutatót más országokban is meg kell szerveznünk. Itt, Magyarországon pedig a következőkben a tudományos kutatás olyan különlegesen érdekes területeiről kellene akár évenkint új meg új kiállítást szervezni, mint amilyen például a szovjet repüléstechnika fejlődése, természetesen eredetiben mutatva be a legújabb típusú szovjet gépeket. (MTI) A jugoszláv tu műsora ■" KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30: Heti szemle albánul. — 18.00: Hírek. — 18.10: Névjegy. Szórakoztató műsor. — 18.30: Telesport. — 19.10: A turizmusról. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- híradó. — 20.40: Dokumentumfilm «=* 20.55; Játékfilm. 22.25; Hírek.
