Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
Lakberendezés — 1968-ban Mindent a vevőért! Milyen lesz 1968-ban a korszerű lakás, mit kínál majd berendezéséhez az ipar, illetve kereskedelem? Aki a kérdésre kézzelfogható választ szeretne kapni, annak érdemes megtekinteni a Budapesti Nemzetközi Vásár területén, az NDK- pavilonban nemrégiben megnyílt, s azóta szinte lankadatlan érdeklődésnek örvendő Otthon 68. című kiállítást. Néhány már kapható berendezési tárgy mellett sok-sok olyan érdekes, hasznos, a korszerű lakáskultúra kialakítását és elterjedését szolgáló bútorfélével találkozhat itt a látogató, amelyet legkésőbb 1968-ban már megvásárolhat. Miben foglalhatnánk össze a (főváré forgalomba kerülő lakA kiállításon szinte alig akad olyan „szoba”, melynek kiegészítői közül hiányozna a fali- szőnyeg. Érdemes rájuk felfigyelni, mert nemcsak új mintákkal készült darabok láthatók közöttük, hanem olyanok is, melyek új technikával, új anyagokból készültek. Ilyen a képünkön bemutatott szép darab is, mely nemcsak mintájával, de színösszeállításával és különleges csomózásával — a felületi szálakat nem vágták el, kis hurkokat képeznek — sok látogató tetszését megnyerte. A konzervgyárak termékei eddig is nagy segítséget jelentettek a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítésében. A kész és félkész ételek, szárított zöldségek, levesporok, leveskockák, a bőséges választékú tésztaféleségek használata mind-mind meggyorsítja a főzés idejét, ezáltal több szabad időhöz juttatva a háziasszonyokat. ötletes és hasznos cikk az új gyártmányok közül a zsírban pirított hagyma. Nem kell tisztítani, könnyezve vagdalni, várni míg megpárolódik, mert készen kivehetjük az üvegből. Ilyen és ehhez hasonló, a főzést meggyorsító termékeket várnak az asszonyok a gyáraktól. Például szívesen vennék, ha a tubusos sűrített paradicsomhoz hasonlóan többféle mártásnak való zöldség — pélrendezést zeneszekrény, a harmadikat — a gyerekekre, s az otthon is dolgozó felnőttekre gondolva — íróasztal tesz teljessé. Gondoltak a garzon lakások tulajdonosaira éppúgy, mint azokra, akik két szobájukból az egyiket mindenképpen a családban felnövő legifjabb nemzedék, a gyerekek igazi otthonává akarják varázsolni. A sokféle, s magasabb fokú igény kielégítésére a lakáskultúrában bizony eddig saját fantáziánkra voltunk utalva. Jövőre — a kiállításon tapasztaltak szerint — ebben az eddiginél nagyobb segítségünkre lesz a bútoripar, s reméljük; a kereskedelem is. A Tünde lakószoba hálófülkéje. Berendezése két heverő, éjjeliszekrényke és ágyneműtartó. Itt érdemes szólni a kiegészítőkről is: A lakószobában és a hálófülkében egyforma, cirmos subaszőnyeg van, s nem hiányzik a szépformájú, padlóváza, s egyszerű vonalú olvasólámpa sem. Elegáns, iparművész tervezte szobabútorral is találkoztunk a kiállításon. Itt természetesen nemcsak a bútorok, hanem a legkisebb berendezési tárgyak is magukon viselik a művész hangulatteremtő fantáziájának jegyeit. Mint pél dául ez a „csillár”-kompozíció amely nemcsak formájábar tér el elődeitől, hanem anyagában is. Az égők fénye nem üvegen, hanem muszlin finomságú lila textilanyagon át szűrődik az alatta levő asztalra, amelyet fekete műbőrrel bevont párnázott pad vesz körül. A zsugorított, fekete műbőrből készült ülőgarnitúra a jugoszláv ipar terméke. Csodálatosan szép, elegáns — de meglehetősen drága is. Csak éppen kiegészítő bútort nehéz még nálunk hozzáválogatni, mert például a kiállításon vele összetársított alacsony szekrénysor „nem az igazi”. Ha forgalomba kerül — érdemes lenne hozzá megfelelő kisbútorokat, szekrényt tervezni, (Pásztor Zoltán felvételei) berendezési cikkek legjellemzőbb vonását? Azon túl, hogy az újonnan tervezett, készített szobaberendezések szépek, kényelmesek, nem mellékes szempont például, hogy új, s változatosabb igények kielégítésére is törekszenek. Bútor- gyártásunk hosszú időn át nem tudott szakítani azzal az egyhangúsággal, ami a szobaberendezések zártságából eredt. A csupán szekrényből, ülő- és fekvő bútorokból álló berendezések kora pedig régen bealkonyult, Az új típusú szobák leendő lakóiról viszont már első látásra is tudjuk: nem azonos hivatású, érdeklődési körű emberek. Mert van olyan szobabútor, amelyben a könyveknek több hely jut, mint a dísztárgyaknak, a másik be— Tegyenek el nekem öt kiló uborkát, de kapor nélkül... — utasítja Vasvári Annának a Ludas egyik számában megjelent karikatúrájában egy háziasszony a konzervmestert. Mosolygunk a rajzon, mert hiszen ez képtelenség; egy nagy gyár nem egyéni apró-cseprő megrendelésekre dolgozik. És mégis! Ha jobban meggondoljuk, a sök-sok tonnányi feldolgozott gyümölcsöt és zöldséget: befőtt, jam, savanyúság és egyéb finomságok formájában üvegenként — tehát egészen kis tételekben — a háziasszonyok vásárolják meg Ezen az alapon mégiscsak joguk Van beleszólni egy nagy gyár termelésébe. pontosabban a gyáriaknak saját érdeküktől vezettetve nem ártana időnként megkérdezni az asszonyokat: mit is vásárolnának szívesen. Már a bemutató első példánya alapos körültekintésre készteti a látogatókat. Az új típusú Tünde lakószobabútorral ugyanis nem csupán egyetlen szobát, de egy kétszobás lakást lehet ízlésesen, a korszerű életforma követelményei szerint berendezni. Képünkön a nappali szoba részletét mutatjuk be olvasóinknak. A szekrénysor a Csillag garnitúrára emlékeztet, de a többi bútordarab — az étkezőasztal, a kis társalgóasztal, a kecses formájú és kényelmes székek, a magas támlájú, öblös, mégis könnyed fotelek, a hintaszék, s lemezjátszó — már az újabb igények megvalósítása jegyében születtek. dául zeller, gomba, burgonya, stb. — sűrítményt, valamint a gyümölcsszószok alapanyagául szolgáló, és már csak feleresz- tésre váró készítményeket is vásárolhatnának. Ha a konzervboltokban kérdőíveket osztanának szét a vásárlók között, bizonyára számos hasznos és ötletes javaslattal, meggondolandó és megvalósítható kéréssel kitöltve kapnák vissza. Mindkét fél részéről megérné a fáradságot: a háziasszonyok azt vásárolhatnák, amit szeretnének; a gyár azt gyártaná, amit minden bizonnyal meg is vesznek majd tőle. D. Zs. HÉTFŐ: Karalábéleves, tökfőzelék, tükörtojás, szőlő. KEDD: Köménymagleves, marha- pörkölt burgonyával, paradicsomsaláta, körte. SZERDA: Zöldbableves; kapros juhtúrós galuska, őszibarack. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, rántott sertéskaraj, paradicsomos káposzta, alma. PÉNTEK: Gulyásleves, sajtos rakott burgonya, paprikasaláta. SZOMBAT: Paradicsomleves, szerb rizseshús, uborkasaláta. VASÁRNAP: Húsleves, pulykasült, szalmaburgonya, kovászos uborka, almáspite« SZERB RIZSESHÚS: 50 deka sertéshúsból szép szeleteket vágunk, kiverjük, 2 fej vöröshagymát zsírban párolunk. 20 deka rizst megtisztítunk és zsírban pár percig pirítjuk, majd feleresztjük vízzel és főzzük, amíg félig megpuhul. Karikára vágunk 4—5 szép húsos zöldpaprikát, 3—4 paradicsomot. Ezután kizsírozott lábasba rétegenként a következőképpen rakjuk le: egy sor paradicsom, egy sor paprika, egy sor rizs, azután a párolt hússzeletek, erre teszünk ismét egy sor rizst, paprikát, paradicsomot. A párolt hús levét ráöntjük és sütőben kipiritjuk. KAPROS JUHTÚRÓS GALUSKA: 40 deka lisztből két tojással a szokásos módon galuskát keverünk, megfőzzük, leszűrjük és jól leöblítjük. 5 deka füstölt szalonnát apró kockákra vágunk, serpenyőben kisütjük és ezzel összekeverjük a galuskát. 1—2 kanálnyi tejfölt is adunk hozzá. Megsózzuk és tűzálló jénai tálba vagy egy kis zománcozott sütőtepsibe terítjük szét. Elmorzsolunk rajta 20 deka friss juh- túrót. Egy csomó zöld kaprot apróra vágunk és 2—3 deka vajban megpároljuk, majd egyenletesen elosztjuk a túrón. Az így elkészített galuskát 8—10 percre sütőbe tesszük. Ízlés szerint egy kevés tejfellel meglocsolva és egy kis vágott friss kaporral megszórva forrón adjuk asztalra. SAJTOS RAKOTT BURGONYA: A rakott burgonyát a szokásos módon készítjük el, csak annyi változik, hogy a rétegenként lerakott burgonya- és tojáskaríkákat megszórjuk 4 dekagrammnyi reszelt sajttal és a szokásosnál kissé jobban borsozzuk. A tetejét tejfölözés után megszórjuk ismét 4 deka reszelt sajttal és kevés olvasztott vajjal meglocsoljuk, s a sütőbe tesszük. Befőzés SÜLT PAPRIKASALÁTA TÉLIRE: A szép húsos paprikát megmossuk, megsütjük, tálba tesszük, kissé megsózzuk és letakarjuk, hogy gőzben álljanak. Héjától megtisztítva kisebb üvegekbe rakjuk, hogy kétszeri használatra elfogyjon. Kinyitva nem áll el hosszabb ideig. Most ecetet készítünk, a szokottnál savanyúbban. ízlés szerint sózzuk és cukrozzuk. Az ecetet felfőzzük és forrón ráöntjük a j paprikára és ujjnyi finom olajat teszünk a tetejére. Azután leköt- I jük, és a forrástól számított fél óráig lassan gőzöljük. VEGYES SAVANYÚSÁG ECETBEN: Megmosunk zöldpaprikát, zöldparadicsomot, apró éretlen zölddinnyét és apró uborkát. Vegyesen üvegbe rakjuk, közben 1— 1 szelet tormát és pár szem borsot teszünk bele. Felfőzünk ecetet, vizet, cukrot és sót. tetszés szerint Az üveget bádogedénybe állítjuk^ és ráöntjük a lobogó forró, ecetes levet. Celofánnal szorosan lekötjük és máris helyére lehet tenni. /
