Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-19 / 221. szám
19<n. szeptember 19. kedd 5. oldal Sorok a Palyomkíi páncéloshoz KINEK a dolga a közönségszervezés? A kulturális intézmények, vagy a közönség feladata, hogy megszervezze saját művelődését, szórakozását? Természetesen egyik oldal Sem boldogulhat a másik nélkül. Megyénkben a legnagyobb közönségszervező apparátust kétségkívül a Kecskeméti Katona József Színház mozgatja. A színházi szervezőiroda tapasz, talt vezetőjének, Csapiár Vilmosnak korszerű igényei vannak a közönségszervezés iránt: — A közönségszervező nem azonos a jegyeladóval. Az a szerepe. hogy a közvetlen, munkatársi, baráti kapcsolat erejével szószólója legyen a színvonalas műsorpolitikának. Shakespeare- ről általában nem azért hiszik, hogy nehéz, vagy a mai társadalmi problémákat taglaló színművekről nem azért gondolják, hogy unalmasak, mintha meggyőződtek volna erről. Ha már egyszer megnéznek hasonló darabot, másodszor nemigen kell csalogatni őket. A helytelen beidegződések leküzdésében, a sematizmus rossz emlékeinek eloszlatásában lehetnek segítségünkre a közönségszervezők. Nézzük, mit mondanak ma- guk a közönségszervezők, azok, akik a legjobbak közé tartoznak Kecskeméten. RÄCZ IMRÉNÉ, a Bamevál- ból: — Hét éve csinálom, KISZ- kultúrfelelősként kezdtem. 29 bérletünk volt a múlt idényben, ezenkívül 30—40—50 jegyet adok el egy-egy előadásra. Annak köszönhető ez, hogy beosztásom révén — normás' vagyok — állandó összseköttetésem van a nagy területű gyár minden dolgozójával. Használom a hangosbemondót is.--Áz üzem vezetősége semmiféle akadályt nem gördít elé,- hogy munkaidő alatt szervezzek. KOVÁCS RÚZSA, a konzervgyár II-s telepéről; — Az idényjellegből következik, hogy nálunk nagyon vigyázni kell a pénzre. Belépnek, kilépnek sokan, futhatnék utánuk a jegy áráért. Néha még azt is megcsinálom, hogy fizetésnapon reggel 6-kor lehorgonyzók a pénztárablak előtt, és bevasalom a- tartozásokat. Operettre egyébként 100—120 jegy is elkel, drámára 50—60. Az üzem többet törődhetne a kulturális igényeinkkel. Nem, nem arra gondolok, hogy túlórában pótolnom kell azt az időt. amit közönségszervezéssel töltök: szívesen vállalom. De hasznos lenne felújítani egy-két régebbi hagyományt. Nyolc-tíz éve, emlékszem, a gyár egy estére megvásárolta az összes jegyet. Az Optimista tragédiát adták, a konzervgyáriak töltötték meg a teljes nézőteret. Nagyszerű élmény volt. Sokan azóta állandó vásárlóim. KOVÁCS TEREZ, az Építő és Szerelőipari Vállalattól. — Nálunk az a sajátos nehézség, hogy egyszál közönség- szervező lévén a vállalatnál, semmiféle kapcsolatom nincs a szétszórt munkahelyekkel. Csak a központban szervezek, pedig az itt dolgozók talán az én közreműködésem nélkül sem sokkal kevesebben látogatnák a színházat. Mit lehet leszűrni az elmondottakból? Elsősorban is elengedhetetlen az üzemek, intézmények gazdasági. párt- és szakszervezeti vezetőségeinek legteljesebb támogatása. Ott halad legjobban a munka, ahol valóban — és nemcsak a kulturális tervben — fontos társadalmi tevékenységnek tekintik a közönségszervezést. Arra vonatkozóan, hogy a munkaidővel való egyeztetést hogyan kellene megoldani, általános receptet nem lehet ajánlani, ez az egyes üzemek konkrét körülményeitől függ. Minden esetre a nagyobb vállalatoknál tarthatatlan az „egy üzem — egy közönségszervező” — elv. Vagy pedig, ha a közönségszervezést valóban eredményesen, az üzem egészét behálózva .akarják .megvalósítani, a munkaidő részének kell tekinteni. De fokozni kell a segítséget a színház, a művelődési házak, a TIT, a múzeumok részéről is. (Az utóbbiakkal kapcsolatos közönségszervezésről azért nem szóltunk eddig, mert gyakorlatilag nem létezik ilyen az üzemekben.) Hogy meggyőzően érvelhessen valaki egy-egy kulturális esemény mellett, ahhoz kevés egy tényközlő meghívó, sőt még a színház — jóllehet érdekes és reprezentatív, de egész évre szóló és egyetlen kalauzt jelentő — műsorfüzete is. Az egyetlen szerv, amely törődik vele, hogy a közönség- szervező ne pusztán jegyárus legyen, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A Kulturális Munkabizottság — élén Urban Pál- névál — évről évre kitűnő programú tanfolyamokat indít az üzemi közönségszervezők részére. (Jövőre még egy bentlakásost is terveznek.) Ám — keserű csattanó — ezek a tanfolyamok a legteljesebb részvét- lenség miatt kifulladnak félúton. Ez pedig — a jelen esetben legfontosabbhoz — a személyi problémákhoz vezet. Kecskemét 36(!) munkahelyi közönségszervezője között alig-alig találunk értelmiségit. Az üzemi értelmiség bekapcsolása — eddigi távolmaradásuk egyszerűen érthetetlen — sürgős és nagy jelentőségű feladata a párt-, KISZ- és szak- szervezeteknek. A kulturális intézményeknek is ügye ez, mert lényeges, hogy minél szélesebb társadalmi hatékonyságot érjenek el. Egy feledéstől mentett dráma Mint Ibsen legtöbb drámája, a Rosmerholm is a kispolgári légkörben tragédiába torkolló, jobb sorsra érdemes gyenge emberek története. Nagyon régen nem játszották már nálunk, mégsem lehet avult színműnek elkönyvelni. Bizonyíthatja ezt az is, hogy Németh László vállalkozott új fordítására, és a feledésbe merülő értékeket szenvedélyesen kutató rendező, Pártos Géza vitte színpadra, Tolnay Klárival, Bessenyei Ferenccel, Ajtay Andorral, Szénás! Ernővel a főszerepekben. (Kedd, 20.30) Cervantes komédiája Cervantest, a boldogtalan kóbórlo- vag, Don Quijote, halhataüan alkotóját tévesen hiszi egykönyvü írónak az utókor. Irodalmi munkásságát viszonylag későn, már férfikora delelője után kezdte meg. Előtte mint katona rengeteg kalandon ment keresztül, tömérdek szenvedésben volt része. (Egyebek közt tíz évig hányódott Ázsiában és Afrikában a törökök foglyaként.) Ifjúságának hihetetlenül gazdag élményanyagát nagyszámú, változatos műfajú alkotásokban örökítette meg később. Ezek közé tartozik a Csodabarlang című egyfelvonásos komédia is, amelyet a színművészeti főiskola növendékeinek előadásában láthatunk. (Szerda, 21.20) A bölcsőtől a koporsóig Banovich Tamás, az Életbe táncoltatott leány című film rendkívüli esztétikai érzékű rendezője, sikertelen könnyűzenei kísérlete, az Ezek a fiatalok után ismét visszatért igazi témájához, a magyar népi tánc- fólklorhoz. Üj tv-kisfilmje, A bölAZ 1905-ÖS OROSZ polgári demokratikus forradalom felkelő matrózai nem vitatkoztak különösebben sokat az élet értelméről. Köröttük állandóan borús, haragos az ég, háborog, sötét és kiismerhetetlen a tenger. A hajón pedig a parancsnokok túlfeszítik azt a legalsó ingerküszöböt is, ami tudattal rendelkező lényt még gátlás alatt tarthatná. Az elégedetlenséget szervezkedés követi, tüntetés majd lázadás tör ki. A matrózok hajója, a Patyomkin cirkáló a feltartóztathatatlan kiemelkedő és győzelmes forradalom jelképévé magasztosul. Minden csupa mozgás és lendület ebben a filmben. A beállítások: megannyi alkalom a képzettársításra. Itt a híres lépcső- és szobor jelenet. A léniában, ütemesen haladó és gondolkodásra képtelen katonák alulról és oldalról fényképezve mintha csőtől a koporsóig, az emberi élet nagy fordulóihoz, s születéshez, szerelemhez, halálhoz, kapcsolódó népszokásokat ábrázolja. A film vezető koreográfusa Rábai Miklós, a táncokat a Bartók, a Bihari, a Duna- együttes és a galgamácsai gyermektáncosok adják elő. (Szombat, 18.1.0) Testvérvárosok találkozása Ha sikerül, kétségkívül ez lesz a Magyar Televízió, eddigi legnagyobb technikai teljesítménye: váltott kapcsolású egyenes adás Szegedről és Odesszáról. Mégis sokkal nagyobb értékű a műszaki bravúrnál a két testvérváros találkozása. Kapcsolatuk évek óta fart már, Szegeden egy egész városrészt, neveztek el Odesz- száról, Odesszában egy új sugárutat Szegedről, de a kis létszámú delegációkon kívül a lakosok még nem látták eg', más városát. Ezt a hiányt pótolja most a Televízió. Lehet, hogy Kecskemét és Szimferopolt is rövidesen összeköthetik a rádióhullámok? (Vasárnap, 15.00) A jugoszláv műsora KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30; Heti szemle albánul. — 18.00: Hírek. — 18.10: Riportműsor. — 18.30: A nagyvilág a képernyőn. — 19.10: Szemafor. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hír- adó. — 20.35: Játékfilm. — 20.00: Jugoszlávia—Magyarország vízilabda-mérkőzés. Közvetítés Splitböl. csupán kivezényelt csizmák és puskák lennének. A félőrült anya halott fiát maga előtt tartva a katonákkal szemben halad, felfelé; s később egy ma- gáramaradt élő csecsemő döcög, gurul, rázkódik lefelé, akárcsak az önvédő, nekilendült Oroszország népe a rettegő, óvó tekintetek között. A JELENSÉG és a látvány sokértelmű. Félelmetesen logikusak a történések. Véres, nagy és embereket átalakító tömegdráma szemtanújává tesz Eizen- stein, a zseniális rendező. De az egyén szemével is láttat, közben tudja, és érzékelteti például, hogy egy szomorú és koravén gyerek nem kezd azon- nyomban integetni az elvtársaknak, hanem először rá kell vezetnie őt az együttérzés és azonosulás ízeire. Tanulmányozhatók Itt a fokozó hatású és összefüggéseket láttató montázsok fajtái, és egyáltalán a klasszikus film technikai formai megoldásai, igen korai tiszta megvalósulásukban. Kivéve természetesen a kép és hang variálási lehetőségeit, mivel a némafilm hőskorában készült produkcióról van szó. Talán némiképp még szerencse is, hogy akkortájt kényszerű meggondolásokból sem beszéltettet- ték annyit a hősöket, mint az ötvenes években. A kérlelhetetlen szükségszerűséget szuggeráló, fenyegető hangulat a monumentális film végén oldódik fel a szolidáris fehér egyenruhás tengerészek ujjongó üdvözlésében. Még most sem tudom, hogy csak a felírást láttam-e, és közvetlenül utána a lobogó, integető kezeket, vagy pedig hallottam is a matrózok átható hurráját. HOGYAN GYŐZHETETT elsőnek Oroszországban a szocialista forradalom? Eizenstein maradandónak bizonyult filmje után sejteni lehet. Halász Ferenc áldunai kirándulás Szombaton érkezett haza egyhetes aldunai hajókirándulásról a Bajai Állami Biztosító Önsegélyező Csoportjának 134 tagja. A kirándulók túlnyomórészt a bajai és környékbeli termelőszövetkezeti gazdák és hozzátartozóik voltak. Sz. J. 2 SZEGÉNY PABLO! King, aki a kapitány közeledtére egy kissé megszeppent, most még nagyobb lóra kap. — Üsd! Üsd! Üsd! — diktálja a két nyomorultnak az iramot mind gyorsabb ütemben. Kéjes vigyorba torzuló arcáról lerí, hogy élvezi hatalmát és most roppant jól érzi magát. Pablo hirtelen félreugrik Hanzi ütése elől és King elé lép. — Nem csinálom tovább! — vicsorít hörögve. King meglepődik. Egy pillanatig nem tudja, hogy most mit tegyen. Mi mindannyian megkönnyebbülten elmosolyodunk. Tetszik Pablo bátorsága. King ezt észreveszi. Nem akar alul maradni Pablóval és a szakasszal szemben. Dolgozik benne a hiúság. — Azonnal folytasd — kiált Pablóra— Nem! — mondja Pablo és véres arcát konokul Kingre emeli. — Hallották! — fordul felénk King. — Megtagadta a parancsot. Andy dühösen szóra nyitja a száját. Gyorsan a karjába csípek. — Hallgass! Ez most megvadult. Képes bajbakevemi az egész szakaszt — suttogom. Andy mérgesen fúj egyet, de szerencsére megfogadja a tanácsot. Erőt vesz indulatain. King zubbonya mellzsebéből sípot ránt elő. Két rövid, két hosszú, két rövid füttyjel. A tábori rendőrök éjjel-nappal párosával sétálnak a kiképzőtáborban. Ez a jelzés nekik szól. — Szegény Pablo. Az utolsó fütty jel még a levegőben rezonál, de már két tagbaszakadt tábori rendőr alakja tűnik fel a barakk déli végénél. Futólépésben közelednek. Fehér bokavédőjük,' a két keres ztpántos derékszíjuk, fehér gumibotjuk és fehér a gomba alakú nagy sisakjuk is. A sisakon két betű: MP. Ezt a két betűt és az ezekhez a betűkhöz tartozó fickókat senki se szereti. Ezután már Pablo nélkül folytatjuk a gyakorlatozást. Andy a futás ütemére szidja a tizedest, és a tábori rendőröket: — Ro-hadt-King.. 1 Hiz-lalt- bi-kák... Hanzi nagyon rosszul érzi magát. Felrepedt szemöldökéből még mindig patakzik a vér. Már nem bosszant, hogy rondán szuszog. — Tarts ki — biztatom —, már csak egy kör van az adagból. King végre megállít bennünket, és oszolj t vezényel. Betódulunk a barakkba. Rohan mosakodni és rendbe tenni a körletét mindenki. — Eredj az orvoshoz — mondja Hanzlnak Andy —, majd én rendbe teszem az ágyadat. — Porco Madonna — kezdi ékes olasz nyelven a káromkodást Beppo. — Ez a káposztafejű jól elrontotta a napunkat, öt perc múlva reggeli. Csipkedhetjük magunkat, ha zabál- ni akarunk. Gyűlölöm Kinget Elintézte Pablót. A fegyelmet meg kell követelni, de amit ma csinált, az túlzás. Le a kalappal Pablo előtt. Én nem mertem volna megtagadni a parancsot Ütöttem volna Hanzit, míg King azt nem mondja, hogy elég. Vasárnap van. Ma végre kipihenem magam. Nincs foglalkozás. Sokáig zuhanyozok a mosdóban. Jól esik, ahogy a hideg víz erős sugarai végigpásztázzák a testem. Talán ez enyhít valamit az izomlázamon. Mostanában mindig izomlázam van. Megerőltető a kiképzés. De majd csak megszokom. Fiatal vagypk és erős. Alaposan ledörzsölöm magam a vászontörülközővel. Van finom, puha törülközőm is. De ezt a durvát jobban szeretem. Valahol olvastam, hogy zuhanyozás után ez az egészséges. A kemény dörzsölés felfrissíti a vérkeringést. Ledülök az ágyamra. Hétköznap ezért büntetés járna. Most szabad. Meghámozok egy kisebb dinnyényi kaliforniai narancsot. Már előre nyelvem alá fut a nyál. Egyenként, lassan emelem számhoz a dús levű gerízdeket. Isteni íze van ennek a gyümölcsnek. — Akarsz sört? — kérdi Hanzi. — Jegelt. — Kösz. Igyad csak magad. Narancs után nem ízlene. — Sorakozó! Sorakozó! — robban be a hálóterembe Andy Idens. Ma ő az ügyeletes. — Szórakozz a ' jó bostoni nénikéddel — mondja neki Beppo. — Nézz a naptárra, te hülye. Nem látod, hogy vasárnap van? — Vasárnap hát — vigyorog Andy —, de ha nem pattansz, Murdock mindjárt a fenekedhez billenti a fehérneműt. — Murdock? — kérdi csodálkozva Beppo. — Eltávozásra ment. — De visszajött. És most itt van. Ö rendelte el a sorakozót. Beppo olaszul mondja az áldást, de közben gyorsan szede- lőzködik. Ugrunk mindnyájan. Pillanatok alatt rajtunk a ruha, a bakancs. Egymást lökdösve rohanunk a barakk felé. Murdock őrmesterrel nem jó kukoricázni. — Biztosan nem engedte az éjjel az ágyába a tyúkja — mérgelődik a hórihorgas, ritkán megszólaló Zdislaw Zelinsky, s megrögzött szokása szerint keresztet vet magára. — Visszaszaladt hát, hogy aztán most rajtunk élvezzen. (Folytatása következik.) V