Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-26 / 227. szám

r 19Í7. óepfemEer SS, Eé33F n. mm Beszélgetés a filmről Szüzet a heree/jjtek! Napközben Szobortól a Bodóné vásznáig Ha a boldog emlékezetű itáliai reneszánsz idején egy uralkodó­herceg bármire — akár egy szűzre is — áhítozott, ott aztán s^nem volt mese”. Manapság vi­szont, ha a filmgyártás jöve- delemzőségét biztosító uralkodó­réteg, a nagyközönség, egy kis pikantériát óhajt, a szerzőgár­da könnyűszerrel szolgálhat egy reneszánszkori mesével. Festa Campanile és alkotótársai kö­nyörtelenül hálóingre vetkőztet- ték a hajdan büszke principé- kef, így adván vissza jó ötszáz! év múltán a kölcsönt a zsar­nokságért. (Mellesleg ilyen té­mára szívesen ad kölcsönt bár­mely vállalkozó, ha éppen szük­séges.) De félre téve a csipkelődést: ígéretes kezdetű, sőt szatírának induló vígjátékot láthattunk. A páncélzörgető, kardcsörtető ko­mikumba torkolló ostromjele­net, a filléres gondokkal küsz­ködő mantovai udvar nevetsé­ges szertartásossága nemcsak az idealizált reneszánsz babonáján helyezett el Jólirányzott tőrdö­féseket, de legalább ennyi idő­szerű célzást is rejtett. A nap­jainkban sem ritka fennhéjázó üresfej őség egyedi és intézmé­nyesített típusainak egészsége­sen szókimondó leleplezését. Vittorio Gassman volt kivált nagy segítségére ebben a ren­dezőnek, mint már annyi ren­dezőnek hasonló szerepekben. A szatíra alkotója viszont mindig veszélyben van, ha egy­úttal a helyzetkomikumnak is boszorkányos mestere. Márpe­dig Campanile az, és úgy tű­nik: a kabarétréfává sekélyese­dés veszélyét nem is akarta el­kerülni. Valószínű, hogy a be­vezető, markáns képsorokat csu­pán a film második felét alkotó bohózatos ágyjelenet előkészíté­sének szánta. A mantovai hercegnek, aki éppoly csillapíthatatlan étvágyú és sikeres hódolója a szépnem­nek, mint a Rigolettóból köz­ismert mantuai herceg, nyilvá­nosan, hogy úgy mondjam szak­mai zsűri előtt kell bebizonyí­tania férfiúi képességeit. Ha ad­va van egy ilyen szituáció és hozzá két olyan színész,' mint Gassman és a Botticelli madon­nákhoz hasonló Vima Lisi, nem is kell túl sokat rendezni már a filmen. Az ilyen íelcsigázásra mindig fogékony érdeklődés el­intézi a többit. Pontosan ez történt most is. A közönség nagy drukkal fi­gyelte az alig-alig sikeredő nász részleteit, olyannyira, hogy bi­zonyára megbocsátott Gassman- nak is, amiért, a hosszúra nyúlt jelenet alatt fokozatosan kiful­ladt játékkedve. Méginkább Virna Lisinek, aki olyan átélés­sel játszotta a butácska lányt, hogy idegesítően ostobának tűnt. De szépségének ez mitsem ártott A kínos pajzán jelenetből egyébként — minden bizonnyal a rendezői szándék sikereként — semmiféle tanulság nem ol­vasható ki. Ha csak az nem, hogy még az olyan kiváló ta­lentum sem érhet el eredményt, mint a szerelembajnok manto­vai herceg, ha túlságosan el­lenőrzik. Sz. J. Színműből zenés játék Edvard Radzinszkij nem régen tűnt fel a szovjet irodalomban, de rövidesen nemzetközi népszerűség­re tett szert. Szinte predesztinálja a drámaírásra, hogy színházi csa­ládból származik, apja rendező, anyja énekesnő volt. A magyar kö­zönség a Vígszínházban előadót5-, nagy sikerű Filmet forgatunk című színmű óta ismeri nevét. Megyénk­nek közvetlenebb találkozása is volt már Radzinszkijjeí: a Száznégy lap szerelem szerepelt a Kecskeméti Katona József Színház műsorán. A Szegedi Nemzeti Színház előadásá­ban Futó kaland címen ugyanezt a darabot közvetíti a tv, mégis érde­mes lesz megtekinteni, mert műfaji változáson ment át: zenés játékot készítettek belőle. (Kedd, 20.30) Versenyfutás a pénzért Somogyi Pált, a Ludas Matyi nép­szerű humoristáját tréfás nyilat­kozata szerint, az ösztönözte a pénz utáni futás kariikirozására, hogy a kiadó olyan keveset fizetett köny­véért, „amilyen keveset csak fizet­hetett az előírásos kereteken be­lül”. Ebből született nagy hordere­jű felfedezése: „A pénzgazdálko­dás tulajdonképpen egy nagy népi fogócska, ahol mindenki minden­kit kerget, és akinek már nincs egy vasa sem, az elsejéig kiáll a játékból.” A népszerű szerző tehát ezúttal is időszerű témát választott, kíváncsiak lehetünk műsorára, amelyben Csákányi László, Galam­bos Erzsi, Garas Dezső, Kazal László, Pongrácz Imre a főszerep­lők. (Szerda, 20.25) Recept vonatrablóknak Az Urak szövetsége című angol filmet a filmtörténet bizonyára gyorsan elfelejti, de a kriminalisz­tikában nevezetes esemény. mintha valami híres bűnügy doku­mentumaiból alkották volna meg, ellenkezőleg. A valóság utánozla az ábrázolást. Ezt a filmsztorit má­solták le csaknem ezóról-szóra a nevezetes angliai vonatrablás tet­tesei. Bryan Forbes forgatókönyv­írót állítólag komoly vádak érték a nyomozás során: bűnrészességgel gyanúsították. (Szombat, 20.20) Máglyák Firenzében Barabás Tibor több mint harminc évvel ezelőtt írt regényt ezen a címen. A világirodalom több nagy alakját is megihlető témát, a fa­natikus puritán demokratából zsar­nokká váló szerzetes, Girolamo Sa­vonarola és a reneszánsz kultúra jelképévé vált Medici herceg, Lo­renzo 11 Magnifico összecsapását dolgozta fel. A szerző mondanivaló­ja — visszájára fordul a jó szán­dék, ha kíméletlen eszközöket hasz­nál — művének tv-változatát is időszerűvé teszi. Savonarolát Nagy Attila, Lorenzót Miensároe László, jeleníti meg. (Vasárnap, 20.20) Ha mi újságírók, megyénk egyik községének középpontján áthaladunk, egy bizonyos tér­ségre mutatva mindig megje­gyezzük: „Ott lesz majd X. kol­léga szobra.” Vagy máskor: „Még mindig nincs ott a szobor, pedig meg­ígérték, hogy ha..." A lassan anekdotikus kis moz­zanat előzménye a következő. A mondott községben elakadt egy fontos beruházás ügye. Akkori­ban járt kint X. riporter, aki­nek a többi községi probléma között ezt is elmondták. „No ezt js megírom" — jegyezte meg az újságíró, s erre tették tréfás ígéretüket a helyi vezetők. — Öóó!... Egy újságcikkre aligha mozdul előre az ügy... De idefigyeljen. Ha sikerül az írásával dűlőre vinni a dol­got, azon a helyen szobrot eme­lünk magának ... A cikk megtette a hatást, azonban ... Mint bevezetőben említettük, a szobor még sehol. Természetesen, mindez csak tréfa. Egy az ezer eset közül, amikor nehéz helyzetben olyas­féleképpen fogadkozik az ember, hogy például — „Megeszem a kalapom, ha ..." — „Ide szúr­hatod a kötőtűt, ha ...” _ Ezekben az esetekben min­denki tudja, nem kell készpénz­nek venni a fogadalmakat. Nem felelősségteljes ígéretekről van szó. Valami olyan háttere van az egésznek, hogy a „tárgyaló felek” tisztában vannak vele: olyan akadályokkal kell számol­ni, amelyek nem teszik lehetővé a vállalkozás végrehajtását. Sajnos, az élet komoly hely­zeteiben is hajlamosak egyesek, úgy ígérgetni, mintha komolyan gondolnák, holott eleve tudják, úgy sem lesz azokból semmi. Példaként az Akasztó községen áthaladó 53-as főút körüli epi­zódot említhetjük. Emlékeznek rá olvasóink, mi is írtunk ar­ról, hogy a főépítésvezető ta­núk előtt! — ezekkel a szavak­kal ígérte meg az út két olda­lát kísérő árkok megépítését Dolezsál Ferencnek, a helyi ta­nács vb-elnökének: „Megcsinál­juk, elnök elvtárs, ez ne okoz­zon problémát. Itt vannak a munkagépeink, azokkal egy-ket­tőre megy. Tettek maguk ne­künk annyi szívességet* hogy ez már a legkevesebb.” Utasította is a brigádvezetőt, aki helyi ember, hogy ha a ta­nács szerez csövet, végezzék el a munkát. Nem győzik ma is hangoz­tatni az akasztói vezetők, milyen hálásak a kiskőrösi ta­nács vb-nek, amely kisegítette őket a csatornázáshoz szüksé­ges csövekkel. Semmi akadálya nem volt hát — látszólag — az árokásás megkezdésének. A bri­gádvezető telefonált is főnöké­nek, de a válasz ez volt: erről szó sem lehet. A vb-elnök is felhívta a főépítésvezetőt, s em­lékeztette ígéretére. Az viszont hímelt-hámolt, kérte, ne hara­gudjon Dolezsál elvtárs, de ez a munka nem volt a tervben. De hát az ígéret?! Ja, azt csak azért tette, mert biztosra vette, hogy nem tudnál: csövet szerezni. Cikkünket elküldték azóta a más munkahelyre távozott fő­építésvezetőnek. ö persze min­dent megmagyarázott. Ezt az­tán egy válaszlevél kíséretében a kecskeméti központi főépítés­vezető lapunknak is eljuttatta. Adván a következő tanácsot: „Ne az építésvezetőhöz fordul­jon a jövőben (mármint Dole­zsál elvtárs), aki nincs felhatal­mazva arra, hogy munkát vál­laljon, ne is más szervhez, mert senki sem vállalhat a vállalat nevében munkát, hanem meg­rendelésével az illetékest — Kecskeméti Közúti Üzemi Vál­lalatot — keresse meg, minden kerülőút mellőzésével.. Köszönjük — Dolezsál elvtárs és a magunk nevében. De re­méljük, ugyanerre kioktatják — új munkahelyén — az ígérge­tő főépítés vezetőt is. Mert neki talán még jobban illett volna a „szolgálati utat” ismernie, mint az akasztói vb-elnöknek... Mellesleg a kimagyarázkodó le­vélben egy árva szó sincs ar­ról, lehet-e kifizetni egy községi tanácselnököt ilyen magyarázat­tal: csak azért ígért, mert biz­tosra vette, hogy nem tudnak csövet szerezni... A mentege- tődzés így olyan, mint Bodóné szövege, mikor a vászon árát kérik... <t) Véget ért a szovjet jubileumi kiállítás Vasárnap a vásárváros terü­letén bezárta kapuit „A szovjet tudomány és technika ötven éve” kiállítás. Ebből az alka­lomból Sz. I. Kozlov, a kiállí­tás főigazgatója értékelte a nagy budapesti szovjet tudomá­nyos seregszemle tapasztalatait. — A kiállítás sikere minden várakozásunkat meghaladta. Előzetesen körülbelül 150—200 ezer érdeklődőt vártunk, de a látogatók száma elérte a 540 ezret ffiVSIí-B: MAPL 07A a 8. A KUTYAKALAND Tanteremben ülünk. Taylor főhadnagy a robbantási szakér­tő egy újfajta plasztikbomba sajátosságait, kezelési módját és hatásfokát magyarázza. Lassan már ki sem tudunk igazodni a sokféle robbanóanyag és rob­bantási eljárás között. Egyik agyafúrtabb mint a másik. A katedra fölött a falon egy felírás van. Százszor és ezerszer elolvastam már és még sokszor elolvasom amíg itt leszek: „Kegyelmet nem adhatsz és nem várhatsz!” Ez a mi jelszavunk. Egyszer megkértük Murdock őrmestert, hogy magyarázza meg nekünk mélyebben e jelszó tartalmát. Röviden szólt: ■— Akció esetén foglyot nem ejtünk és senkit nem kímélünk! Világos? Ez egyben megmagya­rázza a jelszó második részét. Akinek nyúlszíve van az jobb ha most szól. Mindenki hallgatott. — Tíz perc szünet! Kitódulunk a folyosóra. Rá­gyújtunk. Beppo sodródik mel­lém. — Milyen volt az eltávozás? — Jó — mondpm kurtán. — Bibi? — Kösz, megvan. — Mi_^ ütött beléd, hogy ilyen mogorva vagy? — Nincs kedvem dumálni. Beppo nem kérdezősködik to­vább. Némán szívjuk cigaret­tánkat. Most dr. William J. Morgan alezredes áll a katedrán, ö csak időnként látogat el hoz­zánk. Fontos ember. A CIC köz­pontjában dolgozik. Könyvet mutat. — War of Wits. — Az agya­fúrtság háborúja a címe ennek a munkának. Hozzáértő szak­emberek állították össze. Felol­vasok belőle egy részletet. Fi­gyeljenek! Az alezredesnek kellemes, be­hízelgő hangja van. Hangsúlyo­san, jól érthetően olvas: — Mi a szabotázs? A szabo­tázs a felforgató hadviselés egyik formája. Általában olyan erőteljes intézkedésekről van szó, amelyeknek a célja az el­lenség katonai, vagy gazdasági apparátusának megkárosítása. Aztán a hazaszeretetről be­szél. Az ölés, a harc rendjén van, de a haza érdekeinek a han­goztatása roppant furcsán csen­dül ebben a tanteremben. Hi­szen született amerikai alig van közöttünk. Németek, lengyelek, csehek, ukránok, olaszok, s még ki tudja, hányféle náció? Hazaszeretet! A haza szolgá­lata és érdeke! Kár ezekről Mor­gan alezredesnek itt beszélnie. Megfizetnek bennünket és azt tesszük, " amit parancsolnak. Persze akad közöttünk, akit ezen felül még a gyűlölet is hajt. Gyűlölet szülőhazája tár­sadalmi rendje ellen. Régi homokbányában folyta­tódik a gyakorlat. Kifújjuk ma­gunkat. A kiképzőtiszt jeeppel érkezik utánunk. A fiatal, sző­ke hajú hadnagyot nem ismer­jük. Még nem volt dolgunk ve­le. King tizedes jelenti neki, hogy a foglalkozásra készen állunk. A jeepben sötétszőrű kutya nyüszít. Meg van kötözve. Va­jon minek hozta ezt ide a had­nagy? — Stevens a nevem — mutat­kozik be a kiképzőtiszt. — Fel­adatom, hogy egy különleges gázzal ismertessem meg magu­kat. A hadnagy bádogdobozt vesz elő a kocsijából. A dobozban üvegfiolák vannak. Az üveg­fiolák halványsárga színű folya­dékot tartalmaznak. A hadnagy belép a kiképzési négyszögbe és jobbkezével ma­gasba emel egy üvegfiolát. (Folytatása következikJ — Számomra a magyar tudósok és műszaki emberek beható ér­deklődése volt a legörvendete- sebb tény. Kellemesen érintett, milyen behatóan érdeklődik a tudománoys eredmények iránt a magyar fiatalság. — A magam számára a kiál­lítás sikeréből azt a következ­tetést vontam le, hogy ezt a be­mutatót más országokban is meg kell szerveznünk. Itt, Ma­gyarországon pedig a követke­zőkben a tudományos kutatás olyan különlegesen érdekes te­rületeiről kellene akár évenkint új meg új kiállítást szervezni, mint amilyen például a szov­jet repüléstechnika fejlődése, természetesen eredetiben mu­tatva be a legújabb típusú szovjet gépeket. (MTI) A jugoszláv tu műsora ■" KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30: Heti szemle albánul. — 18.00: Hírek. — 18.10: Névjegy. Szó­rakoztató műsor. — 18.30: Telesport. — 19.10: A turizmusról. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- híradó. — 20.40: Dokumentumfilm «=* 20.55; Játékfilm. 22.25; Hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom