Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

I

IMI. Július J, szombat

5. oldal

dÜÜ

MTI11 titxmjar

TL t^T1-T

Irma, te édes

Kezdjük azzal, ami jó:

Kernek színészek, üde. mulatságos és fordulatos történet, kitűnő rendezés. Csípős, bár a jóízlés határain belül maradó pikantéria, érzelemre ható, bár • könnyes pillanatokat mindig jótékony humorral megelőző mese...

A jó ég tudja, hogyan volt mersze valakinek ebből háromórás filmet csinálni. Pedig bombasiker lett. Ebben a pokoli kánikulában ott ül a kecskeméti közönség estéről estére két héten át a szellőződen moziban, dupla helyárral! És nem is bánja. őszintén szólva én sem bántam meg. Emlékezni fogok erre a filmre, mint ahogy Billy Wilder amerikai rendező nálunk játszott többi filmjére is: A legénylakásra, A vád tanújára, és a Van, aki forrón szereti-re. Bár meglehet, hogy az utóbbi leginkább Marylin Monroe miatt annyira emlékezetes.

Miről szól a film? Kedves kis buta történet. A párizsi nagy vásárcsarnok mellett a rossz lányok forgalmas utcájába betéved egy férfi, aki kezdetben alig-alig férfi, sokkal inkább angyal (nem a Roger Moore féle, hanem a Pu ti fámé elől eliszko- ló Mózesre hasonlít.) Pedig rendőr a lelkem, csakhogy eddig mindig a gyerekekre vigyázott a parkban.

S ez a fiúangyal, találkozik Irmával, az édessel, a rossz lányok utcájának üdvösikéjével, aki valóságos emberbaráti intézmény, hiszen meggyőződésből szolgálja a férfinem boldogságvágyát. De ennek dacára megőrizte lelki ártatlanságát olyannyira» hogy halvány fogalma sincs a másik világról, a társadalom által elfogadott erkölcsi rendről!

Hogyan kerülhetnének ők ketten össze? Ügy, hogy a fiút sürgősen kirúgják a rendőrségtől, ezután még jámbor természete ellenére ripityára veri Irma selyemfiúját, s ezzel ő lesz a lány elismert párja.

A fiú persze szeretné Irmát „kiemelni szociális környezetéből”, de a lány felháborodik: Mit gondolnának róla a „szaktársnők”, ha nem tudná eltartani a párját. Ezzel kezdődik a konfliktus, bár bonyodalom volt eddig is bőven. A fiú furfangos megoldást eszel ki, álruhát, ál- szakállt ölt és mint gazdag angol lord pénzeli Irmát, az édest, hogy ne kelljen neki „dolgoznia” más férfiakkal. De honnan veszi a pénzt egy kirúgott rendőr? Hajnalonként a vásárcsarnokban trógerol.

Ugye megható? A tetejében nem is sikerül a csel, hiszen akkor rövid volna a film. de a végén minden rendbejöm, Irma gyereket szül a fiúnak az esküvőjükön a templomban, s az ifjú férjet ismét visszaveszik rendőrnek.

Kérem szépen, én rtt csú fölöd tam. Ezt láttam, pedig nem volt rossz a film. Az ember el- csodálozik, mekkora bravúr ebből az anyagból, ilyen filmet csinálni. Nagyon kell tudni hozzá a mesterség minden csinját- binját. Ezért nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is az Irma, te édes.

És főképp kitűnő színészek kellenek a mutatványhoz. Olyanok, mint a rendkívül rokonszenves Jack Lemmon és főképp, és mindenekelőtt a szép, bájos, csodálatos Shirley Mac- Laine. Irma szerepe, szánté jutalomjáték. Nálunk színpadon Psota Irén játszotta. Másképp, más felfogásban, ám szintén emlékezetesen.

De nem hiszem, hogy ezt a

történetet rossz színészekkel, rossz rendezővel egyáltalán elő lehetne adni.

M. L.

„Elsősorban iskolám dicsősége...“

Üjsághfr: „Bács-Kiskun megyéből az 1967. évi középiskolai tanulmányi versenyek országos döntőiben megyénkből a kiskun- halasi diákok szerepeltek legeredményesebben. A legnagyobb sikert közöttük Tiborszky Péter, a Kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium IV. osztályos tanulója érte el, aki huszonöt induló között angol nyelvből vívta ki az országos elsőséget.*»

— Peti? Vagy odahaza, vagy az iskolában van — mondták Halason, a városi KlSZ-bizott- ságon. — Mi is büszkék vagyunk eredményére, és Bús Mária, Mácsai Anikó, Fodor Ilona helytállására. Hogy milyen fiatalember Tiborszky Péter? Szerény, csendes, jó modorú, intelligens diák.

Fényképész műterem az Eötvös utcában. A mama éppen filmet hív elő a sötétkamré- ban, de amikor megtudja jövetelünk célját, szívesen fogad:

— Azt hiszem, minden anya elfogult egy kicsit, ha gyermekéről van szó. Lehet, hogy én is ... De nyugodtan mondom: Soha, egyetlen édesanyának nem kívánok jóravalóbb gyereket, mint az én Péter fiam. Pici kora óta egyedül nevelem, s nekem mindig csak örömre adott okot.

A gimnáziumban nincs benn

Szilágyi Ferenc, Péter angol nyelvtanára, de annyit megtudok, hogy riportunk hősének több babért hozott a tanulmányi verseny, mint az érettségi. Négyes rendű lett.

Farmernadrágos, kockás in- ges, szőke, kék szemű fiú nyit ajtót

— A barátom, Nagy Lajos — mutatja be a másik fiút. — Éppen a gyulai eseményeket vi- tatgatjuk — teszi hozzá.

Gitárok, zongora, könyvek, a falon érdekes művészfotók, festmények, grafikák.

Hamar megtudom: a könyvek a zsebpénzből gyűltek így össze a szekrényekben, a gitárokat saját kezűleg készítették, s a zenekar repertoárján is saját zenéjű, szövegű, hangsze- relésű szerzemények szerepelnek. A fotók, festmények, grafikák, karikatúrák szintén Péter alkotásai.

— Sokat zenélnék?

— Eléggé. De nem teher. Hét

Alföldi Színjátszó Napok Kecskeméten

A műkedvelő színjátszó mozgalom néhány éve alábbhagyott. Több rosszat, mint jót mondtak az öntevékeny együttesekről és sokan hajlottak ahra a véleményre, hogy a televízió, a mozi térhódításának korában elavult ez a népművelési forma. Valami igazság volt is ebben az okfejtésben és mellette szóltak a tények is.

A válság azonban alighanem szűnőben van és a megújhodott műkedvelő színjátszásban még sok örömüket lelik majd a résztvevők, nézők egyaránt. Talán kevesebb csoport rrlűködik a jövőben, mint azelőtt, de számíthatnak a közönség érdeklődésére továbbra is, ha lépést tartanak a követélményekkel,

elhagyják a felszínes naturalizmust és tanulnak a hivatásos színházak fejlődéséből.

Éppen ennek az újnak a segítésében, kikísérletezésében hasznos a legújabb kecskeméti kezdeményezés. Hasznos, mert a városi művelődésügy vezetői idejekorán, épp a fellendülés időszakában határozták el, hogy megrendezik az Alföldi Színjátszó Napokat. A kezdeményezést támogatja a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Népművelési Tanácsadó is. Fórumot teremtenek ezzel Kecskeméten a Duna—Tisza közi legjobb együtteseknek és ugyanakkor szórakozást, színházat adnak éppen a nyári időszakban a megyeszékhely lakosságának.

Az Alföldi Színjátszó Napokat augusztus 24—28. között rendezik meg az idén. Részt vesz rajta a jugoszláviai Ma- gyarkanizsa amatőrszínházának együttese is, a vajdasági Tiszai Játékokon nagydíjat nyert produkciójukkal, egy rendkívül érdekes komédiával, amelynek Dilivár a címe.

A Kecskeméti Városi Tanács úgy tervezi, hogy az Alföldi Színjátszó Napokat siker esetén ezentúl minden esztendőben megrendezik, s ezzel méltán tarthatnak majd számot országos érdeklődésre is.

H. N.

végén a tompái ifjúsági klubba járunk, s nem nehéz cipelni a hangszereket. Mi úgy látjuk, tetszik a zenénk. Nyaranként az ifjúsági építőtáborokat keressük fel, az idén is szerepel ez a programunkban. Nyári hobbynk ezenkívül az úszás!

— S mik azok a gyulai 'események?

— Részt vettünk — mondja Péter, a zenekarvezető —, az Erkel Diákünnepségeken. Bronzérmet szereztünk a tánczenekarok között. Egyébként az országos táncdalfesztiválra is beneveztünk —, szintén saját szerzeményekkel.

Kötetlenül csapong ideoda a beszélgetés témája, de lassan mégis kialakul előttem egy frissen maturált, mai fiatalember vonzó portréja. Mosolyogva mondja:

— Lehet, hogy egyes felnőttek túlzott jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az átlagosnál kissé hosszabb az én és más hozzám hasonló fiúnak a haja. De szerintem az a lényeg, hogy mi van a haj alatt, a fejben, s milyen a viselkedésünk. Higgye el, minket nagyon is érdekel, mi történik a világban, és sokan vannak köztünk, akik például az első szóra elmennének Vietnamba az amerikaiak ellen harcolni. És nem kalandvágyból. Az egyik pol-beat számunk éppen erről szól. Aztán érdekel bennünket a tudomány, a művészet, az irodalom, s még nagyon sok minden.

Most az érettségi kerül szóba. Mondja: Habár mások többet vártak tőle, ő reálisnak tartja a jórendűséget. S az országos elsőséget angol nyelvből?

— Nem tudom... De az biztos, hogy a legtöbbet iskolámnak, tanáraimnak köszönhetem. Csak az ő segítségükkel juthattam el idáig, eredményem iskolám dicsősége elsősorban. És édesanyámé, aki mindent megtett azért, hogy nyugodtan tanulhassak.

Péter most a Közgazdaság- tudományi Egyetemre készül, a nemzetközi ismeretek szakra. Az angol mellett orosz, német, francia és spanyol nyelv tudását akarja elsősorban gyarapítani. Zene, olvasás, tanulás, úszkálás a nyári programja. És július második felében két feledhetetlennek ígérkező hét Moszkvában, Leningrádban, amit az országos elsőségért jutalomból kapott...

B. Gy.

41.

... A nő a holmiját tartja a kezében.

... Az ágy mellett a zavart Borkov, mellette a kócoshajú, nő, és két egyenruhás rendőr.

... Borkov és Philippe. Borkov pénzt számol.

... Brüsszeli utca, szép napos idő. Philippe, a főpincér és Borkov a járdán, egymás mellett. Philippe egyenesen a lencsébe néz, Borkov a kísérője felé fordulva beszél, éppen átnyújt neki egy nagyobb csomagot. Megviseltnek és zavartnak látszik.

... Ugyanaz a kép, de már Philippe tartja a csomagot. Kis fyhér borítékot ad át Borkov- nak. Igyekszik észrevétlenül tenni, ■ de jól látható a mozdulat.

... És végül az utolsó, — Borkov szolgálati igazolványának méretre azonos nagyságú fényképe.

— Igen-e-en... — szólalt

meg Borkov. összeszedve a képeket. — Először a markomba nyomta a dollárokat, most pedig Brüsszellel zsarol. Messziről kezdte...

Koka már végleg magához tért. Visszanyerte magabiztosságát.

— Ne beszéljen zöldségeket — jegyezte meg lenézően. — Nem én kerestem magát, maga talált meg engem, amikor valutára volt szüksége. Hamarabb lehet magát gyanúsítani az előre megfontolt szándékkal, mint engem.

— Honnan vannak hát a fényképek?

— Az más kérdés.

— Ne higgye, hogy most léptem le a falvédőről. Ilyen véletlenek nincsenek. Tehát ellátott dollárral, azután mindenesetre jelentette oda, nyugattá, hog" utazik egy megfelelő pali. lg? volt?

Csak most, amikor Borkov mii »dénáron az előkészített zsarolást emlegette, most oszlott el Koka gyanúja Borkovval

szemben. Megkönnyebülve érezte, hogy nem táplál már olyan zavaros bizalmatlanságot iránta, mint addig.

— Azzal, hogy maga tényleg pali, egyetértek. A többi hülyeség — felelte hidegen.

— Kitől kapta a fényképeket?

— kérdezte ismét Borkov, de már halk, fáradt hangon.

— Nézd csak, mit nem akar!

— Koka valósággal felvidult. Ügy tűnt, valamiféle együttérzés ébred benne Borkor iránt. — Nem gondolta még meg a Lubjankára vitelt?

— Megvárja az magát úgyis

— válaszolt komoran Borkov.

— Magát is.

— Valószínűleg. De belefáradtam a vitába. Fejezzük be.

— Én már a kezdet kezdetén azt akartam, hogy minél gyorsabban megegyezz9nk. De magának ambíciói vannak... — Koka mintha mentegetődzött volna. — A javallatomat hallotta. Tessék, maga következik.

— Pontosabban mi ércHfcli magát az én munkámból.

— Minden, amin dolgozik.

— Írásos jelentést kell adni?

— Igen.

— És átadni magának?

— Ügy van.

Borkov az asztalra csapott.

— Nem megy.

— Miért? — csodálkozott Koka.

— Én nem akarok tovább semmilyen kapcsolatot sem fenntartani magával.

— Aztán miért nem?

— Maga valutaűzér és pénz- hamisító. Ráadásul még kém is. Túlságosan sok ez egy embernek. Magát nagyon könnyen leleplezik.

Másodszor volt alkalma Kokénak értékelni partnere megfontoltságát és csodálkozni azon, hogy ez a fiatal emberekre oly ritkán jellemző tulajdonság hogyan fér össze Bor- kovban a könnyelműséggel.

— Honnan vette egyszeriben ezt a pedantériát? — adta a sértődöttet. — Nem mindegy magának?-» Ha már valakinek információkat kell adnom, akkor jobbnak tartom, hogy olyan emberhez legyek kötve, aki nincs a rendőrség szeme előtt.

— Ugyan, ugyan! Tiszta vagyok, kívül állok minden gyanún ebből a szempontból.

— Ezt nehéz lenne megmondani. Lehet, hogy magát már régen figyelik. Egyszóval, nem akarom.

— No, ez már csak szeszély — Koka megrándította a vállát.

— Hogy-hogy, nem érti? — kiáltott fel dühösen Borkov. — Mi ez. véleménye szerint? Játék? Vagy tényleg aggkori elmegyengeségben szenved? Sajnos, már így is elég gyakran feltűntem a röppályáján.

— Egyik ügynek a másikhoz semmi köze — bizonygatta Koka.

— Nem, még egyszer mondom, semmi közöm magához.

Bárhogy igyejfezett Koka, Borkov hajthatatlannak bizonyult. Abba ugyan belement, hogy megadja a Kokát érdeklő információkat, de határozottan megtagadta, hogy a jövőben bármiféle kapcsolatot tartson fenn vele. Koka javasolta, hogy közvetítő útján tartsák a kapcsolatot (Kondrat Akulovra gondolt), de ez a változat sem felelt meg Borkovnak.

A helyzet tovább bonyolódott, amikor a beszélgetés vége- felé a kétségektől gyötefrt Borkov arra terelte a szót, amit Koka a főnökének a horgászaton felhatalmazásként emleget- tett. Bizonyítékot követelt, hogy Koka tényleg külf#di hírszerzőkkel van kapcsolatban. Az öreg megpróbált ellenkezni: Miféle bizonyítékokra van szüksége még, hiszen ott fekszenek előtte a fényképek. De Borkov megmakacsolta magát és azt mondta, ha meg akarják vásárolni, akkor vegye meg a gazett ne pedig a viszonteladó.

(Folytatása következik.)