Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
ETtarft raégyefflj hogy csafi akkor hoz virágot a nővérének. amikor meccset akar nézni. Vera most is szó nélkül elvette a csokrot, és már engedte is le a függönyt, s bekapcsolta a televíziót. — Már elkezdődött — mondja. és ő is leül. Köténye zsebéből elővesz három takarékbetétkönyvet, és mutatja. — Látod, Jani is örült neki. Hozta a pénzt, vittem a bankiba. Nem figyel rá, éppen most rúgtak kapufát a pepiták, jó a közvetítés. De az asszonyt nem zavarja a kovászszerű sötétség, kinyitja a könyvecskéket. — Az én nevemen van nyolcezer. a gyerekén háromezer, Jani könyvében meg ötvenegy harminc. Nem morgott ám egy dekát se, úgyis közös, nemigaz? De igaz, és most éppen gólt rúgtak a vendégek, valakit dobálnak a levegőben, de jó lenne tudni, ki az? — Már bekaszíroztuk a pénzt a tervezőirodától meg a tanácstól, ahogy jött, él is ment. Már ami elment, mert a java azért itt van. Felgyújtja a villanyt, és meg kell nézni a betétkönyveket Először a nyolcezrest, aztán a kis Veráét, de el kell olvasni azt is, hogy ötvenegyharminc. Fél szemmel látja az eredmény- jelző táblát, hatkettő, még nem változott semmi. 4— Veszünk majd egy telket. Kis tel kecskét, lehet kapni már húszezerért. Van nyolcezrünk, kapunk még tízet, a többi meg összejön. — Igen. összejön. ■— össze háti Aláírták az űj szerződést, elvállalta a viaduktmerevítőket. onnan is jön pénz. Mit gondolsz, mennyi? Megkapjuk a tíz darabot? — Tízet? Annyit azért nem. azazhogy, de lehet, hogyne, persze. — Miért ne kapnánk? Hiszen a Jani megdolgozik érte. Szeretne a meccsre flgyel- ^ ni, lassan vége a félidőnek, de a nővére a képernyő elé áll: Olyan sok az a tízezer? Csak a sípszót hallja, meg azt, hogy egy szurkoló belerecseg a mikrofonba: Lári íári, nem kell várni és egy sietős hang bejelenti, hogy most hírek következnek^ Vera, a ronda, barna könyvszekrény mellé áll. — Bz k most ifjúit. — Oj könyvek is vannak? — Olcsón vettem. Janihoz jár a bizományos, mindig visz neki egy csomagot az irodába. Részletre adja, válogatni se kell. Tudod, mibe került ez 3 felső félsor is? Potom... Vera megint előveszi a betétkönyveket. — Mióta kiváltottam ezeket, isteni a közérzetem. Fogd csak meg ezt a nyolcezrest! Ahhoz képest, hogy mennyi van benne, nem is nehéz. Éppen olyan könnyű, mint a kis Veráé, vagy a Janié. ¥¥ iába cikázik a labda, tempósak a pepiták, meg kell fogni a könyveket — Könnyű. — Ma bevásároltam, itt volt a gázos, kifizettem négyszázat. Húszat kell adnom a házmesternek. Meg is nézem mindjárt, mennyi pénzem van. Lesz-e elég apró? A pénztárcában csak százasok vannak. Bemegy a másik szobába, leakaszt egy sötét férfiöltönyt — Janié. Egy szem- pillantás alatt megfordítja, de úgy. hogy a ruha nem gyúródik össze, s a fogas se esik ki belőle; — FejreáTlítás. így kell ezt csinálni. El kell szedni a pénzt a férfiaktól. Minek nekik. Nézd csak, mintha Janival együtt fej- reállítanám, kihullik a zsebből a lényeg. Nem sok hullott ki, három forint húsz. — Azért én nem állok fejre, nem vagyok férfizakó! Hagytam itthon két pirosat hiszen csak szerdán jön a fizetés. Tegnap megvettem a gyereknek az iskolaköpenyt, meg a töltőtollat ne sírjon. Azt hiszed, lehet olcsót adni neki? Nyűgösködik: j,Az én toliamon ne spóroljon senki!” Most se nézheti a közvetítést, ég a villany, kell a lámpa, mert Vera keres valamit a Monte Christóban. — Itt is kell valaminek lennie. Nincs. — A sárgarépa drágább lett, de azért kijövünk valahogy. Szerencsére, nem sokat pusztítunk belőle. Az embernek a hét végére alig marad. Csak ha egy kicsi összegyűlik a takarékban, akkor dolgozhat a fantázia. Nyolc darab ezresnél már lehet #'1 sengetnek. Kisvera jött haza az iskolából. — Anyu! 6 forintot kell vin- i a suliba. — Látod, megint a pénz — ondja élvezettel az anyja. — lindig csak a pénz. Már harmadszor kémek ebben a hó- apban, és a gyerek mindennap ász még két forintot, berakja a takarékba. Hadd szakja meg. A képernyőn már percek éta csak a monoszkóp vibrál, vége a mérkőzésnek, azt se tudja, mi lett az eredmény. Az asz- szony odamegy a géphez, lekapcsolja. — Na, most már idefigyelhetsz! Mit szólsz a telekihez? Nem sok érte a huszas? Kisvera vacsorázik, de bekiabál a konyhából. — Tegnap mondta apu, hogy talán alkudni is lehet. Anyu, jó lenne, ha megkapnánk tizennyolcezerért? A gyerek sem beszél másról. — Ennek is kell a pénz. Nem váltanál egy tízest? Éppen annyi aprót tud össze- kapirgálni. kiszedi a papírpénzek köZOL — Tessék. A gyerek egy pillanatig sem mozdul el onnan, tetszik neki a pénzváltás. Csodálkozik. — Anyu, a bácsi férfi? Egy pillanatig mindketten furcsán néznek a gyerekre, de az asszony mindjárt kapcsol: — Azért kérdezi, mert pénz van nálad. Nálunk csak a lányoknak van pénzük. Láttad Jani betétkönyvét? Ef isvera nem érti, firtatja tovább. Ha férfi, akkor miért van nála pénz? Tízes isi, meg százas is? k. l (Mohácsi Regős Ferenc rajza.) Andrássy Lajos: Éjszakai műszak Most minden éjjel, míg téged a pelyhes meleg dunna közt simogat az álom a szövőgépek zúgását figyelve őt nézem én: a karcsú szőke lányon kék-aprópöttyes kendő, s úgy feszül mellén a köpeny, amint igazítja makrancos haj tincsét, mint kerek almán a hamvas bőr — s kedvem magasra szítja ha énekel — * én hallgatom itt lopva mig cikázik a gépen a fonál: pacsirta szól így rét fölött, dalolva míg tavaszodván párjához talál. S én észre sem vettem, elszállt az éjfél mig pontos, szép ringását versbeloptam a gép előtt: mint nádszálét — a szél csókját kerülve ringóét... Zajosan virrad, a műszak véget ért. A lányka a vég vászonba szőtte álmait... Én is hihetném: álom volt, ha csókra nyújtott ajkával nem állana it... Keresse Szekszi MOSTANÁBAN naponta találkozom a nagyhatalmú „Izgivel. Hiába kerülném, nem lehet. A nagyhatalmú egyre fölényesebb, az utóbbi időben már alig fogadja félszeg köszönésemet. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt még többször megállított, s kabátgombomat az ujjal közé fogva hosszasan agitált: dolgozzunk együtt, vállaljak munkát nála, s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett s csak félvállról vetette oda: Na, nem gondolta meg magát? Nem akar az alkalmazottam lenni? De jóformán kíváncsi sem volt a feleletemre. Aztán ez is elmaradt Csak biccentett, mikor találkoztunk, és mintha már ez is nehezére esett volna. Egy reggel aztán váratlan kisasszonyt! fordulat történt Szembe jött ienütt az én tanácsaimat lesik. Meg sem tudnak már mozdulni nélkülem. Kicsit el is fáradtam, de mi tagadás, kellemes fáradt— HOGYAN bírja? — Szerencsére kitűnő munkaAnrit az olvasók különös figyelemmel tanulmányozhatnak. — Ahol magától kinyílik a könyvtári könyv. — Pontosan. —- Sajnos, én kicsit vlszoly- gok már a szeretkezés előkészítésének szemléletes leírásától. Nemcsak viszolygok, hanem untat is. — Pedig e nélkül nem megy. — Kamasz koromban, amikor az írással még csak ismerkedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes elmondására, hogy például a fiú hogyan közelített a lány feszülő alakjához. Jelen pillanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magánügyének tekintem. — Háromszög? Négyszög, vagy sokszög? — Nincs érzékem az algebrához. — És az ágybéli párbeszédek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelméről a legmélyen- szántóbhan egy kockás pléd alatt lehet értekezni? — Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kisasszonyhoz. Próbáljunk esetleg valami mást. — Talán keresse fél „Krimi” kollégát, j — Sajnos, ebben a vonatkozásban nincsenek személyes kapcsolataim. Kétszer hívtak válóperes ügyben tanúnak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tudnám komolyan venni a krimit. — Akkor írjon krimi paródiát. Az is kurrens áru. — Ez sem érdekel* — HJA, HA VALAKINEK beszaladt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szólna valami történelmi izéhez. Jó kosztümökkel. Szép szerelmek és nagy csaták. Árvíz és égiháború. Orgyilkos a titkos folyosóban. — Más nincs? _— Dehogyis nincs. Egy orvos vívódása. Több műtőlámpával megvilágítva. — Vagy? — Egy jó kis leücíismeretfur- dalás. Egy konszolidált idősebb dolgozót kínozzák elfelejtettnek vélt emlékei. — Vagy? — Miért kellett neld tragikus hirtelenséggel meghalnia? — Dehát mindezt megcsinálták már jói is, rosszul is. És főleg sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit. — Mégis mihez lenne kedve? — MEGÍRNI egy öreg paraszt házaspár egyetlen reggelét. — A sztori? — Tesznek-vesznek. Néha eszükbe jut valami. — Na, jó, nem bánom. Csak dugjon el egy hullát valahol. — Miért? — Mindjárt más, ha van egy hulla is. Ez nem is rossz ötlet. — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt. Megyek és beugróm a Dunába. — Vízbeugrás? Az nem jó. Rejtélyesebben fiatalember! Sokkal rejtélyesebben! Solymár József velem, s ahelyett, hogy hűvös fejbiccentéssel elhaladt volna mellettem, megkérdezte, van-e egy kis időm, s becsalt a sarki presszóba. Láthatólag kitűnő hangulatban volt, pirospozsgás, jól táplált és diadalmas. Két konyakot rendelt, aztán kedélyesen a térdemre csapott. — Na, kis makacs, műyeo a közérzete? — Köszönöm megvagyok. — Ritkán hallak magáról. Válság? — ön viszont sikere teljében ragyog. — Ahogy vesszük. Kétségtelen, hogy valamelyest megnőtt a befolyásom. A filmgyártás és a küüföldd filmek vásárlása. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok. M intársaim vannak. — Nem fél, hogy az ön népszerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyan. Amit én szorgalmazok, az egyidős a művészettel S különben is elég széles a skála. Mondhatom minden alkotó vágyai és vérmérséklete szerint megtalálhatja azt a munkaterületet, ahol kedvére tevékenykedhet. — Nekem például mit ajánlana? Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a „Szekszi" kisasszony osztályán kezd. — Ott mát kén tenni? — AHELYETT, hogy sokat magyaráznék magának, elmondom, a minap egy kölcsön- könyvtár alkalmazottjától érdeklődtünk, mit várnak a látogatók. A felelet: Szerelmesét és vaskosát. Azt hiszem ért engem? — Egy időben folyton azt lehetett hallani, hogy a vaskos könyvek kimennek a divatból. — Mesebeszéd. Mondja, maga nem azt szereti, ha teli van langyos vízzel a kád, amiben el lehet merülni? Persze, a hasonlatom sántít egy kicsit, mert a sikeres könyvnek meg kell, hogy legyenek azok a pontjai, ahol a cselekmény átforrósodik.
