Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
1967. augusztus 1, kedd 3. oldal Húsz éve indult az első hároméves terv A szocializmust építő ország históriájában jelentős dátum a felszabadulást követő második esztendő. 1947, mert húsz évvel ezelőtt, ekkor indult a hároméves népgazdasági terv; az országépítő munka első, a lehetőségekre és szükségletekre alapozott, tudományosan kidolgozott programja. Mit adott Magyarországnak, minden magyar állampolgárnak a hároméves terv? A gyáripar termelése 1949-ben már 53,4 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. A gépgyártás pedig kétszer annyi teherautót, háromszor annyi kerékpárt, vagont, hajót, ötször annyi traktort, hétszer annyi motorkerékpárt, nyolcszor annyi mozdonyt és több mint harmincszor annyi szerszámgépet állított elő. mint harmincnyolcban, az,utolsó „békeévben”. Az eredetileg három évre előirányzott beruházási tervet két év és öt hónap alatt nemcsak megvalósították, hanem 25,3 százalékkal túl is teljesítették. Közben a falvakban is 120 ezernél több új lakóház épplt, 16 új növénynemesítő telep létesült, és 26 ezer holdon kezdték el az öntözéses gazdálkodást. Az utolsó tervesztendőben az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a kereskedelemben a szoicalista szektor részesedése elérte a 66 százalékot; A kommunisták által kezdeményezett terv tehát előkészítette az ország szocialista átalakulását. így a Magyarország történelmében először megvalósított tervszerű gazdálkodás a leghaladóbb társadalmi, gazdasági és politikai célkitűzéseik irányába lendítette a fejlődést. A hároméves terv izzó történelmi levegőjében nemcsak az ország épült újjá, megtörtént egy másik újjáépítés is: a háborúban tönkrement, népességében megritkult ország visszanyerte hitét, önbizalmát, lendületét. A kommunisták vezetésével magabiztosan lépett a további fejlődés útjára: szóval, tettel, munkával, a szocializmus teljes felépítése mellett döntött. Óriás gáztávvezeték a Szovjetunióban A világ leghosszabb földgáz-' távvezetékét a Szovjetunióban építik. A Kara-Kutn sivatag rendkívül gazdag gázlelőhelyeit köti majd össze a szovjet fővárossal. Az 1,2 méter átmérőjű csővezeték hossza mintegy 3400 kilométer lesz, és kb. évi 20 milliárd köbméter földgázt „szállít” majd. Első a megyében A Kiskőrösi Vegyes és Építő '.tsz — elsőnek a megyében — \j szolgáltatást vezetett be ebben az évben: az aikkumulátor- .öltést és felújítást. Az Autóker 'észére erre az évre 3500 akkumulátor felújítását vállalták. Ügy tervezik, hogy 1968-ban már két műszakban több mint tízmillió forint értéket termelnek. Bal oldalt: Az új akkumulátor lelkének, a lemezeknek szigetelése az egyik legfontosabb művelet. Hemző István és Fürön István gondosan, hiba nélkül végzi. Az alsó képen: Az elkészült akkumulátorok töltése,, formázása állandó ellenőrzést igényel. Faragó Imre technikus éppen a sav sűrűségét ellenőrzi. A minőség dialektikája MOSZKVAI ÉS RIGAI áruházakban, üzemekben szerzett tapasztalataik alapján írták köz- gazdasági tanulmányukat a szerzők, mégis úgy érzi az ember, „mintha rólunk szólna”. De nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen E. Kanyevszkij és J. Orlov A ceruza fegyverével című munkájában azokra a hibákra világít rá, amelyek a fogyasztói igényeik jó kielégítését gátolták az elmúlt években* E hibáktól pedig nem mentes a mi iparunk és kereskedelmünk munkája sem. A szovjet népgazdaság már az új irányítási rendszer gyakorlati megvalósításának az útján halad. Mi a reformok előkészítésén fáradozunk. Különösen értékes tehát számunkra minden olyan tapasztalat, javaslat, ami barátainktól származik. A tanulmány szerzői végigkísérik az áru útját a termelőtől egészen a fogyasztóig. Különösen nagy figyelmet szentelnek a minőségnek, vagy ahogy ők mondják: a minőség dialektikájának. Először a közgazdasági oldaláról ragadják meg a témát: „jobb minőségű terméket* előállítani annyit jelent, mintha a termelés mennyiségét növelnénk.” Vajon miért beszélünk mégis összehasonlíthatatlanul többet arról, hogy új gépek, technológiák alkalmazásával, ennyi vagy annyi százalékkal növelhetjük a termelést, mint arról, hogy a termelékenység fokozásának egyik legfontosabb tartaléka manapság a minőség - javítása? — kérdezik. E kérdés nálunk is időszerű, mert bár szüntelenül hangoztatjuk, hogy a korábbi mennyiségi kívánalmak helyére a minőségi követelmények léptek, ez az elv még alig-alig érvényesül a vállalatok munkájában. Sőt, egyes gazdasági vezetők úgy kívánják elérni a nagyobb nyereséget — s az ezzel járó prémiumot, stb. —, hogy bizonyos részműveletek elhagyásával gyorsítják a munkafolyamatot, növelik a másod és harmadosztályú áruk arányát. Foglalkozása és beosztása: agrárközgazdász így mutatkozik be: Székelyhídi Géza közgazdász. Mintha csak félig-meddig hinnék a fülemnek, még egyszer megkérdem, jól hallottam-e: csakugyan létezik ilyen beosztás a mélykúti Béke Termelő- szövetkezetben ? — Kell léteznie, ha már itt vagyok — feleli elmosolyodva. — Idehívtak. Ez év elején, februárban. Korábban a szeremlei Dunagyöngye Tsz-ben voltam főkönyvelő. Tegyük hozzá: kora ifjúságától kezdve, 17—18 év óta a szövetkezeti mozgalomban tevékenykedik. Vele való beszélgetésem sokoldalú elméleti és gyakorlati felkészültségéről győz meg. Dehát miből is áll a feladatköre? Az bizony eléggé szerteágazó. Mindenesetre hozzátartozik az üzemszervezés közgazdasági szemmel való figyelemmel kísérése, s folytonos alakítása; a gazdaságosság számítása, elemzése; hasonlóképpen a beruházásoké, s nem utolsó sorban az értékesítés megszervezése, különös tekintettel az itt mutatkozó — szabadpiaci — buktatókra. Elmondani is épp elég. S ezenkívül a közgazdász még a vezetők, illetve a választott vezetőség állandó tanácsadója is. Nem könnyű ez a beosztás azért sem, mivel nincsenek előzetes tapasztalatok. Lényegében új foglalkozásról van szó. A tsz- közgazdász eddig még nem járt ösvényt tapos a nagyüzemi mezőgazdálkodás sok tekintetben bozótos tájain. Az országban mindössze néhányad magával. Pár hónapja a Béke Tsz elnöke, Dudás Antal, egy nagyobb ankéton vett részt. Az előadó éppen azt fejtegette, hogy milyen nagy szükség lenne az agrárközgazdász önálló munkakörben történő alkalmazására. Dudás Antal volt az egyedüli, aki közbekiáltott: „Nálunk már van ilyen.” S hogy foglalkoztatása menynyire nem öncélú, az Székhelyi- di Géza szavaiból is kiderül: — Takarmánytermesztés szempontjából elsőrendű ez a gazdaság, mégis, ehhez méretezett állattartással mindezideig nem rendelkezik. Korábbi években sok kukoricát eladtak itt. Jobb lesz feletetni, s a húst értékesíteni, ezt határoztuk el. Ezért jövőre megépítjük az ötezer férőhelyes sertéshizlaló kombinátot. Már a Magyar Tudományos Akadémia agrárközgazdasági csoportja is felajánlotta ehhez a segítségét. — ötezer férőhely.;. Nem lesz az sok? — Nem. Mivel kukoricából 30 mázsás átlagot tervezünk. Olyan talajerőpótlást alkalmazunk, hogy ezt elérhessük. Nem vitás, tetszetős elképzelés. De a meglepetés még ezután következik. Ott kezdi, hogy a szomszédos Alkotmány Tsz-nek másfélezer hold nagyüzemi szőlője van. A Békének csak száz hold. Ezt nem érdemes tovább növelni, az Alkotmányt úgysem érhetik utói. De a 200 hold meggyessel, amit ezután telepítenek, már versenyképesek lehetnek. — És ezenkívül —teszi hozzá — lehetővé válik az állandó nyári foglalkoztatás. Közbeszólok, hogy bizonyára téli foglalkoztatást akart mondani ... — Nem történt nyelvbotlás — mondja. — A gépesítés pár év múlva olyan fokú lesz. hogy a tagság rendszeres foglalkoztatása a két—két és fél nyári hónapban csaknem olyan gond lesz, mint télen. A meggyes éppen ezt az „uborkaszezont” hidalja majd át. Természetesen ehhez a különböző érésű fajták egész sorozatát telepítjük el. Nyilvánvaló, hogy téli foglalkoztatást is terveznek. Egyrészt a meggyessel összefüggésben; lehetőség’lesz krém, szörp, vagy akár meggybor készítésére. Másrészt meghonosítják a kosárfonást, bedolgozó alapon. Ehhez már eltelepítették a füzest. Sok a biztosíték, nogya nagy kezdeményezésekkel ne valljanak kudarcot. Csak kettőt ezek közül; A sertéskombinátot a legmodernebb elvek szerint építik; ezer hízóhoz egy gondozó lesz beosztva. A meggyes fölött — a terület fele-fele arányában — két kísérleti intézet vállal védnökséget, versengve egymással a jó és még jobb eredményekért. Lehetséges, hogy a mélykúti Békében a valóban korszerű gazdálkodás az idei évtől kezdve számítható? A jövő mindenképpen a közgazdász mellett szól. H. D. Pedig a magasabb termelékenységből származó terméktöbbletnek csak akkor örülhetünk, ha olyan áruk képezik, amelyeknek a minősége is megfelelő. Egy mindannyiunk által ismert, hazai példa: Évről-évre csökken a cipők élettartama. Hiába olvassuk tehát a sajtó- közeleményt: A cipőgyárak idén ennyi, vagy annyi százalékkal több cipőt gyártottak, mint korábban bármikor, örömünk nem maradéktalan, mert tudjuk, hogy bár jóval több készül, jóval több is használódik el idő előtt. TÜL SOK az engedmény, túl sok a minőségi osztály — állapítják meg a szovjet közgazdászok. El kell jutnia az iparnak — és ez ránk is vonatkozik — mielőbb addig, hogy egyetlen minőségi osztály létezzen: a kifogástalan, elsőrendű termékeké. Ne lehessen előre megtervezni bizonyos mennyiségű gyengébb minőségű, vagy éppen selejtes árut. Természetesen nem csupán a tartósság fér bele a minőség fogalmába — a szerzők külön felhívják a figyelmet e fogalom összetettségére — hanem például a divat és az esztétika követelményei is. Idézzük csak az emlékezetünkbe azokat az áTűhegyeket, amelyeket az elmúlt hónapokban láthattunk a megyei boltok kirakatában is a leszállított áruk vására alkalmával. A legtöbb ruhanemű bizony azért került erre a sorsra, mert idejétmúlt szabása, ízléstelen anyaga miatt nem nyerte meg a vásárlók tetszését. HA AZ IPAR képviselőitől kérünk magyarázatot, többnyire két okot említenek: A kereskedelem túlzottan óvatos, vonakodik az új cikkek megrendelésétől és igen hosszú bürokratikus utat kell bejárni áz új terméknek, amíg a tervezőasztaltól eljut a sorozatgyártásig. Ugyanezekre a jelenségekre mutatnak rá tanulmányukban a szovjet közgazdászok is. Kirívó példaként megemlítik, hogy egy . gumiból készült játékállatka fél évig járta a különböző fórumokat, amig a mintadarabból sorozatban gyártott cikké válhatott. Ez az időveszteség gyakran végzetes következménnyel iáraz áru jövőjét illetően, különösen ha divatcikkről van szó. De problémát okoz a hosszas huzavona egyéb termékeknél is. A Kecskeméti Konzervgyár például hosszú hónapokig volt kénytelen raktáron tartani egyik új termékét, a köcsögös szilvalekvárt, csak azért, mert valamelyik fórumon nem ütötték rá a pecsétet arra a papírra, amely bizonyítja: a cserépedény festéke nem tartalmaz mérgező anyagot. KÜLÖN TÉMA a könyvben az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek minősége. Á televíziónál, rádiónál, háztartási kisgépeiméi a legfontosabb minőségi követelmény a tartósság és a megbízhatóság — hangsúlyozzák a szerzők. Sajnos a mi viszonyainkra is érvényes az a megállapításuk, hogy több gondot fordít az ipar a szerviztevékenység fejlesztésére, mint a minőség javítására. Teljesen ferde értelmezést nyert a garancia fogalma. Mert mit garantál manapság a tartós fogyasztási cikket gyártó vállalat? Azt talán, hogy ennyi, vagy annyi hónapig kifogástalanul működik az általa gyártott gép? Dehogy. Mindössze azt, hogy az adott időhatáron belül díjmentesen elvégzik a javítást. A vevő mégis elégedetlen, ö ugyanis nem ingyen kellemetlenséget, hanem jó árut kíván a pénzéért. És kaphat is, ha a szervizköltség — éppen úgy, mint a többi tér melési költség — a nyereséget csökkentő tényezővé válik a gyártók számára. B. D. ■»
