Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

1961. július 26. szerda 5. oldal Nem lesz hiány iskolaszerekben Ifjú és (még ifjabb) öregdiá-1 pírból nem lesz hiány. írón, kok szívesen feledkeznek meg | golyóstoll is többféle színben és a tartós kánikulában a csak röpke hónappal ezelőtt ottha­gyott iskolapadokról. Pedig már a küszöbön áll — ha nem is ősz, de legalábbis az új tanév. Ezt erősítette meg Varga And­rás, a PIÉRT kecskeméti lera- katának vezetője is. — Jóformán még véget sem ért az 1966—67-es tanév, vál­lalatunk már „benne él” az el­következőben. A nagyobb pa­pírboltokba — elsősorban a já­rási székhelyeken levőkbe — már június végén és július ele­jén eljuttattuk az iskolai cik­keket, tanszereket. Napjainkban tehát már javában tart a fel­készülés. — Szóljunk néhány szót erről a bizonyára próbára tevő fel­adatról. — A füzeteket a jól bevált gyakorlat szerint, osztályonkén­ti „bontásban” előre csomagol­juk. Az egyéb tanszerek pedig külön, egyéni szükséglet szerint vásárolhatók. Az érdekelteket — szülőket és tanulókat — hir­detményekben hívtuk fel, de ezúton ist kérjük: a lehetőség szerint jó előre gondoskodjanak a tanszerekről. Ezzel a boltokat is tehermentesítik, elkerülve így a felesleges torlódást. — Milyenek a kilátások: lesz elegendő tanszer? — Füzetből és csomagolópa­A jugosziáv műsora IV SZERDA 15.15: Tour de France. Kerékpár- verseny. — 17.00: Hírek. — 17.05: Bábjáték. — 17.25: Expedíció. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv- újdonságok. — 18.15: Ezer miért. — 19.00: Riportműsor. — 19.30: A tv postája. — 19.54: Hirdetések. = 20.38: Filmomnibusz. minőségben, bőven van raktá­ron. A valaha hiánycikknek szá­mító rajztáblákból ésvalameny- nyi iskolai faáruból (vonalzó, tolltartó) minden igényt ki tu­dunk elégíteni. Rajztáblákból például többféle méretben a tavalyi keresletnél mintegy 8 ezer darabbal több vár vevőre. A gyorsan szennyeződő vászon­táskák helyett most terjedel­mes, nagy befogadóképességű, tetszetős műbőrtáskák kerültek forgalomba, s kaphatók 65—165 forintos áron. Üj cikknek szá­mít a famentes papírból gyár­tott, keretezett rajzlap. — Hogyan halad a boltok „fel töltése”? — Naponta indítunk a szak­árudákba szállítmányokat. A boltoknak eddig csaknem a fe­lét elláttuk már, de a többiek- be is folyamatosan, egyenletes ütemzésben, idejében eljutnak a tanszerek. Egyszóval, bármennyire fájó is erre emlékeztetni a strandok vígan hancúrozó népét: nemso­kára kinyílnak az iskolák ka­pui. S akik majd belépnek raj­ta, komplett felszerelés birtoká­ban foghatnak újból a munká­hoz! J. T. Az új Kuba Giprarybprom Havannában r Uj népművelési évad előtt (Tudósítónktól). Az államigaz­gatás helyi teendői, a gazdasági, kommunális feladatok ellátása mellett a tanácsi munka tekin­télyes része a kulturális élet területén jelentkezik. Hiszen műveltség gyarapításának egyre nagyobb a jelentősége. Érmek egyik feltételét ^teremtettük meg az elmúlt években, amikor köz­ségfejlesztési alapunk terhére kétmillió forintból olyan kul- túrházat létesítettünk, amelyre Csikériánál nagyobb község is büszke lehetne. A kultúrházban kapott helyet a mozi, a 2924 kötetes könyvtár, külön helyisé­get a KISZ-fiatalok és így to­vább. A művelődési otthon költség- vetése az utóbbi évben 90 szá­zalékkal emelkedett, állóeszkö­zeinek értéke pedig 23 száza­lékkal. A kultúrház rendezvé­nyei iránti érdeklődés is gyor­san növekszik. Egy-egy ismeret- terjesztő előadást például átla­gosan negyvenkettőn hallgattak meg. Üzemlátogatást, országjá­rást, kiállítást, háziipari tanfo­lyamot szervezett a művelődési ház. A hat alkalommal rende­zett műsoros táncmulatság több mint 1800 résztvevőt vonzott. A ZSÖRTÖLŐDÍS a filmről a fiatalok részek mérhetetlenül unalmas­ra sikeredtek. A film menthetetlen részei: A történet: Szép szőke fiú érettségi előtt. Szerelmes osz­tálytársnőjébe, a felkapott slá­gercsillagba. A lány ingadozik, de inkább egy atlétatermetű szakállas fiatalember felé. Hő­sünk, hogy imádott ja közelében lehessen, eljár az Illés, meg az ördög tudja még, milyen zene­karok próbáira, fellépéseire. Ilyenkor dandárnyi kortársával együtt jobbra-balra ingatja fe­jét a ritmusra, miközben olyan töprengő arcot vág, mintha Arisztotelész valamelyik tételét akarná megcáfolni. Atyja, anya­gi gondokkal és befolyással ren­delkező író, egyetemre akarja juttatni. A fiú önérzete ezt de­hogyis tűri. Bosszúból beáll szó­lógitárosnak egy üzemi zene­karba azzal a merész tervvel, hogy érettségi után munkás lesz. Egy csinos szakmunkásnő ezen tervet egész lényével tá­mogatná, de a házinéni meg­dorgálja. A finálé nagy öröm­ünnep: A gyári zenekart majd­nem annyira megtapsolja a kö­zönség, mint Illéséket. Ott a pa­pa, ott a mama, a kislány, sőt egy sereg úttörő is. A fiú vi­szont nem árulja el, hogy el- megy-e másnap a felvételi vizs­gára. Lehet, hogy igen, mert még korábban, két pöngetés közt ötösre felelt. Koncz Zsuzsa is. Azért, hogy lássuk, nemcsak a beat-zene érdekli őket. A szerzők mondanivalója: Ha ránk hallgatnak a fiatalok, azt csinálnak, amit akarnak. A cím szerint: Ezek a fiata­lok? Dehogy. Ez a giccs. Sz. J. BANOVICH Tamás és Abody Béla késztetett rovatunk szokott feleimének megváltoztatására. Egyébként ők is meg akartak valamit változtatni. Banovich Tamás, akit elsősorban tánc­filmjeiről ismerünk (például Az életbe táncoltatott leány) — ki tudja, milyen sugallattól vezé­relve — össze akarta házasítani a szórakoztató könnyűzenei film műfaját a magvas monda­ni való jú játékfilmével. Tizenkét magyar beat-sláger alkotta az alappillérzetet, a többit Abody Béla végezte el. Erre a biztos­nak éppen nem nevezhető alap­ra, az „egy sláger — egy erköl­csi tanulság” elvét alkalmazva — felépített egy igen furmá­nyosan dialektikus történetet. Ez lett volna arra hivatva, hogy „helyére tegye” az úgynevezett mai fiatalságot. Mellé tette. MINDENEK előtt a film ér­demi részéről egy keveset: érde­mi résznek a tizenkét sláger fe­le bizonyult, elsősorban Szöré­nyi Levente számai, ötletes, friss tánczene, okosan vegyíti a szokásosnál halkabbra fogott beat-ritmust a sokak szerint di­vatjamúlt dallamossággal. Szö­rényi mint filmszínész is kelle­mes csalódást keltett, éppen az­zal, hogy nem színészkedett. Szerény, rokonszenves muzsi­kusként jelent meg a vásznon, a tavalyi slágerfesztiválon ész­lelhető modorosságát teljesen feledtetve. A MUZSIKA alkotta tehát a film derekasabb részét. Valami­vel halványabb volt a sláger­közti események módszere. Az úgynevezett „életből ellesett’ kétezret is meghaladta a 15 íz­ben szervezett, műsomélküli táncmulatság. Emellett rendsze­resek voltak a gyermek­foglalkozások, klu bősszé jö­vetelek, s a különböző ven­dég színjátszó csoportok szerep­lése is szórakozást, hasznos idő­töltést nyújtott a helybelieknek. A lakosság tudatának, gon- dolKodárá :ak alakításában, po­litikai nevelésében hasznos sze­repet töltöttek be a különböző előadások, rendezvények. Mivel a művelődési otthont az isko­lán kívüli népművelés egyik legfontosabb intézményének te­kintjük, gondosan elemezzük a legutóbbi évadban szerzett ta­pasztalatait. Szeretnénk ugyanis a népművelést a világnézet for­málásában is érdekeltebbé, ha­tásosabbá tenni. Ennek megfe­lelően kívánjuk összeállítani következő évi kulturális ter­vünket. íme csak egy téma a tartalmasnak ígérkező program tervezetünkből: A világnézeti nevelés keretében szeretnénk tudatosítani például, hogy mi minden rejlik a kistulajdono- nosi, kispolgári magatartásban. Tanácsunk arra törekszik, hogy a lakossággal összefogva valósítsa meg célkitűzéseit. Kü­lönösképpen a helyi értelmiség hozzáértő közreműködésére szá­mítunk. Ezen belül is a legfon­tosabb szerepet pedagógusai nk- nak szánjuk, hiszen az ő tevé­kenységük nemcsak az ifjúság nevelésében, hanem a szülői házzal teremtett jó kapcsolat ré­vén a népművelésben is kama­tozhat Pompás látvány nyílik innen a Capitolium hófehér kupolájá­ra. de nem szívesen jártak ide a havannaiak. A tengerpart sá­ros, mocsaras volt, a tenger vi­ze állott, s zavaros. Három éve csak, hogy először egyesek, az­tán többen, s végre százan jöt­tek ide naponta. És a Havannai öböl valamikor barátságtalan sarkában új, világos, modem vonalú épületeket kezdtek emelni. Az állványzatok, még fel nem bontott ládák, s a már kicso­magolt gép>ek közt gyakran le­het hallani nemcsak sp»anyol, hanem orosz szót is. Az új ha­vannai halászkikötő, s a halkom­binát terve ugyanis a Gip>- roryboromban, a szovjet halász- ipar állami tervhivatalában lá­tott napvilágot S mint minden terv, ez is számokat rengeteg A rádióadó 2000 tengeri mér­föld hatótávolságú lesz, a ki­kötő, s a kombinát üzemét ipa­ri televízió segítségével fogják irányítani. A kubai halászflotta ' új hajói a kubai vizek halai­nak nevét fogják viselni: Cher- na. Manjuari, Dorado. így szólt a terv. S hatalmas gép>ek lapátolták a földet, ke­verték a betont, húzták a cső­vezetékeket. A fiatal kubaiak kitanulták új mesterségüket Ka- linyingrádban, Bakuban, Ogyesz- szában. És a jéggyár kapujából özönleni kezdtek a nagy. tejfe­hér áttetsző tömbök. Nőtt a ha­vannai halkombinát, s vele nőtt a kubaiak büszkesége afölött, amit forradalmukból látnak fel­nőni, s szeretetük az iránt, aki segíti ezt a forradalmat. Ez pe- dig a Szovjetunió. Kész már az új kikötő, s a Tejfehér jégiömbök vándorolnak a halászhajók hűtőibe. számot tartalmaz. 298 863,88 köbméter földanyagot emelnek ki, 65 ezer előre gyártott, s ne­gyedmillió köbméter helyben kevert betont használnak fel, a hűtőkben 53 kilométer minden­féle átmérőjű csővezeték, s 10 ezer különféle szelep lesz fel­szerelve. Hét raktárban 10 ezer tonna hal fér el, négy kamrá­ban naponta 30 tonnát fagyasz­tanak. A jéggyár naponta 80 tonna jegét ad, öt áramfejlesztő, s egy kazánház lesz a kombi­nátban, négy móló épül a ki­kötőben nyolc szovjet kapuda­ruval. Kétszáz fiatal kubait kü- denek a Szovjetunióba, hogy megtanulják a tengerjárás, s halászat különféle tudnivalóit. kombinát a Havannai öbölben. Pontosan annak a napnak ne­gyedik évfordulóján nyitották meg ünnepélyesen, amelyen Fi­del Castro és Alexander Is'kov szovjet halászati miniszter Ha­vannában aláírták a kubai hal- ipar fejlesztéséről szóló egyez­ményt Az új üzem lesz az évi 60 ezer tonna halkitermelést cél­zó kubai tervek fő „támasz­pontja”. A Capitolium fehér kupolá­ját már nem látni innen olyan jól, mint valamikor. Daruk, s minden egyéb, ami a kikötök tartozéka, takarják ma. A régi látványt új kilátás váltotta fel. A kubai jövő kilátásai. Józef Fukatsch Délelőttakönyr tárban Ilyenkor aztán a forgalom. könyvtáros gondolkoz- felül Harmincon árnyékban. Nyolc óra. Már nyitás előtt há­rom olvasó áll a bejá­ratnál. Kovács György az első ma, 60 éves, szikár, mosolygós bá­csi. — Már tetszik is­merni — mondja a könyvtárosnak. — Régi olvasó — mutatja be Katika. Három diáklány jön. — A Hideg napokat szeretném. — Én egy Berkesit. A harmadik a pol­cok közé megy, keres­gél. Valaki — hallom — Németh László drá­mákat kér. Közben megtelik az olvasóterem is. Két fiatalember be­kötött újságot lapoz­gat. Leülök melléjük: — Nem lenne jobb a strandon? — Dehogynem ...! — Akkor miért jöt­tek ide? — A honismereti szakkörünknek kelle­nek az adatok. — Mit gyűjtenek? — A „Törekvés” téesz történetéhez ada­tokat. Egy fiatal leány, Gál Zsuzsanna: Feleség voltam New Yorkban című könyvét hozza vissza. Megkérdezem: — Tetszett? — Érdekes volt. — Szeretne oda el­menni? — Nemrég jöttem meg külföldről. Most jó itthon lenni. Tíz óra. Mindig jön valaki. Legtöbben ott­honosan mozognak. Törzstagok. Csak néha tűnik fel egy-egy fé- lénkebb látogató. Sok­féle kívánság akad. — Ugye, meg tetszik szerezni az „Ez tör­tént Mohács után”-t? — Van már bent „Egyszál magam”? Mások így kezdik: — Tessék adni vala­mi érdekeset. — Kalandosat sze­retnék. Vagy így: — Hol vannak a jó regények? hat: mit tart vajon az Strandról, piacról egy- illető „jó regénynek”? aránt jönnek. Útba ej­A megyei könyvtár­ban százezernél jóval több könyv van. Válo­gathatnak az olvasók. Mikor néhájiy percre szünetel a forgalom, a könyvtárosok mesélik, tik a könyvtárt. Jön Fenyvessyné, a könyvtár vezetője. Mu­tatja az új szerzemé­nyeket. Régi kecske­méti naptárak értékes helytörténeti adatok­mennyi érdekes eset ka!' Örömmel nézi a előfordul itt. Valaki sok vendeget. így kérte egyszer az Anna Kareninát: „An­— Látja, a mi olva­sóinkat sem a téli zi­na Karamella van?” vatar sem a kánikula Egy másik Boccaccio nej?. tartoztatja, helyett „Bokacicát” Újabb olvasok jón­kért. Egy fiatalember nek s közben lassan az egyik Rejtő köny­vért naponta bejött, s néha órákon át figyelt, hátha behozza valaki a „csemegét”. Egy férfi lexikont akar kivinni, mondván, hogy már két teljes lexikont „ki­olvasott”. — Milyen az ideális olvasó? — kérdezem a barátságos könyvtáro­soktól. elérkezik a zárás ide­je. De szinte senki sem mozdul. A könyvtáro­sok háromszor is kér­lelik: — Tesssék befejezni az olvasást kérem, zá­runk. Végre mindenki el­megy. Készülhet a sta­tisztika. Száz egyné- hányan félezernél több könyvet kölcsönöztek ma délelőtt. S ehhez — Aki a katalógust még számítsuk hozzá használja. — Aki elég mes. a szép számú olvasó- türel- termi közönséget is, akik nem vittek köny­— Aki tudja, hogy vßt, csak itt, helyben mit akar olvasni. lapozgattak. Tizenkét óra. Csúcs- Varga Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom