Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1MT augusztus 13, vasárnap S. oldal A fazék még csak félig telt meg, a csapból azonban egyre vékonyabb sugárban folyt a víz. A háziasszony egy darabig értetlenül állt — ilyen a nyáron még nem fordult elő. Azután ijedtté vált pillantása, eszébe jutottak a korábbi nyarak, amikor elég sűrűn nem volt víz a második emeleti lakásban. Hát persze, a kánikula — villant át az agyán — vagy talán mégsem ez a baj, hiszen hetek óta uralkodik már a nagy hőség, de nem volt eddig vízhiány. Még mondta is a férje, hogy csodálkozik ezen, mert a többi vidéki városokban, sőt Budapesten és az egész világon nagy problémát jelent a vízellátás és Kecskemét lakossága eddig igazán nem panaszkodhatott. Most hát mégis... Mire eddig ért gondolataiban, újra csepegni kezdett a csap, majd egyre vastagabb sugárban folyt a víz. * A Vízmű Vállalat 2-s telepén Bállá Sándor főgépész éppen haza indult. A hőmérő higanyszála jóval a 30 fok felett árnyékban. No, ma jót strandolok még — intett búcsút az ügyeletesnek. Ebben a pillanatban szikra csapott ki a kapcsolóberendezésből. s leálltak a szivattyúk. Bállá Sándor egy ugrással a kapcsolótábla mellett termett. Rögtön látta, hogy a kábelekkel van baj. Megcsendült a telefon is. Eenkó Zoltán igazgató érdeklődött, mi újság. A főCTétisatnap pész izgatottan jelentette az — Mi a véleménye? — kérdezte az igazgató. — Szerintem huzamosabb időt vesz igénybe a javítás, s egyhamar nem tudunk az országos hálózatról energiához jutná. — válaszolt a fögépész. — Akkor azonnal indítsák meg a Diesel-aggregátort, hogy saját magunk láthassuk el árammal a szivattyútelepet — hangzott az utasítás a vonal másik végéről. A motorok néhány másodperc múlva felbúgtak, s a szivattyú- telep ismét nyomta a hálózatba a vizet. A csapok újra csurogni kezdtek, a lakosság szinte észre sem vette, hogy történt valami. Pedig történt. A Vízmű 2-s telepén mozgalmas másfélnap következett. Kiderült, hogy a kábelvég tönkrement. Benkó Zoltán igazgató új fókábel után rohangált. Sikerrel. Eár a szabad szombat miatt senki sem volt már benn az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat anyagosztályán, mégis hamar előkerültek azok. akik leegyszerűsítve minden ügyvitelt, kiadták az illetékes kábeldarabot. A Vízmű Vállalat szakmunkásai pedig — félretéve mindent — csákányt, lapátot ragadtak, s ásták a kábelnek az árkot. Bállá Sándor is megfeledkezett a strandról, hogy lejárt már a munkaideje. Ekkor azonban még nem sejtette, hogy 36 órát ..húz rá” a műszakra. Felügyelt a Diesel-motorokra, a "sziváttyúk működésére, s mint egykori villanyszerelő, hozzáfogott az új főkábel bekötéséhez. — Nem egyedülálló eset ez nálunk — mesélte egy nyugod- tabb órában Benkó Zoltán igazgató. — Folyamatban van a Vízmű 79 mil'iós rekonstrukciója, s a tervek szerint év végére kellett volna elkészülni az 1-es telep központi gépházának. Tudtuk, hoey az idén több vízre lesz szükség. Tavaly 11 ezer köbméter volt a város óránkénti vízigénye nyáron, de azóta újabb lakóépületek, ipari üzemek. intézmények létesültek; Vállalatunk dolgozói ezért a Naey Októberi Szocialista Forradalom tisztetekére vállalták. Bállá Sándor nagy gondot fordít hogy december 31-e helyett juft 2-s telep Diesel-aggregátorának nius végére elkészülnék az új karbantartására. gépházzal. Mátravölgyi Sándor építési részlegvezető és Beke József munkavezető irányításával június 6-ra — 7 hónappal a határidő előtt állt az épület Hátra volt azonban a szivattyúk beszerelése, úgy üzembehelyezni a gépházat, hogy a lakosság ezt ne vegye észre a vízszolgáltatásban. Márpedig a kutak vezérlő berendezéseit úgy áthelyezni csúcsfogyasztás idején, hogy zökkenőt ne okozzon, szinte lehetetlen. Ez is megtörtént. Kiss István termelési részlegvezető és Szabó Károly gépész szervezte a munkát. A dolgozóik nem nézték mikor jár le a műszak. A részlegvezető —, aild 17 éve dolgozik a telepen —, ha kellett beállt éjszakás gépésznek, ha szükség volt, a csavarokat húzta. vagy tömítőket cserélt. Igaz, nem mindennel lettek teljesen kész. Nincsenek még például lefestve a csövek, de ki ad ilyenkor a szépségre. A fő az, hogy óránkénti 4000 köbméter vízzel növelték a telep kapacitását. — Bármennyire is előrelátók voltunk azonban — magyarázta Benkó elvtárs — nem számítottunk ilyen hosszú kánikulára. Üjra csak dolgozóink áldozatos munkájára támaszkodhattunk, ám ezúttal sem csalódtunk. Rendszeres, biztonságos üzemeléssel 15 ezer köbméter óránkénti vízmennyiség a berendezéseink teljesítménye. Ezzel szemben szakembergárdánk és munkásaink állandóan biztonsági készenlétben állva 19 és fél ezer köbméter vizet adnak a városnak. • Forró napok ezek. A strandnak eddig több mint 130 ezer látogatója volt —. tavaly egész évben 65 ezer. És ezt is ellátták vízzel. S lehetne még sikeresebb is a Vízmű dolgozóinak vízcsatája. Az igazgató maga vallotta be. hogy azért a magasabb emeleteken mégsem mindig zavartalan a vízellátás. De ez is kevesebbszer fordulna elő, ha a lakosság egy része nem pazarolná a vizet. Sokan egy- egy üveg szódára órákig csurgatják a csapot, a földszintes házak főrészének kertjeiben mértéktelenül locsolnak. Több üzemben, intézményben előfordul, hogy csmoán hanyagságból akkor is ömlik a slagból a víz, amikor arra már semmi szükség. Pedig ilyenkor kincset ér minden cseppje. mert vannak, akiír kénytelenek egy pohár vízért bekopogtatni az alsóbb emeleten lakó szomszédokhoz. Nincs még vége a nyárnak. Ha azonban a lakosság is segít, még eredményesebb lesz a Vízmű dolgozóinak áldozatos munkája. Nagy Ottó Forró napok Csép lőmunkások Apostagről jelentik... Jólesik az újságírónak olyan levelet olvasni, mint amit most kezemben tartok. Bánrévi János nyugdíjas irta Apostagról... Beszélget benne. Olyan jóízzel, mint mikor az ember szívét megmelegítette valami, és szükségét érzi, hogy jóérzését mással is megossza. Mindjárt az a kitétele, hogy „amit leírtam, talán semmivel sem ad újabb képet, mint amilyennel az országban sok helyen találkozunk”... Tudja, utat másfelé is éppúgy építenek, mint Apostagon, de talán éppen ez kettőzi az örömöt. „Községünk is — az évszázados elmaradottságból végre a haladás könnyű cipőibe lépett’’ — vezeti be szépen válogatott szavakkal híradását arról, hogy „Modern kövesúttá varázsoltuk az öreg Főutcát, amelyet nyáron vastagon takart a por, télen, esős időszakban pedig vendégmarasztaló sártenger borított...” „Varázsoltuk” — Természetes ez a többesszám. Mert hogyan is jött létre az új, korszerű út7 1. A községfejlesztési alapból 250000 forintot, a lakossági hozzájárulást társadalmi munkával is megtetézve, — adott a község vezetősége és társadalma. 2. 600 000 forinttal a megye toldotta meg a helyi ráfordítást. — így épült újjá 720 méter hosszú útszakasz. Kivitelező a Kalocsai Városi Községgazdálkodási Vállalat volt, melynek — szakemberekkel és munkásokkal együtt — közel húsz fős brigádja az Alkotmány ünnepe tiszteletére, augusztus 20-ra vállalta a befejezést. Az emberek, 1 motoros hengerrel, 2 teherautóval közel 1500 köbméter földet termeltek ki, és szállítottak a szükséges helyekre. Emellett 250 tonna kohósalakot, 378 tonna kavicsot, 184 tonna zúzalékot használtak fel — megfelelő mennyiségű bitumennel. Az út melletti vizesárkok rendbehozását pedig a lakosság végzi... „Nekem az tetszett az útépítésben — vallja Bánrévi János —, hogy Apostagon már nem az „enyém”, hanem a „miénk” szó „lett az úr”. Az újságírónak pedig eszébe jutott egy tavaszi cikk a Petőfi Népében. A választások idején íródott, s abban szerepelnek többek közt ilyen mondatok: „Az apostagiak nem szűkmar- kúskodnak a társadalmi munkával, ha községük fejlődését elősegíthetik. Közös erőfeszítésük sikere a törpe vízmű megépítése, a 12,5 kilométernyi vízvezetékhálózat lefektetése. Ott lesz kezemunkájával a sorrakerülő út- és járdaépítéseknél, melyekhez az anyagot a tanács biztosítja majd...” ...Bánrévi János levele erről is dokumentum. , Arcok a hőségben, a zúgásban. Verejtékkel keveredik a kalászok özönéből felszálló, csípős por. És jár a cséplő, hajnaltól napestig mordulva falja a kévéket, okádja a szalmát-töre- ket, s pergeti vékonyan a rozsot. szaga után odatalálnánk. A cséplő a közös szérűn jár, az ebédet tehát a szakszövetkezet állja. Előző nap birka pörkölt volt. Húsz kiló húst főztek meg. Még este is jóllaktak belőle. Itt kell a kondíció. Aztán mennek majd a taM a gulyás. As elnök elégedetten ízlelgeti Vágó Lajosné V-—» IfiatiéL Fenn a dobnál: Lábadj Pál etető és Dragony Imre kévevágó. — Tegnap 70 mázsa volt az eredmény — adja tudtunkra Gáspár Benjámin, a kiskunmaj- sai Jonatán Szakszövetkezet elnöke. A norma 110 lenne. De- hát gyengébb a rozs, mint tavaly.. Most csak a szalmája nagy. A hat százalékon húszán osz- toszkodnak. Előző héten 330 kiló volt az egy főre jutó részesedés. nyai parcellákra. Augusztus 20- ra körbe is járják a határt. Ügy látszik, amíg lesz csépel- nivaló, addig cséplőmunkás is akad. Ezek az emberek a legnehezebb mezőgazdasági munkát végzik. Ha másért nem, hóL ezért illesse őket tisztelet. Arcuk fénylik a porban. {Hatvani — Pásztó.) De az emberek csinálják, mert legtöbbjük ezt csinálja évtizedek óta. Aratás táján erőt vesz rajtuk a nyugtalanság, vagy már előbb is, s megkeresik egymást, csapattá szerveződnek. S a család szükségletét a legrosszabb évben is megkeresik. — Harminc év óta majd minden évben én vagyok a bandagazda — jelenti ki öntudattal Kluesó János, a múlt század derekán Majsára vetődött francia telepesek egyik utódja. Arcán hetes szakáll, teste csupa ín, acélként ránduló ideg. Hogyan viselik el a port? — Hajnalban elrekesztjük az útját egy-egy féldecivel. Ami mégis odatolakszik, azt ebéd után intézzük el, két deci borral. Látja, ilyen egyszerű ennek a módja... Az ám, az ebéd! Ott rotyog az elnök tanyája udvarán, a kondérban. Gulyásleves. Akár a A bandagazda.