Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
r 196T szeptember ?, szombat S. oldal Tollózás az iskolatelevízió műsorában AZ EGÉSZ világon mindösz- sze tizenöt éve működik az iskolatelevízió, hazánkban most kezdi a negyedik évfolyamát. Akkor — 1964-ben — némi szorongással fogtak hozzá, vajon sikeres lesz-e a szándék: segítséget adni az iskolának, a gyermekeknek, a pedagógusoknak? Hazai tapasztalat még nem volt, csupán lelkesedés. És most, a negyedik televíziós tanév elején megállapítható: az iskola tv, az „üvegtanító” népszerűbb lett, mintsem gondolni lehetett volna. És ami a legfontosabb: ma már nélkülözhetetlen kelléke az általános — és több vonatkozásban a középiskolai — oktatásnak. Ez évtől kezdve pedig az egyetemi főiskolai- és felsőfokú technikumi hallgatóknak is hasznára lesz, mert nyolc vasárnapon át hallhatnak előadást a magasabb matematika tárgyköréből. ■Milyen az iskolatelevízió műsora ebben a tanévben? Valamennyi tantárgyukhoz segítséget kapnak az általános iskolák IV. osztályos tanulói, a középiskolások angol és orosz nyelvből kapnak támogatást és mint már említettük, az idén „belépnek” a felsőfokú matematika révén az egyetemisták is az iskola tv hallgatói sorába. A felsőfokú matematikai adásokat egyébként általános- és középiskolai tanároknak is figyelmébe ajánlja a televízió. Csaknem 300 tanítási órán — a délutáni ismétléseket is beleszámítva — oktat ebben a tanévben az iskola tv. Az általános iskolai tantárgyak közül az idén is a „Környezetismeret, olvasás, rajz” című tantárgy a legváltozatosabb. Mindjárt az elsőtv-s tanítási napon, szeptember 5-én — látogatást tesznek egy gyermekkönyvtárba és az olvasás hasznáról, annak szükségességéről tájékozódnak. Bemutatják az úttörőélet változatos szépségeit, majd egy őszi gyümölcsösben „vállalnak munkát". Később elmennek az Ikarus gyárba, az autóbuszgyártással barátkozni. Sétálnak az erdőben, miközben az erdő titkait ismerik meg, majd az árvédelemmel küzdő emberek munkáját látják. A Meteorológiai Intézetbe is benéznek félórára, továbbá: bemutatják a villannyal hajtott háztartási gépeket. És még sok más érdekes és tanulságos téma szerepel ebben a műsorban. Valamennyi tantárgy az eddig megszokott érdekes, szemléltető módszerrel adja elő mondanivalóját. Talán az angol nyelvleckéket említhetnénk még: egy fiatal házaspár, Walter és Connie, valamint kisgyermekük életéből vett epizódok elbeszélésén át tanítják meg a nyelvet a hallgatókkal. Az orosz órákon továbbra is Grisa, Andrej és Mása történeteit hallhatják. ÚJDONSÁG az idén a Szü- lők-nevelők egymás között című műsor, amely havonta egyszer jelentkezik, az esti órákban. Nevelési tanácsadó lesz ez a műsorszám, főként a serdülőkor kérdéseivel foglalkozik. A Pedagógusok Fóruma ebben az évben új időpontban — csütörtök este 22,20 órakor — kerül adásra. Havonta egy alkalommal az általános iskolai pedagógusok továbbképzésével foglalkozik. Az adásban mindig szerepel egy-egy tanítási óra bemutatása és a látottak elemzése. Az alábbi szakterületek számára terveznek adásokat: alsótagozati oktatás, napközi otthon, osztályfőnöki óra, történelem, magyar nyelvtan, testnevelés, rajz, matematika, biológia tanítása. Több adásban előre láthatják a pedagógusok az iskolatelevízió következő műsorát és felhasználásához módszertani tanácsokat is kapnak. Az iskolatelevízió programja — tantárgyanként — több füzetben jelent meg. A pedagógusok — ha a füzetekre szükségük van és eddig nem kapták meg — a Televízióhoz fordulhatnak. Ebben az évben is készült „Módszertani tanulmány”, amelyet a programfüzetekkel együtt megküldenek valamennyi iskola igazgatójának. AZ ISKOLATELEVÍZIÓ ebben a tanévben is megrendezi az általános iskolák részére a fizikai, kémiai és matematikai versenyt, amelyen tavaly megyénk diákjai közül öten kerültek a döntőbe. utáni csúcsforgalom van, zsúfoltak az úttestek. Kis pihenőre az olimpiai stadionnál állunk meg, amely Magyarország eddigi legnagyobb olimpiai sikereinek emlékeit is őrzi. A stadion előtt izmos, fiatal, meztelen atléta szobra (a híres finn szobrász, Aaltonen alkotása) — talán az első olyan atlétáé a világon, akinek életében szobrot emeltek: Nurmié. Ez a név a világ minden lexikonában szerepel, s ha a finnekről senki más semmit nem is tudna, az egész világ ismeri, hogy Nurmi finn atléta. Az 1952-es olimpián az akkor 50 éves világhírű futóbajnok futott be a stadionba az olimpiai lánggal, az ő arcmása díszíti az olimpiai plakátokat. Most 70 éves, üzletember, kerüli a nyilvánosságot, de emlékét és nevét ma is fiatalon őrzi egy lendületes mozdülatú szobor a stadion előtt. Nem hiszem, hogy akad Finnországban megforduló külföldi, aki ne vinne el legalább egy filmkockát magával e szoborról, amely mögött merészen nyúlik az ég felé a stadion toronyépülete ... KANTELE A finn—magyar barátsági népünnepélyt Helsinki egyik szigetén, Seurasaari- n rendezték. A sziget szabadtéri néprajzi múzeum, hol összegyűjtötték a régi falusi, paraszti építkezés legértékesebb emlékeit. Faházak, gazdasági épületek, templomok bújnak meg az erdő fái között, mintha valami időgépen visszaszáguldottunk volna legalább egy évszázaddal. Békés vasárnap délután van, csendesség, s az egyik ház udvarán, a gémeskút káváján őszhajú asz- szony, a mi citeránkhoz hasonló húros hangszert, a kantelet pengeti. Szomorúság, bánatos érzelmesség buggyan ki ujjai alól. Kőmálijuk, áthat bennünket a csendes dallam, belopódzik a vérünkbe, hazai emlékeket idéz fel a „Csak egy kislány van a világon ..dallamára ismerünk. Az alacsony finn faház szobájában homály van. A szem csak későn veszi észre, hogy milyen sokan vagyunk, mert csak a bánatos női hangra, s az ezt kísérő csengő gyermekénekre figyelünk. Fiatal anya áll a kemenceszerű melegítő előtt, arcát a kicsiny ablakon beszüremlő nyári nap világítja meg. Kétfelől kézenfogva tartja két kicsi fiát, és gyönyörű dallamokat énekel a trió. Emlék ez az ének, küldöttségünk egyik tagjának hálából, mert a magyar asszonynak is olyan ébenfekete a haja mint a finné. Hiszen ez a szőke északiak között ritkaság. A HAGYOMÁNYOS BECSÜLET Sokat hallottunk már a finnek becsületességéről.' A bűnözési statisztikában Finnország csak a közlekedési balesetekben szerepel az elsők között. A lopás tényleg ritkaság. Ez a fajta becsületesség népi jellemvonás, amit egy közmondás is őriz. Rehellisyys perii maan, A népzenei találkozó után Két napig — szombaton és vasárnap — egyszerű öltözetű, csizmás és fejkendős emberek nézegették Kecskemét nevezetességeit. A férfiak hangszeres ládákat cipeltek, vagy kofferben hurcolták a „segédeszközt”. Az ország minden tájáról megye- székhelyünkre összegyűlt népi zenészek és énekesek ismerkedtek a várossal. Csaknem százan jöttek el a levélre, amellyel a Kecskeméti Városi Tanács művelődésügyi osztálya összehívta az első országos népzenei találkozót. Mint a rendezvényen kiderült, nagyon is időszerű gondolat volt megszervezni ezt a tanácskozást, hiszen a kihalóban levő népi ének- és zeneművészet megörökítésére, ma is hallatlanul gazdag repertoárjának konzerválására még most sincs későn. Sajnos, a tanács által kiküldött meghívók közül sok visszajött azzal: a címzett meghalt A huszonnegyedik órában vagyuk tehát A szombat esti előadásról már beszámoltunk, hátra van még annak értékelése: mi adta az indítást ennek az országos találkozónak a megrendezésére — éppen Kodály Zoltán szülővárosában? Ez ki tudódott azon a megbeszélésen, amelyet vasárnap délelőtt tartottak az összesereglett népművészek. Dr. Sárosi Bálint, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának vezetője mondta: — Változó korunkban már csökken az igény a népművészetek iránt és bár néha reneszánszról beszélünk is számot kell vetni azzal, hogy mind szűkebb lesz azok köre, akik egyrészt művelői a népi éneknek, zenének, másrészt gyönyörködésből, szórakozásból érdeklődnek iránta. Maguk a hivatalos szervek és az intézmények: az Akadémia, a Néprajzi Múzeum és egyes tudósok mindent elkövetnek, hogy a még meglevő kincset lekottázzák, hangszalagra, lemezre rögzítsék. Szorgalmasan járják mindazokat a helyeket, ahol találhatnak valamit. Ám tekintélyes még azoknak a száma is, akikről nincs tudomásuk a gyűjtőknek. emlékszik. Néhány nap múlva a táska megkerült. Sokat vándorolt, kézről-kézre adták. A megtaláló a háláért már nem jelentkezett. Hogy ez mennyire általános, rövid idő alatt nehéz megítélni. De valószínű abból a sajátosságból fakad, amelyet a természethez való rendkívül nagy közelség fejlesztette ki évszázadok során e népből. Ezt az egészséges népi jellemvonást Ez éppen a kecskeméti találkozón derült ki: a Népzenekutató Csoport vezetője itt ismerkedett meg több népművésszel, akiket még nem tartottak számon, pedig tarisznyájuk gazdag kincset rejt. Nos, a kecskeméti találkozó egyrészt számbavétel volt: hányán is vannak még a „nótafák” és a hangszerek mesterei, csinálói. Másrészt megbeszélték: Mi a teendő azért, hogy a népi hangszerművészet virágzását minél tovább meghosszabbítsuk. Számos felszólalásban hivatkoztak a televízió és rádió adta szereplési lehetőségre. Tény, hogy mindkét intézményünk igyekszik — ha sokszor kifogásolhatóan is — helyet, teret adni a népi hangszerművészeknek, énekeseknek. Ez a lehetőség — főként minőségében — a Népzenekutató Csoport segítségével még fokozható, erre kaptak is ígéretet a találkozón résztvevők. A rádió és televízió azonban nem oldhat meg mindent. Megszívlelendő javaslatot tett Koltai Antal, a bajai járás népművelési felügyelője, aki elmondta: járásában a népművészek intenzíven részt vesznek a művelődési otthonok, művészeti csoportok munkájában, a fiatal utánpótlás nevelésében —, egyáltalán: községük és járásuk népművészetének fellendítésében, vagy fenntartásában. Fontos ez, mert a találkozón mintha az csendült volna ki néhány felszólalásból, hogy egyetlen lehetőség a rádió és a televízió. Pedig nem. Az említett bajai példa igazolja: van más is. És pillanatnyilag ez a járhatóbb út, mert a népművészek — szerencsére! — annyian vannak még, hogy mindenki számára aligha lehetne országos nyilvánosságot teremteni. És még valamit: ne várják a népi zene konzerválását csupán az országos intézményektől se maguk a népművészek, se a községi-járási kulturális intézmények. Minden kultúrotthon rendelkezik magnetofonnal. Nos. vegyék hangszalagra községük népi zene- és dalkincsét, hogy a pótolhatatlan érték, a gazdag zatlanul jellemző ez a természetszeretet. Elvonulni — lehetőleg egyedül — bárhová, hiszen mindenütt szinte üdülőtelep ez az ország, élvezni a csendet, s csak a csenddel társalogni. Talán ez fejlesztette ki bennük azt a jellemvonást is, hogy magatartásukban kevéssé hajlanak szélsőségekre. RÁCZ LAJOS Következik: Helsinki népzenei hagyaték megmaradjon. A találkozót egyébként ezentúl minden évben megrendezik Kecskeméten, emlékezvén arra a hatalmas örökségre és kötelezettségre, ami a város szülöttétől, Kodály Zoltántól maradt ránk. Balogh József Mai fiatalok Két körülmény is indokolja, hogy néhány szót ejtsünk az önkéntes ifjúsági építőtáborokról, illetve e táborok középiskolás és egyetemista lakóiról. Az egyik, hogy tíz évvel ezelőtt jelenték meg az első táborozok a Hanságban, hogy csatornákat ássanak, termővé tegyék a földet, a másik: néhány nappal ezelőtt zárta be kapuját a megyénkben működő tizenhárom építőtábor. Azok a fiatalok, akik 1957-ben az első csákányütéseket végezték a horvátkimlei határban, elindítói voltak annak a tömeg- mozgalomnak, amely azóta kivívta az egész ország elismerését. A táborozásokon, az önkéntes építőmunkában részt vevő fiúk és lányok, akik ismét a középiskolák padjaiba, az egyetemek előadótermeibe ülnék, évek óta bizonyítják, hogy nemcsak a tanulásban állják meg helyüket, hanem ott is, ahol ásót, lapátot, csákányt kell marokra fogni, ahol szőlőkötözés, gy'imölcssze- dés a feladat, ahol norma szerint dolgoznak. Közöttük szép számmal találhatók olyanok, alak negyedszer, ötödször töltötték szünidejük egy részét az építőtáborokban. Megyénkben például ezen a nyáron több, mint tízezer fiatal 108 ezer munkanapot dolgozott és 700 ezer forint munkaérték- kél teljesítette túl a vállalást. A tíz év alatt országosan csaknem félmillió mázsa gyümölcsöt, zöldséget raktak ládákba s az 5 szorgalmuk eredményeként hozott gazdagabb termést 16 millió szőlőtőke. Ezekben a számokban a Bács-Kiskun megyében működő ifjúsági építőtáborok lakóinak munkája, teljesítménye is benne van, mint ahogy a hansági csatornáknál is sok megyénkben fiú forgatta az ásót és a lapátot. Aki tehát reális képet akar alkotni a mai fiatalságról, nem hagyhatja figyelmen kívül az elmondottakat, de azt sem, hogy ma már több száz kilométeres csatornahálózat húzódik a hansági földeken és a KlSZ-fiata- lok munkája nyomán 35 ezer katasztrális holddal növekedett az ország termőterülete. Ez azoknak tizenhét—huszonkét éveseknek a műve, akiket mai fiataloknak nevezünk. Természetesen nemcsak becsülettel dolgoztak az önkéntes táborok lakói. A felnőttek gondoskodtak a bőséges és változatos szórakozási lehetőségekről is. A „veterán” táborozok, akik a tíz évvel ezelőttti lapátokat fogták meg, ma már nyomát se találnák az akkori kezdetleges körülményeknek. Legtöbb helyen kőépületek fogadták a fiúkat, lányokat, filmeket, televíziót néztek, híres művészeti együttesek műsorában gyönyörködhettek, olvastak a napi hatórás munkaidő után. Ha ezeket figyelembe vesszük, még szembetűnőbb az eredmény. Ezek tehát a mai fiatalok. Ez az a nemzedék, amelyet már a szocialista társadalom nevelt helytállásra, fegyelemre, munkára — nem eredménytelenül. Ezek azok a fiúk és lányok, akikre bármikor számíthat a társadalom, s akiket elismerés, dicséret és köszönet illet, G. S. azaz: Becsület örökli az orszá- nem rombolta úgy szét a kapót. pitalizmus rothadó erkölcse, Küldöttségünk egyik tagja mint a fejlett nyugat- és közép- vadonatúj bőr aktatáskáját va- európai országokban, lahol elhagyta. Autóbuszban-e, A finnekre — a rohamos vá- vagy valahol a parkban — nem rosiasodás ellenére is — váltoA fotósok paradicsoma Porvoo.
