Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-12 / 162. szám

1987. Július lt. szerda B. oldal Még mindig a divatos szakmák □ Várják az érettségizetteket noDiiűHűK ° Lány°k már nem IIUMIIUIIUII jelentkezhetnek □ Hiány van esztergályos- és lakatostanulóban Az űj szakmunkástanulók felvétele egybeesik a szakmun­kásvizsgákkal. Ilyenkor mint a felforgatott méhkas, olyan Kecs­keméten az Ökollégium. Cso­portokba verődve izguló fiata­lok. Szülők kíséretében lányok és fiúk. Alkudozás, kérlelés, té­továzás. Néha sírás is. — Hogy haladnak az új ta­nulók felvételével? — kérde­zem Tóth Lászlót, a Kecskeméti 607. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatóját. — 573 jelentkező közül eddig 524 fiatalt vettünk fel az ál­lami iparba, a nyolc általánost végzettek közül. — Mennyi közülük a leány? — Sajnos nagyon kevés: mindössze 21. — Kevés a lá­nyoknak való szakma: esztergá­lyos, marós, kárpitos. Jobb a helyzet a helyiiparban. Ott me­hetnek fodrásznak, nyomdász­nak, szabónak, stb. Ezek felvé­telét azonban nem mi intézzük, hanem a KiOSZ és a KISZÖV. Mi sajnos, több leányt nem ve­hetünk fék Annál több fiút. Azokban hiány van. — Főleg milyen területeken? — A különböző lakatos és a forgácsoló szakmákban. De kel­lene még asztalos, villanyszere­lő, gáz- és fűtésszerelő is. ösz- szesen mintegy 150 tanuló. — Hogyan lehet, amikor ma középiskolába is kevesebben je­lentkeznek? — Két fő oka van: a fiatalok körében még mindig a divatos szakmák hódítanak. Ilyen pél­dául a szobafestő és autószerelő szakma. Ezekben nagy a túl­jelentkezés. Nagy hiba, hogy a fiatalokban sok esetben hamis kép, rossz vélemény alakult ki egyes szakmákról. Nem ismerik az ács, asztalos, lakatos és vil­lanyszerelő munka szépségeit Pedig a gyakorlat azt bizonyít­ja, hogy azok, akik kezdetben húzódoztak ezektől, később meg­szeretik a szakmájukat, és nem bánják meg, hogy azt válasz­tották. A pályaválasztási tanács­adásra hárul a feladat, hogy a jövőben a lányok ne minden­áron fodrásznak, kozmetikus­nak jelentkezzenek és a fiúk ne ragaszkodjanak például az autó­szerelő szakmához. — Milyen az érettségizettek aránya? — Igen rossz. Kevesen jönnek hozzánk, pedig mi várjuk őket. összesen 44 érettségizettünk van, s ebből csak három leány. Tudjuk, hogy változik még ez a kép, hisz most folynak az egye­temi, főiskolai felvételek. Azok közül, akiket nem vesznek fel, többől jönnek majd. — És hol van még hiány? Mit választhatnak még az érettségi­zettek? — Az esztergályos és villany­szerelő szakmát javasoljuk ne­kik. És mehetnek elektroműsze­résznek is. — Miben látják az iskola fel­adatait a pályaválasztás jelen­legi hibáinak kijavítására? — A jövőben a pályaválasz­tási kiállítást nem áprilisban rendezzük meg, mint eddig, ha­nem már januárban. És szaro­sabb kapcsolatot építünk ki az iskolákkal. Több és sokoldalúbb segítséget kell adnunk a gyere­keknek az életre szóló nehéz választásukhoz. A munkakörül­mények, a gépi berendezésék, a gyártástechnológiák fejlődése fokozatosan tekintélyt ad az egyes szakmáiknak, s — remél­jük —, hogy az érettségizettek is egyre kevésbé idegenkednek majd az ipari pályáktól. Befejezésül Tóth László igaz­gató elmondta még: nagy segít­ség volt számukra, hogy a vá­rosi és megyei pártbizottság tár­gyalta a szakmunkásképzés helyzetét, s a tanácstól is meg­felelő segítséget kapnak. A kecskeméti szakmunkáskép­ző intézetben eddig is kétezer­nél több tanuló volt, s jövőre még' kétszázzal gyarapodik a létszám. Munkájukat a szülők és más iskolák pedagógusai is segíthe­tik azzal, hogy az eddigieknél jobban ráterelik a fiatalok fi­gyelmét a különféle szakmák szépségeire és hasznosságára. Varga Mihály * zalmatlanságot. Nem tartott tő­le, nem félt, hogy megszökik, bár néha-néha arra gondolt, hogy hasonló helyzetben 6 yia- ga aligha szalasztaná el az al­kalmat Ehhez viszont — tette hozzá tüstént — arra van szük­ség, hogy az ember erősen higy- gyen ügye igazában. Mihail Tuljev pedig már rég elvetette mindazt, amit valamikor saját ügyének tekintett, ripityára tör­te a bálványokat, amiket az­előtt tisztelt Először jövő nél­küli embernek érezte magát, azután már csak egyet akart szenvedélyesen: megszilárdítani helyét az életben, fizetni és új­ból hasznosnak, értékesnek, embernek érezni magát — ön­becsülést szerezni. ök maguk főztek, ez is se­gített agyonütni az időt, míg várták a vendéget. Felváltva jártak bevásárolni, hogy min­dig legyen valaki otthon. Tuljev sokat olvasott. Kihasz­nálta a házigazda meglehetősen gazdag könyvtárát. Időnként Pável arra kérte, hogy foglal­kozzanak az angol nyelvvel, amit Tuljev tökéletesen beszélt. így telt el nyolc nap. A ki­lencedik reggelen megtisztelte őket a rég várt vendég, akiről kiderült, hogy nem más, mint Koka. Mikor Pável meglátta a nyitott ablakon át, figyelmez­tette Mihailt és bement a má­sik szobába, bezárva maga után az ajtót Koka kopogtatott Belépett köszönt és mindjárt mondta a jelszót majd a választól meg­nyugodva, inni képi Mihail teá­val kínálta. Pávellel csak az imént reggeliztek, a tea még nem hűlt eL Koka hálálkodva elfogadta. Kényelmesen iszoga­tott közben érdeklődött Mihail hogyléte felőL — ön, hogy-hogy nem dolgo­zik? — De, dolgozom. Egy hét fi­zetésnélkülit vettem ki. Tuljev Kumakov álnéven so­főrként volt nyilvántartva egy teherfuvarozási vállalatnál, amely távoli szállítások lebo- nyilításával foglalkozott. Ezt még februárban intézték így, arra az esetre, ha a központ újra ellenőrizné. — Magánosán éldegél? — Van egy barátom. — Az, akit a múltkor láttam? — Igen, ő az. — Rokonszenves legény. — Megjárja... Koka felhörpintette a mara­dék teát, aztán a látogatása céljára tért. Remény elé tett egy gépelt kéziratot, Borkov összefoglalójának a másolatát. — Nem hallgatnak ki ben­nünket? — kérdezte Koka kö­rülkémlelve. — Nem, ne féljen, itt jó he­lyen vagyunk­flflit láttam a színpad alatt — A tízmilliós kelléktár Nyitás előtt a szabadtéri nagyüzem Elképzelni sem tudtam eddig, milyen hatalmas technikai fel- készültséget igényelnek a Sze­gedi Szabadtéri Játékok. De az évtizede felújított nemzeti lát­ványosságunk közönsége sem tudhat ebből sokat. Megszólal­nak a fanfárok, kezdetét veszi az előadás, a nézőt leköti az ének, a zene, a tánc, a színészek játéka, a csodálatos háttér, a fény- és hangeffektusok vál­takozása, s a tömegjelenetek im­pozáns mérete. A hétezer sze­mélyt befogadó nézőtéren csak kevesen gondolnak ilyenkor ar­ra, hogy a művészek, a rende­zők, s a statisztéria munkáján túl milyen tekintélyes apparátus dolgozik astéről-estére azon, hogy teljes legyen az előadások illúziója és közönségre gyako­rolt hatása Ebbe a rejtett világba nyer­hettek a múlt hét végén egy kis időre bepillantást a sajtó kép­viselői, s a meghívott vendé­gek. Szerencsés ötlet volt ez a bemutató, mert egyúttal alkal­mat adott arra is, hogy felmér­jük, mekkora utat tett meg alig egy évtized alatt — a korábbi játékokat most nem is számít­va — a szegediek vállalkozása. Megszűnt a kétkedés Még emlékszünk a vitára, amikor akörül folyt a szó, va­jon érdemes-e olyan tekintélyes összegeket áldozni — állami tá­mogatást és helyi erőforrásokat is latba vetve — a szabadtéri já­tékokra. Folyt a vita a műsorok megválasztása körül is. S köz­ben nőtt az érdeklődés a já­tékok iránt az országban, s las­san külföldön is. A szegediek állhatatosak voltak, s nem saj­nálták az anyagiakat sem, bíz­va abban, hogy megtérül mind­ez, ha nem is azonnal mérhető módon, forintokban. Fellendült a város idegenforgalma, s ügye­sen kapcsolták össze a kulturá­lis élményt egyéb látnivalóval, kiállításokkal, rendezvényekkel. Saját bevallásuk szerint csupán a kereskedelmi forgalomban mintegy 18 milliós többletet eredményezett legutóbb a megnövekedőit idegenjárás. Ez évben szinte minden elő­adás teltházat Ígér — szünő- ben a deficit, s a kételkedők is meghajtják a fejüket: országos ügy lett a szegediek Dóm téri játéka, mely körül szívesen se­— Akkor kérek egy percnyi figyelmet — Kezébe vette a kéziratot — Ez a jelentés fon­tos üzemekről szól. Magának ellenőriznie kell az adatokat De csak az egyiket. Mindet nem is tudná, nekünk viszont elég, ha kiválaszt közülük egyet. Ma­gára bízzuk. Amelyik kényel­mesebb. Mindössze annyit mondtak, hogy az ügy sürgős. Remény elkérte a kéziratot, átlapozta. Komor, elégedetlen arcot vágott: — Nem jött jól ez az egész ügy. Es mit jelent az, hogy „sürgős”? — Határidőt nem kötöttek ki, de a helyzet minél gyorsabb munkát követel. Van itt egé­szen közeli objektum is — nyújt Koka a papírért. — Nem a távolságon múlik — mondta bosszúsan Remény. No jó... Hogyan jelentsem, ha készen leszek? — Azt mondták, ön fogja megadni az időt és a módot. A központon keresztül. Remény egy percnyit gondol­kodott és megkérdezte: — Az az ember a dohányos kioszkban megvan még? — Meg. Hogyne. — Akkor mondja meg annak, aki küldte, hogy őt fogjuk fel­használni. Figyelmeztessék. (Folytatása következik) Ténykednek gazdasági és kultu­rális tényezők egyaránt. Már nem ideiglenes Kifelé csillogott a játék, de milyen nehéz volt leplezni sok­szor a mögötte megbúvó sze­génységet, ideiglenes jelleget. Nevetve beszélnek ma már er­ről a város vezetői. Mert a színpad és a hozzátartozó be­rendezések tíz év alatt elavul­tak, megöregedtek, a toldozás- foltozás már nem segített raj­tuk. Ezért határozták el, hogy végleges megoldást keresnek. Több mint tízmillió forintos beruházással — alig nyolc hó­nap alatt — felépítették az új, vasbetonszerkezetű színpadot, amely egyúttal az összes szük­séges kellékeket, helyiségeket stb. magában foglalja. Meghatottan és büszkén kalau­zolták végig az új létesítmé­nyen a vendégeket. Az új szín­pad 1100 négyzetméteres —a ré­gi 750 volt —, közel harminc méter a nézőtéri nyűás, a kül­ső világítótornyok 176 világí­tótest befogadására alkal­masak a korábbi 76 he­lyett, 30 sztereó-hatású hang­oszlop szolgálja a mindenütt egyformán élvezhető hanghatást — s mindez csak a kinti látni­való. Kényelem és technika A színpad alatti helyiség­komplexum — középütt 75 mé­ter hosszú folyosó, jobbra-balra Villámcsapás ­Derült égből lecsapó villám­ként érte Rózsa Györgyöt, a rémi községi tanács végrehaj­tó bizottságának elnökét a kis­kunhalasi járási tanács egész­ségügyi osztályának május 22-én kelt dörgedelmes utasítása, amelynek értelmében a tanács­elnök köteles a községi orvosi rendelő melegpadlóját elkészít­tetni és a folyóvizet az orvosi rendelőbe bevezetni. Mindezt jú­nius 30-áig. Mert ha nem ... Nos, az is benne foglaltatik a rövid, szigorú iratban, hogy: ellenkező esetben a szokásos szankciókon kívül a tanácselnök nyakába 500 forintos pénzbüntetést sza­bát ki az egészségügyi osztály. Hogyan? Annyira elhanyagolt a rémi orvosi rendelő, hogy ilyen ultimátumszerű utasítás­sal kell ott rendet teremteni? Dehogyis, korántsincs így. Utá­najártunk a dolognak és a kö­vetkezőket állapítottuk meg: Rém községi orvosi rendelő­jének padlóján a linóleum va­lóban megkopott, de az orvos eddig a községi tanácsnál nem kérte a padló kicserélését. Miért lett most annyira sürgős, hogy 38 nap alatt el kell végezni a munkát? — Ez az egyik kér­dés. A másik pedig: a víz. Nos, a nyíló helyiségek — a szereplők felkészülését, kényelmét szolgál­ja. Öltözők, fürdők, társalgó he­lyiségek, a fény- és hangtechni­kai berendezések központjai vannak itt. Jutott még a temp­lom alá is mindezekből, hiszen a két új 640 kilowatt kapacitá­sú transzformátor — a reflek­tort s egyéb elektromos beren­dezést táplálja — már csak itt fórt eL Tari János, a játékok igaz­gatója közben arról beszél, hogy milyen élményt jelentett szá­mára a Mojszejev-együttes já­téka, melyet Berlinben tekintett meg a napokban, amikor a sze­gedi előadás előkészületeit be­szélte meg Igor MojszejewéL Köszöni a sajtó segítségét, s kü­lönösen nagyra becsüli a szom­szédos megyék támogatását a közönségszervezésben. Sok ezer látogatóra számítanak Bács- Kiskunból is, hiszen ennek már hagyományai varrnak. Nem irigykedve, de Őrömmel szemléltük szegedi barátaink erőfeszítéseinek eredményét, s azt kívántuk, legyen kedvező az időjárás is — mely nélkülözhe­tetlen kelléke ennek a tisztele­tet parancsoló vállalkozásnak. Magunkban azért azt gondoltuk: vajha lenne nekünk is odahaza* Kecskeméten, legalább egy ti- zedekkora nyári színpadunk. Nem az ország, de a város né­pének alkalmi szórakoztatásá­ra... F. Tóth Pál melegpadlóért rémiek évekig küzdöttek azért* hogy a vízmű elkészülhessen községükben. Egy-két helyen már bent is van a viz, az orvo­si rendelőben — igaz, még nincs. Műszaki okokból, nem másért. De bent lett volna kü­lönben is, már benne volt a tervben és a jövő évi költség­vetésben. Az egész munka elvégzése — a víz és melegpadló az orvosi rendelőben — negyvenezer fo­rintba kerül. Nem kell hozzá nagy szakértelem, hogy tudja az ember: kivitelezőt kapni ma­napság nem könnyű, különösen nem 38 nap alatt. Még 500 fo­rint büntetés kilátásba helyezé­sével sem. A tanácselnök természetesen élt a halasztó hatályú fellebbe­zési joggal és most is azon az állásponton van: járási utasí­tás nélkül is sor kerül a víz bevezetésére és a melegpadlóra. Türelem és kapacitás kérdése az egész. És emberi belátás dolga persze. Sor kerül rá. Sőt még arra is, hogy az orvosi lakásba is be­vezetik egy füst alatt a folyóvi­zet. Hiszen eddig is tervbe volt véve. B. J. Szép nyári délután a bajai Sugovica-parton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom