Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

1MT augusztus 13, vasárnap S. oldal A fazék még csak félig telt meg, a csapból azonban egyre vékonyabb sugárban folyt a víz. A háziasszony egy darabig értetlenül állt — ilyen a nyá­ron még nem fordult elő. Az­után ijedtté vált pillantása, eszébe jutottak a korábbi nya­rak, amikor elég sűrűn nem volt víz a második emeleti la­kásban. Hát persze, a kánikula — villant át az agyán — vagy talán mégsem ez a baj, hiszen hetek óta uralkodik már a nagy hőség, de nem volt eddig víz­hiány. Még mondta is a férje, hogy csodálkozik ezen, mert a többi vidéki városokban, sőt Budapesten és az egész világon nagy problémát jelent a vízel­látás és Kecskemét lakossága eddig igazán nem panaszkodha­tott. Most hát mégis... Mire eddig ért gondolataiban, újra csepegni kezdett a csap, majd egyre vastagabb sugárban folyt a víz. * A Vízmű Vállalat 2-s telepén Bállá Sándor főgépész éppen haza indult. A hőmérő higany­szála jóval a 30 fok felett ár­nyékban. No, ma jót strando­lok még — intett búcsút az ügyeletesnek. Ebben a pillanatban szikra csapott ki a kapcsolóberende­zésből. s leálltak a szivattyúk. Bállá Sándor egy ugrással a kapcsolótábla mellett termett. Rögtön látta, hogy a kábelekkel van baj. Megcsendült a tele­fon is. Eenkó Zoltán igazgató érdeklődött, mi újság. A főCTé­tisatnap pész izgatottan jelentette az — Mi a véleménye? — kér­dezte az igazgató. — Szerintem huzamosabb időt vesz igénybe a javítás, s egy­hamar nem tudunk az országos hálózatról energiához jutná. — válaszolt a fögépész. — Akkor azonnal indítsák meg a Diesel-aggregátort, hogy saját magunk láthassuk el árammal a szivattyútelepet — hangzott az utasítás a vonal másik végéről. A motorok néhány másodperc múlva felbúgtak, s a szivattyú- telep ismét nyomta a hálózatba a vizet. A csapok újra csurog­ni kezdtek, a lakosság szinte észre sem vette, hogy történt valami. Pedig történt. A Vízmű 2-s telepén mozgalmas másfélnap következett. Kiderült, hogy a kábelvég tönkrement. Benkó Zoltán igazgató új fókábel után rohangált. Sikerrel. Eár a sza­bad szombat miatt senki sem volt már benn az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vál­lalat anyagosztályán, mégis ha­mar előkerültek azok. akik le­egyszerűsítve minden ügyvitelt, kiadták az illetékes kábeldara­bot. A Vízmű Vállalat szak­munkásai pedig — félretéve mindent — csákányt, lapátot ragadtak, s ásták a kábelnek az árkot. Bállá Sándor is meg­feledkezett a strandról, hogy le­járt már a munkaideje. Ekkor azonban még nem sejtette, hogy 36 órát ..húz rá” a műszakra. Felügyelt a Diesel-motorokra, a "sziváttyúk működésére, s mint egykori villanyszerelő, hozzáfo­gott az új főkábel bekötéséhez. — Nem egyedülálló eset ez ná­lunk — mesélte egy nyugod- tabb órában Benkó Zoltán igaz­gató. — Folyamatban van a Vízmű 79 mil'iós rekonstruk­ciója, s a tervek szerint év vé­gére kellett volna elkészülni az 1-es telep központi gépházának. Tudtuk, hoey az idén több víz­re lesz szükség. Tavaly 11 ezer köbméter volt a város óránkénti vízigénye nyáron, de azóta újabb lakóépületek, ipari üze­mek. intézmények létesültek; Vállalatunk dolgozói ezért a Naey Októberi Szocialista For­radalom tisztetekére vállalták. Bállá Sándor nagy gondot fordít hogy december 31-e helyett ju­ft 2-s telep Diesel-aggregátorának nius végére elkészülnék az új karbantartására. gépházzal. Mátravölgyi Sándor építési részlegvezető és Beke József munkavezető irányításával jú­nius 6-ra — 7 hónappal a ha­táridő előtt állt az épület Hát­ra volt azonban a szivattyúk beszerelése, úgy üzembehelyez­ni a gépházat, hogy a lakosság ezt ne vegye észre a vízszolgál­tatásban. Márpedig a kutak ve­zérlő berendezéseit úgy áthe­lyezni csúcsfogyasztás idején, hogy zökkenőt ne okozzon, szin­te lehetetlen. Ez is megtörtént. Kiss István termelési részlegvezető és Sza­bó Károly gépész szervezte a munkát. A dolgozóik nem néz­ték mikor jár le a műszak. A részlegvezető —, aild 17 éve dol­gozik a telepen —, ha kellett beállt éjszakás gépésznek, ha szükség volt, a csavarokat húz­ta. vagy tömítőket cserélt. Igaz, nem mindennel lettek teljesen kész. Nincsenek még például le­festve a csövek, de ki ad ilyen­kor a szépségre. A fő az, hogy óránkénti 4000 köbméter vízzel növelték a telep kapacitását. — Bármennyire is előrelátók voltunk azonban — magyarázta Benkó elvtárs — nem számítot­tunk ilyen hosszú kánikulára. Üjra csak dolgozóink áldozatos munkájára támaszkodhattunk, ám ezúttal sem csalódtunk. Rendszeres, biztonságos üzeme­léssel 15 ezer köbméter órán­kénti vízmennyiség a berende­zéseink teljesítménye. Ezzel szemben szakembergárdánk és munkásaink állandóan bizton­sági készenlétben állva 19 és fél ezer köbméter vizet adnak a városnak. • Forró napok ezek. A strandnak eddig több mint 130 ezer láto­gatója volt —. tavaly egész év­ben 65 ezer. És ezt is ellátták vízzel. S lehetne még sikere­sebb is a Vízmű dolgozóinak vízcsatája. Az igazgató maga vallotta be. hogy azért a maga­sabb emeleteken mégsem min­dig zavartalan a vízellátás. De ez is kevesebbszer fordulna elő, ha a lakosság egy része nem pazarolná a vizet. Sokan egy- egy üveg szódára órákig csur­gatják a csapot, a földszintes házak főrészének kertjeiben mértéktelenül locsolnak. Több üzemben, intézményben előfor­dul, hogy csmoán hanyagságból akkor is ömlik a slagból a víz, amikor arra már semmi szük­ség. Pedig ilyenkor kincset ér minden cseppje. mert vannak, akiír kénytelenek egy pohár ví­zért bekopogtatni az alsóbb emeleten lakó szomszédokhoz. Nincs még vége a nyárnak. Ha azonban a lakosság is segít, még eredményesebb lesz a Víz­mű dolgozóinak áldozatos mun­kája. Nagy Ottó Forró napok Csép lőmunkások Apostagről jelentik... Jólesik az újságírónak olyan levelet olvasni, mint amit most kezemben tartok. Bánrévi Já­nos nyugdíjas irta Apostagról... Beszélget ben­ne. Olyan jóízzel, mint mikor az ember szívét megmelegítette valami, és szükségét érzi, hogy jóérzését mással is megossza. Mindjárt az a kitétele, hogy „amit leírtam, ta­lán semmivel sem ad újabb képet, mint ami­lyennel az országban sok helyen találkozunk”... Tudja, utat másfelé is éppúgy építenek, mint Apostagon, de talán éppen ez kettőzi az örö­möt. „Községünk is — az évszázados elmara­dottságból végre a haladás könnyű cipőibe lé­pett’’ — vezeti be szépen válogatott szavakkal híradását arról, hogy „Modern kövesúttá vará­zsoltuk az öreg Főutcát, amelyet nyáron vasta­gon takart a por, télen, esős időszakban pedig vendégmarasztaló sártenger borított...” „Varázsoltuk” — Természetes ez a többes­szám. Mert hogyan is jött létre az új, korszerű út7 1. A községfejlesztési alapból 250000 forin­tot, a lakossági hozzájárulást társadalmi mun­kával is megtetézve, — adott a község vezetősé­ge és társadalma. 2. 600 000 forinttal a megye toldotta meg a helyi ráfordítást. — így épült újjá 720 méter hosszú útszakasz. Kivitelező a Kalocsai Városi Községgazdálko­dási Vállalat volt, melynek — szakemberekkel és munkásokkal együtt — közel húsz fős bri­gádja az Alkotmány ünnepe tiszteletére, augusz­tus 20-ra vállalta a befejezést. Az emberek, 1 motoros hengerrel, 2 teherautóval közel 1500 köbméter földet termeltek ki, és szállítottak a szükséges helyekre. Emellett 250 tonna kohósa­lakot, 378 tonna kavicsot, 184 tonna zúzalékot használtak fel — megfelelő mennyiségű bitu­mennel. Az út melletti vizesárkok rendbehozását pe­dig a lakosság végzi... „Nekem az tetszett az útépítésben — vallja Bánrévi János —, hogy Apostagon már nem az „enyém”, hanem a „miénk” szó „lett az úr”. Az újságírónak pedig eszébe jutott egy tava­szi cikk a Petőfi Népében. A választások ide­jén íródott, s abban szerepelnek többek közt ilyen mondatok: „Az apostagiak nem szűkmar- kúskodnak a társadalmi munkával, ha közsé­gük fejlődését elősegíthetik. Közös erőfeszíté­sük sikere a törpe vízmű megépítése, a 12,5 ki­lométernyi vízvezetékhálózat lefektetése. Ott lesz kezemunkájával a sorrakerülő út- és járda­építéseknél, melyekhez az anyagot a tanács biz­tosítja majd...” ...Bánrévi János levele erről is dokumen­tum. , Arcok a hőségben, a zúgás­ban. Verejtékkel keveredik a kalászok özönéből felszálló, csí­pős por. És jár a cséplő, hajnal­tól napestig mordulva falja a kévéket, okádja a szalmát-töre- ket, s pergeti vékonyan a ro­zsot. szaga után odatalálnánk. A cséplő a közös szérűn jár, az ebédet tehát a szakszövetkezet állja. Előző nap birka pörkölt volt. Húsz kiló húst főztek meg. Még este is jóllaktak belőle. Itt kell a kondíció. Aztán mennek majd a ta­M a gulyás. As elnök elégedetten ízlelgeti Vágó Lajosné V-—» IfiatiéL ­Fenn a dobnál: Lábadj Pál etető és Dragony Imre kévevágó. — Tegnap 70 mázsa volt az eredmény — adja tudtunkra Gáspár Benjámin, a kiskunmaj- sai Jonatán Szakszövetkezet elnöke. A norma 110 lenne. De- hát gyengébb a rozs, mint ta­valy.. Most csak a szalmája nagy. A hat százalékon húszán osz- toszkodnak. Előző héten 330 kiló volt az egy főre jutó része­sedés. nyai parcellákra. Augusztus 20- ra körbe is járják a határt. Ügy látszik, amíg lesz csépel- nivaló, addig cséplőmunkás is akad. Ezek az emberek a leg­nehezebb mezőgazdasági munkát végzik. Ha másért nem, hóL ezért illesse őket tisztelet. Arcuk fénylik a porban. {Hatvani — Pásztó.) De az emberek csinálják, mert legtöbbjük ezt csinálja év­tizedek óta. Aratás táján erőt vesz rajtuk a nyugtalanság, vagy már előbb is, s megkere­sik egymást, csapattá szerve­ződnek. S a család szükségletét a legrosszabb évben is megke­resik. — Harminc év óta majd min­den évben én vagyok a banda­gazda — jelenti ki öntudattal Kluesó János, a múlt század de­rekán Majsára vetődött francia telepesek egyik utódja. Arcán hetes szakáll, teste csu­pa ín, acélként ránduló ideg. Hogyan viselik el a port? — Hajnalban elrekesztjük az útját egy-egy féldecivel. Ami mégis odatolakszik, azt ebéd után intézzük el, két deci borral. Látja, ilyen egyszerű ennek a módja... Az ám, az ebéd! Ott rotyog az elnök tanyája udvarán, a kondérban. Gulyásleves. Akár a A bandagazda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom