Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

ZEMELVÉNYEHII RElYTjRTÍlIfT IMIIRÓl A kolozsvári Tiborc A MEGYESZÉKHELYEN dől. dozó helytörténeti kutatók mind nagyobb érdeklődéssel fordul- nak a város két nagy szülöttjé­nek, Katona Józsefnek és Ko­dály Zoltánnak hagyatéka felé. A készülő Katona—Kodály mú­zeum és archívum számára már eddig is óriási anyag gyűlt ősz- sze. A tartalék azonban szinte kimeríthetetlen, s a kutatások további lehetőségét kínálják. lékezetesebb alakítás Jánoky Sándoré. Az 1955-ös bemutató kritikája így szól: „Jánoky Sándor Tiborca va­lamivel keményebb és fiatalo­sabb volt a szokottnál, Kemé­nyebb indulat vezeti. A telt gyomrú Nagyúr ellen kifakadó Tiborcot nem is kell síró vén­emberré változtatni.’* SOKAN eljátszották már Ti­borcot, sokféle felfogásban. A A többi közül néhány szemel- kritikákat lapozgató krónikás­vényt idézünk mo$ mutatóba Fenyvessyné Góhér Anna ké­szülő tanulmányából. A rendel­kezésre álló helyi anyag és az Országos Széchenyi Könyvtártól kért forrásművek alapján a Bánk bán magyarországi szín­házi múltját kutatja és ezzel kap­csolatban összegyűjti a nagyobb szerepek alakítóinak névsorát, valamint a megjelent kritiká­kat. Készlüő munkájának egyik fejezete Tiborc megszemélyesí­tőiről szól. Ebből idézünk. nak az a meggyőződése, hogy valamennyi között valóban Szentgyörgyi István volt a leg­nagyobb. Az ő Tiborca több volt színpadi alakításnál. A maga bóráiban nemcsak mély, igazi, művészi, hanem politikai tett is. Katona József halálának 100. évfordulóján, 1930-ban be­tegen, elgyöngülten játszotta el utoljára Tiborcot. Ülve, verej- tékes homlokkal vádolt a nép nevében. Program és népművelés Egy vita tanulságai Több hónapos nyilvános esz- jele, hanem természetes követ- kozási formák nem eléggé von- mecsere után lezárult a népmű- kezménye a feltételek és igé- zóak, keresni kell a hatéko- velés tennivalóiról, kialakult vi- nyék változásának. Ezekben a nyabb eszközöket. Tanulmá- ta egyik szakasza. Ez a polémia heteikben országszelte megkez- nyozni kell, hogyan és mivel évek óta tart. és tartani is fog dik a szakemberek az őszi-téli kezdhetnénk zsugorítani a fal- mándaddig, amíg a gyors társa- népművelési évad tervezését, a vakban és városokban ma még dalmi és kulturális fejlődés munkásakadémiák, mezőgazda- megtalálható, s joggal gyakran szinte évről évre új feladatok sági. ipari és egyéb tematikájú emlegetett fehér foltokat, a kö- elé állítja a népművelés irányi- előadássorozatok programjának zömbösség és tájékozatlanság kialakítását tóit. A vita folyamatos jellege tehát nem a doigavégzetienség A BANK BÄN a magyarság hemzetd tragédiájának legna­gyobb jelentőségű irodalmi tük­röződése. olyan értelemben, ahogyan Puskin Borisz Godu- novját méltatja az orosz iroda­lomtudomány. A Bánk bán egyik nagy alakja pedig Tiborc, a sok évszázad«» elnyomás ki­fejezője irodalmunkban. Tiborc a népnek nemcsak képviselője, hanem megszemélyesítője, a pa­raszti sors megjelenítése, a nép­ben felgyülemlett vád és kese­rűség szószólója. _Bgy évszázadon át meghami­sították a Bánk bánt és alak­jait színpadainkon. Csak elvétve találkozunk Tiborc szerepének olyan felfogásával, amely többé- kevésbé megfelel Katona József szándékainak. Kolozsváron, »hol mélyreha­tóbb volt a Bánk bán-kultusz, mint a fővárosban, már a szá­zad elején feltűnt Tiborc leg­nagyobb alakítója: Szentgyörgyi István, a kolozsvári színház örö­kös tagja.­A koraben sajtó nem érté­keli alakítását. 1934-ben Jano- vics Jenő tollából olvashatjuk az első értékes kritikát: SZENTGYÖRGYI volt az első Tiborc-alakltó, aki reálisan áb­rázolt. „Nem lopni jött a kirá­lyi palotaba, hanem vádat emel­ni. Az okos, elszánt, igazságá­ért bátran szembeszálló paraszt áll Bánk előtt Omlik belőle a panasz, mint a patak sodra.” Szentgyörgyi valóban naggyá és egyénivé tette Tiborc alak­ját Hanglejtése, beszéde hami­sítatlan, természetes megjelené­se leegyszerűsítette, egyénivé tette a típust — írja róla Jano- vics. Büszkeség és méltóság volt mégis az alakításban. A Nagy­úr hogy eltörpül, megszégyenül a szegényparaszt lelki nemessé­ge előtt MÓRICZ Zsigmond Is mgj elragadtatással ír Szentgyörgyi István Ti borcáról. A következő években többen megkísérelték utánozni Szentgyörgyit például Gál Gyula, a Nemzeti Színház, ban, de az átélés mélysége hi­ányzott belőle A korabeli kritika egy része Újházi Ede legnagyobb alakí­tásai közé sorolta Tiborc áb­rázolását Nagy művészetted és egyszerűséggel állította szín­padra Tiborcot Újházi — frja róla is Janovics Jenő. A kriti­kák másik fele azonban elma rasztalja e szerepben, mondván, hogy az ő alakításában Tiborc „műparaszt”, demagóg paraszt, városi paraszt Ügy tűnt, mint­ha az elnyomott nép „megvá­lasztott” képviselője volna, nem pedig a Katona József szerinti Tiborc. Rózsahegyi Kálmán Is több ízben játszotta Tiborc szerepét, de alakítása a kritikusok sze­rint erőtlen, gyámoltalan. Igen nagy elismeréssel írtak és szól­tak viszont Pethes Imréről Somlay Artúrról, Bartes József­ről és Kürti J<5zsefről. Katona szülővárosának, Kecs­kemétnek színpadán a legem­NEM JÖN LEVÉL „Tudod, Betty, oly tartsa Mt a fákon az egzotikus .levelű kará­csony." Kassai Ferene: Levél Vietnamból. im „poste restantef, sem „post festal) a szállítógépek ma bombát hordanak és szerpentint és konfettit — tonnaszám, csak levél nem érkezett ma délután sem „postán maradó”, sem „ünnepek után” jelzésű. mert álmaink is összeomlóinak, s a gépek újra bombát hordanak. Pedig választ is Írnék, kedves, ezerszer annyit, amennyit egy levél kibír, hisz alig múlt el nap, s tizenhatan csak tizenkét órát éltek belőle ái. mert zuhant a gép, s késön bontottak ernyőt. Tudod, ilyenkor eszét veszti az ember! írhatnék választ, lásd, kedves, ezerszer. El kéne mondani még, hogy szeretlek, soha nem ismert vágyak égnek ma bennem* azt hiszem lázas vagyok ma, Betty! Vagy őrült? A gép törzsét öleltem tegnap is át, s agyam vadul dobolt, s káromkodtam, mint tébolyult eretnek. El kéne mondani még, hogy szeretlek! De nemsokára, kedves, újra látlak, hisz hét nap múlva már mindez lejár, s az elmulasztott nászút... „Asszonyom! Bocsásson meg, hogy már én folytatom, s titkát megosztom, de Bili szegény .. Nem fájt neki, tudom. A szenvedők kiáltnak, I ő suttogott csak: Betty, Betty, látlak...í” Kátay Antal A jó népművelés az ország szocialista építését, gazdasági­társadalmi terveink megvalósí­tását segíti. Ezeknek a tervek­nek részben újszerű jellegéből szigeteit Az egyes társadalmi rétegek jobb. szakszerűbb megközelíté­sére volna szükség. Mindenki tudja például, hogy a legtöbb ember kulturális és informá- következik, hogy a népművelés ciószerző érdeklődése ma már is új formákat szeretne alkal- leginkább a televízióra irányul. mazni és több irányban bőví- Különösen érvényes ez a műn. teni a százezrekhez továbbított kásság és az alkalmazotti réteg ismeretek körét. A könyvtárak, derékhadára. Százezrek nézik a szakkörök, műkedvelő együtte- színházi közvetítéseket, a tv-hír- sek, amelyek eddig a népműve- adót, hallgatják az ismeretter- lés keretei voltak —, és a leg- jesztő előadásokat és koncerte- több helyen még ma is csaknem két. Élményeket kapnak és bosz- kizárólagos érvénnyel azok — nem igazodnak kellőképpen a növekvő és változó követelmé­nyekhez. A vita tapasztalatai alapján elmondhatjuk: a tömegek figye- lemébresztésének és a jogos vá­rakozások kielégítésének elég sok bevált módja van. A prob­léma inkább az, hogy ezeket a módszereket még sok helyen nem ismerik, vagy legalább is ritkán alkalmazzák. Pedig eh­hez nem is kell beruházás, vagy nagyobb költségkeret. Mind­össze arra van szükség, hogy változzék a szemlélet, mozgéko­nyabb, rugalmasabb, az élet követelményeihez jobban és gyorsabban igazodó legyen a tervezés, a népművelési appará­tus egész tevékenysége. A viták egy részében azt panaszolták, hogy megcsappant az érdeklő­dés, a kívánatosnál kevesebben látogatják a kultúrházakat, klubokat, a különböző rendez­vényeket. Éppen ez az, ami a legidő­szerűbb feladatokat állítja elénk. Ha ugyanis a hagyomá­nyos ismeretterjesztő és szóra­szankodnak, egyetértenek és vi­táznak. Szeretnek beszélni a lá­tottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszés, vagy nemtetszés nyilvá­nításán. Lehetőség volna tehát olyan fórumok kialakítására, ahol hozzáértő vitavezető segít­ségével foglalkozhatnának az ér­deklődők élményeik értelmezé­sével, a jó és rossz megkülön­böztetésével. az ízlés és tájéko­zódás őket foglalkoztató kér- ’ déseivel. Többször esett már szó arról, hogy a népművelési appa­rátus több figyelmet szentelhet­ne az esti iskolák hallgatóira. Tanulmányaik könnyítésében a kultúrotthonok is szerepet vál­lalhatnának. Másik nagy lehető­ség és egyben társadalmi szük­séglet: az ifjúságot érdeklő, fan­táziájára is hatni tudó témakö­rök. ismerettterjesztő és szóra­koztatási formák kutatása. Olyan új mozgalmak felkarolá­sa például, mint a pol-beaté, amelyben a modern zene egy formájának tudatosan progresz- szív válfaját üdvözölhetjük. fiatal és idősebb generációk számára egyaránt fontos a jobb műszaki propaganda, a gya­korlati követelményekhez iga­zodó technikai felvilágosítás és képzés. Mindez eddig is nagy jelentőségű volt. A gazdasági mechanizmus reformjával előál­ló új helyzetben azonban mind a vállalatok, mind az egyes műszaki és fizikai dolgozók szempontjából egészen közvet­len — forintban is kifejezhető — hatása lehet a jól irányított ■ ismeretterjesztésnek. És itt van talán a legnagyobb szükség_ ru­galmasságra, új szervezeti kere­tek megteremtésére. Eddi fi a műszaki ismeretter­jesztés és az igazgatók, főmér­nökök, főkönyvelők kapcsolata kissé formális volt. legjobb eset­ben is csak személyes részvé­telre szorítkozott. Most viszont hasznos és szükséges a gyári kollektíva előtt álló termelési feladatok figyelembe vétele, a segítségnyújtás módozatainak közös keresése, az éppen adott — és esetleg évről évre változó — műszaki követelmények ki­elégítése a műszaki népműve­lésben is. _ D. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom