Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

19<n. szeptember 19. kedd 5. oldal Sorok a Palyomkíi páncéloshoz KINEK a dolga a közönség­szervezés? A kulturális intéz­mények, vagy a közönség fel­adata, hogy megszervezze saját művelődését, szórakozását? Természetesen egyik oldal Sem boldogulhat a másik nélkül. Megyénkben a legnagyobb közönségszervező apparátust kétségkívül a Kecskeméti Ka­tona József Színház mozgatja. A színházi szervezőiroda tapasz, talt vezetőjének, Csapiár Vil­mosnak korszerű igényei van­nak a közönségszervezés iránt: — A közönségszervező nem azonos a jegyeladóval. Az a sze­repe. hogy a közvetlen, munka­társi, baráti kapcsolat erejével szószólója legyen a színvonalas műsorpolitikának. Shakespeare- ről általában nem azért hiszik, hogy nehéz, vagy a mai társa­dalmi problémákat taglaló szín­művekről nem azért gondolják, hogy unalmasak, mintha meg­győződtek volna erről. Ha már egyszer megnéznek hasonló da­rabot, másodszor nemigen kell csalogatni őket. A helytelen be­idegződések leküzdésében, a se­matizmus rossz emlékeinek el­oszlatásában lehetnek segítsé­günkre a közönségszervezők. Nézzük, mit mondanak ma- guk a közönségszervezők, azok, akik a legjobbak közé tartoz­nak Kecskeméten. RÄCZ IMRÉNÉ, a Bamevál- ból: — Hét éve csinálom, KISZ- kultúrfelelősként kezdtem. 29 bérletünk volt a múlt idényben, ezenkívül 30—40—50 jegyet adok el egy-egy előadásra. Annak köszönhető ez, hogy beosztásom révén — normás' vagyok — ál­landó összseköttetésem van a nagy területű gyár minden dol­gozójával. Használom a hangos­bemondót is.--Áz üzem vezetősé­ge semmiféle akadályt nem gör­dít elé,- hogy munkaidő alatt szervezzek. KOVÁCS RÚZSA, a konzerv­gyár II-s telepéről; — Az idényjellegből követke­zik, hogy nálunk nagyon vi­gyázni kell a pénzre. Belépnek, kilépnek sokan, futhatnék utánuk a jegy áráért. Néha még azt is meg­csinálom, hogy fizetésna­pon reggel 6-kor lehorgonyzók a pénztárablak előtt, és beva­salom a- tartozásokat. Operettre egyébként 100—120 jegy is el­kel, drámára 50—60. Az üzem többet törődhetne a kulturális igényeinkkel. Nem, nem arra gondolok, hogy túlórában pótol­nom kell azt az időt. amit kö­zönségszervezéssel töltök: szí­vesen vállalom. De hasznos len­ne felújítani egy-két régebbi hagyományt. Nyolc-tíz éve, em­lékszem, a gyár egy estére meg­vásárolta az összes jegyet. Az Optimista tragédiát adták, a konzervgyáriak töltötték meg a teljes nézőteret. Nagyszerű él­mény volt. Sokan azóta állan­dó vásárlóim. KOVÁCS TEREZ, az Építő és Szerelőipari Vállalattól. — Nálunk az a sajátos ne­hézség, hogy egyszál közönség- szervező lévén a vállalatnál, semmiféle kapcsolatom nincs a szétszórt munkahelyekkel. Csak a központban szervezek, pedig az itt dolgozók talán az én közre­működésem nélkül sem sokkal kevesebben látogatnák a szín­házat. Mit lehet leszűrni az elmon­dottakból? Elsősorban is elengedhetetlen az üzemek, intézmények gazda­sági. párt- és szakszervezeti ve­zetőségeinek legteljesebb támo­gatása. Ott halad legjobban a munka, ahol valóban — és nemcsak a kulturális tervben — fontos társadalmi tevékenység­nek tekintik a közönségszerve­zést. Arra vonatkozóan, hogy a munkaidővel való egyeztetést hogyan kellene megoldani, álta­lános receptet nem lehet aján­lani, ez az egyes üzemek konk­rét körülményeitől függ. Min­den esetre a nagyobb vállala­toknál tarthatatlan az „egy üzem — egy közönségszervező” — elv. Vagy pedig, ha a kö­zönségszervezést valóban ered­ményesen, az üzem egészét be­hálózva .akarják .megvalósítani, a munkaidő részének kell te­kinteni. De fokozni kell a segítséget a színház, a művelődési házak, a TIT, a múzeumok részéről is. (Az utóbbiakkal kapcsolatos kö­zönségszervezésről azért nem szóltunk eddig, mert gyakorlati­lag nem létezik ilyen az üze­mekben.) Hogy meggyőzően ér­velhessen valaki egy-egy kul­turális esemény mellett, ahhoz kevés egy tényközlő meghívó, sőt még a színház — jóllehet érdekes és reprezentatív, de egész évre szóló és egyetlen ka­lauzt jelentő — műsorfüzete is. Az egyetlen szerv, amely tö­rődik vele, hogy a közönség- szervező ne pusztán jegyárus legyen, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa. A Kulturális Mun­kabizottság — élén Urban Pál- névál — évről évre kitűnő prog­ramú tanfolyamokat indít az üzemi közönségszervezők részé­re. (Jövőre még egy bentlaká­sost is terveznek.) Ám — ke­serű csattanó — ezek a tanfo­lyamok a legteljesebb részvét- lenség miatt kifulladnak fél­úton. Ez pedig — a jelen esetben legfontosabbhoz — a személyi problémákhoz vezet. Kecskemét 36(!) munkahelyi közönségszer­vezője között alig-alig találunk értelmiségit. Az üzemi értelmiség bekap­csolása — eddigi távolmaradá­suk egyszerűen érthetetlen — sürgős és nagy jelentőségű fel­adata a párt-, KISZ- és szak- szervezeteknek. A kulturális intézményeknek is ügye ez, mert lényeges, hogy minél szélesebb társadalmi ha­tékonyságot érjenek el. Egy feledéstől mentett dráma Mint Ibsen legtöbb drámája, a Rosmerholm is a kispolgári légkör­ben tragédiába torkolló, jobb sorsra érdemes gyenge emberek története. Nagyon régen nem játszották már nálunk, mégsem lehet avult színmű­nek elkönyvelni. Bizonyíthatja ezt az is, hogy Németh László vállalko­zott új fordítására, és a feledésbe merülő értékeket szenvedélyesen ku­tató rendező, Pártos Géza vitte szín­padra, Tolnay Klárival, Bessenyei Ferenccel, Ajtay Andorral, Szénás! Ernővel a főszerepekben. (Kedd, 20.30) Cervantes komédiája Cervantest, a boldogtalan kóbórlo- vag, Don Quijote, halhataüan alko­tóját tévesen hiszi egykönyvü író­nak az utókor. Irodalmi munkássá­gát viszonylag későn, már férfikora delelője után kezdte meg. Előtte mint katona rengeteg kalandon ment keresztül, tömérdek szenvedésben volt része. (Egyebek közt tíz évig hányódott Ázsiában és Afrikában a törökök foglyaként.) Ifjúságának hi­hetetlenül gazdag élményanyagát nagyszámú, változatos műfajú alko­tásokban örökítette meg később. Ezek közé tartozik a Csodabarlang című egyfelvonásos komédia is, ame­lyet a színművészeti főiskola nö­vendékeinek előadásában láthatunk. (Szerda, 21.20) A bölcsőtől a koporsóig Banovich Tamás, az Életbe táncol­tatott leány című film rendkívüli esztétikai érzékű rendezője, sikerte­len könnyűzenei kísérlete, az Ezek a fiatalok után ismét visszatért iga­zi témájához, a magyar népi tánc- fólklorhoz. Üj tv-kisfilmje, A böl­AZ 1905-ÖS OROSZ polgári demokratikus forradalom felke­lő matrózai nem vitatkoztak kü­lönösebben sokat az élet értel­méről. Köröttük állandóan bo­rús, haragos az ég, háborog, sö­tét és kiismerhetetlen a tenger. A hajón pedig a parancsnokok túlfeszítik azt a legalsó inger­küszöböt is, ami tudattal ren­delkező lényt még gátlás alatt tarthatná. Az elégedetlenséget szervezkedés követi, tüntetés majd lázadás tör ki. A matró­zok hajója, a Patyomkin cirká­ló a feltartóztathatatlan kiemel­kedő és győzelmes forradalom jelképévé magasztosul. Minden csupa mozgás és len­dület ebben a filmben. A beállí­tások: megannyi alkalom a kép­zettársításra. Itt a híres lépcső- és szobor jelenet. A léniában, ütemesen haladó és gondolko­dásra képtelen katonák alulról és oldalról fényképezve mintha csőtől a koporsóig, az emberi élet nagy fordulóihoz, s születéshez, sze­relemhez, halálhoz, kapcsolódó nép­szokásokat ábrázolja. A film vezető koreográfusa Rábai Miklós, a tánco­kat a Bartók, a Bihari, a Duna- együttes és a galgamácsai gyermek­táncosok adják elő. (Szombat, 18.1.0) Testvérvárosok találkozása Ha sikerül, kétségkívül ez lesz a Magyar Televízió, eddigi legnagyobb technikai teljesítménye: váltott kap­csolású egyenes adás Szegedről és Odesszáról. Mégis sokkal nagyobb értékű a műszaki bravúrnál a két testvérváros találkozása. Kapcsola­tuk évek óta fart már, Szegeden egy egész városrészt, neveztek el Odesz- száról, Odesszában egy új sugárutat Szegedről, de a kis létszámú delegá­ciókon kívül a lakosok még nem látták eg', más városát. Ezt a hiányt pótolja most a Televízió. Lehet, hogy Kecskemét és Szimferopolt is rövi­desen összeköthetik a rádióhullá­mok? (Vasárnap, 15.00) A jugoszláv műsora KEDD 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.30; Heti szemle albánul. — 18.00: Hírek. — 18.10: Riportműsor. — 18.30: A nagyvilág a képernyőn. — 19.10: Szemafor. — 19.54: Jó éj­szakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hír- adó. — 20.35: Játékfilm. — 20.00: Jugoszlávia—Magyarország vízilab­da-mérkőzés. Közvetítés Splitböl. csupán kivezényelt csizmák és puskák lennének. A félőrült anya halott fiát maga előtt tart­va a katonákkal szemben ha­lad, felfelé; s később egy ma- gáramaradt élő csecsemő döcög, gurul, rázkódik lefelé, akárcsak az önvédő, nekilendült Oroszor­szág népe a rettegő, óvó tekin­tetek között. A JELENSÉG és a látvány sokértelmű. Félelmetesen logiku­sak a történések. Véres, nagy és embereket átalakító tömeg­dráma szemtanújává tesz Eizen- stein, a zseniális rendező. De az egyén szemével is láttat, köz­ben tudja, és érzékelteti pél­dául, hogy egy szomorú és ko­ravén gyerek nem kezd azon- nyomban integetni az elvtár­saknak, hanem először rá kell vezetnie őt az együttérzés és azonosulás ízeire. Tanulmányozhatók Itt a foko­zó hatású és összefüggéseket lát­tató montázsok fajtái, és egyál­talán a klasszikus film techni­kai formai megoldásai, igen ko­rai tiszta megvalósulásukban. Kivéve természetesen a kép és hang variálási lehetőségeit, mi­vel a némafilm hőskorában ké­szült produkcióról van szó. Ta­lán némiképp még szerencse is, hogy akkortájt kényszerű meg­gondolásokból sem beszéltettet- ték annyit a hősöket, mint az ötvenes években. A kérlelhetetlen szükségsze­rűséget szuggeráló, fenyegető hangulat a monumentális film végén oldódik fel a szolidáris fehér egyenruhás tengerészek ujjongó üdvözlésében. Még most sem tudom, hogy csak a felírást láttam-e, és közvetlenül utána a lobogó, integető kezeket, vagy pedig hallottam is a matrózok átható hurráját. HOGYAN GYŐZHETETT el­sőnek Oroszországban a szocia­lista forradalom? Eizenstein maradandónak bizonyult filmje után sejteni lehet. Halász Ferenc áldunai kirándulás Szombaton érkezett haza egy­hetes aldunai hajókirándulás­ról a Bajai Állami Biztosító Ön­segélyező Csoportjának 134 tag­ja. A kirándulók túlnyomórészt a bajai és környékbeli terme­lőszövetkezeti gazdák és hoz­zátartozóik voltak. Sz. J. 2 SZEGÉNY PABLO! King, aki a kapitány köze­ledtére egy kissé megszeppent, most még nagyobb lóra kap. — Üsd! Üsd! Üsd! — diktál­ja a két nyomorultnak az ira­mot mind gyorsabb ütemben. Kéjes vigyorba torzuló arcáról lerí, hogy élvezi hatalmát és most roppant jól érzi magát. Pablo hirtelen félreugrik Hanzi ütése elől és King elé lép. — Nem csinálom tovább! — vicsorít hörögve. King meglepődik. Egy pilla­natig nem tudja, hogy most mit tegyen. Mi mindannyian megkönnyebbülten elmosolyo­dunk. Tetszik Pablo bátorsága. King ezt észreveszi. Nem akar alul maradni Pablóval és a szakasszal szemben. Dolgozik benne a hiúság. — Azonnal folytasd — kiált Pablóra­— Nem! — mondja Pablo és véres arcát konokul Kingre emeli. — Hallották! — fordul fe­lénk King. — Megtagadta a pa­rancsot. Andy dühösen szóra nyitja a száját. Gyorsan a karjába csí­pek. — Hallgass! Ez most megva­dult. Képes bajbakevemi az egész szakaszt — suttogom. Andy mérgesen fúj egyet, de szerencsére megfogadja a taná­csot. Erőt vesz indulatain. King zubbonya mellzsebéből sípot ránt elő. Két rövid, két hosszú, két rövid füttyjel. A tábori rendőrök éjjel-nap­pal párosával sétálnak a kikép­zőtáborban. Ez a jelzés nekik szól. — Szegény Pablo. Az utolsó fütty jel még a le­vegőben rezonál, de már két tagbaszakadt tábori rendőr alakja tűnik fel a barakk déli végénél. Futólépésben közeled­nek. Fehér bokavédőjük,' a két keres ztpántos derékszíjuk, fe­hér gumibotjuk és fehér a gom­ba alakú nagy sisakjuk is. A sisakon két betű: MP. Ezt a két betűt és az ezekhez a betűkhöz tartozó fickókat sen­ki se szereti. Ezután már Pab­lo nélkül folytatjuk a gyakor­latozást. Andy a futás ütemére szidja a tizedest, és a tábori rendőrö­ket: — Ro-hadt-King.. 1 Hiz-lalt- bi-kák... Hanzi nagyon rosszul érzi magát. Felrepedt szemöldökéből még mindig patakzik a vér. Már nem bosszant, hogy ron­dán szuszog. — Tarts ki — biztatom —, már csak egy kör van az adag­ból. King végre megállít bennün­ket, és oszolj t vezényel. Betó­dulunk a barakkba. Rohan mo­sakodni és rendbe tenni a kör­letét mindenki. — Eredj az orvoshoz — mondja Hanzlnak Andy —, majd én rendbe teszem az ágya­dat. — Porco Madonna — kezdi ékes olasz nyelven a káromko­dást Beppo. — Ez a káposzta­fejű jól elrontotta a napunkat, öt perc múlva reggeli. Csip­kedhetjük magunkat, ha zabál- ni akarunk. Gyűlölöm Kinget Elintézte Pablót. A fegyelmet meg kell követelni, de amit ma csinált, az túlzás. Le a kalappal Pablo előtt. Én nem mertem volna megtagadni a parancsot Ütöt­tem volna Hanzit, míg King azt nem mondja, hogy elég. Vasárnap van. Ma végre ki­pihenem magam. Nincs foglal­kozás. Sokáig zuhanyozok a mosdó­ban. Jól esik, ahogy a hideg víz erős sugarai végigpásztáz­zák a testem. Talán ez enyhít valamit az izomlázamon. Mos­tanában mindig izomlázam van. Megerőltető a kiképzés. De majd csak megszokom. Fia­tal vagypk és erős. Alaposan ledörzsölöm magam a vászontörülközővel. Van fi­nom, puha törülközőm is. De ezt a durvát jobban szeretem. Valahol olvastam, hogy zuha­nyozás után ez az egészséges. A kemény dörzsölés felfrissíti a vérkeringést. Ledülök az ágyamra. Hétköz­nap ezért büntetés járna. Most szabad. Meghámozok egy ki­sebb dinnyényi kaliforniai na­rancsot. Már előre nyelvem alá fut a nyál. Egyenként, lassan emelem számhoz a dús levű gerízdeket. Isteni íze van ennek a gyümölcsnek. — Akarsz sört? — kérdi Han­zi. — Jegelt. — Kösz. Igyad csak magad. Narancs után nem ízlene. — Sorakozó! Sorakozó! — rob­ban be a hálóterembe Andy Idens. Ma ő az ügyeletes. — Szórakozz a ' jó bostoni nénikéddel — mondja neki Bep­po. — Nézz a naptárra, te hü­lye. Nem látod, hogy vasárnap van? — Vasárnap hát — vigyorog Andy —, de ha nem pattansz, Murdock mindjárt a feneked­hez billenti a fehérneműt. — Murdock? — kérdi csodál­kozva Beppo. — Eltávozásra ment. — De visszajött. És most itt van. Ö rendelte el a sorakozót. Beppo olaszul mondja az ál­dást, de közben gyorsan szede- lőzködik. Ugrunk mindnyájan. Pillana­tok alatt rajtunk a ruha, a ba­kancs. Egymást lökdösve roha­nunk a barakk felé. Murdock őrmesterrel nem jó kukoricázni. — Biztosan nem engedte az éjjel az ágyába a tyúkja — mérgelődik a hórihorgas, rit­kán megszólaló Zdislaw Ze­linsky, s megrögzött szokása szerint keresztet vet magára. — Visszaszaladt hát, hogy aztán most rajtunk élvezzen. (Folytatása következik.) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom