Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-15 / 191. szám

1967. augusztus 15, kedd 5. oldal Színházterem — pc&rSagon A legutóbbi Mensáros-est al kalmával is bebizonyosodott, hogy a Kecskeméti V árosi Mű­velődési Ház nagyterme hasonló rendezvények megtartására al­kalmatlan, mégpedig több ok­ból. Nincs megfelelő színpada, nincs szellőzőberendezése, az említett esten a közönség ép­pen emiatt fulladozott a hőség­től. Furcsa paradoxon: sokan tud­ják. mégse emlegeti senki, hogy van a művelődési háznak egy másik nagyterme, amely na­gyon is megfelelne hasonló ren­dezvények tartására. Mostaná­ban csupán a sportszervek és a beat-zenekarok használták. A piarista gimnázium szín­házterméről van szó. Ezt a reprezentatív nagyter­met a városi művelődési ház bérli a piaristáktól. Az egyházi szervek kikötése a bérleti szer­ződésben csupán annyi, hogy évente néhányszor ott tarthas­sák iskolai ünnepségüket. Egyéb­ként a terem teljesen a műve­lődési szervek rendelkezésére áll. Nemrégiben Kecskeméten járt a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának egyik ve­zető munkatársa, és megnézte ezt a dísztermet. Megállapítot­ta: a budapesti Irodalmi Szín­pad után a Kecskeméti Városi Művelődési Ház rendelkezik a legpompásabb előadóteremmel a vidéki városok között. Mi volna a teendő? Nincs szükség másra, mint a termet átfesteni, a fűtő- és hű­tőberendezést rendbehozni. No és a padlót, mert a sportren­dezvényeken — mondjuk meg őszintén — nem nagyon vi­gyáztak a terem épségére. Panaszolják egyesek, hogy a terem huzatos, mivel a nagyab­lakok és az ajtók éppen szem­be esnek egymással. Nos, ezen is könnyen lehet segíteni: a te­rem előtti folyosórész műanyag­fallal elkeríthető, ami azzal az előnnyel is jár, hogy ott kedves kis dohányzót és előteret ala­kíthatnak ki. Nem járna nagy költséggel. Csak mielőbb! Jön a rangos rendezvények­kel kecsegtető őszi és téli sze­zon, jönnek a kiállítások. Hol bonyolítják le ezeket... Jön a 606 éves évforduló számtalan, országra szóló rendezvénye. Elő­relátónak kell lenni! Négyszázötven férőhely, HK8 méteres színpad, hátsó és oldal­erkély, kitűnő akusztika és vi­lágítás: minden adva van. Csak sürgősen élni kell a lehetőségei! B. J. Van elég munkaalkalom A jugoszláv műsora TV KEDD 11.30: Heti szemle albán nyelven, i— 18.00: Hírek. — 18.10: Névjegy. Szórakoztató zenés műsor. — 18.30: Telesport. — 19.10: Ébresztőtől taka­ródéig. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- híradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Dokumentumfilm. — 20.50: Játék­film. — 22.20: Hírek. Ezekben a napokban mintegy 200 kecskeméti fiatal kapta kéz­hez a tanács munkaügyi osztá­lya melett működő Pályaválasz­tási Tanács levelét. Valameny- nyien az idén tettek gimnáziumi érettségit. Egy részük tovább­tanulási reménye egyelőre szer­tefoszlott, többségük nem is je­lentkezett felsőfokú képzésre. Utolsó szünidei pihenésük leg­főbb gondj-a az elhelyezkedés. Kérdés, beszélhetünk-e egyál­talán elhelyezkedési nehézsé­gekről. A Pályaválasztási Ta­nács levele éppen ezt a szülők és a fiatalok között elterjedt borúlátó hangulatot igyekszik cáfolni. Esy tévhitet kellene végre eloszlatni: A gimnázSumi érett­ségi nem predesztinál okvetle­nül értelmiségi pályára. A két­száz kecsikeméti fiatal válogat­hat olyan munkahelyek között, ahol kedvező kereseti lehetőség mellett szakmát kap kezébe. A Kecskeméti Konzervgyár­ban egy év alatt konzervipari szakképesítést nyerhették az érettségizett tanulók, majd két évi gyakorlat és újabb elmé­leti vizsga után technikusi ok­levelet A konzervgyár doboz- üzeme különösen leányok szá­mára alkalmas munkahely. Kedvező a Budapesti Habse­lyem- és Kötöttárugyár kecske­méti telepének ajánlata is: Rö­vid gyakorlat után betanított munkásként ’foglalkoztatják az érettségizett lányokat A MŰM. 607. Szakmunkásképző Intézete az 1967—68-as tanévre még 130 érettségizett fiatalt tudna szer­ződtetni lakatos, forgácsoló, vil­lany- és motorszerelő szakmára. Többek között ezeket az aján­latokat találjuk a Pályaválasz­tási Tanács levelében, amelyet újszerű kezdeményezésként üd- vözölhetük. Olyan seegítség ez, mely a pályaválasztásban elhe­lyezkedésben konkrét tanáccsal segíti a fiatalokat. Nálunk mindenki dolgozhat, aki akar. A munkahelyek vál­tozatos bőségben állnak rendel­kezésre. A társadalom, tehát az egyén érdeke is, hogy megte­remtsük a helyes arányokat a túlzottan előnyben részesített és a méltánytalanul elhanyagolt foglalkozások között. A pálya- választás tervszerű irányítása ma már elengedhetetlen köve­telmény. Sokféle példával lehet­ne ezt bizonyítani. Iparvállalataink — különösen az építőipar — nagy része szak- munkáshiánnyal küzd. Elég ha arra utalunk, hogy a kecske­méti ipari iskola az általános is­kolát végzett fiatalok köréből nem tudja biztosítani az igé­nyeknek megfelelő számú la­katos, esztergályos, ács, villany-, gáz- és központi fűtés szerelő tanulók szerződtetését. Az érettségizett fiatalok szá­mára felajánlott munkahelyek nem értelmiségi pályák, de szakmát, erkölcsi és anyagi ér­vényesülést, bízta* jövőt jelen­tő lehetőségek. G. E. Jelképes tragédia Ml a magyarázata, hogy a ször­nyű katasztróía hullámai máig sem ültek el? Már a kor-társak is szim­bólumnak érezték. Vésziednek az ön­teltségben sütkérező, „békebeli” tő­késvilág számára. 1912 áprilisának egyik éjszakáján a White Star an­gol hajostáreaság egyik gőzöse, a Titanic, az akkori világ legnagyobb és legelegánsabb luxushajója egy jéghegynek ütközött. Az utasok több mint fele életét vesztette. — A tra­gédia hátterét kémleli, és a Titanic végső pillanatait eleveníti meg a szemtanúk vallomásai alapján Roy Baker filmje, az Emlékezetes éjsza­ka. (Kedd, 20.20) A 100% Negyven évvel ezelőtt látott nap­világot a 100% című folyóirat. For­rófejű, ifjú titánok lapjánatk gon­dolta a polgári közönség, pedig a harsogó avantgardista címlap a Kommunisták Magyarországi Pártjá­nak kiadványát rejtette. Az álnéven Író szerzők között találjuk többek között Gábor Andort, Nagy Lajost, Molnár Eriket, Sándor Pált, Tiszai Andort... Az egykori szerkesztő Tamás Aladár emlékezik vissza Ra- dó Gyula klsfllmjében a munkás- mozgalom híres folyóiratára. (Csü­törtök, 18.40) Posztumusz szatíra Gogol! téma: Eltűnik egy ostoba, áporodott levegőjű kisváros posta­ládája valamikor a huszas évek kö­zepén. Óriási kétségbeesés. A rend­őrkapitányt, a polgármestert, a plé­bánost, a primadonnát és a többi painoptikum-figurát alapjaiban ren­geti meg ez az aprócska eset. Mind­egyiküknek volt egy-egy kompro­mittáló levele az eltűnt ládában. Ebből vérbeli szatirikus bonyodal­mak keletkeznek. — A Kiskunfél­Megszépül az épületmatuzsálem (Tudósítónktól.) Alaposan megkoptatta az idő Kecskemét egyik legrégibb — műemlék — épületét, a Piarista Rendházait, amely már Katona József ko­rában „betöltötte” 100. évét. Az 1720—1725-ig barokk-stílusban épült rendház nevezetességei kö­zé tartozik, hogy falai között tanult 1804-től 1807-ig Katona József, majd Táncsics Mihály, Klapka György és a város jeles törtnetírója, Hornyik János is. Most megszépül a mintegy 250 éves épületmatuzsálem. Tata­rozását egyenlőre az épület jobbszámyán — a kecskeméti Építőipari Kitsz dolgozói végzik, s még ez évben befejezik. A rosszul szigetelt falak nedves- ségeelvonása érdekében érdekes megoldást, úgynevezet elektro- ozmotikus szigtelést alkalmaz­tak. Lényege, hogy a főfalak al­só szintjében 30—40 centiméter távolságra gömbvasakat helyez­tek el, ezeket összekötötték és leföldelték. Az elektroozmotikus szigetelés visszafordítja a fel­felé szivárgó nedvességet. egyházán» indult, néhány éve el­hunyt, jó tollú szerző, Babay Jó­zsef, hagyatékában találták ezt az egyfelvonásoet. Gordon Zsuzsa, Ke­leti László, Rajz János, Szendrő Jó­zsef, Votth Agl főszereplésével ele­venedik meg a képernyőn. (Csütör­tök, 20.21» Csak tiszta forrásból Micsoda utat Járt végig ez a há­rom szó! Bartók Béla ültette át ma­gyarba egy csodálatos román nép- balladából, amely a Cantata Profa­na megírására ihlette. De jelképévé vált a „tiszta forrás” Bartók és Ko­dály népdaJgyüjtő mozgalmának és a nyomában járó megújulásnak is, amely teljes egészében átitatta a XX. századi magyar zeneművészetet. Aztán Juhász Ferenc nagy versébe, a Szarvassá változott fiú kiáltozásá­ba bekerülve a költészet is zászla­jára tűzte. Méltán választotta tehát címéül Ruitner Sándor most induló sorozatának, amely Bartók és Ko­dály útját járja végig. Elsőként Ko­dály karádi népdalgyűjtéséinek kö­rülményeivel ismerkedhetünk meg. (Vasárnap, 17.40) Viva Maria! A kezdő képsorban Louis Maile. a nagyszerű rendező, azonnal fölfedi szándékát és módszerét. Bájos, szőke kislány ugrándozik a zord erődítmény tövében zöldellő réten, gombo­lyaggal labdázik. Mire apjához ér, legöngyölödik a fonal, kide­rül róla. hogy gyújtózsinór. Vi­dáman végkúszák rajta a láng, és — bumm — levegőbe repül az erődítmény. A kislány tap­sikol a pompás tűzijátéknak, az apa anarchista ír szívét a jól- végzett munka büszkesége töl­ti el. Tehát — kacsint a nézőkre gerenda eközben is a vállán van.) Szóval: könnyű műfaj. A job­bik fajtából, mert erőlködés nél­kül éri el mindazt a hatást, amit akar, mégsem olcsón. Nem­csak azért, mert a két sztár, a tömeges statisztéria, a számta­lan robbanás rengetegbe kerül­hetett. de Louis Maile mestere a játéknak. És mindenki megkapta a ma­gáét. A sikamlósság kedvelőd Bardot ledéikedését és az iz­galmas, noha kellő pillanatban abbahagyott sztriptíz jelenete­ket. Az érzelmesség hódolói a szerző — most pedig játsza­ni fogunk, komoly dolgokkal méghozzá, de mindenesetre b#- ven lesz látnivaló. Elhatározását aztán inkább több mint kevesebb következe­tességgel végig be is tartja a filmen. Az időközben Brigitte Bardot-vá serdülő kislányt és Jeanne Moreau-t vándorcirku­szuk társulatával végighurcolja egy mai közép- vagy dél-ame­rikai államra emlékeztet» me­seország kocsmáin, majd be­kapcsolja őket egy mesefarra- dalomba. Természetesen az el­nyomottak, annak ellenére, hogy menetrendszerű pontossággal éhezteti'k és korbácsolják őket, olyan izmosak és ügyesek, mint megannyi eselgáncsviláglbajnok. Különösen egy égő szemű ca- bailero tűnik Ifci közülük, aki­nek miután már félholtra ver­ték, és egy ménkű gerendával a vállán árkon-bokron meghaj­szolták. még mindig marad any- nyi ereje, hogy bebizonyítsa sze­relmét Jeanne Moreau iránt. (A Morcán és lovagjának „könnye­sen szép” szerelmét. A harcia- sabbaknak csaknem egyórás ..barátságos tömegmészárlás”. A nevetni vágyóknak jó néhány pompásam telibetalált komikus jellem. A hajmeresztőén fanyar, gagek Ínyenced pedig örömmel láthatták felfrissülni (néhány eredeti ötlettel megtoldva) Bus­ter Keaton abszurd világát. Bámulatos dolgokra képes ezen a szinten a könnyű műfaj. Olyan tökéletes a kivitelezés, hogy szívesen elhisszük a vász­non történő képtelenségeket. Annyira rokonszenvesek a sze­replők, hogy természetes a sért­hetetlenségük. Miért? Ha tőlünk záporoznának két centire a go­lyók, talán apellálnák, hogy va­lószínűtlen? És különben is: Olyan jól esik néha megszaba­dulni saját feszültségeinktől. Én például irigyeltem kissé a fő­papot, amikor egy robbanás jó­voltából. fejét a kezében tartva sétált tovább. Határozottan meg­könnyebbültnek látszott. Sz. J. nem tudja, mi az: idegen nemzet között élni. Csak mikor azt végig éli ■.. Akkor én fiatal, 21 éves voltam... Ide sodort a sors, s most itt élek. Otthonom egy szoba és fürdőszoba, ennyi az egész... Mikor már az ötvenes években jártam, mun­kába mentem, mint háztartási allcalmazott. 15 évig voltam házvezetőnő. 65 éves koromtól ka­pok nyugdíjat. Nagyon kevés, abból nekem nem lehetne megélni. Most — öt napot egy hé­ten — beteg, öreg hölgyekhez járok. Reggel Jlenél cAmerikáhól Ismerősöm ezzel adta ált a piros-kék haránt­csíkos szélű, hosszú fehér borítékot, s benne a levelet. — Könnyeztem, mikor elolvastam.. 5 Anyu­kám még jobban... Repülőpostóval jött Amerikából. Hogy az USA-ból küldték, a nélyeg is mutatja. Rajta van a Szabadság-szobor deréktól felfelé. A légi- útra pedig a másik bélyeg felirata, s a fölötte jönnek értem és este fél 6-kor érkezem haza.., látható repülőcske utal. Újra és újra ezt kell csinálni. Most már én is — Ki írta? 68 éves vagyok... Hát meddig fogom bírni?? — Édesanyám nagynénje:.. Előzőleg — csa- ÍQV élek én Amerikában, nem is úgy, mint ládi ügyben — én írtam néki, arra válaszolt ahogy ti gondoljátok. Reggeltől estig van mun- most. Hogy milyen régen ment ki? ... „Hihetet- ha, és olyan sok meghívást kapok, hogy nekem lennek” tűnt neki, hogy az unokahúgának már nem lehet többet elfogadni. felnőtt fia van ... De tessék olvasni a levelet..: Máma már háztartási munkás nincsen, min- Innen .,. denkinek magának kell dolgoznia ... A fiatal munkás a levél közepetájára teszi . Amerikában nincs úgy, mint régen volt. Az ujját. Olvasni kezdem, ő a szememet, arcomat élelmiszer drága, a házbér óriási, no és az adó figyeli. már a legmagasabb fokon áll; fizeti mindenki „Mit is írjak -magamról és amerikai ittlé- a háborút, tünkről? — kezdődik a szövegrész. — 1920-ban N. néni férje, W. — 9 napig élt eszméletlenül vándoroltam Amerikába. Egy új világba jöttem, új hazában telepedtem le. Jaj de nagyon nehéz volt a sors, mert egy szót sem tudtam angolul. Nem értettem semmit, mit beszélnek hozzám az emberek. Aztán elfogott a honvágy: vissza a szülőföldre! Ez egy kín az ember lelkében... De nem volt pénz útiköltségre, hát elfogott a szent türelem, és lassan-lassan kezdtem beszélni angolul. Akkor már könnyebb lett. Én csak azt kívánom mindenkinek, ne hagyja el az otthonát. Maradjon a hazájában. Senki a kórházban, (2000) kétezer dollárba került a kilenc nap. Hát a kórház viszi a pénzt az em­berektől ... Most van fogalmad, mi az: Ame ■ rikában élni. Sok magyar, akik kijöttek, menekültek a bu­dapesti forradalomtól, visszamentek a hazá­jukba. Azt hiszem lesz nektek mit olvasni ~— hogy gazdagok nem vagyunk, csak munkás emberek... •.. Amerika — egy kisember szemével. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom