Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

r fém. wijrnarfng S, esütörtöfi S. oldal Calderón Huncut kísértet című vígjátéka a Gyulai Várszínházban Gyulán, a Várszínházban Cal­deron: Huncut kísértet című pompás vígjátékának bemutató­jával folytatódtak a várjátékok. Calderón, a XVII. századi spa­nyol színjátszás kiemelkedő alakja, Lope de Vega tanítvá­nya. Művészetét barokk szenve­délyesség és nyugtalanság jel­lemzi. a bemutatott vígjáték fő erénye is ez. Az érdekes darabot Both Bé­la Érdemes Művész, a Nemzeti Színház igazgatója rendezte, fő­szerepeit Csűrös Karola, Ko- rompay Vali, Fülöp Zsigmond, Szersén Gyula, és öze Lajos alakította. Az előadás emléke­zetes színházi élményt jelentett, különösen Öze Lajos vérbő já­téka aratott osztatlan sikert A Gyulai Várszínház idei elő­adásait mintegy hétezer néző látta, s a hírek szerint készül már a jövő évi program is, mely szintén két darab bemu­tatását ígéri. S. E. Szakszervezeti együttesek II. tánefesztiválja Szegeden Másodszor rendezik meg Sze­geden az ünnepi hetek kereté­ben augusztus 10—11—12-én a szakszervezeti együttesek tánc­fesztiválját. A tavalyi fesztivált sokan még kísérletnek tekintették, talán éppen ezért mondják ma, hogy várakozáson felül sikerült. Az idei előkészületek a tavalyinál is színvonalasabb, jobb műsort ígérnek. Nyolc hazai szakszer­vezeti együttes és Szeged jugo­szláv testvérvárosából, Szabad­káról a Testvériség Táncegyüt­tes szerepel a fesztiválon. A szegedi találkozó az egyet­len a néptánc-mozgalomban, amely nem verseny, hanem rep­rezentatív bemutató. A művé­szeti bizottság végiglátogatta a meghívott együtteseket és a mű­sor kiválasztásában magasabb követelményeket támasztott, mint tavaly. Szersén Gyula, Csűrös Karola, öze Lajos és Fülöp Zsigmond a vígjáték egyik jelenetében. A néptánckedvelők a részt ve­vő csoportok között ismerős­ként üdvözölhetik a Vasas Köz­ponti Művészegyüttest, az Épí­tők Vadrózsák Együttesét, a HVDSZ Bihari János Tánc- együttesét, az SZMT Zala Tánc- együttesét, az SZMT Avas Táncegyüttesét és az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttesét. Első íz­ben vesz részt a fesztiválon a Dunai Vasmű Táncegyüttes és a MÁV Törekvés Táncegyüttese. Az érdekesnek ígérkező prog­ram a részt vevő együttesekből alakított mintegy négyszáz tagú, óriás tánccsoport megnyitójával kezdődik. Erre a Széchenyi té­ren. a város főterén kerül sor. A közös tánc után az együtte­sek átvonulnak Üjszegedre, ahol a szabadtéri színpadon es­te 8 órakor kezdődik meg az előadás, amelynek címe: Ma­gyar táncok. A második napon Népek táncai címmel mutatják be hazai és külföldi együttesek a baráti népek táncait. A második táncfesztivál al­kalmával is kicserélik tapaszta­lataikat az együttesek vezetői, táncosai. Szombaton, 12-én dél­előtt a Szegedi Nemzeti Szín­házban szakmai bemutatót ren­deznek. Ezen részt vehet az ér­deklődő közönség is. Még ezen az estén Csongrád megye más városaiban, falvaiban lépnek fel az együttesek. A fesztivál érdekessége lesz, hogy a műsort nem konferál­ják. A nézőknek röplapokat osztanak, amelyek magyar, szerb, horváth, német és eszpe­rantó nyelven ismertetik a gyor­san pergő műsort. Nyaraló parasztok Újsághíreit — aratáskor. A katymári Űj Elet Tsz mun­kaversenyben élenjáró dolgozói — százhuszan — augusztus 5-én és 12-én, két turnusban több­napos kirándulásra mennek — Harkányba. A borotai Béke Tsz kétszáz tagja — valamennyien kitűn­nek a munkában — utazik a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Ki a Mojszejev-együttes szerep­lésére kíváncsi, ki a Hamlet, ki a Cigánybáró előadását tekinti meg. A KISZ-bizottság balatom— fonyódligeti üdülőtáborában, egyedül a bajai járásból 120 KISZ-fiatal nyaraltatását ter­vezték az idén (180 a jelentke­ző). Ezenkívül az alapszerveze- tek 250, az üzemek 550 fiatalt visznek üdülésre, kirándulásra. Folytathatnánk a listát odáig, hogy csak a felsorolásból állana az újságcikk. Szabadsága alatt beutazza az országot a riporter is. A Bala­ton partján lépten-nyomon tsz- üdülők, közöttük Bács megyei­eké is szép számmal... Mond­juk Veszprémben sétál éppen a hazájával ismerkedő újságíró, amikor felfigyel egy turista­buszra. Mintegy félszáz, ünnep­lőbe öltözött utas száll ki be­lőle. Kiderül, hogy tsz-tagok ők is. A Viharsarokból jöttek. Többnapos országjáró körúton vannak, a szállodákban, étter­mekben fenntartott hely várja őket. Velük van az elnökük is... Aratáskor nyaralnak, ki­rándulnak a mi parasztjaink?! Talán meg se akadnánk már ennél a fordulatnál, ha az egy­másra licitáló hírek, tudósítá­sok nem késztetnének egy kis elgondolkodásra bennünket. Me­gint egy szenzációja mind gaz­dagabb életünknek. Már érte­lemben szenzáció, mint mond­juk a „Riporter kerestetik” ve­télkedő, vagy a Tánedaifesztivál immár közüggyé válása. Olyan változás, amely pár évvel ez­előtt még ritkaságával keltette fel érdeklődésünket, majd a tsz-parasztok üdültetése, belföl­di és külonszági utaztatása any- nyira gyakorivá vált, hogy most már bennünket is meglep a minőségi változás. Nyáron Üdülnek a tsz-pa- rasztok. Aratáskor! Még elnö­kök is mennek velük — ismer­kedni a hazával! Elnökök, akik nem is olyan sóik évvel ezelőtt nem éppen szívélyes hangsúly- lyal válaszoltak ^gyik-másik merészebb szabadságot kérőnek: „Most akarsz elmenni, aratás­kor?! Még mit nem. Majd rá­érsz az ősszel, mikor betakarí­tottuk az életet...” Most már lehet, hogy éppen ilyen elnök adja a magyarázatot a veszprémi városnézés alatt. 650 hold gabonájuk van, azt 2 kombájn, 1 kévekötő-aratógép vágja, s van 2 szalmabálázó gé­pük is. Mindössze tíz ember kell ezekhez. A gabona szárítá­sához, tisztításához, szállításához elég húsz ember... M iért ne mehetnének nyaralni, kirándul­ni a többiek? Mennek is, most már évek óta, és mindenkire sor kerül... ...Az újságírónak nem véletlenül jut eszébe egy nyári epizód, valamikor az ötvenes vek elejéről. A Nyugatin szállt fel a Kunságba induló délutáni vonatra. Már mozgásban volt a szerelvény, mikor egy verejték­ben úszó fiatalember ugrott fel a kocsi lépcsőjére. Haja csap­zott, inge csuromvíz, pedig ing­kabátként, kívül leng a nadrá­gon. Ismerős, a városi pártbi­zottság munkatársa volt a le­gény. Arca jócskán beesett, szá­las alakja bizony ösztövér volt. Agyondolgozta magát, ezért is küldték az élvtársak a Balaton melleti pártüdülőbe. — Hált te, Csordás elvtárs? — kérdezte az újságíró. — Hová igyekszel? Hiszen egy hete sincs, hogy nyaralni mentél... Mire a fiatalember: — A Déli pályaudvartól vil­lamoson, taxin, gyalog rohan­tam, csak hogy elérjem ezt a vonatot... Nem bírok én ilyen­kor nyaralni... Hidd ei, alig hunytam le a szemem az üdü­lőben. Én itt henyélek, az élv­társak meg otthon rajonírozzák a cséplőgépeket, maguk is ka­szát fognak... Nem, — én így nem tudok nyaralni... Haza­megyek segíteni. Nem bánom, ha fegyelmit is kapok érte... Vannak, akik elnéző mo­sollyal jegyzik meg ma ilyen példák hallatán: „Igen, ez volt a mi forradalmunk naiv-romanti­kus korszaka...” — Pedig azok­nak az időknek hősi forradalmi romantikája nélkül ma nem lennének aratáskor nyaraló, ki­ránduló, hazát, külföldet bejáró tsz-parasztok... De kombájnok sem ... Harmadik ötéves terv, sőt új mechanizmus sem. —th. —n. Szeretni a szakmát — A dolgozat könnyű volt, de cseles... — Hogy értsem, hogy „cse­les”? — Hát ott volt például a má­sodik feladat Egy vezeték ke­resztmetszeti területe ennyi, meg ennyi, mekkora az átmé­rő? — Mi ebben a nehéz? Ott a képlet: „erszer erszer pi.” Osz­tok pivel, négyzetgyököt vonok, kész... Ennyit csak tud valaki érettségivel. — Persze. Csakhogy annyira az elektromosságra voltam be­állítva, hogy ezt is elektromo­san akartam megoldaná Ohm törvénnyel, vagy ilyesmivel. Mígnem aztán rájöttem, hogy miről van szó ... Néhány izzasztó perc tehát elveszett a hiábavaló töpren­géssel. De Pelikán Sándor most már csak mosolyog. A röpdol- gozat sikerült Remélheti, hogy felvették a kecskeméti Gáspár András szakmunkásképző inté­zetbe rádió- és tv-szerelő ta­nulónak. Odabenn, a teremben még javában dolgoznak a többiek. A példák valóban nem nehe­zek, de alkalmasak arra, hogy kiderítsék a jelöltek feladat- megoldó készségét Az önálló gondolkodást kérik tőlük szá­mon. Dr. Máté István tanár fel­ügyel a dolgozatírásnál. Nem zord vizsgabiztos. Beletekinget egy-egy félig üres papírlapba, és közbekérdez. Aki tudja, hogy miről van szó és csak a lám­paláz miatt akadt el, az ért a kérdésből és megkönnyebbül­ten folytatja a feladatot. — Most már, szórványos ki­vételektől eltekintve, csak érett­ségizetteket veszünk fel rádió- és televíziószerelőnek, elektro­műszerésznek — mondja Máté tanár úr. — De az érettségi még nem minden. Volt olyan eset tavaly is, hogy megbukott va­laki matematikából itt, az ipa- ritanuló-iskolában, holott a kö­zépiskolában magasabbak a kö­vetelmények. Máskor meg épp a gyenge tanuló „ugrik ki”. A gimnáziumban nem szeretett tanulni, de megszerette a szak­mát, s itt szívesen megtanul mindent, ami hozzá tartozik. Mutatja az egyik dolgozatot. — Lássuk. Itt eltévesztette a számolást. Hibás a végered­mény. De jó a megoldás gon­dolatmenete. Ezzel még felve­hetjük. Ez a kis vizsga ugyanis né­hány szakmában sorsdöntő. A felvételi kérelmeket Imre Gá- bomé intézi. Ma nagy gond­ban van. 112 helyet kellene be­tölteni, ennyi érettségizettet kértek a munkahelyek, de csak 60 jelentkező van. Mégis lesz olyan, akinek nem jut hely — ha ragaszkodik az eredeti el­képzeléséhez, hogy televízió-, vagy gépjárművillamosság sze­relő lesz. Az előbbire hármat vesznek fel, de 16 jelentkezett, az utóbbiban 16 kell, de 22 a jelentkező. Senki sem akar viszont az érettségizettek közül szerszám- készítő, vagy villanyszerelő, ne Nevelni, szórakoztatni! (Tudósítónktól) Egerben véget ért a színját­szó és irodalmi színpadi szak- referensek, művészeti vezetők kéthetes tanfolyama, amelyen megyénk képviselői is részt vet­tek. A tanácskozások egyértel­műen arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a műkedvelő színjátszás mindkét formája (az oratórikus és a játékos) egyaránt alkalmas a színpad­tagok és a közönség világnéze­ti, erkölcsi, esztétikai nevelé­sére. A legsürgősebb feladat a rendezői munka színvonalának további -növelése, valamint az időszerű társadalmi kérdések­hez kapcsolódó összeállítások műsorba iktatása — anélkül, hogy a szórakoztató funkciótól mereven elválasztanák. adj isten asztalos vagy kárpi­tos lenni. Imre Gábomé komolyan, tü­relmesen magyarázza sorra a gyerekeknek, hogy gondolják meg, válasszanak más szakmát. Szép ez is, meg ez is. A kere­setekben sincs ám olyan nagy különbség. Hacsak nem kora gyerekkoruktól készültek va­lamelyikre, megtalálják a jövő­jüket a másikban is. Mert azt azért lehetőleg figyelembe veszik, ha valaki már régtől készül leendő szak­májára Az előbb említett Pe­likán Sándor például már ál­talános iskolás korában rádió­kat épített, aztán beiratkozott az MHS rádiósklubjába Né­hány. nappal a felvételi előtt tett KPM adóamatőr vizsgát Érthető, ha könnyebben írta meg a dolgozatot is, hiszen sok­kal többet tud az elektromos­ságról, mint aki csak az iskolai anyaggal foglalkozott ... Az iparitanuló-iskolában nincs nyári vakáció — gondol­hatná valaki, ha benéz ide. Pe­dig, csak a tanároknak, s az adminisztratív dolgozóknak nincs. 3000 tanuló ügyes-bajos dolgait intézik, több mint ezer jelentkező sorsáról döntenek, lehetőleg egyeztetve az üzemek igényeit az egyéni kívánságok­kal. Lehetőleg. De hogy többnyi­re sikerrel, mutatja ennek a napnak az eredménye is. Végül csupán ketten nem fogadták el a szakmákból fel­kínált választékot, ök tudják. De vajon a többi elégedett lesz-e? Az iskola tanárai bíznak benne. Sok jó tapasztalat alap­ján. Ók igyekeznek megszeret­tetni velük a szakmát, s aki szeret dolgozni, boldogul. M. L. A jugoszláv műsora IV CSÜTÖRTÖK TJ.05: Hírek. — 17.10: Gyermekmű­sor. — 18.00: A tv jelenti. — 18.15: Ifjúsági tribün. — 18.35: Balettmü- sor. — 19.00: Csavargó. — 19.40: Hir­detések. — 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek! — 20.00: Tv-hlradó. — 20.30: Intermezzo. — 20.38: Vük Vuco: A vigasztalhatatlan postás. — 21.38: Tereza Kesovija énekek — 21.53: Tv- híradó. A tavaly őszi kecskeméti szü­reti napokon a kiállítás főbe­járatánál Mathiász János szob­ra fogadta az érkezőt. Vörös­márvány piedesztálra állítot­ták a bronz szoborfejet, ízléses környezetet alakítva ki körü­lötte. Aztán a kiállítás végez­tével a szobrot elvitték, a ta­lapzat ott maradt. Háborítatla­nul állt helyén egészen a leg­utóbbi időkig. Elkezdték a vízvezeték fekte­tését a Nagytemplom mögötti téren. A vörösmárvány szobor- talapzat útban volt. czérv fél­relökték, bele a sárba. Az ár­kot ásók ráhányták a földet, most félig betakartan fekszik, kitéve minden kártételnek. Szeretnénk tudni: a legkö­zelebbi alkalomra honnan te­remtenek elő hasonló szobor­talpazatot? Eddig ugyanis ezt használták. Vagy talán már megvan az új, gondosan tárol­va, védett helyen? B. J. Ahogy ő látta Pereg a film a tv. ben. Lélekrázó szen­vedélyes szerelmi történet. Az érzéke­nyebb nézők szeme megtelik könnyel. A négyéves Giziké izeg-mozog a kép­ernyő előtt, nem ér­ti, amit lát. Hallgat. Egyszer aztán ijed. ten, egy számára furcsa jelenetnél így kiált fel: — Anya, megeszi a nénit! Igen, ő így látta a leplezetlen, vad, szenvedélyes szerel­mi pillanatot, ami­kor a főhős jól akart lakni a „nénivel”. Az anyjának kapóra jött ez a kifakadás. — Gyere, feküdj le kislányom, akkor nem eszi meg a bá­csi! Hatott az érve­lés. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom