Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1M*I. marii W, vasárnap S. oldal Alakulás előtt a Duna menti szövetkezeti szövetség „főpróba Tasstól Dusnokig, a folyam ««aitnem százkilométeres szakasza mentén a dunavecsei és a kalocsai járás szövetkezeti gazdaságai közös területi szövetség megalakítására törekednek. Több tsz tagsága, mindkét járásban, közgyűlésen döntött a csatlakozás mellett. E nagy jelentőségű kérdésben augusztus végéig sorra megtartják a közgyűléseket, valamennyi szövetkezetben. Szeptember közepén pedig a Kalocsai Városi Tanács dísztermében sor kerül a szövetséget megalakító küldöttgyűlésre, ahol döntenek az alapszabály elfogadásában és megválasztják a társadalmi és függetlenített tisztségviselőket. Közleménynek ennyi is elég lenne, csakhogy a leendő szövetség programját illetően már javában érlelődnek a tervek, törekvések, elképzelések. Elsősorban ezekről beszélgettünk Tamás Károllyal, az előkészítő albizottság elnökével, aki „civilben” a dunapataji Űj Élet Tsz elnöke, és Markovics Ferenccel, a kalocsai járási pártbizottság mezőgazdasági osztály- vezetőjével. Nem akármilyen átalakulásról van szó; a leendő szövetség megközelítőleg ■ harmincezer szövetkezeti gazda érdekét lesz hivatva képviselni. Sarkig nyíljon a kapu — Az érdekképviselet kifejezésnek eléggé árnyalt a jelentése — kezdi Tamás Károly. — Magába foglalja persze azt is, hogy a szövetség jogászai a bíróság előtt ellátják a peres képviseletet. De korántsem csak erről van szó. Mint ahogy azzal sem fejezzük ki a pontos tartalmat, ha azt mondjuk: a szövetség lesz hivatva biztosítani a gazdaságok önállóságát, a vállalatokkal szembeni egyenrangúságát. Ezt ugyanis már az eddig napvilágot látott rendelkezések jórészt megtették, ezekre lehetőséget adtak. De hogy e lehetőségekkel megfelelően éljenek a gazdaságok, azaz sarkig kinyíljon a kapu a korszerűbb és jövedelmezőbb gazdálkodás előtt, ennek módjait már a szövetség lesz hivatva kialakítani. — Ezzel kapcsolatban konkrétan mit kell maid tenniük? — Még megközelítőleg is lehetetlen mind felsorolni. Odáig már eljutottunk, hogy a gazdaságok partnerei, a velük kapcsolatban álló vállalatok az átvétel helyét, idejét, sőt a minősítést illetően is hajlanak az alkura, nem mindenáron a saját elképzelésüket akarják érvényesíteni. Ezt olyan arányban juttatják kifejezésre, amilyen mértékben csökken a monopolhelyzetük. Ám nekünk, lépést tartva a gazdasági reformmal, tovább kell lépnünk. Elsősorban a közös beszerzésben és értékesítésben. A két járás területén 58 tsz gazdálkodik, ezek majd mindegyike foglalkoztat anyagbeszerzőt. Szerintem ez nem gazdaságos. Az sem minden szempontból méltánylandó törekvés, ha az értékesítést elaprózzák a kisebb standok tucatjaiban. Tévedés ne essék, ezekre a jövőben szükség lesz. méginkább a fejlesztésükre, de éppen ezért, és a nagyobb jöve- dölem miatt is, jobban kell ügyelni az értékesítés megszervezésére. Az exportra történő szállításnál az áru sok esetben eléggé bonyodalmas utat tesz meg, jó lenne ezt is lerövidíteni. s közvetlenül részt venni a külföldi szállításban: Tervek, elemzés után Majd arról érdeklődünk, hogy véleményük szerint a gazdálkodás szerkezetében milyen változtatásokra lesz kilátás. — Arra van szükség, hogy most, a felvásárlási árak nőve-. lését követően mindegyik gazdaság alapos elemzést készítsen: mit érdemes leginkább fejleszteni a jövő évtől kezdődően. Nyilvánvaló, hogy termelési terveiket már eszerint kell kialakítaniuk. A szövetség erre — ismétlem —, majd csak javaslatot tehet. A sertéstartás például, mint máshol is, visszaesett a közösben. A háztájiban már emelkedés figyelhető meg. Nos, azok a gazdaságok, amelyek a korszerű tartásnak legalább az alapvető feltételeivel rendelkeznek, nem járnak rosz- szul, ha gondot fordítanak erre az üzemágra. De szerintünk, távlatilag, még nagyobb jövője van a marhatartásnak. A hízómarha Európa-szerte keresett cikk. A gazdaságok e tekintetben korántsem használták ki a lehetőségeket. Közrejátszott ebben, hogy a korszerű tehenészetek még most vannak kialakulóban. Ezek nélkül csak álmodozni lehet az eredményes tartásról. — A fejlesztéshez lesz elegendő takarmány? — Igen, ha a gazdaságok jobban kihasználják a Duna menti öntözéses lehetőségeket. És törekednek a másodnövények termesztésére, továbbá a saját tápkeverés meghonosítására. Ez csak néhány, bár igen fontos módszer, amit a hozamok növelésére tehetünk. Fog 1 atkozta tás egész évben A korszerűségre való törek- j vést hogyan egyeztetik össze a gazdák állandó foglalkoztatásának szükségességével? — egyre izgatóbb kérdés ez a Duna mentén is. Erre Markovics Ferenc így válaszol: — Egyrészt a nagy hozamot j adó. de rosszul gépesíthető kultúrák arányának növelésével. Másrészt a mezőgazdasági ipari feldolgozással. Egy-egy gazdaságban külön-külön. de együtt is járható a két út. Igen jó példa a hajósi kezdeményezés, ami szerint a Kalocsai Sütőipari Vállalat tésztaüzemet létesít a községben, s ott rendszeres munkához jutnak a szövetkezeti gazdák családtagjai, sőt a gazdaságok még tojással is hozzájárulnak az üzem működéséhez. Nagy lehetőségek vannak a fűszerpaprika félkésztermékké történő feldolgozásában is. Egy másik gazdaság a MÉIJ-kel együtt közös hagymaszárítót készít. Általában az a célszerű, ha a gazdák, akik nyáron a termesztésben vesznek részt, télen a feldolgozó iparban tevékenykedjenek. De azt hiszem, a gazdaságoknak semmitől sem kell jobban óvakodniuk, mint a segédüzemek önoélú szervezésétől. Azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a mezőgazdaság a döntő, az alapvető jövedelmet adja. És a biztosabbat is, az új gazdasági mechanizmusban, amikor is a kereslet-kínálat döntően befolyásolja majd egy-egy termék jövedelmezőségét. A verseny ereje A szövetség nemcsak gazdasági, de politikai fóruma is lesz a társult gazdaságoknak. Mit jelent ez közelebbről? — Azt, hogy a szövetség ügyel arra is: a szociális körülmények együtt korszerűsödjenek a gazdasági berendezésekkel. Javaslatot tesz a díjazás, a jövedelem- elosztás kérdéseiben. Részt vállal a jó tapasztalatok elterjesztésében. És nem utolsó sorban a versenymozgalom megszervezésében. Igen, ennek fokozott jelentősége lesz a jövőben. Minthogy önálló szövetkezeti tervek lesznek, ezek teljesítéséhez a gazdaságok az eddiginél is jobban igénybe veszik a verseny mozgósító erejét, Mert ahol gondot fordítottak a versengés tartalmára, ott az eddig is forintban mérhető hasznot hozott. Például csak a kalocsai járásban tavaly mintegy tízmillió forint többletbevételt hozott a versenymozgalom. Erről a többletről a jövőben sem mondanak le a gazdaságok. Az átszervezéstől a mostanáig terjedő szakasz a nagyüzemi gazdálkodás főpróbája volt a Duna -mentén is. A „premier” sikere — ki tagadná ezt? — végsősoron a gazdaságok „alakításától” függ. A minap részt vettem az egyik vállalat gazdasági vezetőségének a tanácskozásán. Tanácskozásán? Helyesebb, ha így mondom: részt vettem azon az összejövetelen, amelyen az igazgató kiosztotta az utasításait A termelés egymástól meglehetősen távoleső kérdéseiről esett szó, és nekem — bár jó szakembernek ismerem az igazgatót — hiányérzetem támadt. Nem hallottam ugyanis az osztály- és csoportvezetők véleményét. Hiba lenne e másfél óra alapján messzemenő következtetéseket levonni a szóban forgó üzemben uralkodó vezetési módszerről. Azt sem Nyárból a télbe Ilyenkor nyár derekán nagy a forgalom a Kecskeméti Hűtőházban. Évenként igen sok meggyet, epret, sárgabarackot, őszibarackot, körtét és egyéb gyümölcsféleséget tárolnak és dolgoznak fel kül- és belföldi fogyasztásra. Az udvaron nyár. a hűtőtermekben kemény tél uralkodik. Kinn ingujjban, az épületben puí ajkában dolgoznak az emberek. A Kecskeméti Hűlőházban —, amely nyáron is hideg özem — most van a sárgadinnye szezonja. Félkilós csomagolásban szállítják az NDK-ba és Csehszlovákiába. A szirupos csemegéből összesen hat vagonnal készítenek az idén. Képünkön a szocialista címért küzdő szocialista brigád — az állandóan hűvös üzemben jól felöltözködve — a dinnyét adagolja a dobozokba. Balogh József és Bujdosó Pál már egészen téliesen van öltözve. Pufajka és szőrmesapka védi őket a hűtőtermek mínusz 14 fokos hidegtől. A fagyasztott marhahúst készítik elő éppen szállításra. Lezárulóban a nagyüzemi Tudunk-s tanácskozni? állíthatom, hogy az igazgató által „kiosztott” utasítások bármelyike helytelen volt. Lehet, hogy a tökéletes egyetértést jelezte a beosztottak hallgatása. De azért az ilyen egyöntetű, hangtalan helyeslés számomra mindig gyanús egy kicsit. Annál is inkább, mert nem kizárólag ebben az üzemben tapasztaltam az utóbbi időben, hogy a vezetőség összejövetelein még »TLíndig többnyire egy irányban. felülről lefelé cserélődnek a termelési információk. Visszafelé már csak a lényeget alig befolyásoló kiegészítések, rosszabb esetben elvtelen helyeslések érkezetek. Vajon így van ez rendjén? A korábbi, merev tervutasításos gazdálkodási rendszerben a vállalatok vezetőségének a fő feladata az volt, hogy a felsőbb szervektől utasításként kapott tervfelada- tak végrehajtását megszervezze és ellenőrizze. Ebből következően az információk is csak felülről lefelé irányulhattak. Az igazgató kapott egy „ufcázt”, és továbbadta beosztottjainak, akik többnyire csak arra szorítkozhattak, hogy elmondják: szűkebb munkaterületükön így, vagy úgy kívánják végrehajtani a feladatot. A gazdaságirányítási rendszer reformja a vezetés decentralizálását, a vállalatok önállóságának a növelését célozza. Igaz, hogy az állam — köz- gazdasági eszközökkel! — továbbra is befolyásolja a vállalatok munkáját, oly módon, hogy az egész népgazdaság érdeke érvényesüljön, de a termelési kérdések zömére maguknak az üzemeknek kell megoldást találniok. Vajon képes-e egy ember — legyen bár a legjobban képzett vezető — helyesen dönteni a napi munka során felbukkanó ezernyi kérdésben? Aligha. Egyszemélyi felelősségről beszélünk, de mindig hozzátesszük, hogy ez nem zárja ki. sőt feltételezi az üzemi demokratizmust, a sokoldalú véleménycserét. Nem túlzás tehát azt. állítani, hogy újra meg kell tanulniuk tanácskozni, és ez nemcsak a vállalatokra, hanem a különféle intézményekre és politikai fórumolira vonatkozik. Felesleges aggodalom attól tartani a vezetőnek, hogy csorbát szenved a tekintélye, ha feladta a „mindent jobban tudó” szerenét. ha szükség esetén korrigálja a véleményét az alacsonyabb beosztású. ám_ de a saját munkaterületén jól tájékozott középirányító szavai alapján. Mindehhez természetesen nemcsak helyesen gondolkodó igazgatókra van szükség, hanem olyan beosztottakra is, akik hivatásuk magaslatán állnak. Mert bizony ma még ülnek olyanok is az osztály- és csoportvezetői íróasztalok mögött, akik eddig kizárólag a felülről jött utasítások mechanikus végrehaij fásában jeleskedtek, rosszabb esetben elvtelen hízelgéssel szereztek érdemeket Sok vezetőnek a saját kárán kell megtanulnia a következő hónapokban — a fájdalmas az, hogy eközben károsodhat az egész kollektíva is —, hogy a kizárólag helyeslésre alkalmas beosztottak tulajdonképpen az ő vállára halmozzák a gondot, felelősséget. Százszor Is többet érnek azok, akiket bár kevésbé sima modorral, „diplomáciai érzékkel” áldott meg a sors, részt tudnak. és részt is akarnak vállalni a vezetés sokrétű gondjából. Békés Dezső
