Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

1967. augusztus 3, esütörtSk .3. oldal Szőlős Lehoczüd László, az Izsáki AH ami Gazdaság főkertésze lel­kesen magyaráz: — A 11400 holdas gazdasá­gunk termelési értékének mint­egy felét, 35 millió forintot a szőlő és gyümölcstermesztés ad­ja. Igyekszünk a legkorszerűbb módszereket meghonosítani mind a két üzemágban. Körüljárjuk Balázspusztát. Ez a gazdaság öt kerületének egyi­ke. Gyönyörű a szőlő. A dús hajtások smaragdja erősen ki­emelkedik a sárgás-szürke ho­mokból. Egyes tókék majd le­szakadnak a fürtöktől. — Mennyi termésre számíta­nak? A főkertész óvatosan vonogat- ja a vállát. Talán 30 mázsa lesz holdan­ként, de lehet, hogy több. Ez a 477 holdas terület vala­mikor teljesen terméketlen buc- kás rész volt. Most végtelen nagyüzemi szőlősorokat látni és 150 holdon érdekes kísérletet folytatnak. Vízben oldott mű­trágyát juttatnak 30—40 centi­méter mélységig a gyökérzóná­ba. — Milyenek a tapasztalatok? — Fele mennyiségű műtrágya kell ugyanolyan hatásfok eléré­séhez. A szőlő termesztése — a sze­dés kivételével — teljesen gé­pesített, annak ellenére, hogy az ipar még mindig nem gyárt­ja a homoktalajhoz szükséges speciális gépeket. — Szerintem az a baj, hogy a tervezők és az ipari üzemek nem tartanak kapcsolatot a me­zőgazdasággal. Emiatt a gyárt­mányok nagyobb része nem töl­ti be feladatát. A gyakorlatban számos átalakításra van szük­ség. Ezt kénytelenek vagyunk magunk elvégezni, különben nem tudnánk egyáltalán gépesíteni. Régi, esztendők óta vajúdó Tapasztalatcsere Jugoszláviában (Tudósítónktól.) Sok szó esett mostanában a kalocsai TIT- szervezet keretében működő ag­rárklub szakemberei között a külföldi, főleg a környező orszá­gok mezőgazdaságának helyzeté­ről. Programjukban szerepelt — a tagság javaslata alapján — tapasztalatcserével összekötött közös kirándulás. Ügy döntöt­tek, hogy a szocialista országok közül először Jugoszláviába lá­togatnak el, mert annak éghaj­lati. és talajviszonyai közelítik meg legjobban a kalocsai já­rás mezőgazdasági sajátosságait. Az agrárklub 120 tagja közül, ma 60-an indultak el társas­gépkocsival Jugoszláviába. Az agrárklub tagjai a jövő évben Bulgária mezőgazdaságá­val kívánnak megismerkedni. Vízműátadás Szalliszentmártonban (Tudósítónktól.) Ma adják át Szalkszentmártonban az új köz­ségi vízmüvet. Az építkezések 1963-ban kezdődtek, több mint öt kilométer vezetéket fektettek le. Elkészítették a 100 köbméte­res hidrogióbuszt is, és 15 kifo­lyóval látták el. Ezzel körülbe­lül 150 lakosra jut majd egy ki­folyó, az előző állapothoz ké­pest ez ugrásszerű javulást je­lent. A község vízellátási gondját enyhítő berendezés hárommillió 200 ezer forintba került, a mun­kálatokból a lakosság is tevé­kenyen kivette részét, hiszen százezer forintot érő társadal­mi munkával járultak hozzá a vízmű építéséhez. Dicséret illeti a kivitelezőt is. A Kiskunhala­st Vízmű Vállalat dolgozói ugyanis a tervezett december 31-i határidő helyett augusztus 1-re fejezték be a munkát. o r o k kozott kérdés ez. Számos értekezleten, különböző tapasztalatcseréken felmerült. Sajnos nem történik lényeges változás. A másik kertészeti üzemág a gyümölcstermesztés. Nagyobb­részt almásuk van. Egy részét öntözik. Az idén először oldják meg a gyümölcstermesztés hűtőházi tá­rolását. Egy csővázas színt be­falaznak, szigetelnek és hűtőbe­rendezéssel szerelnek fel. Az egész alig kerül kétmillió fo­rintba. A következő időkben még három ilyen 25 vagonos tá­rolót létesítenek. Ez a legegy­szerűbb módja annak, hogy gyorsan és olcsón megoldják ezit a régóta húzódó kérdést. Nemcsak itt, hanem az egész magyar mezőgazdaságban hiány van hűtőházakban. A mezőgazdasági kiállítás al­kalmával az izsáki gazdaságban nagyszabású szőlő- és gyümölcs­termesztési bemutatót tartanak jelentős számú résztvevővel. Az ország minden részéből idejön­nek a kertészek tapasztalatcse­rére. Az elmondottakból könnyű következtetni arra, hogy lesz mivel megtölteni a tudás ta­risznyáját a vendégeknek. K. S. Hárommillióval több bevétel Kedvező visszhangra találtak az új felvásárlási árak a Kecs­kemét környéki közös gazda­ságokban: a vezetők, a szak­emberek terveznek ' és számol­nak. Pontosan felmérték a be­vételi forrásokat a Kecskeméti Városi Tanács V. B. mezőgaz­dasági osztályán is. Varga Gyu­la főállattenyésztő előzetes kal­kulációja szerint a város 11 ter­melőszövetkezeténél az áremel­kedés két és fél, közel három­millió forintos bevételi többle­tet adhat Ez az összeg az 1967- re tervezett terméseredménye­ket figyelembe véve alakult ki, anélkül, hogy számoltak volna bizonyos hozamnövekedéssel vagy a tervek túlteljesítésével. Az árszintemelés így a gaz­daságok jövedelmének gyara­podását helyezi kilátásba. Emel­lett azonban máris találkozunk olyan, nagyon is reális elgon­dolásokkal, amelyek a jövedel­mezőséget elsősorban az ön­költség csökkentésével kíván­ják javítani, G. F. Ez ám a komfort! Illatos riport Kalocsáról Vagy pontosabban: öregcser­tőről. Ám az illatos növényeket az az állami gazdaság termesz­ti, amely a „Kalocsai” névre hallgat. Így hát címben ez az elnevezés ildomos. Különös hangulatú táj ez, ahol járunk. Mélyen fekvő, a kánikulában is elevenzöld ré­tek, s hirtelen összesűrűsödő apró erdőtől tok. Bokrok alá rej­tett kanális kanyarog, fűzfák hajolnak össze az út fölött. Sok a fűzfa, -bokor mindenfelé. S egyszerre megcsapja orrun­kat az illat. Részegítő hullámai elárasztják a levegőt. Íme, már fel is tűntek a borsos menta mezői. Rajta a két silókombájn, mögötte a magasított oldallal ellátott pótkocsik. Ez hát a be­takarítás. — Ebből van kétszáz hold — mutat a messzeségbe Bene Ká­roly, a gazdaság igazgatója. — Silógéppel aratják a borsos mentát. sssim Működik a lepárló üzem. És a római kamillából húsz hold. Azért nem több, mert nincs iránta nagyobb igény. Il­letve ha kevesebb van, maga­sabb árat kapunk az olajáért Kilónként 4300 forintot. — És a menta olajáért? — Azért 740 forintot. Egy holdról kilencet terveztünk. De több lesz, talán a másfélszere­sét is elérjük. Bizonyos, hogy az illóanyag nem rossz üzlet. A menta há­roméves kultúra. Évelő. Az idén telepítették. Tavaly még csak 17 holdon volt belőle. Kétszer meg kell kapálni. De a betakarí­tás már géppel történik. — Ezen a területen szinte csak ez a növény él meg —• mutatja az igazgató a tőzeges, vizenyős talajt. — Ez viszont ki­mondottan kedveli. Így hát egymásra talált a kényszerűség és a lehetőség. Ám ez utóbbi még több szót is érdemel. Amikor is a pusz­taságban feltűnik a karcsú, ma­gas, kevélyen pipázó kémény. A feldolgozó üzemé. Ezt a Kozme­tikai és Háztartás-vegyipari Vállalat telepítette ide. Itt ta­láljuk a lepárló vezetőjét, Hor­váth Mihályt is. — Az üstökben két órán át gőzöljük a növényt — magya­rázza — Egy mázsából 30 deka olajat nyerünk. Ez nagyon jó arány. Tömény illat járja át lélegze­tünk. Az itt dolgozó emberek már megszokták. Kezdetben ci­garettájukat is átitatták olajjal. Mostmár nem kívánják. Az üzem néhány héten át mű­ködik, amig tart a betakarítás. Máris felvetődött: jó lenne, ha a környékbeli közös gazdaságok is itt dolgozhatnák fel gyógy­növényeiket, előzőleg szénává szárítva Az üzemnek is hosz- szabb időn át lenne munkája. És az sem megvetendő előny, hogy több száz hold termése végeredményben egyetlen teher­kocsival elszállítható. Ilyen ala­csony szállítási költség másutt nincs a mezőgazdaságban. — Nem ártana az öntözés sem — véli az igazgató. — Ak­kor sarjút is vághatnánk. Mint a réti szénáról. Megkétszerez­hetnénk a hozamot. Az illatos növénynek pénz­szaga van. Csak jó szimat kell hozzá. (Hatvani — Pásztor) Horváth Mihály hordóba töl­ti a sűrű, fekete olajat: gyágy­ús kozmetikai szerek nélkülöz­hetetlen illatosító anyagát. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de az elmúlt években mindig olyan rettenthetetlenül szálltam harcba a kecskeméti Leninváros lakóinak az igazá­ért, mint az oroszlánszívű Ivanhoe lovag. Lándzsahegyre tűztem a vadonatúj járdák fel­dúlóit, a virágágyak gaz sa- nyargatóit és ki tudná felso­rolni kit és mit még. Legutóbb például azért rántottam szab- lyát, hogy kivívj am a toronyhá­zak sokat próbált népének a melegvízszolgáltatást. És most, amikor visszavonulóban az el­len — három toronyházban már van melegvíz — s közel a tel­jes diadal, így siránkoznak egyes lakók: — Jó. jó, melegvíz az van; De ninos benne sok köszönet. A forró csövek ugyanis a spáj- zon keresztül húzódnak, s le­hetetlenné teszik az ételek tá­rolását. Arról nem is beszélve, hogy van ahol a mellékhelyi­ségben is melegvíz folyik. Hogy mennyibe kerül majd ez a luxus, amikor felszámolják a szolgáltatás díját, arra gondol­ni se jó. Az ilyen és hasonló hangok természetesen elveszik az em­ber kedvét a további küzde­lemtől és arra. kényszerítik, hogy keserű meditációt foly­tasson a hálátlanságról, a szőr- szálhasogatásról, egyszóval ar­ról, hogy egyesek mindenben, mindig csak hibát keresnek. Mert mi másnak nevezhet­ném, mint szőrszálhasogatás- nak azt. hogy egyesek kifogást emelnek a spejz fűtése ellen. Holott ennek nem csupán hát­rányos, hanem jó oldala is van. Lehet, hogy a tej negsa- vanyodik a forró helyiségben, de ugyanakkor kitűnően hasz­nálható az ilyen éléskamra pél­dául gyümölcsaszalásra, tarho­nya, lebbencs, bab és lencse­szárításra. Na és hogy abban a bizonyos mellékhelyiségben meleg víz folyik? Belátom, hogy így többe kerül majd a melegvíz-szolgáltatás, de nem ér-e meg néhány forintot min­den hónapban olyan abszolút komfortos lakásban lakni, ami­lyenről a legfejlettebb kapita­lista államokban is csalt ál­modhatnak ma még? Képzel­jék el, hogy hazajön valahon­nan egy idegenbe szakadt ha­zánkfia. és azzal dicsekszik, hogy náluk sok házban már légkondicionáló berendezés is működik. Micsoda elégtétel, ha a toronyházi ember így trom- folhatja le a pöffeszkedőt: — Az is valami? De a mell élthe­lyiségben ugye még mindig csak egyszerű, hideg kúlvizet használtok? Nem azért mon­dom, de nálunk már azt is elő­melegítik. Azt ajánlom tehát, hogy szánjanak magukba, tartsanak szigorú önvizsgálatot a ienin- városiak. Ha így tesznek, talán belátják, hogy nem mindig a tervezőkben, a kivitelezőkben, ilyen-olyan hatóságokban és il­letékesekben van a hiba. Ez esetben ismét számíthat­nak kardomra és talán sikerül a következő hónapokban — leg­rosszabb esetben a következő években — kivívni a többi to­ronyház éléskamrájának a fű­tését is; Békés Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom