Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-26 / 201. szám
¥997. augusztus 28, szombat B. oldal Tanyai klubok (Tudósítónktól). Az elmúlt évi tervek alapján a kalocsai járás népművelési szervei a járás öt tanyai településén szeptember 1-évei klubokat nyitnak. A művelődési osztály dolgozói Budapestről könyvjóváírással 250 $zéket és 50 éttermi asztalt vettek át, melyeket az iskolák politechnikai műhelyeiben megjavítottak, lefestettek. A legszükségesebb berendezések mellett a megyei művelődésügyi osztály segítsége és anyagi támogatása jóvoltából rádiót, televíziót és magnetofont adnak át a klubok vezetőinek. Tatarozzák a bajai múzeumot A bajai múzeum tatarozása befejezéséhez közeledik. A kül- 6ő homlokzati rész rendbehozása után a földszinti kiállítási terem és az irodák festésére került sor, majd a nagyterem padlóját cserélték ki parkettára. A munkák befejezése után eiőrelátljatólag szeptember második felében elsők r'^t az új szerzeményekből rendeznek kiállítást. Itt a közönség mindazokat a régészeti, néprajzi és képzőművészeti tárgyakat láthatja, amelyeket a tatarozás miatt eddig nem mutathatott be a múzeum. A jelen - holnap már történelem Krónikaírás Bácsalmáson Strand Bátyán? Egyelőre még tilos, pedig sokan szívesen járnak és még többen járnának a Vajasba fürdeni. Érdemes volna rajta gondolkodni, hogy lehetne hivatalosan is stranddá avatni. Sok szó esik napjainkban a honismereti mozgalom jelentőségéről. A szülőföld, á szűkebb környezet múltjának, jelenének ismerete és átélése ugyanis lényeges szerepet játszik annak a félig emocionális, félig tudatos viszonynak kialakulásában, amit szoicalista hazafiságnak nevezünk. Neveléslélektani igazság, hogy élményszerű megismerés nélkül a haladó hagyományok tiszteletét sem kérhetjük számon. Az így szerzett tudás előbb-utóbb és sokszor talán ösztönösen befolyásolja gesztusainkat, sőt sorsunkat. A közelmúlt felderítése során mindinkább láthatóvá válik a folytonosság és a különbség és érthetővé lesznek mindeddig érthetetlen mai emberi tettek. S a mindig izgalmas kutatásokat, mint annyi más helyen, Bácsalmáson is főleg fiatalok végzik. Az elsők kozott A felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából megye- szerte sok helyen indult meg a helytörténeti kutatás. Egy vonatkozásban mégis különös figyelmet érdemel ez a déli község. Akkor kezdték el — 1953- ban — gyűjteni a dokumentumokat, emlékeket, közkinccsé tenni a múlt értékeit, s rögzíteni az eseményeket, amikor még nem volt olyan nyilvánvaló és magától értetődő az ilyen munka, mint ma. Az ügy első megszállottjai fiatal könyvtárosok és fiatal pedagógusok voltak: Fekete Dezső, Fischer István, Kovács Géza, Molnár József és Nagy Géza. 1956-ban felhívást adtak ki tárgyi és írásos emlékek felkutatására. A község lemásoltatta az országos levéltárban fellelhető középkori anyagot. A munkában jeleskedtek, az úttörők. Különösen a Vörösmarty iskola nyomolvasó mozgalma járt figyelmet érdemlő eredménnyel. Azóta többször bemutatták a falumúzeum anyagát, négy éve a helyi sportkör történetének krónikáját, Vendler Antal és Patocskai Sándor értékes gyűjteményét. A falukrónikának immár 16 kötete sorakozik a könyvtár polcain. A honismereti szakkör archívumában 25 magnóteker« őrzi a veteránok hangját, személyes élményeiket, nagy sors. fordulókról, Emlékezik az utca Jelenleg az utca- és dűlőnevek értelmezésével foglalkoznak a szakkör régi és új tagjai. Ér. deklődnek a népi elnevezések iránt. Vizsgálják, hogy milyen babona, szólás, dal, vagy történet fűződik az illető határrészhez, illetve térhez. Megszámolják a nádfedeles házakat, az új létesítményeket, a tv-készü. lékeket. — A dűlőket ma már számokkal jelölik a gazdaságok, az utcanevek is zömmel megváltoztak — mondja Fekete Dezső könyvtáros. — A régi nevek így előbb-utóbb feledésbe merülnének. Pedig sok minden rejlik az ilyen elnevezések mögött, mint a Teleki dűlő, vagy a Csajkás-sor. Egy-egy utcanév keletkezésének vizsgálatakor is magával a történelemmel, régi nemzetiségi kérdésekkel találkozik a mai fiatal. Az idősebbek, öregek, akik tudnak valamit, segítenek, csoportba verődnek és végül emlékezik az egész utca. S ezeket a végeredményben közösségi emlékmozaikokat a mi iskolás, gimnazista, vagy dolgozó fiatalod rakosgatják ösz- sze. Az ő nyelvész és néprajzos szenvedélyű búvárkodásuk nyomán alakul ki egy eddig ismeretlen kép. Támogatást érdemelnek Jelentős hagyományai vannak tehát az itteni helytörténeti munkának. A község vezetői — a július végi vb-ülés határozata szerint — támogatják a falukrónika szerkesztését. A jövőben a kulturális bizottság irányítja a gyűjtéseket. Jó lenne, ha az egyes üzemekben, vállalatoknál, szövetkezeteknél is társadalmi üggyé válna a krónikaírás. Ahogy a földművesszövetkezet három fiatalja rendezi munkahelyének dokumentumait, jegyzi történé. seit. S nem úgy, mint négy éve a Lenin Tsz-ben, ahol a KISZ- isták erkölcsi és anyagi támogatás hiányában abbahagyták szép kezdeményezésüket. Hiszen lényeges, fontos dologgal törődnek: az évek és események folytonosságáról gondoskodnak állandóan a min. dennapoknak ezek jelenlegi és leendő helyi történetírói. Halász Ferenc Avar temető hu kosa on Sükösdön, a község északi részén a Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozói, miközben a talajt a ládahalmaz tárolására alkalmassá igyekeztek tenni, a földgyalú nyomán emberi csontokra bukkantak. Jelentették a bajai múzeumnak, ahonnan kiszállt a helyszínre Kőhegyi Mihály régész és néhány napig tartó ásatás után megállapította, hogy nagy kiterjedésű késő avarkori temető terül el azon a helyen. Az eddig feltárt — az időszámításunk után 670—870-es évekből származó — sírokból az emberi csontok mellett több használati tárgy került elő. Valamennyi között legérdekesebb egy faragott szopóka, amelyet a kumisz — erjesztett kancatej — tárolására használt bőrtömlő végére erősítettek és ezen keresztül szívták a tejet. A csontból készült szopókát számos faragott dombormű és vésett rajz díszíti. A temető többi sírjának feltárására később kerül sor. Ugyanezen a helyen megtalálta a régész Ságod falu Árpádkori maradványait A partos részt amelyen az avar temető elterül, ma ia Ságodi-dombnak nevezik. Kanizsai vendégeink A magyar nyelvű műveltség terjesztői SZINTE nem tudjuk érdeméhez méltó örömmel köszönteni azt a voltaképpen természetes törekvést, hogy megyénk — különösen Kecskemét — az utóbbi időben egyre szorosabbra igyekszik fűzni kulturális kapcsolatait a szomszédos baráti országokkal. Csaknem egy időben három „fronton” is történt, illetve történik találkozás: a tamowi lengyel népi együttes a napokban fejezte be megyénkben sikeres körútját, Drágszél néptánccsoportja tegnap utazott el Bulgáriába, a jugoszláviai Kanizsa város amatőr színháza pedig Ágasegyháza, Kecskemét és Jászszentlászló után ma Kerekegyházán tartja utolsó föllépését. A kanizsai amatőr színház 10 éve alakult a helybeli Kulturális Közösség kezdeményezésére. Célja: a magyar, a jugoszláv és a haladó szellemű Világirodalom népszerűsítése anyanyelvűnkön, színházaktól gyéren látogatott községek szórakoztatása. Az amatőr együttesnek sokAE Ikal inkább színházpótló funkciója van, mint a mi irodalmi színpadainknak. A múlt szezonban huszonegynéhány helységben léptek föl, összesen százhatvan előadáson. Minden idényben legalább hat premiert tartanak főként könnyű szórakoztató darabokból és társadalmi szatírákból Emellett rendszeresen szerződ esteken mutatják be jugoszláviai magyar irodalom alkotóit A különösen modem törekvéseket kamaraesteken, az úgy- nevezett Fekete Színház vitával egybekötött előadásain szólaltatják meg. A ^7ÍMHÁ7 TAP TAT a Vn a HARAGJAI a kámzsái mezogazdasagi középis- *“2* tf a szakmunkásképző intézet tanulói, illetve fiatal munkásak^ mintegy negyvenen Művészeti vezetőjük a megalakulás ote Koncz- István, hivatásos rendező es színész. Mielőtt átvette az együttes vezeteset, a szabadkai és több belgrádi színház tagja volt, magyarul, szerbül egyformán játszik, operát is énekelt. Kanizsán egyúttal a díszlettervező és a szerb—hor- vát fordító szerepét is betölti ember. Meghalt. jvát fordító szerepét is betölti, i Néhány darabot is írt már megrendítette, hogy az asszony nem sír, csak leroskad a szál- “ nyeret hozott a kosa mára, állát a mellére ejti és rában, kifulladva sietett be a ( ____ bámulja a pajta falát. kapun. — Istenem! — kiáltotta Anya ránézett, de nem értét- í együttese részére. Lassan megfordult és kiment. — Feri, Ferikém!... te a .“^t. — Hát vége, vége, és S a nálunk bemutatott művel, Az udvaron nekidőlt a lapos, Feri végre a földön volt, dü- hazajön apád! — mondogatta iMatija Poljakovic Dilivár című különös szekérnek. Remegett a hödten ráncigálta helyre a ru- sírva. {szatírájával, az idén három ellába. Tele volt csillaggal az ég. A és elvette tőle a kosarat 17.4«: Énekegyüttesek. = 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonsá- gok. — 18.15: Gyermekműsor. —> 19.15: Felvevőgéppel a világ körűi. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jé éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hir- adö. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Ohridl nyár. — 21.38: Egy kis ÚJ, házatát. Odament az anyjához A rakéták fénye bevilágított i ső díjat is elhoztak a Tiszai IILiíia Z1,53«. Ííedü2n.’ a a— - í™—in____ _ ________ _ s??«and Yardból. — 22,43: Tv-hirj ugoszláv Tisza vidék színjátszó csoportjai léptek fel. Matija Beüljakovic szabadkai író. Bár tucatnyi művét adták nagy sikerrel a hivatásos színházak is, máig is ügyvédi gyakorlatot folytat. Ez a magyarázata bizonyára, hogy hatalmas élményanyagat gyűjtött össze a közéleti visszásságokból, s ezeket szellemesen jeleníti meg groteszk nagyitólencséje alatt. (A szatírákon kívül óriási népszerűségnek örvendő népi komédiákat is ír, bunyevác nyelvjárásban.) A DILIVAR vontaképpen egyetlen ötletre épül. A tehetségtelen tisztviselőt, mivel mindenki szabadulni igyekszik tőle, saját ostobasága egyre magasabb polcra sodorja, egész a miniszterhelyetességig, anélkül, hogy írni megtanulna. Koncz István modem, stilizált eszközökkel vitte színpadra a darabot. Különösen a kellékekben nyilvánul meg ötletgazdagsága. Anakronisztikus történelmi kosztümök és mai divatú ruhák keverékével jelzi a burjánzó bürokrácia avultságát, merev rokokó-cirádás trónokon ülnek a könyökvédős hivatalnokok, lúdtollál körmölik a mai tárgyú aktákat. Maga a játék — Koncz Istvánét, Zárite Eszterét, Bicskei Istvánét kivéve — elmaradt kissé a rendezés színvonala mögött. Nagy szerepet játszott ebben a szokatlan környezet, a falusi művelődési házak kis színpada. (Kanizsán önálló, nagy játéfcterű színházuk van.) A legnagyobb élményt a kanizsai színjátszókkal való találkozás során egyöntetű lelkesedésük, felszabadult játékkedvük nyújtotta, örvendhetünk, hogy ilyen buzgó ápolód vannak déli határainkon túl a magyar színjátszásnak. Sz. J. fl jugoszláv műsora IV SZOMBAT a konyhaablakon. (Ünnepi Játékokról, amelyen a adó.
