Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

A tárgyak zsarnoksága

A

z ember viaskodik a világgal, a természettel, s igyekszik a világ dolgait, produktumait a maga szolgálatába állítani, kényelmére, gyönyörűségére, gyarapodására hasznosítani. Mindennapi dolog, hogy „közben” egy tárgy, virág, közelebb kerül az ember szívéhez: vagyis érzelmi világában nemcsak embertársának, hanem állatoknak, növényeknek, sőt egy-egy tájnak és tárgyaknak is helyet biztosít. Ember és tárgy érzelmi kapcsolata közismert tény; hiszen majd mindenki őriz egy órát, bögrét, könyvet, levelet, amelyet különösen szeret.

Embert és tárgyat sokféle kapcsolat fűzhet egymáshoz. Elrettentő példaként emlegetik azt a helyzetet, amelyben a tárgy uralkodik az emberen. Ilyenkor a tárgy más semmi egyebet nem jelent a környezetben, csupán valami homályos érzelmi vonatkozást: használati értéke megszűnt, létezése számunkra csak azzal nyer jogot, hogy ezért vagy azért szeretjük. Magyarán szólva egy kacattal — vagy többel — élünk egy fedél alatt, csupán azért, mert mondjuk gyermekkori emlékeket idéz. Észszerűden és kényelmetlen állapot, bár az vesse ránk az első követ, akinek otthonából teljesen hiányoznának a hasonló kacatok. Az „uralkodó tárgyak” másik csoportjába — napjainkban egyre inkább — azok a bútorok, szerszámok, eszközök tartoznak, melyekről a szomszéd, a munkatárs, s egyáltalán a társadalom megítéli — legalábbis úgy véljük — társadalmi helyzetünket.

A légi rómaiak társadalmi rangját jelezte, hogy mennyi rabszolgájuk volt — még ha nem használták is ki valamennyit. A sok rabszolga rangot jelentett. A középkor embere így volt a lóval, az arisztokraták kíséretük létszámával, majd később a különböző használati eszközök, berendezési tárgyak vették át a társadalmi rangjelzés szerepét.

Felesleges időrablás lenne végigkövetni valamennyi történeti kort ahhoz, hogy rábukkanjunk a máig makacsul élő jelenségre: „Nem használom ugyan ezt vagy azt a tárgyat, de azért megszerzésére nem sajnálom a pénzt, hadd lássák, hogy nekem ez is van.”

N

em kell messzire mennünk, elég ha gondolatban sorra vesszük ismerőseinket: minden baráti, vagy rokoni körben találunk legalább egy olyan háztartást, ahol értékes, és éppen ezért ritkán, vagy soha nem használt tárgyakat kerülgetnek naponta a háziak. A 300 forintos hajasbaba celofánba csomagolva ül a szekrény tetején, a gyereknek nem szabad játszani vele, mert elrontja. De azért hadd legyen, hiszen telik rá. Mindennap kiglancolt ezüst kávéskészlet pompázik az üvegszekrényben — a kutya sem használja —, dísztárgy. Dísztárgy a pianino, mert zongorázni senki nem tud ugyan a családban, de azért megéri, hogy ápolják és kerülgessék, mert jó, ha van.

Hosszan lehetne sorolni a listát, de hadd említsünk egy érdekes külföldi példát. Franciaországban statisztikusok felmérték, hogy a tömegesen gyártott háztartási gépek hány óráját szabadítják fel egy átlag francia háziasszonynak. Kiderült, hogy egyet sem. Sőt a mutatós és praktikus kis robotgépeket a legtöbb háztartásban annyit tisztogatják, fényesítik, takarítgatják, hogy végső soron a házimunkával eltöltött idő majdnem annyi, mint gépek nélkül. A tárgy, nevezetesen a mutatós konyhagép mégis kelendő, mert milyen háziasszony az, akinek ilyem vagy amolyan robotmasinája nincs, illetve annyit használja, hogy az v.eszít csillogásából, mutatósságából?

M

indez a sok rangjelző tárgy csendesen és észrevétlenül uralkodik a környezetében levő emberen. Azon az emberen, akinek meggyőződése:, azzal a ténnyel, hogy birtokol valamit, személyisége is értékesebb lett. Tucholsky, a kitűnő humorista és közíró már a 30-as években hosszú tanulmányban mutatta ki, hogy egy tárgy csak akkor a miénk, ha használjuk is. Ember és tárgy viszonyában ez az elsődleges feltétel: a tárgy valamilyen vonatkozásban legyen hasznos, célszerű. Végezzen helyettünk munkát, vagy szolgálja esztétikai gyönyörűségünket, tegye kényelmesebbé életünket, vagy kíméljen meg valami erőfeszítéstől — mindegy milyen formában, de segítőeszközünk legyen, ne pedig zsarnokunk. <

H. J.

Milyen legyen a lakástextil?

A lakás belső hangulatát döntően befolyásolja a bútorhuzat, a függöny, s a szőnyegek színe, mintája.

Az utóbbi években a lakás belső díszítésében, s a bútorszínekben is világos, derűs színek kerültek előtéri*.

A BÚTORÉRT a Lakástextil Vállalat, az Iparművészeti Tanács közös bemutatót rendezett az új lakástextilekből. Halványszürke és narancsszín, mélylila és citromsárga, síma, mintás anyagok sorakoznak egymás mellett. Pécsi László, a Lakástextil Vállalat tervezője elmondotta:

— Gyáraink évente 9 millió négyzetméter lakástextilt készítenek. A minták és színek alkalmazkodnak ahhoz, hogy a hazai bútoripar 60 százalékban ma már modern formájú bútorokat gyárt. Vannak természetesen klasszikus bútorszövetminták — például a színes damaszt —, amelyek a stílbútorok kárpitozásához szükségesek. A törekvés mégis az, hogy az új bútorszövet szép színárnyalatokban, poli- eszteres szálerősítéssel készüljön, mert így kellemes színű, ugyanakkor kopásállóbb, s könnyebben tisztítható ...

k. m.

Pöttyösből háromrészes

Örök divat a pöttyös. Ezúttal fehér alapon pirospöttyös kartont választottunk. Háromrészes öltözéket terveztünk belőle kislányoknak, a kánikula idejére.

Az öltözék hátul gumis, elől két zsebbel díszített kis húzott szoknyából, egy rövid ujjú, elől rolnival köthető boleróból és gumis buggyos nadrágból áll. Valamennyit — a rajzon látható módon — piros paszpól díszít.

A szoknyára és a napozó nadrágra egyaránt rágombolható az elől cakkosan szabott és pirossal paszpoiozott kis felsőrész, amellyel a szoknyács- ka és a nadrág is napozóként használható.

(Busái Magda terve)

A Magyar Ortopéd Társaság ankétot rendezett a korszerű gyermekcipőkről. Ebből az alkalomból nyilatkozott dr. Bender György, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Ortopéd Klinika adjunktusa:

— Egészségügyi szempontból nem kielégítő a gyermekcipők választéka és minősége, mert a gyártásnál nem veszik kellőképpen figyélembe az egészségügyi követelményeket. A lakosság nagy része különféle lábbetegségekben szenved, amelyek legtöbbje kisgyermekkorban kezdődik. Mire a gyermekből felnőtt lesz, lába deformálódik. Rendkívül fontos tehát a gyermekláb egészségének óvása.

— A puha csontozat, laza ízületek és gyenge izomzat fejlődésére károsan hat a rosz- szul szerkesztett, kemény és nehéz cipő. A gyermekláb különösen érzékeny a cipőre a saroknál, középrészen és az ujjaknál.

— Ha a cipőfelsőrész, vagy a talp és talpbélés anyagának nedvességfelszívó képessége gyenge, akkor a láb a cipőben állandóan nyirkos, hiszen egy gyermek lába óránként körülbelül 1 gramm izzadságot vá- lászt ki. Ez pedig különböző- gyermekcipő

gombásodást okozhat, ami fertőzések forrása lehet.

— Kisgyermek részére 4—6 éves korig általában nem javasoljuk a félcipő hordását. Fűzős, magasszárú cipőre van szükségük, amely jól rögzíti a lábat. Félcipőben a puha, rugalmas, pámás gyermekláb nem áll szilárdan. 4—6 évesnél idősebb gyermekek hordhatnak olyan félcipőt, amely jól kidolgozott, kényelmes, hajlékony, rugalmas és az egészség- ügyi szempontoknak megfelel. A helyesein kialakított szandálok viselését a nyári melegben nem ellenezzük. Elől nyitottak lehetnek, de hátul kérgük, zárt sarokrészük legyen. A gyermekek — serdülő korig — ne viseljenek kéreg nélküli cipőt, szandált. A gyermekcipő felső bőrének elsősorban a borjúbox és a sevró felel meg. A gyermekláb élénken reagál a vastag, kemény és merev bőranyagokra

Az egészségnek megfelelő gyermekcipő árusítása népegészségügyi feladat. Ez az ortopéd orvosnak, a cipőipari és kereskedelmi szakembernek egyaránt kötelessége — fejezte be nyilatkozatát dr. Bender György adjunktus.

A korszerű konyha

Először a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a közönségnek, de az érdeklődésből már ott is következtetni lehetett arra, hogy nem marad megrendelő nélkül a képünkön látható konyhaberendezés. A szekrényelemekbe többek között hűtőszekrényt, asztallá alakítható munkapultot, mosogatót, páraelszívót is beépítettek. Így akár egyetlen fal mentén elhelyezhető min- den szükséges berendezés és használati eszköz.

HÉTFŐ: Karalábéleves, lecsó rizszsel, őszibarack.

KEDD: Lebbencsleves, töltött

karfiol, sárgadinnye.

SZERDA: Zöldbableves, túrós palacsinta, körte.

CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, stefá- niasült rizzsel, uborkasaláta, sárgabarack.

PÉNTEK: Köménymagleves, paradicsomos káposzta, töltött tojás, őszibarack.

SZOMBAT: Tökfőzelék, sült kolbász, dinnye.

VASÁRNAP: Meggyleves, bélszínsült tejfölösen, burgonyapüré, kovászos uborka, barackos lepény.

BELSZlNSÜLT TEJFÖLÖSEN. (4 személyre) 50 deka bélszínt veszünk. A gömbölyű bélszínt mosás nélkül fakalapáccsal könnyedén veregessük körül, picit sózzuk, 6 deka zsírt forrósítunk és a húst beletéve, mindegyik oldalát pirosra sütjük, öntsünk a húsra 3 deci tejfölt 2 deci vízzel elkeverve és tegyük a sütőbe. Sütés közben a levéve! többször locsoljuk meg. Tálalásnál vékony szeletekre vágjuk és a levét forrón ráöntjük. Főzeléket is, burgonyát is adhatunk mellé.

BARACKOS LEPENY. Hozzávalók: 50 deka liszt, 18 deka zsír, 15 deka cukor, egy egész tojás és egynek a sárgája, egy evőkanál rum, pici só, annyi tejföl,' hogy jól nyújtható tésztát nyerjünk.

Vékonyra nyújtva tepsibe tesz- szük, kimagözott gyümölccsel megrakjuk, soronként beosztva, hogyha majd vágjuk, minden kpeka' tetejére egy fél gyümölcs jusson. 10 percig sütjük,, utána a .következő keverékkel öntjük le; 3 tojássárgáját, 3 evőkanál cukrot, 2 evőkanál tejfölt, 6 deka zsemlemorzsát, és 4 tojás keményre vert habját összekeverjük, egyenletesen elkenjük a gyümölcsös tésztán, és még 25 percig sütjük lassú tűznél.

TÖLTÖTT KARFIOL MÁRTÁSSAL. Másfélkilós karfiolt rózsájára szedünk. Sós vízben nem egészen puhára főzzük, majd leszűrjük. Zsírral kikent, morzsával meghintett formába rakjuk. Közepén helyett hagyunk a tölteléknek. Tölteléke: _ 25 deka darálthúst sóval, borssal, 3 deka zsíron puhára párolunk. 8 deka rizst bő vízben, kevés sóval megfőzünk, 6 leszűrve hozzákeverjük a kész darált húshoz, és a karfiol közepébe rakjuk, 2 deci tejfölt 6 deka olvasztott zsírt összekeverünk kevés sóval, és a tepsiben levő masszát megöntözzük vele. Forró sütőbe tesszük, fedő alatt puhára és pirosra sütjük, s abban az edényben tálaljuk, amelyben sült. A karfiol levéből mártást készítünk. Hagymát, apróra vágott zöldpetrezselymet forró zsíron megpirítunk, hintünk rá pirospaprikát. 2 deka lisztet, gyorsan ^szekeverjük, a karfiol levével feleresztjük, s egyszer jól feifnr*-al- *Mk. Adunk hozzá 2 deci tejfölt. Külön kis tálba tálaljuk a karfiol tn&LLó*