Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-07 / 158. szám
r ttffj. július 7. péntek 5. oldal Lápszakéitő kerestetik Bűbájos természetrajzi kisfilmest vetítenek kísérőműsorukban a mozik. Poétikus kompozíí i i X 1 1 l X Anyegin Kecskeméten A lány nehezen törte az orosz nyelvet, érthető hát, hogy kissé zavarba jött, amikor a kecskeméti úttörőház előtt egy magas, mosolygós fiatalember lépett mellé. A megyénkén is keresztül haladó motoros, gépkocsis szovjet komszomolisták egyik tagja volt. Társai már elfoglalták helyüket a járműveiken, perceken múlt, hogy tovább induljon a karaván a Vörös Hadsereg útján. — Jevgenyi) Fedotov, Zapo- rozsje —, mondotta a fiatalember, s következő szavából a lány azt is kikövetkeztette, hogy elektromérnök. A többi orosz szó azonban rejtély maradt, mire a fiú elővett egy jelvényt, s odaadta a lánynak. „Instruktor obscsesztvennik” —, betűzte a lány feliratát, de nem volt tolmács a közelben, hogy megfejthesse, mit is jelent ez magyarul. Ekkor mentőötlete támadt. — Puskin, Anyegin — „magyarázta” kézzel-lábbal a fiúnak, természetesen magyarul Puskin művének az a címe, ami a te neved. A fiatalember megértette: — Rjepin: Zaporozsjei kozákok —, mondta tovább a lány és gesztikulálással próbálta kifejezniő is szereti,, ismeri a világhírű orosz kritikai realista festőnek ezt a remekművét. Anyegin arca sugárzott az örömtől, s járművén ülve intett: Igen, érti a választ... Es látszott rajta, örül, hogy az egykori zaporozsjei kozákoknak Magyarországon is sikerűk van... En pedig arra gondoltam: Lám, a nyelven kívül mennyi minden van még, aminek segítségével más-más országok lakói megérthetik egymást, ha akarják. Például a művészet, az irodalom, aminek nyelve nem ismer ország-, vagy kontinens- határokat! B. Gy. ret&?i «épe *e$6fi «épe «V«u.' *'étöf^*épe *\*tőí I cíójú, festői színezésű képsorokban mutatja a lápvilág vadjai- I nak meghitt családi életét, a vadkacsáét, nyulakét, gólyákét, meg azokét a hosszúnyakú, rozsdaszín stráfos micsodákét, aztán a pettyegetetit búbos izékét, (tetszik már tudni, amelyik olyan hangon szól, mint a zörgő Trabant-sárhányó)... Elnézést kérek, hogy a film főszereplőinek túlnyomó többségét csak ilyen konyhanyelven tudom dicsérni. De a kiváló alkotó, Homoki Nagy István régi műveivel (Vadvízország, Gyöngyvirágtól lombhullásig stb.) ellentétben, ezúttal nagyvonalúan mellőzte a kísérőszöveget Biztosan nem gondolta, hogy olyan magamfajta fránya urbánusok is megnézik a filmet akik még a naphalevő gyurgyalagot sem tudják megkülönböztetni a keselycsőrű nyaktekercstől. Az efajta filmeknek a képi gyönyörködtetés mellett nem csekély ismeretterjesztő feladatuk is van. Forgalmazó cégünk, a MOKÉP, törődhetett volna ezzel, ha már a művész feledékeny volt. Egyszavas feliratokkal jelezhették volna, mihez van szerencsénk, ha előbukkan a vásznon egy-egy aszfalton viszonylag ritka jószág. Szégyell- ték megkérdezni a szerzőt? Vagy pályázatot terveznek „Láp- szakértő kerestetik” címmel? (sz) 140 millió forint a Művelt Nép könyvforgalma Száznegyvenmillió forint körüli forgalmat mutat az elmúlt tizenkét hónap statisztikája a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál, amely egy évvel ezelőtt alakult meg az üzemi könyvterjesztés első számú gazdájaként Jelenleg 65 boltjuk működik a fővárosban, az ország különböző vidékein. Elsősorban a megyei és a járási székhelyeken. Csaknem ötezerre tehető azoknak az üzemi könyvbizományosoknak a száma, akik a dolgozók körében az írásos kultúra terjesztőinek derékhadát jelentik. Munkájuknak köszönhető a vállalat forgalmának mintegy 60—65 százalékai 46: — A munkájának van valami köze a katonai erőfeszítésekhez? — A honvédelemhez — javította ki mellesleg Borkov. — A legszorosabban összefügg vele. Ezután Antikvárius javasolta, hogy röviden beszéljen az életéről. Borkov életrajza nem túl hosszú, az egész előadás öt percig tartott. Ismét kérdések következtek. — Ismeri kutatóintézetük munkáját összefüggéseiben is? — Igen. — Vidéken vannak-e létesítményeik? — Van néhány. — Van alkalma ott járni? Kiküldetésben? — Elég gyakran. Évente öt- ször-hatszor. — Intézményeik rendje szigorú? Ki- és belépésnél motoznak? — Ugyan, hova gondol! Természetesen nem. — Hozzá tud férni szigorúan bizalmas iratokhoz? — Igen. Kitűnő! Antikvárius olyasfajta örömet kezdett érezni, amilyet csak nagyon nagy siker okoz. Ám ekkor feltett egy kérdést, amely alaposan elrontotta hangulatát. És nemcsak a hangulatát. Ezt a pillanatot fordulópontnak lehet tekinteni az események fejlődésében. — Miért nem akar kapcsolatban állni Nyikolaj Nyikolaje- viccsel? Antikvárius csak úgy mellesleg érdeklődött erről, kikapcsolódásként. Borkov először válaszolt terjedelmesen és amit mondott, valósággal búskomorrá s gyanakvóvá tette Antikváriust. — Nagyon veszélyes a játék vele — mondta Borkov meggyőződéssel, mint aki jól átgondolta az egészet. — Először is valutaüzér. Ezt biztosan tudom, mert magam is vettem tőle. Amikor a brüsszeli útra kijelöltek, dollárt kerestem, összehozni. Tanulságos látogatás a főiskolán Jaltát és Szimferopolt helikopterjárat köti össze, amely 10 utasát 30 perc alatt szállítja egyik városból a másikba. Aki autóbuszon akar utazni, vagy trolibuszon, a 94 kilométer távolságot a korszerű, 1961-ben épült autósztrádán is megteheti. Mi az Inturiszt autóbuszán értünk Szimferopolba. A testvérvárosban Mihail Vaszilje- vics Repkin, a városi pártbizottság első titkára vette át az ide- A Márványpalota egy részlete. 1911-ben n. Miklós, az utolsó genvezetést. Olyan érzésünk orosz cár építtette. Itt tartották 1945. februárjában a híres jaltai volt, mintha Kecskeméten jár- konferenciát, ahol a három nagyhatalom: a Szovjetunió az Egyebusz ablakából mindenütt fel- sult Allamok « AnS,la vczeÍ01 megtárgyaltak a háború sikeres szedett útburkolatot láttunk, befejezésének tennivalóit, cs megegyeztek Európa későbbi sorsára Itt is most fektetik a gázveze- vonatkozóan is. téket. sum iiffirow A 230 ezer lakosú város a Szálgir folyó partján terül el. A folyó tavasszal sebes, bő vizű. Ilyenkor nyáron már csermellyé szelídül. Az 1784-ben kelt alapítólevél szerint Szimferopol hasznos város, címere kaptár méhekkel és a felirattal: Hasznos. A hajdani tatár település helyén emelt metropolisz ma is méltó címeréhez. Több mint száz iparvállalata bizonyíték erre. Ezenkívül több kutatóintézet működik a városban. Igazi kulturális központ, számos ilyen jellegű intézettel. A. város egyik büszkeségét, a mezőgazdasági főiskolát is meglátogattuk. Jakov Ivanovics Rá- zánov igaz barátsággal, szeretet- fel fogadott bennünket Az ősz hajú, rendkívül szívélyes rektor a Szovjetunió veteránja, részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. — A szovjet kormány elsőrendű feladatának tartja a mezőgazdaság fejlesztését s ezért jelentős beruházásokat valósít meg, hogy ez a népgazdasági ág korszerűsödjön, növelje termelékenységét — hangoztatta üdvözlő beszédében. A tengerpart egyik festői része, a Fecskefészekkel. tak Nyikolaj Nyikolajevl ocsel és ó gyorsan szerzett nekem kétszázat... Most pedig vadásznak a valutaüzérekre az állambiztonsági szervek is és a pénzügyiek is... Érti ugye, hogy mit jelent ez? Antikváriusnak elállt a lélegzete, mintha elkapták volna a torkát. A nyugodt beszélgetés, a gondolatok logikus egymásbafű- zése eddig olyan hangulatot teremtettek, amit derűsnek is lehetett nevezni. Aztán hirtelen úgy összekeveredett minden az Antikvárius fejében, mintha kitéptek volna onnan egy tartócsavart. Ügy tűnt, nem jól hallotta. — Nyikolaj Nyikolajevics dollárt adott önnek? — Igen, kétszázat. — Előre tudott az ön brüsz- szeli útjáról? — Igen. Antikvárius levette a szemüvegét, szemét eltakarta a tenyerével, mintha bántaná a csillár fénye. — ön nem tudott erről? — kérdezte halkan Borkov. Antikvárius hallgatott. Ügy látszott megfeledkezett a jelenlétéről. — Nekem nem tetszenek az ilyen véletlenek — szólt Borkov. Antikvárius nem felelt. Mint a sakkozó, aki fejből tábla nélkül felidézi a lejátszott partit, úgy gondolta végig újra megismerkedése történetét Nyikoláj Nyikolajevics Kazinnal. Borkov szavai teljesen váratlanul érték, Kazin kétszínűségét bizonyították és Antikváriust az elé a kellemetlen feladat elé állították, hogy dönteni kellett: ki ez a ravasz öreg? És kicsoda Borkov mérnök? Amikor Antikvárius azt a feladatot adta, hogy keresse meg Borkovot és szerezzen be róla Információkat, Nyikoláj Nyikolajevics semmivel sem árulta el, hogy már ismeri ezt az embert. Csak nagyon gyakorlott hazudó képes ilyen játékot folytatni. Ki bogozta össze a szálakat? Mi van itt? Szándékosság, vagy a körülmények, véletlenek ösz- szejátszása? Ha ez a minden képzeletet felülmúló, de az életben nem is olyan ritka véletlen műve, akkor Nyikolaj Nyikolajevics hallgatását könnyen meg lehet magyarázni: fel akarta verni a saját árát. A másik feltételezés félelmetes: valamelyik a kettő közül, Kazin, vagy Borkov, gondosan kidolgozott terv alapján cselekszik. — Feltehetek önnek egy kérdést? (Folytatása következik.) A főiskola körül egy égési kis városrész alakult ki. Korszerű lakóépületek emelkednek ki a szőlőskertekből, a tanárok, nevelők részére. Szociális, kulturális létesítmények is épültek. A diákszálló 1200 személyes. Ezer diák tanul a nappali, 1300 a levelező és ugyanennyi a különböző továbbképző tanfolya- A főiskolához 500 hektár szőlő és 100 hektár gyümölcsös tartozik, ezenkívül jelentős területen vetnek egyéb növénykultúrákat is. A diákok gyakorlati munkán vesznek részt, ők művelik az említett területet. Ha végeznek, szőlész, kertagronómusi, valamint agronómus közgazdászi képesítést kapnak. A főiskola igazi tudományos központ A Szovjetunió minden részéből jönnek ide tapasztalatcserére, de a szocialista országok tudományos kutatói is gyakori vendégek itt — Jó a kapcsolat a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskolával, tavaly 12 budapesti diák volt nálunk gyakorlaton, tőlünk ugyanennyien mennek az idén önökhöz, — tájékoztatott bennünket Razanov elvtárs. A főiskola diákjai a legkorszerűbb szőlő- és gyümölcstermesztési módszereket tanulják meg a gyakorlatban. A magyar csoportnak nagyon tetszett a főiskola gazdasága. Számos kérdést adtak fel. Valamennyiük véleményét fejezte ki Kriván Péter, a jánoshalmi tsz-közi vállalkozás főkertésze: — Kár, hogy ilyen rövid időt töltünk csak itt, szívesen tanulmányoznánk napokig az itteni módszereket. Razanov elvtárs erre mosolyogva jegyezte meg: — Bárkit szívesen látunk hosszabb időre is. (Folytatjuk) Kereskedő Sándor
