Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

4. oldal 1967. július 30. vasárnap Okosabb lei fent,,. A sors — no meg növekvő életéveim ■— jóvoltából a napokban hozzájutottam a Fre- nolon-hoz címzett gyógyszerhez. Minded­dig azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Halmazállapotát'tekint- ve azután az előbbi fo­gyasztási mód mellett döntöttem. Előzőleg azonban tanulmányoz­ni kezdtem a csatolt használati utasítást. (Legalább tudjam, mi­féle elixir az, amely féltve őrzött egészsége­met óvja!) Mindenekelőtt kide­rült a kis aranyosról, hogy neurolepticus ha­tású phenothiazin szár­mazék. (Kedves, hogy családi kapcsolatait is közlik velem.) Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy — minden ellenkező hí­resztelés dacára — the- rápiás indexe kedve­zőbb a chlorpromazin- nál, toxicitása kisebb, neurosedatív effectusa pedig ... erősebb. Gondolom, mindezt megnyugtatásul szán­ták a derék „narráto­rok”, rajtam azonban addigra már oly mér­vű hipertónia vett erőt (hogy én is stílusosan fejezzem ki magam), ami a sokévi átlagot approximative ha­józta. Cselesen belekukkan­tottam a „javallata” rovatba is, mondván: most végre megtudom, miféle titkos nyava­lyákban leledzem. Effé­léket olvastam: schi- zophenia paranoid, oligophrenia izgalmi állapotaiban, jobban mondva cerebrovascu- laris insufficientia ese­tén indokolt az alkal­mazása. A cerebro- frászkarika mellett döntöttem, ez hangzott a legbehízelgőbben. Bár — jó órában le­gyen mondva — izgal­mi állapotok is a kel­lő gyakoriságban vesz­nek még erőt rajtam! Szó esett még az is­mertetőben a psyho- moloros hyperactivi- tásról is, efelől azon­Nyitott szemmel a Batthyány utcán ban teljesen nyugodt vagyok, hiszen sem KKESZ-vízsgával, sem jogosítvánnyal nem rendelkezem; soha éle­temben sem robbanó-, sem psychomotort nem vezettem. Végezetül tudomásul vettem, hogy a gyógy­szer mellékhatásaként a parkinsonoid syndro- ma jelentkezhet. Üssv kő, a fő, hogy végre tisztában vagyok be­tegségem mibenlétével — szóltam magamhoz. Bevettem két neuro­lepticus phenothiazin izármazékot, és rágyúj­tottam egy Kossuthra. Most már csak jöjjön az a búval bélelt syndroma, ha van ne­ki mersze! — jóba — — Hogyne, kérem, hozom.. •. Hozott is két papírt. Az egyik szerint a tanács vb kereskedel­mi osztálya a lakás ablakának üzletajtóvá alakítása engedélye­zésétől tette függővé a trafik- nyitást^ A másikon ez áll: .. szíveskedjék osztályunkhoz építési engedély iránt folya­modni.” Szó, ami szó. hamarosan vita kerekedik a hivatal képviselője és a trafikos között, aki sza­bálysértést követett el. Nemcsak az engedély nélkül üzletalakí­tással. Hanem, többek között azzal is, hogy a trafikba vezető lépcsők magassága hat centivel haladja meg az előírás sze­rinti legmagasabbat S ezúttal — sétánkon először — a mű­szaki előadó is feljegyzést ké­szít A tőszomszédban, a »-es számú portán, magas deszkake­rítés. Szinte kibukik a járdára, mert csak az oszlop alja rögzí­ti. Egy erősebb széllökés kell, és kid®. S akkor jaj az éppen arra haladó gyalogosnak! Amint oda érünk, éppen akkor csukja be maga után a kaput egy idősebb ember. S akkor zutty! — egy szál desjdka vágódott haj­szál híján a lábamra. — Ki itt a házigazda? — tu­dakoljuk már a rossz kerítésen túL — V. Nagy Józsefeié, de most a szőlőiben van — hangzik az udvaron tartózkodó néni vála­sza. — Tudják, hogy ez a kerítés nagyon veszélyes? — Hogyne kérem, már tavasz óta meg akarjuk csináltatni, de nem találunk mestert aki el­vállalná. : . Az udvari, ódon épület alig­hanem százesztendős is elmúlt már. Toldalék® azonban egé­szen új. Frissen vakolt, sárgá­ra festett falak, piros cserép a tetőn. — A fiú alszik ott. a kam­rában, mellette a másik helyi­séget a kislánynak alakítottuk ki napszámos segítségével. Hadd legyen neki is külön helye... — magyarázza a néni. Ütitársam azonban figyelmeztet: Szabály­szegés ez, lakáskialakítás en­gedély nélkül. Olyan okoskodás szülte, hogy ha szanálásra ke­iül ez az öreg ház, kártalaní­tásként több lakásra tarthassa­nak igényt. Vigyázat, kedves tulajdonos, ez aligha járható út! A Honved utcába is betér­ni már nem volt célunk. S hogy a 22-s portára mégis beléptünk, az előbbi udvarban látott, s a Honvéd utcai portához tartozó melléképületek omladozó falai miatt tettük. Am az itt tapasz­taltakról csak ennyit: hasznos lenne, ha az illetékes egész- séeügyi szervek is megtekinte­nék ezt az udvart. Mert például légyseregek lepte két fedetlen szemétdomb veszélyt rejt az emberre mindenütt, de itt. a Leninváros tövében látványnak is különösképpen kiáltó. Perny Irén Sok szép doboz, de még több keSlene Amilyen a ház, olyan a gazdája — tartja a közmondás. S a sok igazságot tömörítő megállapítás bővíthető: amilyen a város, olyanok a lakói. Pusz­tán a külcsínből is sok min­denre lehet következtetni. El­sősorban a ház gazdájának, la­kóinak, a város polgárainak rendszeretetére. S bár a rendet szerető ember elsősorban ön­magát szolgálja ezzel a jó tulaj­donsággal, nem közömbös, szá­mára az sem. hogy más hogyan ítéli meg őt, például a város­ba látogató, vagy az azon át­utazó vendég. Ilyen célzatú nézelődésre ke­rekedtünk fel a Batthyány utcá­ba Fejes Sándorral, a városi tanács vb építési-közlekedési osztálya műszaki előadójával. Kérem, tartsanak velünk. Iga­zán nyitott szemmel végigha­ladni itt — talán nem is lesz olyan unalmas. • A tisztasággal — agy tűnik — nincs baj —, állapít­juk meg a járdákat szemlélve már az utca elején, az IBUSZ- kirendeltség előtt. — Lám mit tesz a tatarozás! — mutat útitársam a túlsó ol­dali 6-os számú házra. — Ezt az épületet egy évvel ezelőtt kölcsön felvételével hozatta rendbe a gazdája. S ugye, mi­lyen szépen érvényesül az épü­let műemlékjellege? Milyen más lenne az utca képe, ha valamennyi... De lám ez is, az ötös számú. Fehér, fröcskölt fal. sötétszürke lábazat. A ta­tarozás módja szerényebb, mint a túlsó oldali, de üde színfolt. Távolabb viszont ezen, s a túlsó oldalon is szinte vala­mennyi épület lábazata egy­másfél méter magasságig ütött- kopott. — Ezen a szépséghibán, még olcsón lehetne segítem. Az elő­relátás ezt diktálná. Mert a ko­pás gyorsan terjed, s ha mir a ház állagát kell óvni, az már sokkal költségesebb — jegyzi meg Fejes Sándor a 15-ös szá­mú házra mutatva. Igaz is, jut eszembe, pár éve a városi tanács vb képvi­seletében tapasztalatszerzés cél­jából küldöttség járt Pécsett. Az ottani községgazdálkodási vállalat sortatarozási módszerét tanulmányozták, s nagyon fel­lelkesülten tértek vissza. Mert példaadónak találták a mód­szert: maiteres kocsival végig vonul az utcán néhány kőmű­ves szakmunkás, akik meglepő gyorsasággal tüntetik el az épü­letek szépséghibáit. Vajon nem lenne-e időszerű és hálás dolog hasonló „rohambrigádot” nálunk is létrehozni? Akár csak vala­mely ktsz-nél, amelynek profil­jába illik? Ugyan itt ki lehet a gazda? — vetődik fel a kérdés, miköz­ben a 19-es számú házat szem­léljük. Mert ezt bizony megvi­selte az idő, kilógnak belőle a téglák. És a kaput sem lehet veszélytelenül kinyitni. Köny- nyen fejbe kólinthatja a belé­pőt a szinte lelógó vakolat. A kíváncsiság ösztönzött bennün­ket. s a ház udvarába léptünk, ahol hamarosan kiderült: a gaz­da az IKV, ám az is, hogy a la­kók között akadnak különbsé­gek. Míg az udvari — aligha­nem szükséglakások — kívülről is magukon viselik a bennük élők rendszeretetének nyomait, nem mondható el ez az utcai lakásról. A hajdan fehér veran­dán például katlan, melynek csöve ugyancsak befüstölte a meszelt falat... A 33. számú ház lehúzott ab­lak- és üzletaj tóredőnyei, mint bezárult szemek — szomorú, elárvult hangulatot kölcsönöz­nek a lábazat felett ugyancsak megkopott épületnek. — Lakatlan ház. de úgy tu­dom, gazdája Kecskeméten él... Ez bizony kontraszt: sok ezer lakásigénylő egyfelől, másfelől üresen álló ház... — jegyzi meg útitársam. Átellenben. a fodrászat előtt fehérköpenyes mester lo­csolja a járdát. Egy kis fel- üdítés a nagy hőségben; A szomszédos üzlethelyiségben kő­művesek dolgoznak, vidáman fű- työrészve. A lendnvárosd ABC- áruház megnyitásakor megszűnt az itteni önkiszolgáló bolt. he­lyén tejivót alakítanak ki. Di­cséretes ötlet! Bizonyára há­lásan fogadják majd a regge­lizni betérő környékbeliek. — Menjünk csak vissza a páiatíiai oldalra — indítvá­nyozza Fejes Sándor. — Nem értem, hogyan nyithatott ki az a trafik, hiszen nem adtuk meg rá az építési engedélyt. — Mikor nyitottak? — kér­dezzük odabenn. — Két hete — így a tulajdo­nos. — Lenne olyan kedves meg­mutatni az építési engedélyt. — Ennyi fajta doboz készül nálunk — mutatja Bozóky Er­zsébet, a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat dolgozója. A választék valóban bőséges, és különösen szép az a díszgyertya- doboz, amit a kezében tart. Szovjet exportra készül, a gyertya mintája és a doboz felirata is a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulóját idézi. Az idén 1200 tonna faltkartont — több színnyomású dobozt — gyárt az iparnak a vállalat. Az igények azonban ma még messze túlszárnyalják a három faltkartongyártással foglalkozó hazai nyomda termelését. Ezért jelentős devizamegtakarítást is eredményez a csomagolóanyagot termelő üzemek kapacitásának a bővítése. A megyei nyomda jövőre már 2000 tonna kartont gyárthat, mivel ez évben 13 millió forintot költ gépesítésre. Az új gépek egyike, a nyugatról vásárolt automata dobozformázó — szaknyelven: stancoló — már megkezdte a próbaüzemelést. Ké­pünkön az osztrák szerelő magyarázza a nyomda fiatal gépmes­tereinek az automata kezelését. A Balaton közepén Vitorlázók suhannak el hajói­kon amellett a kutatóállomás mellett, amelyet a Vízgazdálko­dási Tudományos Kutató Inté­zet létesített öt éve a Balaton közepén. A Balatonszemes előtt levő állomás automata műszerei segítségével hidrológiai, hidrau­likai, kémiai és meteorológiai megfigyeléseket végeznek a ku­tatók. Képeink a vízi laboratórium­mal ismertetik meg az olvasót. Bal oldalt: Ez a különös gra­fikon a víz hullámzását utá­nozza. Az alsó képen: Mennyi csapadék hullott a tóba?

Next

/
Oldalképek
Tartalom