Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-08 / 159. szám

9. ©Mal 1961. .ffitins 8. «oomtmf Alekszej Koszigin fogadta Cedenbalt A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pén­teken fogadta a Kremlben Ce­denbalt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottsá­gának főtitkárát, a Mongol Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökét, hivatalosan közöl­ték, hogy a két kormányfő szí­vélyes és elvtársias légkörben megbeszélést folytatott a két félt kölcsönösen érdeklő kérdé­sekről. Lengyel lap írja Bonn siet tanulni Tel Avivtól Lengyelországban tovább foly­nak az izraeli agresszió elleni tüntető gyűlések. Lengyelország több nagyüzemében éleshangú tiltakozó nagygyűlések zajlottak le, amelyekben elítélték izrael legújabb akcióit. A Slowo Powszechne című lap „Bonn siet tanulni Tel Aviv-tól” című kommentárjá­ban hangoztatja, hogy a szélső­séges izraeli kórok minden ag­gályoskodás és nyelvi változta­tás nélkül átvették a hitleriz- mus „Lebensraum” elméletét és gyakorlatát. Az ENSZ revansista körei­ben egyre gyakrabban hagoz- tatják az úgynevezett „helyi vil­lámháború” lehetőségét. Ez el­sősorban az NDK és a visszatért A Biztonsági Tanács előtt a kongói panasz Katanga kincseire fáj a nyugati monopóliumok foga Podgornij—Pompidou találkozó Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségének elnöke pénteken délelőtt a moszkvai Kremlben NEW YORK (MTI) A Biztonsági Tanács csütör­tökön este magyar idő szerint 22,39 órakor rendkívüli ülésre ült össze, hogy megvizsgálja a Kongói Demokratikus Köztár­saság (Kinshasa) panaszát. Theodore Idzumbuir kongói küldött ellen végrehajtott fegy­veres intervenció egy gondosan kidolgozott terv megvalósítása és a felelősség ezért bizonyos nyugati hatalmakat terheli. A Biztonsági Tanácsnak fel kell szólítani a nyugati ha­talmakat, tiltsák meg zsol­dosok toborzását és szállí­tását, s tartsák be a Bizton­sági Tanács konkrét hatá­rozatait. Amelyek megtiltják a beavat­kozást Kongó belügyeibe. „Va­jon ezek a hatalmak nem húz­tak még kellő hasznot Kongó­ból? Vajon lelkiismeretüket nem terheli-e már eléggé a kongói nép vére?” — kérdezte a kongói küldött. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában rámutatott, hogy tegnap az arab országokat érte agresz- szió, ma pedig az imperia­lista intervenció eredménye­képpen veszély fenyegeti Közép-Afrika békéjét. elemibb erkölcsi normákat és a nyers erőszakhoz folyamodnak, hogy a mostani összeesküvés élére Lumumba gyilkosát, az áruló Csombét kívánták állíta­a két repülőgépet, amelyen két nappal ezelőtt mintegy kétszáz fehér zsoldos érkezett Kisanga- niba. fogadta Georges Pompidou fran­cia miniszterelnököt, aki hiva­talos látogatást tesz a Szovjet­unióban. Seydoux francia küldött kér­te, hogy a kongói küldöttség terjesszen a Biztonsági Tanács elé részletesebb adatokat a ki­bontakozó eseményekről. Lord Caradon brit delegátus beszédében még csak nem is utalt az angol kormány állás­pontjára. A Pravda pénteki számában Valentyin Korovikov a kongói eseményeket kommentálva meg­állapítja: megkezdődött az a rég­óta elkészített hadművelet, amelynek célja, hogy Katanga természeti kincseit biztosítsa idegen monopóliumok számára és a báb Csombét ismét hata­lomra juttassa. Ez a legújabb nyílt támadás azzal fenyeget, hogy az or­szágot ismét pusztító hábo­rúba sodorja. A kommentár emlékeztet arra, hogy az egy hónappal ezelőtt az ország déli részén végrehajtott terror-akciók megmutatták, az Union Miniére gazdái nem kí­vánnak belenyugodni kongói ja­vaik államosításába. a levegőben összeütközött két amerikai B—52-s bombázó. Az amerikai katonai szóvivő beje­lentése szerint a bombázók, amelyek thaiföldi támaszpont­ról 30—30 tonna bombaterhük- kel bevetésre indultak a dél­vietnami szabadságharcosok el­len, a dél-kínai tengerbe zuhan­tak. A legénység sorsa ismeret­len. Az egyenként nyolcmillió dollár értékű gépek pusztulásá­val egy időben az amerikai pa­rancsnokság bejelentette, hogy ÉJszak-Vietnam felett a légvé­delem ismét két amerikai gépet semmisített meg. Csütörtökön amerikai bombázók 1500 tonna bombát dobtak le Haoitól 51 kilométerrel északra, a Thai Nguyen erőműre. Az ameri­kaiak jelentése szerint a táma­dás károkat okozott az erőméi generátorában. Pénteken megérkezett Saigon­ba McNamara amerikai hadügy­miniszter és kísérete. McNama­ra a vietnami háború kezdete óta kilencedszer jár Dél-Viet­namban. Dél-vietnami körök­ben az a nézet terjedt el, hogy „McNamara jelenlegi dél-viet­nami tárgyalásai kulcsfontossá­gúak a holtpontra jutott hábo­rú szempontjából”. McNamara legutóbbi látogatása óta 144 000 amerikai katona érkezett a had­színtérre. s ezzel a térségben állomásozó amerikai katonák száma elérte a 470 000-ret. A jelenlegi látogatás célja helyzet felmérése, valamint döntés a Dél-Vietnamiban állomásozó amerikai hadsereg létszámának növeléséről. B-52-esek összeütköztek, kettőt a VDK felett lőttek le McNamara felmér Pénteken Saigontól délkeletre Delegáció-yezetők élénk eszmecseréje az ENSZ székhelyén A közgyűlés kénytelen lesz követelni az izraeli csapatok visszavonását lengyel területek lerohanására, bekebelezésére irányul. Bonn kalador köreinek, amelyeket Tel Aviv példája megigézett, „tu­domásul kell venniök, hogy az NSZK által indítandó „helyi villámháború” a Szovjetunió és az egész szocialista tábor részé­ről olyan visszavágásban része­sülne, amely csírájában semmi­sítené meg a bonni revansisták álmait — írja a lengyel lap. Minden városnak megvan a maga időpontja, amikor a legszebb. Isz­tambulé az alkonyat. Vörösen csil­log a víz, már elhomályosulnak az ázsiai part körvonalai. A szél járta török temetőben végtelen csend és nyugalom uralkodik. A háztömegek felett elomlik az éj feketesége, Isz­tambul álomba merül. A látogató ilyenkor megérti, miért tartják oly sokan Isztambult a világ egyik leg­szebb városának, ahol egyesül a lüktető élet a keleti nyugalommal és romantikával. Isztambul nyugalmát, és mondhat­nám romantikáját is, nem túl szí­vesen látott vendégek zavarták meg a napokban. A 6. flotta, amely — a Távol-Kelet vizein cirkáló 7. flot­tához hasonlóan — a Közel-Keleten tölti be az amerikai csendőr szere­pét és ötven hajóegységből áll, a város partjaihoz érkezett. Ezek a hadihajók állomásoztak a görög puccs idején Athén partjainál, majd a közel-keleti agresszió napjaiban az EAK parti vizei közelében. A törökországi közhangulatot jellemzi, hogy ebből az alkalomból Isztam­bulban olyan Amerika-ellenes tün­tetés zajlott le, amire még nem volt példa, mióta az ország az At­lanti Paktumhoz csatlakozott. Az isztambuli események is mu­tatják, hogy Törökországban a kö­zelmúltban egy és más kimozdult a holtpontról. „Mi nem vagyunk sem az Egyesült Államok csatlósai, sem a Szovjetunió ellenségei”. Eb­ben az aforizmaszerű kijelentésben összegezte nemrég a török külügy­miniszter hazájának külpolitikáját. És ez sajátságosán tükröződik An­kara diplomáciai akcióiban is. A tőlük kormány minden jel szerint az eddiginél több önállóságot sze­retne elérni az amerikai—török kap­csolatokban. A katonapolitikában Ankara több beleszólást kért a NA­TO ottani szerveibe. Másszóval: n?m akarnak hátat fordítani a NATO- nak, hanem erősíteni óhajtják ot­tani pozícióikat. Ehhez kapcsolódik, hogy Ankarában tárgyalások kez­dődtek a török területen levő ame­rikai támaszpontok státuszának újabb szabályozásáról. A következő láncszem, hogy Törökország igyek­szik az eddiginél barátibb kapcso­latot kiépíteni a Közép-Kelet orszá­gaival, elsősorban Iránnal és Pa­kisztánnal. Egy másirányú, de ugyancsak je­lentős és sok tekintetben új szín­folt: a török külügyminiszter Bel- grádban az ankarai diplomáciai te­vékenység fontos területeként jelöl» A Biztonsági Tanácsnak intéz­kedéseket kell hoznia az ag- ressziós erők megállítására. Az Egyesült Államok küldötte csupán üres szólamokat hangoz­tatott arról, hogy országa „hatá­rozottan támogatja, Mobutu kor­mányának azon erőfeszítéseit, hogy hatalmát megtartsa Kongó egész területe felett. Mali kép­viselője hangoztatta: a nyugati hatalmak semmibe veszik a leg­te meg a Balkánt, az „északi szom­szédságot”, a környező országokat, és elsősorban a Szovjetuniót, vala­mint a Közel-Keletet. Ez kétségtele­nül hasznosan érezteti hatását eb­ben a térségben, függetlenül attól, hogy bizonyos belpolitikai szükség­letek is szerepet játszanak kialaku­lásában. Több nyugati megfigyelő úgy véli, hogy a török kormány éppen a külpolitikában szeretne újat adni, mivel a belpolitikában ezt nem teszi. Éppen ez az árnyal­tabbá váló külpolitikai vonalvezetés okoz idegességet Washingtonban. Ez­zel egybevág az is, hogy a török kormány már korábban felkérte az Egyesült Államok illetékes szerveit, ne küldjenek az országba több em­bert az amerikai propagandacélokat szolgáló, úgynevezett „békehadtest” képviseletében. A sajtó már több­ször rámutatott: a békehadtest és az amerikai titkosszolgálat, a CIA között szoros a kapcsolat, ez pedig nem növeli az előbbi megbecsülését Törökországban. Figyelemre méltó epizód Sunay török államelnöknek az elmúlt na­pokban folytatott párizsi tárgyalása. Sunay több ízben találkozott de Gauile-Ial, és a két államfő tár­gyalásain felvetődtek a közel-keleti problémák is. De Gaulle azonban továbbment: érintette a NATO-ügye- ket is. Kifejtette, Franciaországot mi késztette arra, hogy — amint mondotta — „hátat fordítson az At­lanti Paktumnak”. Arra is célzott, hogy ez más, hasonló helyzetben levő országok számára is ésszerű lehetne. Sunay elnök válaszában óvatosan fogalmazott, célzott a nyu­gati szolidaritás és együttműködés fontosságára, de az Atlanti Paktum­ról egy szót sem ejtett. Ez persze ismét bizonyos washingtoni körök­ben válthatott ki nemtetszést. A török „útkeresés” természete­sen nem kelthet illúziókat. Az ame­rikai hatalmi pozíciók oly mélyen ágyazódtak Törökországban, hogy azoknak gyors felszámolásáról szó sem lehel. Figyelemre méltó azon­ban, hogy Törökország gazdasági síkon is igyekszik megszüntetni az egyoldalúságot, új kapcsolatokat ke­res a Szovjetunióval, Bulgáriával, és a rohamosan csökkenő görög— török kereskedelmi együttműködés helyett elsősorban a Balkán szocia­lista országaiban igyekszik magát kárpótolni. Ez legalábbis arra mu­tat, hogy a törökországi külpolitikai vonalvezetés az eddiginél árnyaltab­bá vált. Sümegi Endre KINSHASA A hírügynökségek nem jelen­tenek harci tevékenységet sem Kisanganiból, sem Bukavuból. A nemzetvédelmi minisztérium fel­hívására csupán Kinshasában 460 kongói fiú és lány jelentke­zett önkéntesen a nemzeti had­sereg soraiba. A sorozási bizottságok előtt hosszú sorokban állnak az újabb önkétesek. A rádió pénteki kommentár­jában kijelentette: a nemzetközi finánc-oligar­chia és különösen belga pénzügyi körök nem hajlan­dók megbékélni Kongó gazdasági függetlenné válá­sával. Ezért küldte Nyugat-Kongóba belga, francia és spanyol zsol­dosok csapatait, amelyek a „ci­vilizáció és kereszténység” nevé­ben békés lakosokat gyilkolnak. A Nyugat több milliárd belga frankot áldozott e kaland meg­szervezésére. Az UPI meg nem erősített al­gíri forrásokra hivatkozva je­lenti, hogy a francia Bodeman, akiről a hivatalos körök tovább­ra sem közölnek semmit, tulaj­donképpen a kongói zsoldosok ügynöke volt, aki megnyerte Csőmbe bizalmát és a várható jutalom fejében adta fel a volt miniszterelnököt. Állítólag ő volt az egyik, aki leszállásra kényszerítette Csőmbe gépét. A kinshasai rádió pénteken bejelentette, hogy a külföldi zsoldosok által támogatott kor­mányellenes erőkkel vívott el­keseredett harcok után a kon­gói nemzeti hadsereg egységei visszafoglalták Bukavut és Ki­sangani jelentős részét. A kor­mányerők rtiegsemmisítették azt ROMA. (MTI) Az olasz kormány csütörtök este nyilvánosságra hozott fél- hivatalos jegyzékében ismétel­ten azzal vádolta az osztrák kormányt, hogy megtűri a ter­roristák tevékenységét Dél-Ti- rolban. A jegyzék, amely egyúttal vá­lasz az osztrák külügyminiszter­nek, s a hamburgi die Welt-nek adott nyilatkozatára, a többi között rámutat, hogy az osztrák kormány csak szóban ítéli el a A rendkívüli ENSZ-közgyűlés szünetében a New Yorkban tar­tózkodó delegáció-vezetők ma­gánjellegű tanácskozásai csütör­tökön megélénkültek. A tárgya­lások középpontjában . feltehe­tően egy új, kompromisszumos határozati javaslat áll. Fedorenko, a Szovjetunió ENSZrküldöttségének vezetője megbeszélést folytatott Trini­dad-Tobago ENSZ-képviselőjé- vel: P. V. J. Solomannal, aki az ENSZ latinamerikai tömbjének elnöke. Jelen volt a megbeszé­lésen a mexikói és a brazil ENSZ-nagykövet is. Ezután Ju­goszlávia ENSZ-küldöttségének vezetője, aki a világszervezet el nem kötelezett csoportjának élén áll, ugyanezekkel a latin­amerikai delegátusokkal tár­gyalt, Gromiko szovjet külügy­miniszter egyes arab ENSZ-dip- lomatákkal folytatott megbeszé­léseket. Abba Eban izraeli külügymi­niszter, aki a csütörtöki nap fo­lyamán ugyancsak felvette a kapcsolatot a latinamerikai tömb vezető képviselőivel, az esti órákban elhagyta New Yorkot Elutazása előtt a sajtónak kije­lentette: kormánya a gazai öve­zetet és Jordánia keleti határa­it illetően „nem hozott semmi­féle döntést”. Az ügy Dajan izraeli hadügy­miniszter szerdai annexiós ki­terroristákat. A bécsi kormány teljes mértékben felelős a ter­roristák tevékenységéért, akik védelmet élveznek osztrák terü­leten. Bécs nem tesz semmit a teírorista rendszer felszámolása érdekében, sőt az osztrák tele­vízió több alkalommal magasz­talta a terroristákat. Az olasz jegyzék végül han­goztatja, hogy Róma már több alkalommal figyelmeztette a bé­csi kormányt az osztrák hatósá­gok ilyen irányú mulasztásaira. jelentésével kapcsolatos, ame­lyet a Tel-Aviv-i hadügymi­nisztérium még aznap megcá­folt. De Londonban a BBC-tele- vízió csütörtökön lepergette né­zőinek Dajan gazai sajtóérte­kezletéről készült felvételt. Jól hallatszott a miniszter angol nyelvű válasza: „Igen, Gaza: Izrael. Azt hiszem, Izrael integ­rált részévé keli válnia.” U Thant főtitkár a Biztonsá­gi Tanács június 14-i határoza­tának értelmében' Nils-Goran Gussingot kérte fel a közel-ke­leti hadifogoly- és menekült­ügyek intézésére. A diplomata 1958. óta működik az ENSZ menekültügyi főbiztosságán. Csütörtökön este Moszkvában Zamjatyin, a külügyminisztéri­um sajtóosztályának vezetője és a Pravda munkatársa televíziós beszélgetést folytatott. Zamja­tyin annak a véleményénak adott hangot, hogy a közgyűlés előbb vagy utóbb kénytelen lesz olyan határozat elfogadására, amely akár feltételekkel, akár feltételek nélkül, követelni fog­ja az izraeli csatiatok visszavo­nását a megszállt arab terüle­tekről. E határozat valóraváltá- sára a Biztonsági Tanácsnak rendelkezésére állnak a szüksé­ges eszközök. Zamjatyin utalt rá, hogy az arab országok által elszenvedett veszteségek ellené­re, az arab világ és Izrael közti erőviszonyok nem változtak meg. i kameruni elnök fogadása Amadou Ahidjo kameruni el­nök, aki hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, pénteken vi­déki útra indult. A Krím-félszi- getre, Kijevbe és Leningrádba látogat el. A délelőtti órákban Amadou Ahidjo Moszkvában fogadást adott a szovjet vendég­látók tiszteletére, amelyen egye­bek között megjelent Nyikolai Podgornij, Dmitrij Poljanszkij és több más szovjet vezető. Jml Hívatlan vendégek az isztambuli parton Megtűrik a terroristákat Olasz jegyzék az osztrák kormányhoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom