Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

i Mal 1961. augusztus 34, csütörtök TERVBŐL - VALÓSAQ Lajosmizse belterületén az elmúlt három esztendőben nagy pusztítást végzett a belvíz. Nem utolsósorban ez hátráltatta a községben az építkezést és a kommunális létesítmények to­vábbi kivitelezését. Pedig a községi tanács nagy­arányú fejlesztési tervet dolgo­zott ki, amelynek megvalósítása részben már folyik, részben pe­dig a közeljövőben kezdődik. Két és fél millió forintos OTP- hitellel, amelyet a KÖFA ter­hére vettek fel, már hozzá­kezdtek a szeptemberben kiosz­tásra kerülő 326 — egyenként kb. 300 négyszögöles telek — tereorendezéséhez és kisajátí­tásához. A Ceglédi út és a Bem József utca környékén kerülnek kiosztásra ezek a házhelyek, itt alakul ki a község új lakótelepe. Folyamatban van mintegy 2000 méter járda építése, vala­mint az új piactér kialakítása a kisállomás mellett. A félmillió forintos költséggel épülő piac­teret — ahová később csarnok építését is tervezik — az ősz folyamán adják át rendeltetésé­nek. Augusztusban kezdődik és még ezévben befejeződik a víz­társulati hálózatbővítés, a Te­lepi utcában folytatják a vízve­zeték építését, ezenkívül a Ság- vári és Kossuth utcák egy ré­szébe jut el a vezetékes víz. Mint Benkő Bálint KÖFA- élőadó elmondotta, folyamatban van az új óvoda tervezése, épí­tését 1968-ban kezdik el. Ugyan­csak jövőre kerül sor a csapa­dék- és belvízelvezető rendszer építésének megkezdésére. A Dó­zsa György út mindkét oldalát és a régi piacteret — szintén jövőre — teljesen parkosítják. A jövő esztendőre marad még az új vásártér kialakítása is az új köztemető mögött, valamint a 2x2 lakásos ikerházak épí­tésének befejezése. Nem is olyan ingyen cirkusz... A napokban vállalatunk meg­bízásából selejtezett anyagokat vittünk ki a kecskeméti MÉH- telepre, ahol nagy csoportosu­lásra lettünk figyelmesek Az irodákban viszont egy teremtett lélek sem tartózkodott Előt­tünk néhány kocsi vesztegelt — őrizetlenül. — Nézzük meg, érdemes-e egyáltalán várni — indítvá­nyoztam kollégámnak, s besom- fordáltunk az udvarba. Nyom­ban megfejtődött a rejtvény: a nyugatnémet Hamburg Cirkusz állatainak képviseletében egy csimpánzmajom ismerkedett a vállalat dolgozóival. Nagyon kedves, barátságos kis jószág. Csak a telep kölyökku- tyája vélekedett másképp, me­lyet a majom magasra emelt, majd « földre pottyantott Nem történt semmi különösebb, csak nagyot nyekkent a kis szőrgo- molyag és nyüszítve az egyik sarokban keresett magának me­nedéket. Jó kis kikapcsolódás. A te­lep dolgozóinak becsületére le­gyen mondva, alig egy órán be­lül azért Ismét munkához lát­tak. Engem csupán ez gondol- koztatott el: ha felszámolom a telep dolgozóinak órabérét, s a magunkét is, akik ott várakoz­ni kényszerültünk, nem is volt ez olyan nagyon ingyen cir­kusz. Lován Dezső KecaKeraét Tűz: 05 Az ultrarövidhullámú rádió­központ kezelője Bogácsi Ignác törzsőrmester kiengedte a be­szélő váltót. A hangszóróban néhány pillanat múlva felhang­zott Lévai Imre főhadnagy őr­ségparancsnok hangja: — A feladatot értettem... Megfordulok, a tűzhöz vonulok. Vétel!... A fenti beszélgetésnek a me­gyei tűzrendészeti parancsnok­ság hírközpontjában voltunk ta­núi. A tűzoltó szerkocsikat vár­tuk vissza — elbeszélgetni a tűzoltók munkájáról —, de a tikkasztó hőségben felelőtlenül eldobott cigarettavég minket tét­lenségre, a tűzoltókat viszont nehéz — ezen a napon éppen tizedszert — munkára késztette. Szerencsére Bogácsi törzsőrmes­tertől sok mindent megtudtunk. — Ezen a nyáron sajnos, túl­ságosan is sok volt a dolgunk. Szerencsére időben riasztottak bennünket, s hála a techniká­nak — a rádiókészülékre muta­tott — most már valamennyi szerkocsit át tudjuk Irányítani más káresetekhez. Az előbb is ez történt, s így talán sikerül megmenteni egy tanyát a teljes pusztulástól. A hangszóró recsegése vágta ketté a beszélgetést Sorra je­lentkeztek a járási tűzrendé­szeti parancsnokságok. Az órán­kénti összeköttetés célja esetle­ges segítségnyújtás, vagy tűzol­tó egységek helyszínre, tűzhöz irányítása. , > A habroham megtett« hatását. Az 501-es számú tartály „tüzet” néhány perc alatt eloltották a tűzoltók. (Pásztor Zoltán felvételei) — A feladatot végrehajtottam — Lévai Imre főhadnagy őr­ségparancsnok az URH-rádión jelent, Krími jegyzetek n. ¥ átogatásunk első napján szovjet barátaink bemu­tatták annak a harminc üzem­nek egyikét, amely áttért az új gazdaságirányítási rendszerre. A Szimferopoli Mezőgazdasági Gépalkatrész Gyárban volt al­kalmunk beszélgetni az üzem vezetőivel az eredményekről, ta­pasztalatokról. Zsuszjev élvtárs, az üzem igazgatója elmondta, hogy a gyár, melyet 1928-ban alapí­tottak, jelenleg 950 munkást foglalkoztat. Kombájnokhoz gyártanak vágó alkatrészeket, amelyből a Szovjetunió szük­ségletének 70 százalékát bizto­sítják. Jelenleg folyik a gyár rekonstrukciója, amely lehetővé teszi, hogy a termelést 75—80 százalékkal növeljék. Az új gazdaságirányítási rend­szerre 1966. július 1-én tértek át, fél évvel előbb, mint ahogy azt központi irányító szervük megjelölte. Az új rendszer bevezetését nagy körültekintéssel végezték. A pártszervezet irányításával ütemtervet készítettek. Első lé­pésként nagyméretű felvilágo­sító munkát végeztek a dolgo­zók között. A vezetőket külön­böző szintű tanfolyamokon ké­szítették fel az új feladatokra. Az elmúlt egy év értékes ta­pasztalatokat adott, melyek megkönnyítik az új rendszer bevezetését a terület többi üze­meiben is. Javult a termékek minősége, lényegesen csökkent az önköltségük és ami talán a legfontosabb: a dolgozók át­lagkeresete 10—12 százalékkal növekedett. Hasonló tapasztalatokról szá­moltak be több üzemben is, ahová alkalmunk volt elláto­gatni; a szevasztopoli „Majak” gyárban, ahol világítási felsze­reléseket gyártanak, a szimfe­ropoli „Dzerzsinszkij” kombi­nátban, a Televíziós Készülékek Gyárában. Ez utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy új gyár, mindössze fél éve gyártanak tv. készülékeket és már az új gaz­daságirányítási rendszer alap­ján láttak munkához. A gyárat 1965-ben kezdték építeni, épitése jelenleg is fo­lyamatban van, 1970-re fejezik be. Ekkorra 7000 munkást fog­lalkoztatnak és évi 500 ezer ké­szüléket gyártanak. Az első készülékek 1967. ja­nuárjában kerültek le a futó­szalagról. Jelenleg csák 500 ké­szüléket gyártanak havonta, de már nyereséggel dolgoznak. Egy rubel értékű késztermék önköltsége 99,5 kopejka. Jövőre ezt 90 kopejkára akarják csök­kenteni. Nagy gondot fordítanak a szakemberek képzésére. Saját esti tagozatú technikumukban képezik azokat a szakembere­ket, akikre szükségük lesz a gyár fejlődése során. Jfelejthetetlen emlék ma­radt valamennyiünk szá­mára az Észak-Krími csatorna körzetében tett látogatásunk. Szimferopoltól északra tartot­tunk. A kitűnően gondozott út két oldalán szőlők, gyümölcsö­sök. Elég gyakran láttunk obe- liszkeket, emlékműveket. Azokra a hősi harcokra emlékeztettek, amelyeket Krím felszabadításá­ért vívtak a polgárháborúban — Nemegyszer előfordult már — mondta el két bejelentkezés szünetében Bogácsi törzsőrmes­ter —, hogy egyszerre három járás tűzoltó egységeit kellett riasztanunk, mert olyan objek­tum gyulladt ki, amelynek el­oltásához két vagy három szer nem lett volna elegendő... Az okokat kérdezi? Nos, a legtöbb tüzet a rosszul megépített ké­mény, a sugárzó hő, a gyermek- játék okozza. Nyolc évig vol­tam sugárvezető, mondhatom, nekünk a legtöbb munkát, s a népgazdaságnak a legtöbb kárt a gondatlanság okozza. A kihalt laktanyaudvar hir­telen megelevenedett Két pi­rosra festett tűzoltókocsi féke­zett hangos kerékcsikorgással. Parancsszavak hangzottak, s a kocsik tartályaiba zuhogott a viz. Amikor már ismét „tűz- készen” álltak, akkor sikerült Lévai Imre főhadnagyot szóra bírni. — Két óra alatt két tűzeset történt, szerencsére időben ér­keztünk Elenyésző anyagi kár keletkezett... A riasztócsengő vijjogása el­hallgattatta. A beosztottak pa­rancsszó nélkül ugrottak fel a behemót gépkocsikra, amelyek­nek szinte abban a pillanatban felbőgtek motorjai. — Az 501. számú kecskeméti gázolaj-tartály kigyulladt! — kapott értesítést az 05-ös tele­fonon Bogácsi törzsőrmester. A két tűzoltóautó szirénázva fordult ki a kapukon. A gya­korlat két tűzeset után rend­kívül fárasztó, de a megelő­zés, a helyi ismeretek megszer­zése a tűz eloltásában elenged­hetetlen követelmény. Ezért hát a gyakorlat Az ÁFOR hatal­mas, csillogó gázolaj-tartályát néhány pillanat múlva a palást­hűtő berendezésen kívül, öt vasmag vízsugár terítette be. S amíg a víz „hűtötte” a felhevült fémet, Lévai Imre főhadnagy parancsot adott — ötperces habroham! A kihúzós létrák nekidőltek a tartály oldalának, s vastag sugárban ömlött a léghab, a habfolyató csövekből a „tűzre”. Az alig ötperces gyakorlat — no meg a számtalan tűzeset — bizonyított: tűzoltóink éjjel és nappal készen állnak a vörös kakas megfékezésére. Gémes Gábor — Kecskemét 11... Kecske­mét 1!... Itt Kecskemét! Vo­nuljon azonnal Bugac 315. szám alá, tűz van!... A bekötő útnál eligazító várja!... Ha adásom értette, nyugtázza!... Vétel! Bogácsi Imre törzsőrmester egy karmester precizitásával irányítja a tűzhöz a szerkocsikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom