Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

4. «Mal 1961. augusztus 10, csütörtök Jk taníts 'TÖÍZEÖÖ332Í032 A Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat munkájáról és feladatairól r Uj telephelyet kap a Tiszakécskei Vegyes Ktsz Legutóbb egy éwei ezelőtt tárgyalta a Kecskeméti Városi Ta­nács V. B. a községgazdálkodási vállalat munkáját, s ugyanakkor megszabta az 1967-es év első feléire szóló legfontosabb felada­tokat ist A legutóbbi, augusztus 4-én megtartott vb-ülésen ról számolt be a vállalat Igaz­gatója, miként teljesítették a tervet, hogyan dolgoztak, milyen elképzeléseik vannak a jövőt Il­letően. A tartalmas beszámolóból fo­galmat alkothatunk a vállalat hat önálló részlegének tevé­kenységéről, azokról a gondok- róft és nehézségekről, amelyek a vezetőséget foglalkoztatják. Annál inkább figyelemmé mél­tó ez a jelentés, mert • vállalat elsődleges felada­ta a lakosságnak külön bő­in közérdekű szolgáltatások nyújtása. Természetesen nemcsak Kecske­métet látja el a kommunális igények kielégítése tekintetében a vállalat, hanem például a te­metkezési részlegnek a megyé­ben 14 kirendeltsége működik, a féregírták pedig az ország öt megyéjében dolgoznak. Hasonló­képpen a kői pari részleg is az ország minden részéről kap megrendeléseket Közismert és a lakosság ál­tal többször kifogásolt körül­mény, hogy a szemétszállítás időnként akadozik. Nem egyszer előfordult hogy csak későn, vagy napokig nem ürítették ki a kukákat s főleg télen, a fű­tési idényben jelentett az nagy gondot Mi ennek az oka? A be­számolóból erre is választ ka­punk. Még a múlt évben a Fő­városi Köztisztasági Vállalattól igényelt Kecskemét egy szemét­szállító gépkocsit és egy félpor­mentes teherautót Ezeket saj- nnos a mai napig sem kaptuk meg és nem valószínű, hogy az idei év második felében leszál­lítják. Ez viszont — átmeneti­leg — tovább nehezíti a helyze­tet, mert a meglevő két szemét- gyűjtő autóból az egyiket fel­újításra kell küldeni s emiatt két hónapra kiesik a munká­ból. Tapasztalni lehetett viszont az év elején, még a fűtési idő­I szakban, hogy kevesebb panasz érkezett a vállalathoz a lakos­ságtól a szeméthordás miatt. Ezt premizálási rendszer beve­zetésével érték ed. Megjavítot­ták a szeméttelepire vezető utat is és így a kocsik gyorsabban, többször tudnak fordulni. A helyzet további javítása cél­jából, a vállalat tovább finomítja a premi­zálási rendszert. A részleg dolgozói egyébként az első félévben több, mint 36 ezer köbméter szemetet számítottak el a városból. Érdekes a vógréhajtőbizottság elé terjesztett beszámolónak a kertészeti részleg munkájával foglalkozó fejezete is. A válla­lat két virágüzletében például az elmúlt évben több, mint egy millió forintot árultak, ezen kí­vül a kecskeméti parkokba, ut­cákba is rengeteg virágot szál­lítanak. Megrendelője azonban a kertészeti részlegnek, illetve a vállalatnak, a tiszakécskei és a lajosmizsei földművesszövet­kezet is, ahová palántákat és cserepes virágokat adtak eL Az egyre növekvő ilyen igények miatt lo szükség van arra, hogy aa üvegházak fűtőhálózatát ki­cseréljék. A munkát még ez évben elvég­zik S a beruházásra 80 ezer forintot tartalékoltak. Ez többek között előfeltétele annak, hogy a vállalat tovább fejleszthesse üzleti kapcsolatait, jobb minő­ségű és nagyobb választékú vi­rágokat, cserjéket tudjon adni a megrendelőknek:. Ezt szolgálja majd a tervbe vett faiskola lé­tesítése is és az az elgondolás, hogy a Leninvárosban virág­boltot nyitnak. Ejtsünk végül mSiány szót a társadalmi tulajdon védelméről. Bár a vállalatnál előbbre léptek a közösség vagyonának a meg­óvásával, az még mindig nem kielégítő. A műhelyekben pél­dául nem megfelelően biztonsá­gos a félkészáruk tárolása, kü­lönösen vonatkozik ez a kőipari részlegre. A kertészetnél vi­szont megoldatlan az éjszakai őrzés. Menjünk azonban túl az előterjesztett beszámolón és szóljunk azokról a parkrongá- lókról, akik nem törődve a vá­ros szépítésére költött összegek­kel, átgyalogolnak a parkokon, ellopják a kiültetett virágokat, letördelik a csemetefákat stb. Igaz, hogy az ilyen felelőtlen rongálok ellen eljárás indul, de mégis az volna a helyes és kívá­natos, ha a lakosság min­den egyes tagja magáénak érezné a parkokat, fákat, virágokat és úgy vigyázna rájuk, mint a sajátjára. Az utóbbi években ezen a téren dicséretes javu­lás mutatkozik és bízunk ab­ban, hogy legközelebb arról számolhatunk be: teljesen meg­szűntek az ilyen fajta károko­zások. G. S. Szerte a megyében jócsengésű neve van a tiszakécskei Vegyes­és Építőipari Ktsz-nek. Különö­sen a lakosság részére végzett építőipari tevékenysége jelen­tős, de szép eredményeket értei a rádió és tv-szerelő, a kovács, motorszerelő, cipész, nőiszabó és mérlegjavító szakmában. A szövetkezet munkáját nagyban hátráltatta eddig a területhiány. Most újabb távlatok nyíltak meg a ktsz előtt: a tiszakécs­kei állomással szemben, a je­lenlegi sportpálya területén másfél hektár területet kapott, ahol létrehozhatja központi te­lephelyét. Ide cetralizálják majd azokat az iparágakat, amelyek nem végeznék a lakosság ré­szére közvetlen szolgáltató te­vékenységet, tehát a motorsze­relők, lakatosok, kovácsok, be- tonárukészítSk, bérfűrészelők te­lepszenek itt le és ezen a tele­ljen kap helyet az építőanyag­raktár. Szerencsés baleset Viszonylag szerencsés végű baleset történt nemrégiben az E—5-ös nemzetközi út kecské­mét—kiskunfélegyházi szaka­szán. Az AKÖV YB 55-80 rend­számú teherautója, amely pap­rikát szállított Félegyházáról a Tiszántúlra- beleszaladt a fel­bontott úttesten levő mély árok­ba. A balesetet az okozta, hogy a gépkocsivezető figyelmetlenül vezette járművét és nem vette észre a figyelmeztető táblát és a korlátot. Szerencsére az autó nem haladt nagy sebességgel, és így mindössze az történt, hogy „az orrát beledugta” az árokba. Személyi sérülés sem történt, a kár körülbelül há­romezer forintot tesz ki. A ktsz egyébként jelenlegi központjában 350 ezer forintos költséggel kisebb üzemházat épít, ahová szeptember végével az asztalosok kézi és gépi rész­lege, valamint a mérlegjavító üzem telepiül át. A központi telephely kialakí­tását és a szükséges építkezése­ket csak jövőre kezdi meg a ktsz. Menni, yagy nem menni Júliusban azzal a megjegy­zéssel adta a MÁVAUT az utazó közönségnek a foktői vízműhöz 18.40 órakor induló busz menetrendi tájékoztatóját, hogy a jármű szeptember 3-ig fürdésre alkalmas napokon közlekedik. Szeretem a foktői Duna-partot, a folyó hús hul­lámait —, különösen erősen napos időben. Egyes ismerő­seim szerint viszont az az ideá­lis strandidő, ha nem süt hét­ágra a Nap, azt viszont nem tudjuk, hogy a buszvezető — a menetrend szerinti meghatá­rozással —, konkrétan milyen esetekben dönt pro, vagy kont­ra az időjárás „fürdésre alkal­masságát” illetően... Nem va­gyunk tisztában azzal sem, hogy ha valaki — kihasználva a reggeli és délelőtti meleget —, elmegy fürödni, számít­hat-e délután a buszra, vagy pedig gyalog induljon haza a foktői vízműtől. Fokozza a bizonytalanságot az is, hogy ha a buszvezető szépnek találja az időt, csak akkor indíthatja a jármüvet, ha harminc utasa van. Mert — úgymond —, ráfizetéses vál­lalkozás néhány utassal járat­ni öt-hat kilométeres távol­ságra a buszt. A kérdés ezek után az: Mi­ként akarja a MÁVAUT rend­szeressé tenni a szóban forgó járatot, ha az indítási feltéte­leket ennyire bizonytalanná te­szi? Ilyen körülmények között — szerintem —, vagy meg kel­lene szüntetni a járatot telje­sen, vagy pedig mindennap elindítani, akárhány utasa van. Szalay János A párttitkári kérdezik Varga Antallal — Kiskunmaj­sa község pártbizottságának titkárával ritkán lehet úgy találkozni, hogy ne lenne nála valaki A 13 ezer lakosú nagyközség politikai életének gazdáját azzal a bizalommal keresik fel nap mint nap a legkülönbözőbb rétegekből való emberek, amellyel a jó barátot szokás. Minden gyökérszállal Maisá­hoz kötődik, egyhúztomban 17 eszten­deje párttitkár. Aligha van hát jobb ismerője a községnek, legyen szó em­berekről, vagy községpolitikai intézke­désekről. Több mint másfa évtizede irányít az első vonalban, átfogóan látja a fő folyamatokat, de a részle­tekben is jártas. Közel a dél. Másfa órával ezelőtt a ktsz-szolgáltatásokról kérte vélemé- nyét egy megy« elvtárs. „Egyből” a lényegnél kezdte. Pár éve azon pa­naszkodtak, hogy nem tudnak elegen­dő munkát adni a kisipari szövetkeze­tek dolgozóinak. Ma? Munkaerőhiány, kapacitáshiány. Szorít a cipő az építő­ipari tevékenység szűk lehetőségei miatt. Maholnap kiosztanak 300 telket, gazdáik közül legalább száz akár azon­nal építkezne. Lakótelepet szándékoz­nak építeni az olajbányászok... Iker­lakások, MÉK-raktár, gépállomási csarnok, gimnázium... Feltétlenül fej­leszteni kell a ktsz építőrészlegét! Ezt szögezték le a legutóbbi tanácsülé- gen A cipészeket, szabókat csak dicsérni lehet. A fodrászat, rádió-, tv-szerviz azonban megint csak *szük kereszt­' A pártttikár tájékozott, a ktsz-vezető se jobban. ... Most pedig egy idősebb elvtárssal győzködik Varga Antal, a maga szívet- lelket kitevő módján. — Értsd meg, kedves bátyám, nyug­díjemeléshez, kiegészítéshez nincsenek meg nálad a feltételek... Pártnyugdí­jas csak akkor lehetnél, ha... Türelemmel, „elölről, hátulról” magyaráz, hogy az elvtársban semmi kétség, hiányérzet ne maradjon: kéré­sét nem lehet teljesíteni. Nem „leráz­ni” akarják az ügyét, de nincs meg a törvényes alap nyugdíjának növelésé­hez. Meg is érti a kérelmező. Míg iro­mányait elrakja, a párttitkár szelíd nyugalommal mondja még neki. — Aztán gondolj csak bele. Akkora nyugdíjat kapsz most is, hogy sokan annyit keresnek, itt a közeli üzemben, meg amott is — mutat ki­felé ... A népgazdaság ereje is vé­ges... Barátságosan búcsúzik el az idős elvtárs. S ha már áz előbb általában is szó volt a nyugdíjról, most egy spe­ciális területet említ Varga elvtárs. Bevezetőül utal a helyi szövetkezetek zárszámadó gyűléseinek hangulatára. Élénk volt, bizakodó, sorra szólaltak fel elismerően a tsz-nyugdíjtörvény, a családi pótlék, az anyasági segély B a többi kormányintézkedés ösztönző vol­táról... És hogy milyen nagy a be­csülete a tsz-nyugdíj nak, a ter­melőszövetkezeti csoport- és szakszö­vetkezeti tagok reagálása is bizonyítja. „Mi mikor kapunk nyugdíjat?” — érdeklődtek mind a Napsugár, mind a Petőfi Tszcs közgyűlésén az emberek. Szorgalmas gazdák, jó szőlősparasztok. A Napsugárnál például Nagy Mihály, aki köztiszteletben álló gazda, s nyolc holdjának jelentős hányada szőlő, gyü­mölcsös, ilyenformán vélekedett. — ötven körül járok ... Tegyük fel, hogy tíz év múlva lesz tsz a csopor­tunk. öt év múlva leszek azután 65 éves, tehát öt esztendőt dolgoztam, mint tsz-tag... Hogy lesz nekem ak­kor nyugdíjam? Közgyűléseken, szünetekben, más alkalmakkor hasonlóképpen tették fel a kérdést a párttitkámak. Vele együtt latolgattak, vitattak meg különböző el­gondolásokat, mit is lehetne csinálni. — Minden probléma, intézkedést kí­vánó gond itt lent jelentkezik először — kopogtatja a társalgóasztal lapját Varga Antal. — Itt gyűjtjük a véleményeket, ötleteket, amelyekből később esetleg törvény lesz. Ez sem kis Ügy ilyen község­ben, mint a miénk, ha országosan már kis százalékarányt képviselnek is a termelőszövetkezeti csoportok. Majsán 3400 család tartozik a tszcs-khez, szak- szövetkezetekhez. Általában negyven éven felüli emberek. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, amit Nagy Mihály, de sokan mások is felvetettek, annak idején majd 3400 családnál jelentkezik a gond: lesz-e. hogy lesz nyugdíj? S ez nem csupán ezeknek a családoknak lesz komoly probléma, hanem az egész község­vezetésnek, s társadalmának. Ezért meghánytuk-vetettük több ol­dalról a leckét. Mikor lehetőségként felvetettük az önbiztosítást, amely mintegy előretakarékosság az öregkor­ra, mosolyogtak a parasztok: az nem megy. Kinek-kinek a jószántára van bízva, biztosítja-e magát, s ha úgy, „zsebből” kell fizetni, inkább nem megy bele. Ismerem az embereket, így van ez­zel nemcsak a parasztgazda, hanem a magánkisiparos is. De akkor mi le­gyen? Hogy teremtsünk olyan alapot a tszcs-tagok nyugdíjához, amely nem ilyen kápés, nem így érinti a zsebet? Támadt egy ötletem, s arra a tszcs- gazdák is azt mondták: ebből lehet va­lami. Azt javasoltam, csináljunk nyugdíj­alapot a tszcs-gazdák jövedelemadójá­hoz arányosítva. Határozzák el. bogv például a jövedelemadó 20 százaléká­nak megfelelő összeg nyugdíjalapba menjen, hozzávetve az adóhoz. Ha te­hát valaki 5000 forint jövedelemadót fizet évente, 1000 forintot adjon n nyugdíjalapba. Havonkénti elosztásban még 100 forintot se tenne ki a plusz Lehetne persze más variáció is. de a lényeg: megteremteni az anyagi alapo* a tszcs-tagok nyugdíjához. Ilyesféle tér vezet, rendelkezés kidolgozása — ter­mészetesen további közvéleménygyüjté? alapján is — jogi, pénzügyi szakembe­rekre várna. Az alapelgofídolást dr. Varga Jenő elvtárssal, a megyei tanács vb-elnöké- vel is ismertette a községi pártbizott­ság titkára, ö is érdemesnek tartja a javaslat további kibontását. Úgy véjliük, a termelőszövetkeze­tek leendő területi szövetségei számá­ra a tszcs-tagok nyugdíj kérdésének vizsgálata — a majsai ötletből is ki­indulva — hálás feladat lehet. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom